XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. február / 2. szám

Ipiii 1999. február 199% Németh Marika Palásthy Bea Pászthy Júlia Pécsi Ildikó Piros Ildikó Pitti Katalin Réti Erika Schütz Ila Szabó Tünde Szegedi Erika Szerencsi Éva Szilágyi Zsuzsa Sztárek Andrea Takács Katalin Tábori Nóra Tolnay Klári Törőcsik Mari Udvaros Dorottya Varga Éva Varga Mari És - Tolnay Klári javaslatá­ra - egyetlen tiszteletbeli fér­föé>é> min/ u/canéo/dS/a a csupasz falon "Dénqtté-cUfa&ö& 1993— Agárdy Ilona Andai Katalin Naszlady Éva, Sztarenki Pál, Besenczi Árpád, Kiss Jenő, Fehér Anna és Schütz Ila az Ugyanaz hátulról a József Attila Színházban (Fotó: Fábián) Bállá Ica Bartal Zsuzsa Bánsági Ildikó Básti Juli Bodnár Erika Börcsök Enikő Bukszár Márta Csala Zsuzsa Csákányi Eszter Csűrös Karola Czifra Krisztina Détár Enikő Fekete Gizi Felföldi Anikó Felkai Eszter Füsti Molnár Éva Galambos Erzsi Gór Nagy Mária Götz Anna Gyöngyössy Katalin Györgyi Anna Hernádi Judit Horváth Zsuzsa Kakuts Ágnes Kalmár Magda Koltay Valéria Koós Olga Kovács Zsuzsa Lázár Kati Lehoczky Zsuzsa Máj zik Edit Margitai Ági Molnár Piroska Ma már csak álomba illő elképzeléseink lehetnek arról, milyen lehetett Déryné a szín­padon, miként csenghetett csodálatos hangja, hogyan bű­völte el hallgatóságát, miféle szellem sugározhatott elő be­ma, Tolnay Klári, Törőcsik Mari és még sok színésznő. Ligeti Miklós szobrászmű­vész abban a bájos pozitúrá- ban ábrázolta Dérynét, aho­gyan a miskolci Korona Szál­ló kocsiszínének színpadán ga cserebogár... Rábukkan­tam egy képre egy régi újság­ban: Ligeti Miklóst ábrázolja a műtermében a már elkészült Déryné-szoborral. És kezem­be került egy cikk is, amely arról adott hírt, hogy Ligeti Miklós, a fejedelmek szobrá­sza frakkot ölt, amikor a Déryné-szoborhoz eljön mo­dellt állni Bajor Gizi, aki Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony címszerepében ját­szotta nagy elődjét. Az újság­író megkérdezte: - Mester, miért nem vesz fel munkakö­penyt, hiszen még Ferenc Jó­zsefet is abban mintázta? - Mire Ligeti: - Ez igaz. Csak­hogy most egyszerre mintá­zom Dérynét és Bajor Gizit... A budai Horváth kertben állították fel a szobrot. Akkor még ott volt a Budai Színkör, A Déryné köz és Váci út sarka ahol nyaranként Honthy Han­na is játszott. Fennmaradt egy kép, amely kettőjüket, Hon- thyt és a szobor-Dérynét együtt ábrázolja. Tíz évig állt a szobor a he­lyén. 1945-ben Buda ostro­mában elpusztult. A Margit­szigeten állítottak fel még egy Déryné-mellszobrot, Schaár Erzsébet alkotását. De a teljes alakos Déryné-szobor sem is­meretlen sokak előtt, hiszen a Herendi Porcelángyár sok ezer példányban sokszorosí­totta s adta el itthon és kül­földön. így lett e kompozíció a „bidermeieres szalonbáj” közhelyévé. Vásárlói közül legtöbben azt sem tudták, hogy eredetileg kit ábrázolt. A mai József Attila Színház elődjét hívták egy rövid ideig Déryné Színháznak. Akkor nevezték el a ma mellette hú­zódó kis utcát Déryné köznek. Más, Dérynére emlékeztető utca vagy tér nincs a főváros­ban. Az utcanévtáblát hordozó csupasz falfelület áhítozik leg­alább egy emléktábla után... Kell valahol a háttérben vi­hogva pajzánkodni egy Puck- hoz hasonló csintalan manónak, aki ezt a totális felfordulást, ezt a féktelen tohuvabohut, ezt az elszabadult keveredést rekesz­izmaink megpróbáltatására harcba veti a József Attila Szín­ház színpadának színpadán. Való igaz amit állítok, itt a színpadon egy másik színpad van felállítva, amely hátulról tár­ja fel nekünk, hogyan tud kilenc szereplő már-már horro- risztikusan elképesztő módon és méretekben kergetőzni, bujkálni, egymásba botlani. Körülbelül ugyanúgy, ahogyan mindennap­jaink realisztikus világában mi magunk is tesszük, csak valami­vel kisebb robajjal és feltűnéssel. Na bumm, legfeljebb leta­gadjuk még magunk előtt is. Adva van egy darab, amelyet Michael Frayn brit író írt meg ördöngős precizitással és kiszá- mítottsággal, hogy megterem­tődjék a látszat a legteljesebb váratlanságokra és kiszámítha­tatlanságokra. De nem csak ez a darab van adva, hanem adva van hozzá hét színész, egy súgó meg egy „bühnés” (ennek emlí­tésére ne tessék a »Bühn és bűnhődésre« gondolni, habár itt is mindenki elnyeri a méltó bűnhődését). Szóval hét szí­nész, egy súgó és egy kulissza­tologató eljátssza egy úri villá­ban - amelynek gazdái történe­tesen Spanyolországban nyaral­nak, csupán a nem túlzottan vir­tuóz képességű házvezetőnőt hagyták hátra a ház őrizetére -, hogy milyen hamar képes egy ilyen magányos lak a járást és a helyiségeket abszolúte nem is­merő jövevényekkel benépesül­ni, amitől aztán minden meg­történhet. Ám a lényeg nem ezen van, hanem azon, hogy a darabban megírt alakoknak színházilag kell előállítaniuk az önmaguk­kal és az egymással való meg- hasonlás maxi fokán. A színház azonban nem ismer tréfát, a szí­nész nem önállósulhat privát egyénné, mert... ez esetben is minden megtörténhet, amúgy virtigli Murphy-módra... Hát ezt látjuk elölről, majd pörög egyet a színpad és akkor szemtől-szemben hátulról. A kulissza azonban marad, csak éppen nem választja el kellő­képp egymástól a kintet és a bentet, az elölt és a hátúit, a szí­nét és a fonákját. Felesleges lenne firtatnunk, hogy mi a produkció műfaja: vígjáték, komédia, bohózat vagy más nevén farce, Lendvay Zoltán rendező annak és úgy játszatja el pompás kis társula­tával - mely áll Schütz Ila, Schnell Ádám, Sztarenki Pál, Naszlady Éva, Vándor Éva, Besenczi Árpád, Fehér Anna, Gieler Csaba, Kiss Jenő szín­művész hölgyekből és urakból - ahogyan kell, leginkább an­gyali ártatlansággal és ördögi bájjal. Jöjjön el tehát, aki a mások kárán való nevetéssel akarja gyógykezeltetni a neuraszténiá­ját, skizofréniáját, depresszió­ját, üzleti és családi stresszét és, ha kisebb mértékben is serken­teni a potenciáját. Welcome! (sas) Ligeti Miklós és alkotása lőle, hogy emlékét, nevét, nimbuszát oly magasra emelte a nemzeti köztudat. Alakja a magyar színjátszás, színmű­vészet szimbólumává lett. De ábrázolás alig maradt fenn ró­la, leírás, kritika, méltatás va­lamivel több, de mit nem ad­nánk érte, ha valami csoda folytán rendelkezhetnénk róla legalább egy-két olyan fotó­val, amilyenek a mai, vagy akárcsak a tegnapi színész- nagyságokról tucatjával vehe­tők elő, fdmszalagon vagy videokazettán megörökített mozgó és megszólaló vagy éppen éneklő másukról nem is beszélve. Hogy egyébként mégis viszonylag sok mindent tudunk Dérynéről, az éppen az ő, írásban is érvényesülő megjelenítő képességének kö­szönhető, hiszen idős korában írt Naplója szinte kimeríthe­tetlen kútforrása önmaga és kora színészeti ismereteinek, az akkori színészi világnak. Nagy volt a késztetés a ké­sőbbi korok színműírói és szí­nésznői részére, hogy figurá­ját fölelevenítsék, megszemé­lyesítsék színpadon és filmen. Szívesen öltötte magára Déryné alakját Varsányi Irén, Bajor Gizi, Medgyaszay Vil­állhatott, kezében kedves gitárjával, s a publikum tomboló kívánságára azt dalolta: Cserebogár, sár­Honthy Hanna a szobornál tiszteleg A Herendi Porcelángyárban folyik a Déryné-termelés Halász Judit Kovács Erzsi Nagy Ibolya fiként - Hofi Géza. Jl [kmllismn

Next

/
Thumbnails
Contents