XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. január / 1. szám

A Procter & Gamble saga Két komoly úr a múlt századból: William Procter és James Gamble „Elefántcsont szappan finom kacsók számára Az 1837-es év szép emlékű Magyarországon. Megnyílik a Nemzeti Színház Pesten, közadako­zásból. Ki telket adott, ki pénzt, ki munkát, ki drá­mát írt a megnyitóra. S ez csak egy az újdonságok közül: az osztrák birodalom tagjaként fejlődő, sok nemzetiségből álló Magyarország a reformkor lázá­ban ég. 1837. Az angol birodalomtól fél évszázada megszabadul, sok nemzetiségből, németekből, hol­landokból, svédekből, franciákból, spanyolokból, indiánokból, afrikaiakból és persze angolszász fe­hérekből szerveződött Egyesült Államok éppen egyik gazdasági válságát éli át. A világpolitikában nemigen „jegyzik”. Senkit nem izgat különöseb­ben, hogy sorra zárnak be bankjai, és az ország ta­lán a csőd előtt áll. Amerikában van egy sajátos szemléletmód. Baj esetén nem felelős a lényeg, hanem a meg­oldás. Két úr a szerény Cincinattiben úgy véli, mosdani és világítani országos csőd esetén is fognak az emberek. Tavasszal William Procter és James Gamble gyertyát meg szappant kezd gyártani és árulni. Ősszel egyesítik vállalataikat. A század végén a cég harmincféle szappant gyárt, és Ka­nadában is terjeszkedik, továbbá fordu­latot jelentő újításként megkezdi a szí­nes reklámképek használatát a lapok­ban. 1923-ban a rádióban kezdenek rek­lámozni, egy évvel később külön csoport tanulmányozta, mit szeretnek a vevők és miért. Ez jelentette az alapokat ahhoz, hogy később, a televíziózás kezdeteitől fogva a P&G ott legyen az első hirdetők közt. A vállalat ma is világszerte a leg­nagyobb hirdetők közé tartozik. Alkoholtilalom van ekkor Ameriká­ban, ám akad azért legális ital: a mindent meggondoló, megfontoló és laboratóriumok sorában kutató Procter & Gamble cég elkezd érdek­lődni a kávéval való kereskedés iránt. Külön szerződéseket köt fűsze­resek százaival és ezreivel. 1948 után megjelenik a Közös Piac orszá gainak boltjaiban, és a háztartási vegyi áruk meg az élelmiszerek után kozmetikumokat is kezd gyártani. Mire véget érnek a nyolcvanas évek, és eljön a rendszerváltás évtizede Magyarországon, a televíziós csatornákon hazánk ban is feltűnnek a Procter & Gamble-reklámok. A kormány kétszer változott, a reklámok lényege alig. Az üzenetük ugyanaz: tisztaság, szép­ség, egészség, fiatalság, vagy ha az elmúlt akkor legalább fiatalosság. Mi pedig egyre több mosolyszépítő Blend-a-med fogkrémet, családjaink kis hercegeihez illő Pampers babape­lenkát, vitamindús Pantene hajsam­pont, szívdobogtató Max Factor szem­pillaspirált, takarékosan utántölthető Ariel mosóport, tengerhullámként éb­resztő Old Spice dezodort vagy prak­tikus Always termékeket vásárolunk. És akik már nincsenek abban a korban, azoknak az egyik látszólag apró, valójában létfontosságú problémáját is enyhíti a Blend-a-dent. Vannak a modern világban élő embernek egyszerű, milliók számára kielégíthető, hétköznapi luxusigé­nyei. Egy szappan, ami nem elsősor­ban illatos, hanem a bőr egészségét biztosítja. Egy betét, amitől nem érzi pelenkás csecsemőnek magát a fel­nőtt nő. Egy pelenka, aminek köszönhetően jóval több értékes időt tölthet el az édesanya gyermekével. És így tovább. A P & G évente körülbelül tizenöt milliárd forintot forgalmaz Magyar- országon. (Egy kisebb Nemzeti Visszavágás a Birodalomnak: az angliai utakon egy P&G-tulajdonú angol cég reklámautói „száguldanak” a maguk 1930-as módján Színház költsége.) A század tizedik évtizedében eddig több, mint 100 millió dollárt fektetett be itt. A P&G Hungary otthon is érzi magát Magyarországon és a XIII. kerületben, és igyekszik felelős jogi állam­polgárként is működni. A novemberi tiszai árvíz károsultjait 8 millió forint értékű Tix mosóporral és Safeguard szappannal segítette, a United Way Segítő Erő Alapítvány és a fővárosi Szociális Depó segít­ségével pedig többezer kisgyermeknek és rászorultnak tette szebbé az ünnepeket. Oslótól Athénig, Lisszabontól Moszkváig harmincnégy európai országban van leányvállalata, s ezeken kívül hat ku­tatóközpontja. Ugya­nis a nyereség har­madát kutatásra és fejlesztésre költi. Nem csupán azért, mert minden cég sar­kában ott fut a kon­kurencia. Hanem egy világcégnek ma­gával is versenyeznie kell. A világ folyton változik. A király, ve­vő őfelsége mindig valami jobbat szeretne. A régi nevet, de új illatot. Új árat. Új tubust. Új palackot. Kényelmet, ésszerűséget, tisztaságot, fiatalságot, egészsé­get. Vagy legalább az illúzióját ezeknek a tulajdonságoknak, amelyek közül a természet egyedül a fiatalságot adja ingyen, ám aztán vissza is veszi. Szerencsére a mai államok és világcégek már nem akarják le­győzni a természetet. Inkább minél inkább alkalmazkodni hozzá. Észak-Amerikában alighanem a legnagyobb az „egy főre jutó termé­szet”, volna mivel pazarolni. Mégis egy amerikai költő és filozófus fe­dezte fel a természet és az ember harmóniájának értékét: Henry David Thoreau, aki épp 1837-ben kezdte oktatói és lapszerkesztői pályáját. A P&G nem csupán azt kutatja, miként tud minél kevesebb mun­katárs és menedzser minél több nyereséget előállítani. Ez minden nagyvállalat laboratóriumainak témája. A világcég világban gondol­kozik. A holnapra, a civilizáció káros következményeire, a hulladé­kok okozta beláthatatlan gondokra is figyel. Egy olyan „utánunk az özönvíz!” szemléletű világban, ahol pár évtizede képzett számítógé­pes szakemberek mellékesnek ítélték, hogy 1999 után 2000 követke­zik, mert ezzel csökkenthetők voltak kicsit a költségek. Egy több mint másfél évszázados cég tudja, hogy lesz holnap és holnapután is, és ami ma megtakarítás, az pár év múlva száz­szoros ráfizetés lehet. A világ pedig nagy. A P&G-nek hozzáve­tőleg 140 országban van képviselete. A világ azonban csaknem kétszáz országot jelent, és számuk olykor szaporodik. Igaz, hogy ebbe minden csendes­óceáni szigetállam beleszámít, de ők is jelentenek egy szavazatot az ENSZ-ben. A P&G még „csupán” a világ háromne­gyedét hódította meg a maga egészséges és természetbarát módján. Elindulva az első finom szappantól, a nö­vényekből készült főzőzsiradékon, a fogszuvasodást meggátló fogkrémen, a csontritkulás gyógyszerén, a vékony, eldobható pelenkán, az újrahasznosított műanyag csomagoláson át jutottak el az első kaló­riamentes étolajig. Úgy tűnik, ami jó a P&G-nek, az jó az emberi­ségnek is. És talán lesz majd idő, amikor az embe­riség túlnyomó többsége engedheti meg magának, hogy bemenjen egy boltba, megóvandó kicsinyei bőrét a kisebesedéstől, és könnyen rághassa meg az apró falatokat, ha már nagyokat harapni nincs is módjában. Ez azonban már nem csak a Pantene és az Ariel gyártóján múlik. John E. Pepper, az igazgatótanács elnöke P&G — Quality through Excellence and Innovation Dr. Klaus Schumann, a P&G Hungary vezérigazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents