XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. április / 4. szám

1999. április 11 ) PáIffy Katalin: A jelenlegi férjemet öt éve ismertem meg. Akkor még gimnáziumba jártam, és az iskolánk részt vett egy bu­dapesti futóverseny megrendezésében. Amikor a fiúk befutottak a célba, én üdítőket osztogattam. Ekkor lát­tam meg őt, beszélgetni kezdtünk, és közben elhanya­goltam a „munkámat”. Ezért később nem is kaptam fi­zetést az aznapi teljesítményemért. Megismertem azonban életem első barátját, akiről később kiderült, hogy életem első szerelme is lett. Kap­csolatunk nem ütközött semmiféle akadályba, bár én az elején azt hit­tem, hogy szüleimnek nem fog tetszeni a helyzet, hiszen Feri hat évvel idősebb nálam. Végül is egy rossz szót sem szóltak, nagyon megszeret­ték őt. Feri a nagymamájánál lakott, és egy kis idő után már én is több időt töltöttem a nagymamánál, mint otthon. A nagymama sajnos egy éve meghalt, ekkor Feri megkérte a kezemet. Néhány hónap után összehá­zasodtunk. Lakásgondunk nem volt, a nagymama régi lakásába költöz­tünk, és már több mint fél éve házastársakként élünk ott. Baba sajnos még nincs, de reméljük, hogy az idei év majd ezen is változtatni fog. Nem mindennap esküszünk Házasságon innen és túl C-se^kalmi Viktória: Én örökbefogadott gyerek voltam. Amíg a nagymamám élt, addig nem is volt a szüleimmel semmi gondom. Sajnos azonban 12 éves korom­ban meghalt a nagyi. Az anyám azóta mindenért engem okolt. Elmond­ta. hogy én nem vagyok az ő gyereke, és nem is tart rám igényt, csak azért nevel, mert így az intézettől kapja értem a pénzt. Ettől kezdve az utca nevelt, de enni és aludni azért hazajártam. Az apámra nem számít­hattam, hiszen minden idejét a kocsmában töltötte. Ő ugyan szeretett engem, de szeretetét nem tudta máshogy kifejezni, csak az igen magas összegű heti zsebpénzzel. így éltem majdnem hat évig, tizennyolc éves koromig. Akkor ta­lálkoztam a mostani élettársammal. Ó húsz évvel idősebb volt nálam, és már akkor volt egy kilencéves kislánya. Az otthoni életnél azonban minden jobb volt, így odaköltöztem a barátomhoz, és anyukája lettem egy nálam alig kilenc évvel fiatalabb lánynak. Néhány éve egyik barátunk ajánlott egy nagyon jónak tűnő üzletet. Azt mondta, hogy ezen biztosan nem lehet bukni, ezért belevágtunk. Kölcsönt vettünk fel, amire a lakásunk volt a fedezet. Sajnos az üzletbe mégis bele lehetett bukni, a lakásunk pedig elúszott. Azóta albérletben la­kunk, és egész idáig semmi reményünk nem volt arra, hogy talpra álljunk. Most azonban a nevelőszüleim úgy döntöttek, hogy elválnak, eladják a lakást, a pénzt pedig megfelezik. Az apám azt mondta, hogy ha beleegyezünk, ak­kor közösen veszünk egy lakást, így a mi gon­dunk is megoldódik, és neki sem kell egyedül laknia. Nagyon szeretném, hogy a tervünk si­kerüljön, mert a barátommal tervezünk egy közös gyereket, de egy albérletben nem lehet családot alapítani, hiszen a főbérlő bármikor felmondhat nekünk, és akkor az egész család az utcára kerülne. Én persze a saját család ala­pítása előtt szeretnék egy szép esküvőt is, bár a barátom erről azt mondta, hogy csak feles­leges pénzkidobás, másnapra már senki sem emlékszik a gyönyörű ruhákra, a hatalmas tortára, sőt a lakodalomra sem, egyedül a számlák lesznek azok, amik erre emlékeztetnek. AJeme+K Tamás: Budapesten évről évre egyre kevesebb házasságot kötnek. Ma­napság a kapcsolatoknak nem alapfeltétele a házasság. Kerü­letünkben a múlt évben 282 házasságot kötöttek, tudtuk meg Schmidt Józsefnétől, a XIII. Kerületi Anyakönyvi Hivatal anyakönyvvezetőjétől. Ma már sokkal inkább elfogadjuk az élettársi közösséget, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A fiatalok körében az eljegyzés és az esküvő egyre későbbre tolódik, esetleg a hosszú együttélés és a már megszületett gyerekek mi­att el is marad. Vannak azonban olyanok is, akik még ma is fontosnak tartják a házasság intézményét, és életük talán leg­nagyobb élménye a gyűrű felhúzása és az „igen” kimondása. Szerelem, élettársi kapcsolat vagy házasság - a mai fiatalok többsége számára teljesen mindegy, a lényeg az, hogy az éle­tük a választott társukkal boldog legyen. Most öt fiatal párt ismerhetnek meg az olvasók, akik az együttélés ilyen vagy olyan módját választották. Kapcsolatuk boldog és kiegyensúlyozott, az akadályokon együtt léptek át és az esetlegesen adódó nehézségek ellenére is együtt maradtak. A barátnőmmel tizenkét éve ismerjük egymást. Azóta rengeteg élményt éltünk át együtt. Mindketten leérettségiztünk, megszereztük a diplomán­kat, én dolgozom, Évi - a barátnőm - pedig a másoddiplomájára készül. Persze ez a tizenkét év nemcsak boldogságban telt el. Megismerkedtünk másokkal, egyszer-egyszer félreléptünk, aztán elmondtuk egymásnak, ebből aztán mindig veszekedések és sértődések lettek, de végül mindig kibékültünk, és mindig egymás mellett kötöttünk ki. Nem tudom, Évi hogyan gondolja, én adok magunknak még egy-két évet, addig kiéljük magunkat meg a vágyainkat, aztán a harmincadik születésnapomon meg­kérem a kezét. Azt viszont nem tudom, hogy mihez kezdünk majd, ha igent mond. Mindketten a szüléinkkel lakunk egy lakótelepen, és két csa­lád nem igazán fér el egy 52 m2-es lakásban. Tehát ha addig nem örökö­lünk egy gazdag nagybácsitól, vagy nem nyerjük meg a lottón az ötöst, akkor teljesen kilátástalan a helyzetünk, de azt hiszem, hogy ezzel min­den fiatal így van, akinek nem milliomosok a szülei. Szerintem havi 40- 60 ezer forintból még egy kis garzonlakásra valót sem tudunk félretenni. Anyakönyvi bejegyzések a fővárosban 1995 1996 1997 1998 Születés Házasság Halálozás 26 937 9 016 32 394 26 073 8 433 32 472 25 079 8 035 31 773 24 597 7 960 31 322 új fiúhoz, Erikhez vonzódom, mint a vőlegényem­hez, Márkhoz. Július elején meglátogattam egy vidé­ken lakó nagynénémet. Ott volt pár napom arra, hogy elgondolkozzam a további életemről: megbántsam azt, aki több mint két éve rendületlenül szerelmes be­lém, és akkor talán boldog lehetek az új fiúval, vagy adjak fel mindent, és menjek hozzá egy olyan ember­hez, aki iránt már nem érzek semmit? Végül is az előző mellett döntöttem. Hazajöttem a nagynénémtől, odaálltam Márk elé, és mindent elmondtam neki. Nagyon nehéz volt bevallani azt. hogy már nem szeretem, a legrosszabb azonban mégsem ez volt, hanem az, amikor nekem végig kellett hallgatnom, hogy a volt vőlegényem csak magát hibáztatja a történtekért. Szerinte annak, hogy részemről elmúlt a«szerelem, csakis ő lehet az oka. Néhány napos kínlódás után végül mindketten belenyugodtunk a szakításba, és egy kis idő múltán újra ta- lálkozgatni kezdtem Erikkel. Először barátok, majd szerelmesek let­tünk, végül Erik 1998 tavaszán megkérte a kezemet, és augusztusban megtartottuk az esküvőt. Párommal a szüleimnél lakunk, de szeretnénk egy külön lakást, amely most még aktuálisabbá vált, mert február 3-án megszületett Rita, a kislányunk. „Vick": Bafta Katalin: Az első vőlegényemmel 1994 nyarán ismerkedtem meg. A dolgok egé­szen jól alakultak kettőnk között, és végül Márk, a barátom 1997-ben megkérte a kezemet. Már az esküvőnk napját is kitűztük augusztus el­ső szombatjára, de ekkor jöttek a kételyeim: biztos, hogy férjhez aka­rok menni? Biztos, hogy ő az igazi? Biztos, hogy ilyen korán fel kell adnom a szabadságomat? A félelem és a kételkedés teljesen eluralko­dott rajtam. Szerencsére a barátnőim ezt észrevették, és nem hagytak magamra. Ebben az időben sokat jártunk táncolni, szórakozni, és egy buli alkalmával megismertem egy kedves fiút. Nem szeretek bárkinek kitárulkozni, de vele máshogy volt. Már ott, a diszkóban elmondtam neki minden gondomat és bajomat. Később találkozgattunk, és a kap­csolatunk egyre szorosabb lett. Azt vettem észre, hogy sokkal inkább az 16 éves voltam, amikor megismerkedtem életem első barátjával. A szü­leim ekkor mindentől féltettek, és annak sem örültek túlzottan, hogy egy fiúval mászkálok moziba és szórakozni. Amikor aztán „háromhó­naposak lettünk”, úgy gondoltam, hogy most már bemutatom Zolit a szüleimnek. Bár ne tettem volna! Még egy óráig sem voltunk nálunk, de a hangulat annyira feszült volt, hogy nem lehetett kibírni, és eljöt­tünk otthonról. Este, amikor hazamentem, a szüleim nekem estek, hogy hogyan képzelem, hogy egy 25 éves fiúval járok, hiszen ő majdnem tíz évvel idősebb nálam. Ekkor megtiltották, hogy találkoz­zunk. Persze a tilalmak azért vannak, hogy megszegjük azokat, és továbbra is találkoz­gattunk. Csak a randi megbeszélése volt ne­héz, de ebben barátnőm segített, mégpedig úgy, hogy ő volt a közvetítő: mivel Zoli nem telefonálhatott hozzánk, ezért felhívta a barátnőmet, aki aztán áttelefonált nekem, hogy mit üzent a barátom. Ha pedig vélet­lenül nem tudtam elszabadulni otthonról, még azt is megtette, hogy visszahívta Zolit, hogy nem jó az időpont. így voltunk egy­mással majdnem egy évig. Sajnos azonban a titkolózás, a bujkálás majdnem mindig tönkreteszi a kapcsolatokat. Ehhez még hozzájárultak a sorozatos lebukásaink, és az otthoni fenyítéseim. Egyszer Zoli azt mondta, hogy nem bírja tovább, felhívja az apámat, és megkéri, hogy beszéljék meg a dolgot. Ez azonban nem jött be. Egyikőjük sem mondta meg nekem, hogy mit beszél­tek egymással, csak azt hallottam, hogy az apám egyre jobban felemelte a hangját, és végül lecsapta a telefont. Pár nappal ezután Zoli szakított velem. Én mindenért a szülé­imét okoltam, az otthoni helyzet egyre fa­gyosabb lett. Két évig nem volt barátom, titkon figyeltem Zoli minden lépését, olyan voltam már, mint egy őrült. Közben Zoli megismerkedett egy lánnyal, akivel másfél évig volt együtt, aztán a lány elutazott Angliába, és egy búcsúlevelet hagyott Zolinak. Amikor Zoli elolvasta ezt a levelet, azonnal kiment Angliába, de a lányt nem tudta lebeszélni a szakításról. Néhány nap múlva csalódottan és szomo­rúanjött haza. Ekkor jött el az én időm: „véletlenül összefutottam” ve­le az utcájukban, és beszélgetni kezdtünk. Később szinte minden nap találkoztunk, és a kapcsolatunk újra éledezni kezdett. Mivel már egy hónapja leérettségiztem, elmentem dolgozni, és már az első fizetésem­ből kerestem egy albérletet, és elköltöztem a szüleimtől, nehogy még egyszer tönkretegyék a kapcsolatunkat. Mindez másfél éve történt, az­óta remekül megvagyunk Zolival, a szüléimhez pedig havonta egyszer- kétszer látogatok el, természetesen egyedül, mert Zoli még mindig nem tudta megemészteni a négy évvel ezelőtt történteket. Horváth Mónika Ha kedves olvasóinknak vannak hasonló megélt, életből merített történetei, amelyeket megosztanának a többi olvasóval, kérem, írják meg nekünk. Címünk: Hírnök, 1137 Budapest XIII., Újpesti rakpart 7. fszt. 2. Telefon/fax: 329-2841, 329-2842. E-mail: sprintbp@mail.datanet.hu (mónika) A Stella Rt idén tavasszal immár 14. alkalommal rendezte meg Nemzetközi Divatfórumát a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban. A kiállításra és a látvá­nyos show-műsorokra idén is kö­zel tizenöt ezren látogattak el. A rendezvény keretében több mint 80 hazai és külföldi kiállító cég mutatta be legfrissebb termékkü­lönlegességeit, és az érdeklődők naponta számos színpadi pro­dukciót láthattak, amelyek kere­tében látványos frizura- és sminkköltemények keltek életre. A show-műsorok mellett a gya­korlati és technikai bemutatókon a szakma haj-, arc- és testápolás legújabb módszereivel ismerked­hettek meg a látogatók. ’ Az idei haj divatját Szabados Irén mesterfodrász mutatta be. A street-divat még mindig hódít, és a frufru is divatban marad. Fon­tos a fésülés: az időseknek a lá- gyabb és hullámosabb hajat, a fi­ataloknak pedig az össze-vissza állót ajánlotta a fodrásznő. Idén is divat az arcba lógó, különböző hosszúságú tincsekből álló frizu­ra, színben pedig ugyanúgy, mint tavaly, a szőke, a barna és a feke­te mellett a cirmos is a fiatalok kedvence lesz. Sipos Zita mestersminkes pe­dig bemutatta az év sminkdivat­ját. Idén a natúr arc a divat, a szem és a száj alig van kihangsú­lyozva. A lágyan festett szemek és száj mellett azonban igen erős az arc pirosítása, a pír formája kerek, alsó része sötétebb, a felső pedig világosabb színű. A sze­men a világoskék, világos rózsa­színű, világos narancs színeket kombinálják. A szájfény szinte színtelen, csillámporos. Divat az ápolt arcbőr, a lehelet-puha ala­pozó és púder, amely nem fedő-, hanem védőfunkciót tölt be. Fontos az is, hogy ne csak a ruhából kilátszó bőrfelületünk le­gyen ápolt. Hangsúlyt kell he­lyezni a narancsbőr megelőzésé­re, vagy ha ez már nem lehetsé­ges, a lerakodott zsírréteg eltávo­lítására. Ha elfogadjuk ezeket a tanácsokat, hajunk, arcunk, bő­rünk nemcsak szép, hanem ápolt és egészséges lesz. Szépség felsőfokon Ludr a.u.íj usLuisbcui L-ésLt vesiL a scL-sclciseLL.. ÓID %

Next

/
Thumbnails
Contents