XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000-08-15 / 11. szám
2000. augusztus ,f!nyci, van szobrászunk!' Marosits István műterme mindenki számára nyitott Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy a képviselő-testület június 29-i határozat alapján Marosits István szobrász- művész Tarasz Sev- csenkóról alkotott szobrát a Röppentyű utca és a Rákos-patak délnyugati sarkán, a füvesített domb tövében fogják felállítani. A megmintázott ukrán költő ugyan kevéssé kötődik kerületünkhöz, dom- bormásának megalkotója, a neves, Munkácsy-díjas művész azonban annál inkább. A Kresz Géza utca lakói között valószínűleg nincs is, aki ne ismémé őt, vagy ne állt volna meg egyszer is műtermének kirakata előtt. Aki pedig az üvegen egyszer bepillantott, az garantáltan azt sem állhatta meg, hogy betérjen, hiszen a járókelőt becsalogatja az a kissé titokzatos, felbecsülhetetlen számú gipsz-, fa-, kő-, bronz- és acélcsodával telezsúfolt kis világ, amit e ró közeg legyen, hanem olyan barátságos és nyílt alkotóműhely, ahová bármikor benyithat az ember, s amely barátként fogad minden művé- szetkedvelpt, látogatót. Éppen ez a fajta emberközeli- ség az, amit kezdettől fogva kiemelkedően fontosnak tartott, ami meghatározta formanyelvét és kiemelte őt alkotótársai közül, habár valójában már pályakezdése óta sem volt soha hagyományos műfajokba, hagyományos kategóriákba .besorolható. Kezdettől fogva taszított a passzív, modellről való mintázás és a stilizált testek művészete. Noha a Képzőművészeti Főiskola előtt két évig az Állatorvostudományi Egyetemen tanult szigorú anatómiát, mégis olyan figurát talált ki magának, amelyből tökéletesen mellőzte, elhagyta a biológiai szerkezetet, emberábrázolása így egészen sajátos, az ő szavaival élve „paradig- matikus” megfogalmazást nyert:- Az egész egy véletlen folyamán világosodott meg előttem: egy alkalommal kiejtettem a kezemből egy szobrot és fordítva vettem a kezembe a földről. Akkor döbbentem rá, hogy az is egy szobor néhány négyzetméternyi helyiség rejt magában. Áz immár huszonöt éve a kerületben élő és alkotó művész különösképp ügyelt arra, hogy műterme ne elefántcsonttorony, magányos és a külvilágot kizáA műterem közepén rozsdamentes acél odúba bújtatva sajátos technikával készült lélegzetelállító plasztika: egy állandó belső izzást sugalló Petőfi- szobqr áll:- Évekkel ezelőtt meghívtak Kiskőrösre, mutassam be néhány művemet. Az egész anyagot összeállítottam már, amikor az utazás előtti éjszakán rádöbbentem: „Te jó ég, Kiskőrösre megyek, és nincsen Petőfi-szobrom!” Az e miatti „szégyen” aztán aludni sem hagyott, felkeltem, berohantam a műhelybe, és reggel már a szoborral indulhattam útnak. Kiderül az is: a forma iránti fogékonyság egészen gyermekkoráig nyúlik vissza. A Petó'fi-szobor makettje magyarázza, majd mondandójába mindjobban és jobban belelendül. - Bármilyen tárgyat szoborhelyzetbe lehet hozni, legyen az egy WC-csésze vagy egy földbe szúrt karó, lehet úgy forgatni, mint egy antropomorf testet, hogy minden szögből és szempontból szobor legyen. Higgye el, ki lehet és érdemes is kijátszani az egyébként kijátszhatatlan anatómiai törvényszerűségeket. A paradigma-szobor egészen sajátos: se keze, se lába, és mégis: a már nem és a még nem határmezsgyéjén születik. Hihetetlen hévvel beszél, közben körbejár az alkotásokkal zsúfolt csöppnyi helyiségben; hol innen, hol onnan kapva fel egy-egy darabot, forgatja, összeilleszti, fejre állítja őket, bizonyítandó az elmondottakat. Minden egyes kézbe vett remeknél látom, érzem: újra átéli az alkotás folyamatát. mondták rá finnyásan. - Az igazi szobrász bronzból önt, és fából, márványból, gránitból farag.” Noha a kritikusok vállvo- nogatásával nem sokat törődött, az igazságtalan bírálat mégis bántotta őt, hiszen a legelső simítás óta érzi, tudja: nem az anyagnak, hanem a mű mondanivalójának, megjelenésének van jelentősége; alkotott már maradandót rozsdamentes acélból, dróthálóból vagy háztartási cso- Gyermekéveimet vidéken töltöttem szüleimmel, testvéreimmel, s mint a legtöbb kissrác, én is szerettem homokból, földből, sárból várat, alagutat, városokat építeni. Egy alkalommal házunk bepu- colásához hozattak szüleim egy szekér homokot, én pedig minden tudatosság nélkül egy ember nagyságú szobrot, szfinxfejet formáztam belőle. Amikor az időjárás viszontagságai, az eső meg a szél folytán elkezdett szétmállani, még izgalmasabbá vált a dolog, a rajta keletkezett újabb és újabb barázdák, horpadások mindig új művet, új formát állítottak elém. Miután „szobrom” végül teljesen tönkrement, apám azt tanácsolta nekem, legközelebb keverjek egy kis cementet is a homok közé, s akkor tartó- sabb marad a mű. Az apai tanácsot Marosits István utóbb olyannyira megfogadta, hogy sokáig meg is maradt ennél a látszatra rideg, valójában azonban erőt sugalló, hosszú életű anyagnál; pályakezdése után a közvélemény egyenesen betonszobrászként skatulyázta be. „Különc magolofoliabol is. Ami összefűzi alkotásait: a kiindulási anyag ridegségétől vagy köznapiságától függetlenül mindig emberit alkot, az emberről az embernek. Tatabányától Kiskőrösig országszerte több mint harminc helyen láthatjuk alkotásait, s hogy a mai napig is olyan jeles állami megrendeléseknek tesz eleget, mint Kossuth, Wallenberg vagy Sevcsenko megmintázása. Munkásságát a Mun- kácsy-díjon túl mindeddig számos ösztöndíjjal, pályázaton, kiállításon, szobrász-rajz biennálén odaítélt díjjal jutalmazták. Amikor arról kérdezem, mindezek közül melyik a legnagyobb elismerés számára, eszébe sem jutnak az ilyen-olyan plakettek, kitüntetések. Sokáig elmereng, mosolyog, majd tőle szokatlan csendességgel csak egy szívet melengető történetet mesél el egy, a házukban lakó kisfiúról, aki a műterem kirakatán először pillantva be, édesanyjának így kiáltott fel csillogó szemekkel: „Anyu, van szobrászunk!” Joó Hajnalka A fotókon Marosits István interjú közben Teraszok kerüktszerte Tavasztól őszig a kerület utcáit hangulatosabbá teszik a szépen kivitelezett és kulturáltan üzemeltetett vendéglátó teraszok. A vendégek közérzetét és az üzletmenetet is jól szolgálják. Ehelyütt közülük négyet mutatunk be. Hol van már az az idő, amikor egy jó túrós csuszáért Budára csalogatták a vendégeket! Ha házi ételre vágyik, ne utazzon órákig, bátran keresse fel a Kisbojtár Vendéglőt a Dagály utca 27-ben. Az angyalföldi születésű Polcz György és felesége, Gabriella 25 éve családi vállalkozásként nyitották meg a kerthelyiséges vendéglőt. Az étlapon olyan házi jellegű ételek szerepelnek, amilyenek után a sokféle ízt megismert embereket is gyakran halljuk sóvárogni. A különféle halételek mellett főzelékeket is felszolgálnak. Nyáron az árnyékos akácos kerthelyiségben eltölteni egy órát igazi felüdülés. A külföldről hazatérő honfitársaink közül többen a Kisbojtár visszatérő vendégei. Ezt a vendéglátóhelyet főleg a mama vagy a nagymama főztje után vágyakozóknak ajánljuk. A vendéglő hétköznap 12-23 óra között látogatható. A vasárnapi szünnapon otthon főz a szakácsnő. Kávés Katica Már több mint 40 éve kapta nevét a Kávés Katica melegkonyhás söröző, a Gogol utca és a Váci út sarkán. Hagyományos konyhájuk vonzza oda elsősorban a vendégeket. A házias ízeket fölfedezhetik a bableves, a gulyás, a túrós csusza, a mákos nudliban csakúgy, mint az erdélyi fatányérosban. Különféle sörmárkákat szolgálnak fel. Az étteremben, ahol 60 vendég foglal helyet, zenegép ontja slágereit, mint a régi szép időkben. A teraszon, amely egy kis oázis a Váci út forgatagában, szeptember végéig 24 fő is elüldögélhet. Jóízűen étkezhet, sörözhet és beszélgethet. Békebíró Country Pub-Club A Hollán Ernő utcában berendezése miatt és pub- osítása miatt kapta nevét még az előző tulajdonostól. Vendégcsalogatónak bőséges ételeket kínálnak a szakértők a halételeken át a vadhúsokig. Főleg szarvas-, de napi ajánlataikban vaddisznó- és őzhúsból készített sültek is szerepelnek. Italból is változatos a kínálat. Például 10 féle whiskeyből választhat, aki étvágygerjesztőnek fel szeretne hajtani egy kupicával. Igény szerint kedvezményes rendezvények is helyt adnak a 60 férőhelyes klubban vagy a 20 fő részére alkalmas piros napellenzős teraszon, amely szeptember 9-ig tart nyitva. Egy kellemes péntek esti vacsora eltöltéséhez az élőzene biztos siker, ezért szeptembertől a hétvége mindhárom estéjén felcsendül a muzsika este kilenctől éjfélig a vendégek szórakoztatására. Akik szeretnének egy jópofa hideg sört nyugodt környezetben meginni, azoknak ajánljuk a Dolmány utca 4. szám alatti Soproni Vendéglőt. A kerülethatárokon túl is híre ment az itt kapható csapolt búzasörnek. A hagyományosan árpából és malátából készült nedűt kedvelők sem csalódnak a négyféle csapolt sör kínálatában. Csemy Zoltán és társa, Pálmai Gabriella hét éve kezdtek a családi vállalkozásként működő vendéglátásba. Mindketten ügyelnek a vendéglőjelleg megőrzésére, a hozzájuk betérők több mint 100 féle ételből válogathatnak. Az agronó- mus végzettségű Zoltán saját receptje alapján elkészített specialitásokkal jár az «5 ínyencek kedvében. A nyári időszakban a vendéglő terasz részén 13 asztalnál ä körülbelül hatvanan tölthetnek kellemes órákat. Ez az a hely, ahol nem csak SB enni, inni, hanem beszélgetni is lehet. Ha kedvük támadt megízlelni, hogy süt- ^ nek-főznek a Dolmány utcában, mindezt megtehetik naponta 10.30 és 22 óra |3 között. Hétvégeken a házigazdák 23 óráig várják a hozzájuk érkezőket. i Soproni Vendéglő Kisbojtár Vendéglő
