XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. június / 6. szám

Jelenetek a gyermekkönyvtárból Jó az olvasást idejekorán megszerettettni K ati nénit, a gyermek- könyvtár vezetőnőjét óvo­dás fiam elmondásaiból is­mertem. A könyvvel hóna alatt érkező gyermek büszkén mutogatta olvasójegyét. Test­vére elképedve figyelte az öcsköst, a „hivatalos papír­ral”. Jó érzés fogott el, lám a kicsi könyvtárba jár. Aztán örömöm alábbhagyott, ahogy percnyi pontossággal estén­ként a meseolvasást követelte. Fél órára elfelejtettem a mo­sogatást, vasalást, a csöngő' te­lefont. Amikor megtudom, hogy a tömbház csibésze könyvtárba jár, úgy döntök, megkeresem Kati nénit, esti programom szervezőjét. Elindulok, a Tömöri köz 7 szám alatt talál­ható Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XIII kerületi 5. fiókjába. Ahogy belépek az ajtón, tiszta tekintetű asszony fogad. Ezüst haja kontyba fogva. O az, gondolom, de hamarosan rájövök, tévedtem. Villányi Lászlóné Margó néni mutatja be Katalint. Fiatal, közvetlen nő üdvözöl. Karakasné Kőszegi Kata­lin, amikor a tanítóképző főis­kola könyvtár szakára iratko­zott, vágyát, hogy óvónő le­gyen nem adta fel. Főiskolai tanárai furán néztek az óvónő­ként elhelyezkedő végzős lányra. Két évet töltött a hiva­tásban, majd 1990-ben elfo­gadta a kínálkozó lehetőséget. Könyvtáros lett a kerületben, ahol gyermekként első köny­vét kölcsönöz­te, iskolába járt, tanítói gyakor­latát töltötte. A lelkes pálya­kezdő kevésnek találta a hozzá­juk látogató gyermekek szá­mát. Eszébe ju­tott, hogy óvó­nőként a kicsi­ket könyvtárba vitte. Úgy gon­dolta, a dolog fordítva is mű­ködik, könyvtá­rosként oda­vonzhatja az óvodásokat. Fogta magát és sorra járta a kerület gyermek- intézményeit. Meghívását többen elfogadták. A könyvtár híre szájhagyo­mány utján terjedt. Mára ko­moly olvasótáborral rendel­keznek. Katalin rendszeres­séggel tart foglalkozásokat óvodásoknak és iskolásoknak. Regisztert vezet a bejelentke­zőkről. A tagok száma ezer­kétszáz. Jelenleg tizenkét óvodás csoport, a környező is­kolák alsó tagozatosai, gyesen levők keresik fel a könyvtárat. Nincs korhatár, az óvodák ve­gyes csoportjaiban hároméve­sek is jönnek. Az érkezők egymásnak ad­ják a kilincset. Hidvégiéknek a pénteki napon családi prog­ram a könyvtárlátogatás. A Babér utcai óvoda nagycso­portosai, szintén visszajárok. A méretes asztalokon olló, színes papír, ragasztó várja őket. Katalin irányításával ön­feledt munkába kezdenek. A madárka anyunak készül. A kísérő óvó nénik, Mózer Ist­vánná Rozika és Schiff Erika besegítenek. Egyórás alkotó­munka befejeztével, a Hangya csoport ovisai könyvet válasz­tanak. Krisztián kedvenc me­séskönyvéhez ragaszkodik, Csabi a Szigeti veszedelmet szorítja magához, Adámnak, csoporttársa cápás könyve tet­szik.- A könyvre vigyázni kell, ne rongálódjon - mondja Má­té, az iskolába készülő gyer­mek öntudatával. A könyvajánló polcain el­időzik a tekintet. Szemmagas­ságban: Sebők Zsigmond: Dörmögő Dömötör, Móra Fe­renc: A jó Isten kenyérsütöge­tője, Mikszáth Kálmán: Olykor az iskolásnak is jól jön a segítség. Karakasné Kőszegi Katalin az ifjú könyvtár-látogatóval Beckó vagy Bolondóc, a Grimm mesék, a kedvelt Sár­ga kisvonat. Kölcsönözhető hangkazetta is. A foglalkozás témáit a könyvtáros ajánlja fel, de oly­kor alkalmak adják, mint hús­vét, anyák napja, karácsony. Az iskolások a tananyaghoz kapcsolódó kérdéseket beszé­lik meg. Katalin örül, ha a gyerekek kérdeznek. A kér­dések nem mindig egysze­rűek. A dinoszauruszok letűnt vi­lága, a kedvenc témák egyike. Alighogy könyvtárosunk el­igazodott a stegosaurus, tyrannosaurusok életében, újabb kihívás előtt áll. A há­borús hírek nem hagyják gon­dolat nélkül a gyerekeket. A harckocsik iránti érdeklődés fokozódott. Az akciódús vi­lágban, minden képszerűen pereg a szemük előtt, a házi olvasmányok megkedvelteté- se nem könnyű dolog. A könyvtáros, mégis feladatá­nak tekinti.- Tudod, nekem tetszett, veled egyidős voltam, mikor olvastam - próbálkozik a ti­zenéves fiúnál. A szaporodó kölcsönzési dátumokból látni, a kamasz nem birkózott meg a Kőszívű ember fiai olvasmánnyal. Déli tizenkettőt üt az óra, amikor leülünk beszélgetni. Kérdezem, meséltek-e neki gyermekkorában. Mosolyog.- A gyermek nem tud lehe­tőségeiről, ezeket fel kell kí­nálni neki. Fontos számára, tapasztalni, kipróbálni. A cso­portos élmény pozitív hatású. Ha jól érezte magát, szívesen visszajön, hozza a mamát, pa­pát vagy a testvért. Büszkeség tölti el, mert tudja, a szokáso­kat, hogyan bánjon az olvasó­jeggyel, hová tegye a vissza­hozott könyvet. A önbizalmát növeli, hogy a kölcsönzött könyvért felelőséget vállal. Meghatározók a családban ért hatások. Két éves kortól, mondókákkal lehet indítani. Ezek ismétlése öröm a kiseb­beknek, sikerélmény, hogy végre megtanulta, annak elle­nére, hogy a családnak néha unalmas - mondja a könyvtá­ros. Belefeledkezünk a történe­tekbe. Katalin elmeséli ked­venc esetét. Vivaldi Négy év­szak című művét hallgatják a gyerekek, miközben fölteszi a kérdést: milyen állatok hang­ját utánozzák a hangszerek? A válasz: a vakondét és a zsirá­fét.- Maradjunk csendben, ja­vasolja a könyvtáros, miköz­ben a nyitott ablakhoz lopódz- va hallgatják a madarakat. A gyermekkönyvtár, idén ünnepelte fennállásának har­mincötödik évfordulóját. Ugyanennyi ideje (1964 óta) javítja a könyveket és varázsol ren­det Joszt Ele- mémé, Margit néni, a könyv­tár dolgozója. A fővárosi fi­nanszírozású intézményt, a kerületi ön- kormányzat rendszeresen támogatja. A kerület köz- művelődési pályázatán nyert összeg, biztosítja az Állatbarát klub működését is. A vendégkönyvben előadó­ként többen szerepelnek, köz­tük Schmidt Egon, dr. Hargitay András, Mirtse Áron. A fotóalbumból mo­solygós arcok néznek vissza. A meghívott vendég Zsoldos Árpád madárgyűrűzésre, a Mogyoróhegyre vitte a cso­portot. A szülőknek a vakáció az öröm mellett, gondot is jelent. A könyvtár szeretettel várja a gyermekeket a nyári időszak­ban, amikor a hirtelen nyakuk­ba zúduló szabadidővel nem mindig tudnak mit kezdeni. Vendéglátóm azt mondja, a jónak az észrevétele hajtóerő, kis örömök teszik kellemessé a napot. Indulni készülök, amikor a postás csomaggal érkezik. Katalin elolvassa a feladó ne­vét, és örömében összecsapja kezét. Az egy éve vidékre költö­zött fiú visszaküldte a kiköl­csönzött könyveket. Gajdos Erzsébet Anyunak készül a meglepetés. A Babér utcai Óvoda nagycsoportosai foglalkozás közben Szakmai bemutató az integrált oktatásról Ebben az évben is, május 17-21. között megtartották a gazdag programú Soros modellintézményi szakmai hetet. Ennek egyik bemutatójáról számolunk be. Egy remek gondolatból és a „Soros modellintézmény” pá­lyázat elnyerésével - mely Locsmándi Alajos igazgató ne­véhez fűződik - indult a prog­ram: tanulásban akadályozott (hivatalos néven enyhén értelmi fogyatékos) gyerekek kerülhes­senek hagyományos iskolába, ahol egészséges társaik mellett könnyebben felzárkózhatnak. Az első évben XV. kerületi tapasztalatok feldolgozása alapján meg kellett találni azo­kat az intézményekét és kollé­gákat, akiknek affinitásuk volt az egyszerűnek nem ígérkező feladathoz. A második évben már meg is történt a két kisfiú tényleges befogadása, akiket a Váci úti Speciális Általános Is­kolából irányították a Tutaj ut­cai iskolába. Varsányiné Salgó Julianna igazgatónő és tanártár­sai igazi kihívást láttak ebben. Az integrációról általában ked­vezően nyilatkoznak szakmai körökben, de jellemző a mások­ra mutogatás. A többletterhelést nem szívesen vállalja senki. Jó, jó, de csinálja a másik... Kerüle­tünkben a kezdeményezés ezzel szemben nem a szülők, hanem a szakemberek részéről indult el. A két speciális szükségletű kisfiúval gyógypedagógus is jött, aki az osztályfőnök mellett nekik segítve, azokkal a gyere­kekkel is foglalkozik, akik a be­fogadó osztályban gyengébben teljesítenek, nehezebben kezel­hetők, mozgékonyabbak, játé­kosabbak. Speciális szükségle­tűvé egyébként nem nehéz vál­ni, hiszen egy hét-nyolc éves kisgyermeknek elég egy válás a családban, vagy egy hosszabb betegség és a mai magas köve­telmények mellett, máris lema­radhatnak társaiktól. Az osztályközösségben nem tudják a gyerekek, hogy egy­két társuk különbözik tőlük. Önállóan dolgoznak, nehézségi fokozatok szerint összeállított feladatlapokat töltenek ki a be­mutató tanítás magyar óráján is. Azután szóban is el kell monda­niuk, mi is volt a feladat. A meghívott szakemberek és ven­dégek nemigen érzékelik, me­lyik gyerekkel is van gond. Pont ez a cél. A napköziben már tanulópárban dolgoznak, segítik egymást. A tanulási technikát is változtatni kell, az egyéni mun­kát felváltja a csoportos munka. Nem biztos, hogy mindig célra­vezető versenyeztetni a gyere­keket. Van, aki a verseny gondo­latától szárnyakat kap, de van, akit kifejezetten frusztrál. A pedagógusok tapasztalatai az integrációt illetően kedvező­ek. Az osztályfőnök először ugyan tartott a gyógypedagó­gus jelenlététől, hiszen eddig önállóan dolgozhatott. Ez az év azonban meggyőzte arról, hogy egymástól csak tanulhatnak és munkáját megkönnyíti egy má­sik tanár szakértelme. Egészsé­ges viták természetesen van­nak, de ezek csak előbbre vi­szik az ügyet. Az együttdolgo­zást fel kell vállalni. Nem hie­rarchiáról van szó, hanem egy­más mellé rendelve a gyerekek érdekében történik minden. A speciális iskola igazgatója, Locsmándi Alajos szerint a gyógypedagógusoknak túl kell lépniük azon, hogy a gyerekek beintegrálásával a hagyomá­nyos iskolába esetleg „elfogy” a munkalehetőségük az eredeti munkahelyükön. A félelem egyébként sem megalapozott. Metzger Balázs, a főváros 2. Számú Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabili­tációs Bizottság vezetője, a program felelőse elégedett és bizakodó. A lelkesedésen túl azonban pénzre is szükség van és mivel az alapítvány csak első évben támogatta az ügyet, így a jövőben az önkormányzat tá­mogatására számítanak (meg­alapozottan). Jövőre a két kisfiú mellé egy harmadik is kerülhet és újabb három elsős diák kezdheti meg tanulmányait a hagyományos iskolában. A hét során még számos gye­rekeket és pedagógusokat érintő fontos kérdést vitattak meg, ami bizonyára megkönnyíti és előbbre viszi a szakmai munkát. Széphalmi Ildikó Jövőkép a Lehel Csarnok áruszállításáról Tisztelt szerkesztőség! Négy év­tizedes kanadai tartózkodás után hazatért író vagyok. Életem célja: az emberiséget szeretetett és békén alapuló kulturált életbe vezetni. Ez nem üres szájjárta- tás, mert több mint 100 000 $-t fordítottam keresztény magyar célokra, amit János Pál pápa is megköszönt. 85 évvel ezelőtt a Váci út 33- ban születtem, és most is a Pan­nónia utca 89-ben lakom, ezért természetesen örömmel olvasom a Hírnök cikkeit, amelyek város­részünk szebbé és kulturáltabbá tételén dolgozik. Az áprilisi számban megjelent Lehel Csar­nokról szóló cikket érdeklődés­sel olvastam. Legyen szabad ez­zel kapcsolatban a saját vélemé­nyemet is elmondanom. Véleményem szerint egy olyan intézmény, ahová száz meg száz tonna számra áramlik az áru be és ki, nemcsak a köz­lekedésre van súlyos zavaró ha­tással, de esztétikai szempont­ból sem kívánatos. A Lehel Csarnok ebből a szempontból szerencsés helyen fekszik, mert pontosan mellette halad a met­ró. Az összes árut föld alatti te­hervagonokban lehetne szállíta­ni, mert a szerelvény közvetle­nül a csarnok föld alatti raktá­rába tud bekanyarodni. A kör­nyék lakói boldogok lennének, ha megszabadulnának a renge­teg zajos, egészségtelen gázt ki­pufogó teherautótól, és ezzel az út is sokkal kulturáltabbá válna. Véleményem szerint ezzel a megoldással biztosítanánk nem­csak a jelen, de a következő év­ezred lakóinak kulturált életét. Tisztelettel: Gábori Elemér * * * A leendő Lehel Csarnok már megmozgatta a vásárlók képze­letét is. Hogy az Ön ötlete meg­valósítható-e, vagy sem, korai volna megítélni, mindenesetre közreadjuk és köszönjük. A következő számunkban bővebb helyet szánunk a Lehel Csarnok jövőképének. Öt évtized Jubileumi kiállítás Az OTP Bank Észak-pesti Régió kiállítást rendezett a bank Pénzügytörténeti Gyűjtemé­nyének anyagából, a legnagyobb hazai hitel- intézet fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából. A XV, Szentmihályi út 131. szám alatti fiók ügyfélterében 20 db tablón mutatják be az 1949-ben történt OTP Nemzeti Vállalat meg­alapításától a részvénytársasággá alakuláson keresztül napjainkig a takarékpénztár számos - már megszűnt vagy ma is érvényben lévő, illetve az utóbbi években bevezetett - konst­rukcióját, elsősorban a népszerűsítő, tájékoz­tató anyagok és dokumentumok tükrében. A régió három kerületének társadalmi és üzleti reprezentánsai, kiemelt ügyfelei részé­re rendezett május 15-i megnyitó - melyre jubileumi kiadványt is megjelentettek - jó hangulatú állófogadással zárult. A kiállítás megtekinthető július 31-ig a XV., Szentmihályi út 131. szám alatti OTP Bank fiókban hétköznap 9-20 óráig, szombat és vasárnap 10-14 óráig. OTP Bank Észak-pesti Régió tartsd i pénzed takarékpéiizUrban I KtimiMEs uii win i.iznmta Plakát a 60-as évekből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents