XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. április / 4. szám

] LI r S XIII. KERÜLETI • • TD\T /A T7 ________ 1999. április Tűzre, vízre vigyázzatok... Az 1996. április 23-án jó­váhagyott tűzvédelmi törvény kötelező jelleggel intézkedik a tűzvédelmi ismeretek okta­tásáról. Ennek segítése érde­kében 1997-ben a BM Tűzol­tóság Országos Parancsnoksá­gának Tájékoztatási és Társa­dalmi Kapcsolatok Főosztá­lyán a 3-6 éves, továbbá a 6—14 éves korosztály számára készült kiadványokat az or­szág 150 óvodája és 260 álta­lános iskolája próbálta ki vé­leményezésre. Az egyértelmű­en pozitívnak mondható fo­gadtatás után az 1998/99-es tanévben összesen már közel 1600 intézmény gyerekei fog­lalkoznak a témával óvodai, illetve iskolai kereteken belül. A pedagógusok munkáját a Tanári Kézikönyvbe szerkesz­tett tankönyv és tanmenet is segíti, melynek teljes anyaga megtalálható az Internet http://www.oki.hu címén. 1999 őszétől terveink kö­zött szerepel, hogy az általá­nos iskolások füzetsorozatá­nak kiegészítésére számítógé­pes CD-n oktatójátékot készí­tünk. A pedagógusok részére központi szervezési tovább­képzési rendszert tervezünk kiépíteni. Tavasszal módszerta­ni és szakmai videoanyagokat forgatunk, amelyek szeptem­bertől kölcsönzési rendszerben lesznek hozzáférhetők. Mivel elsődleges feladat­nak tekintjük a fiatalok általá­nos tűzvédelmi kultúrájának megalapozását, a füzetek és segédanyagok megismerteté­se, még szélesebb körű elfo­gadtatása és a megrendelések folyamatosságának fenntartá­sa érdekében, az alábbi címen és telefonszámon állunk az ér­deklődők rendelkezésére: BM Tűzoltóság Országos Parancs­nokságának Tájékoztatási és Társadalmi Kapcsolatok Fő­osztálya, 1064 Budapest, Iza­bella utca 62-64. Telefon: 266-1193. A XIII. Kerületi Hely- történeti Klub 1999. április 15-én, csütörtökön 17 óra­kor tartja következő össze­jövetelét az Újpesti Hely- történeti Gyűjteményben: Budapest IV. kerület, Ist­ván út 5. (megközelíthető a 14-es villamos Újpesti Áru­háznál lévőmegállójától). Téma: az Újpesti Helytörté­neti Gyűjtemény bemutatása. Előadó: Szöllősy Marianne, MmálMímiá MkEmbtn A 76-os trolibuszon utaztam. Az egyik megállóban egy töré­keny asszonyka számos teli cekkerrel készült leszállni, mö­götte az ifjú papa ügyetlenül szorította magához kisbabáju­kat, akinek meztelen rózsaszínű lábacskái rugdalózva csüngtek ki a takaró alól. Szemben velem egy tízéves forma kisfiú bámult ki az ablakom.- Te öcsi - szólítottam meg -, segíts már leszállni a néni­nek. Rámnézett csodálkozva, mintha a segíts szó valamilyen távoli ismeretlen nyelven hang­zott volna el. Talán az ablakon kibámulva gondolatban éppen egy világraszóló csellel akarta az ellenfelétől a labdát megsze­rezni, hogy hatalmas rúgással kapura lője. De aztán feleszmélt és enge­delmesen segített a néninek le­szállni. Én cinkos szemhunyo- rítással fejeztem ki neki az elis­merésemet. Ő elpirosodott fü­lekkel ült vissza a helyére. A Hegedűs Gyula utcai meg­állónál leszállt. Az ablakon át figyeltem, amint két karját ma­gasba dobálva könnyed szökel­lésekkel haladt előre. A csel sikerült, a labdát szé­les ívben a kapura lőtte. Gól! Gól! Ez volt a második hőstette aznap délután. Dr. Bakats Béláné a gyűjtemény vezetője. Minden érdeklődőt szeretet­tel vár a klub vezetősége! / Erdemes-e reklamálni? A kerület egyik cukrászdájá­ban (cím a szerkesztőségben) rendeltem egy 24 szeletes cso­koládé tortát. Kifizettem érte a felszámított 1900 forintot, bár szöget ütött a fejemben, hogy ha egy szelet torta 65 forint, 24- szer 65 csak 1560 forint lenne. ! Születésnapon azonban nem spórol az ember. Annyira nem, : hogy míg 90 forintot kifizet- ; tem, rendelésemet megtoldtam ! a kéréssel, a tetejére írjanak rá krémmel egy 85-ös számot. A torta a megbeszélt időre elkészült. Szépen becsomagol­va nyújtották át, így csak itthon derült ki, hogy azt a bizonyos 85-ös számot nem krémmel ír­ták, csupán tűheggyel karcolták a csokoládé tetőlapba. A családi ünnep szombaton volt, hétfőn próbáltam a vásárlás helyén ke­resni igazságomat és - mivel a kiszolgáló hölgy kétségbe von­ta panaszom jogosságát -, a fő­nökét. A főnök (lévén több részleg főnöke) nem tartózkodott a helyszínen, de még a megadott helyen sem találtam. Ott ugya­nis azt közölték, hogy semmi közük a panaszolt üzlethez. Kénytelen voltam tehát másnap megismételni panaszomat a rendelés helyén, ahol a sorban álló vevők füle hallatára elég nagy hangerővel követeltem vissza a csalárd módon felszá­mított 90 forintot. (Némi vára­kozás és valószínűsíthetően a háttérben lezajlott telefonbe­szélgetés után a pénzt meg is kaptam.) Eljárásomat családom hely­teleníti. Szerintük nem volt ér­demes ilyen potom összegért csúf jeleneteket rendezni. Fellé­pésemmel a jelenetek nézőiben biztosan ellenszenvet váltottam ki. Szerintem viszont a történet nem a pénzről szól, hanem a bi­zalomról, amivel nem volna szabad visszaélni. Mi lenne, mi lehetne, ha mindig, mindenki, mindenütt a sarkára állna? (Cím és név a szerkesztőségben) VARÁZSLATOS SKODA FELICIA MAGIC A varázslatos felszereltség mindenkit ámu­latba ejt. A gyémánt vagy grafit metál fénye­zés alatt egy 50 kW-os, lenyűgözően dina­mikus, és mégis elbűvölően takarékos mo­tor rejtőzik. Március végétől további titkokba is beavat­juk szalonunkban. Az akciós modellek csak korlátozott darab­számban kaphatók. Siessen mielőtt véget érne a varázs­lat! Használt autóját is beszámítjuk. 4 KÖNNYŰFÉM .KERÉKTÁRCSA . TÁVIRÁNYÍTÁSÚ KÖZPONTI ZÁR, ^R'ASZTÓVAL ^ KÖDFÉNYSZÓRÓ ^ Porsche 1139 Budapest, Fáy u. 27. Tel.:451-5100 Pest Fax: 35°-8965 Khol egykor Orosz Júlia is lakott Látogatás Erese Margitnál, egy nagy gárda egyik tagjánál , Elsőnek hitt látogatásom kerületünk egyik - mint kide­rült - nevezetes épületében két frappáns meglepetéssel kezdődött. Házszám, emelet, ajtó ügyben kotorásztam, ami­kor egy szép lány ért a kapu­hoz és kinyitotta. - Jó házban keresem Erese Margit- mű­vésznőt? - kérdeztem. - Tel­jesen. - Ugye, második eme­let? - Inkább a negyediket ajánlom. - Nem téved? - Aligha, miután a lánya va­gyok. - Én meg nagy szamár, hiszen Maga - bocsánat, de nyelvünkön így mondják - ki­köpött az édesanyja. Ugyan­olyan szép. És felértünk a negyedikre. Fogalmam sem volt, miért lett úrrá rajtam bizonyos déja vu (mintha már megtörtént vol­na) érzés. Már jó ideje beszél­gettünk a művésznővel, ope­raházunk kiváló mezzoszop­ránjával, amikor észlelte, hogy igencsak nézegetem a szobában álló nagyon szép szekrényt. - Hajdan rövid ide­ig tanárom, a drága Orosz Jú­lia hagyományozta rám - mondta -, akivel még egyet­len évadban szerencsém volt azonos színpadon létezni. Eb­ben a pillanatban minden ki­világlott: nem lélektani téve­dés, én már csakugyan jártam itt, a szép szekrény itt állt. Orosz Júlia volt lakásában va­gyunk.- Nos, úgy kell művésznek lenni, ahogyan ő az volt, tes­testől, lelkestől - emlékszik Erese Margit -, ha nincs is mindünknek az övéhez fogha­tó adottsága. Itt közbe kell iktatnom: ez­úttal is a kivételesek egyiké­nek társaságát élvezem. Azét, akinek (eleinte többek által té­vesen koloratúmak vélt) han­gi adottságai már középisko­lás korában nyilvánvalóak voltak, csakhogy vastagnyakú kálvinista édesapja - holott már hétéves lányát vitte az Operaházba - lefelé tekintett a művészpályára. Olyannyira, hogy jó évtized kellett, mikor­ra megbocsátotta kezdettől eminens lányának, hogy hirte­len fordulattal faképnél hagy­ta a Közgazdasági Égyetemet, és jeles énektanárunk, dr. Sipos Jenő által felismert mezzoszoprán hangjának pa­zar kezelésével, meggyőző já­tékával, szépségével Buda­pesttől Moszkváig, München­től Zürichig hazai és nemzet­közi megbecsülést szerzett.- Tudom, mindig szűkszavú volt pályájával kapcsolatban — kicsit túlságosan is -, nem éppen önmenedzselő típus. Va­lamicskét azért mondjon róla.- Az énekes ne beszéljen - énekeljen. Vagy éppen később tanítsa ezt, de csak ha valóban ért hozzá. Nagyon büszke vol­tam, hogy nem akárkikkel együtt az Operaház tagja le­hettem. (Az 1945 utáni Delly, Gyurkovics, Fodor, Jámbor, Melis, Orosz, Osváth, Pa- lánky, Simándy, Székely, Ta­kács, Udvardy gárda után Erese Margit évfolyam- és pá­lyatársainak együttese, csak úgy hamarjában a Dene, Dobránszky, Jablonkai, Ha- mari, Kasza, Marton, Miller is a későbbi jeles gárdák egyike- A szerk.)- Sok nevezetes szerepére emlékezünk.- Én is. Mellesleg kis sze­repeimre is. Az utat meg kell járni. Rendhagyó emlékem a Julius Caesar: Cornelia szere­pe Händel operájában, amely­ben még főiskolásként mutat­kozhattam be Pécsett. Szíve­sen emlékszem erre a szép vá­rosra és színházára, ahol sokat néztem Eck Imre baletteseit, és játékban, színpadi mozgás­ban sokat tanultam tőlük. A prózásoktól is. És ha már já­tékról van szó, már Budapes­ten Békés Andrásnak köszön­hetek nagyon sokat. Richard Strauss Elektráját nélküle nem tudtam volna megvalósí­tani, hiszen még az első elő­adás előtt is rémült arc meredt rám, amikor az öltöző tükrébe néztem. Az Operaház kö­zelmúlt vezető személyiségei közt Lukács Miklós az, aki­nek tudására és segítségére ki­vételes tisztelet­tel és hálával gondolok. Ver- di-szerepeim közül a Don Carlos sokarcú Ebolija tartozik nagy és szép fel­adataim közé. Itthon és kül­földön négy nyelven énekel­tem, az itthoni előadások mel­lett főleg német és Loire menti színpadokon. Szép emlékem, hogy Borisz Christoff nagy­szerű Fülöp ki­rályának is voltam a színpadi szeretője. Wagner szerepei­met mind szeretem, a vizsga­béli Brangene-től (Kasza Kati volt Izolda) a Tannhäuser Vénuszáig, a Lohengrin Elzá­jáig és - utoljára, de mindene­kelőtt - A Walkür és Az iste­nek alkonya Brünhildájáig. És szeretem szerepeimet az ora­tóriumokban (Mozart, Verdi: Requiem), J. S. Bach: János- passió, H-moll mise, Rossini: Stabat Mater).- Azt gondolom, akit Kroó György már a pálya elején „rendkívüli tehetségű énekes­nőnek” minősített, az az is.- Szívből mondom, meg­tisztelt vele és igyekeztem rá­szolgálni.- Gyakori hiba - bár embe­rileg érthető hogy kimagas­ló ének- és táncművészek ki­csit elkésnek az abbahagyás­sal. Ön viszont ellenpélda.- Nem hiszem. Ha mégis így van, nem baj. Sokkal jobb szép emléket hagyni magunk után, semmint szánakozást kelteni.- Jelenleg keresett énekta­náraink egyike.- Mondhatom, tudatos volt, hogy tanárként is diplomáz­tam. Déd- és ükszülőkig visszamenően családom mint­egy kétszáz éve, úgy látszik, örökítette pedagógus hajla­mát. (Mellesleg széphangú kántorok is voltak köztük.) Tanítottam volt iskolámban, a Weiner Leó Szakközépiskolá­ban és tanítok a Bábszínház­ban is, ahol a helyes atrikulálás, tiszta éneklés ugyancsak fontos. De itthon tanítok a legtöbbet, általában reggel 9-től este 6-ig. Őszinte örömet találok a tanításban, abban, hogy átadhatom, amit A főiskolás tudok és sok tanítványom szé­pen boldogul a pályán itthon is, külföldön is.- Balázs fia és imént távozott tükörképe, a külsejében, nevé­ben szép Eszter. Énekelnek?- A fürdőszobában. Egyál­talán nem bánkódom emiatt. Szép, de hányatott, sok rossz­nak is kitett pálya a miénk. Boldogok legyenek, az a fon­tos. Egyébként szeretik a ze­nét. Balázs jogot végez, de re­vizorként már dolgozik. Esz­ter felsőfokú számítógépes képzettséget szerez.- Ezúttal a Hírnök hírnöke vagyok Önnél. Mióta lakója kerületünknek?- Nincs még két éve, de bátran mondhatom, hogy sok­kal régebben. Hosszú ideje kedvelem ezt a környéket és látogattam is, hiszen sok mű­vész, köztük kollégáim laktak és laknak itt. Valami eredendő otthonosságot érzek benne. Beszéltünk róla, hogy Orosz Júlia korábbi lakásában la­kom. Ha a jövőben keres, azt hiszem, most már egyszer és mindenkorra itt talál. Életem folyamán persze sok keserű­ség is ért, de felesleges lett volna akár pillanatra is meg­állni mellettük. Alapjában há­lás vagyok a sorsomnak. Ami­kor az Operaház tagja lettem, furcsa babonaféle alakult ki bennem. Valahányszor ebből a irányból, mármint szemből érkezem az Operaházhoz, mi­előtt továbbhaladtam volna a művészbejáró irányába, mindig megsimogattam a bal oldali szfinx bal első lábát. Olykor még ma is megteszem. így vagyok valahogy az ott­honommal is. Rajk András Eboli az udvarhölgyekkel (Don Carlos)

Next

/
Thumbnails
Contents