XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. február / 2. szám
1999. február Látogatás Jankovits Józsefnél Nem erdész lett, hanem bonviván Ifjúkorom operett-bonvivánjainak foglalkoztatásánál általában két alapszempont volt. „Snájdig” legyen (magyarul: a műfajban honos bokacsattogtató értelemben kükéiben és magatartásában jó legyen a magatartása), a hangja pedig ne legyen bassz-bariton. Bármi mással elevickélhetek, a kérdés, hogy énekelni tud-e, hogy legalább gőze van-e emberformálásról, fel sem merült. Tisztelt Polgármester Úr! A rendőrségi hírekből mindannyian értesülhettünk a közelmúltban történt szomorú esetről, amikor is egy hölgy a Lehel piac környékén vásárolt kétes eredetű italtól megvakult és súlyos, életveszélyes állapotba került. Az italról - úgy tudom - azóta kiderült, hogy metilalkohol-származék. Mindez annak is következménye lehet, hogy a piac környékét, de különösen a Lehel téri aluljárót elárasztották az engedély nélküli zsibárusok. Milyen intézkedéseket tesznek ellene? Seregi József Hajdú utca fi polgármester válaszol Tisztelt Uram! Az ügyben rendőrségi vizsgálat folyik. E sajnálatos eset miatt, de a kerület lakossága objektív és szubjektív biztonságérzetének folyamatos romlása miatt is levélben kértük fel dr. Kökényesi Antal főkapitány urat és dr. Demszky Gábor főpolgármester urat, hogy a XIII. kerület fővárosi illetékességű területein, így elsősorban a Lehel piac környékén, a Lehel tér, az Árpád híd és a Gyöngyösi út metróaluljárójában fokozzák az ellenőrzést, és történjék meg a tényleges rendteremtés. Tűrhetetlen, rendzavaró, fenyegető jelenségek tapasztalhatók, jogos a lakosság erősödő felháborodása. A főváros vezetőit kértük, hogy az illegális kereskedést, a tiltott játékot és az általánosan elfogadott normáktól eltérő magatartást folytatók egyre agresszívabb viselkedése ellen lépjenek fel. A XIII. Kerületi Önkormányzat igyekszik lehetőségeihez mérten minden segítséget megadni a rend megteremtéséhez. Létrehoztuk a Fővárosi Közterület-felügyelet kerületi alegységét, továbbá évenként folyamatosan emelkedő összeggel támogatjuk a kerületi rendőrkapitányság működését személyi és tárgyi feltételeinek javítását. Ugyanakkor felhívom a lakosság figyelmét, hogy saját érdekében csak engedéllyel árusított, ellenőrzött termékeket vásároljon. Dr. Tóth József ÁHMmM ßgpsH&tM timti di JBSks admm di Mértu ipmtÉUm A helyzet - legalábbis az operett igényes otthonaiban - szerencsére megváltozott. A Fővárosi (mai nevén Budapesti) Operettszínház volt tagja és ma is állandó vezető művésze, a kerületünkben lakó Jankovits József joggal Liszt Ferenc-díjas tenorista (máig az egyetlen az operett világában), amúgy kiváló megjelenésű szálfa ember (192 centiméter magas) és Ábrahám, Jacobi, Huszka, Kálmán, Lehár, Johann Strauss, Suppé operettjeiben, Erkel, Bizet operáiban teremtette meg a nevét, kisebb prózai szerepekben csiszolta a színpadi létezést. Mindezt - elnézést, újabb felsorolás elengedhetetlen -, hazai színházainkon túl Berlinben, Münchenben, Párizsban, Zürichben, a Belga Királyi Operában, az USA, Kanada, Japán, Izrael színpadain kamatoztatta. Bariton színezetű, két és fél oktávnyi (tizennyolc teljes hangterjedelmű) hangján szépen énekel. S ami itt most mindennél is fontosabb: „ci- vil”-nek is kellemes, természetes ember. Sok kritikusa közül Gerd Kova úr (Ludwig- shafener Rundschau) „arany torkú operett-te- nor”-nak minősítette, ami rendjén van, abban ellenben, hogy „igazi sztáregyéniség”, akkorát tévedett, mint ide Ludwigshafen. Egyáltalán nem az?- Kacskaringós az én bonvivánná válásom története - mondja, immár az otthonában. - Igaz, hogy már a városmajori általánosban, a Táncsics Gimnáziumban, a MOM vegyes kórusában, meg „csak úgy”, otthon is sokat énekeltem, ez azonban sem MOM-ban esztergályos édesapámnak, sem ugyanitt tisztviselő édesanyámnak és nekem magamnak sem tűnt fel. Imádtam - máig is imádom - a növényeket, állatokat, a természetet, mindenáron erdész akartam lenni. De a soproni Erdészeti Főiskolára óriási volt a túljelentkezés - inkább csak a hagyományos erdész-családok gyerekeit vették fel. Hát akkor most merre? Egy darabig dolgozgatott a MOM- ban, volt felszolgáló a Normafa vendéglőben stb. - két év múlt el így. Közben azért eszébe jutott: mi volna, ha megpróbálkozna a táncdal- énekléssel. Ákos Stefitől, Gyarmati Istvántól tanulgatott énekelni. (Merő véletlen: Kishonti Ildikót vele egy napon vették fel az Országos Szórakoztató-zenei Központ Szófia utcai stúdiójába.) A fiatal tenorista szolmizálni és „Mattolni” (kottáról énekelni) már a kórusokban megtanult, „B”-ből hamarosan „A” kategóriás lett, sikerrel lépett fel a Halló bár, a Savoy bár, a várbeli Fortuna műsoraiban, részt vett külföldi dalfesztiválokon.- Ha drága édesanyám nincs, mi ma itt nem beszélgetünk - mondja az emlékező művész. - „Beleestem az éjszakába” és ez nem jó. Anyám felismerte a nagy bajt, sajnos nagyon ittam, és erőnek erejével velem jött taxival mindenüvé, képes volt órákat várni rám és hazavinni. Csak egy édesanya tudja éretlen fiát ilyen energiával megmenteni az elzülléstől. Az ő érdeme, hogy ezt most itt érett fejjel megköszönhetem.- Hogy ne legyek hosszadalmas: „kijózanított” a szó közvetlen és átvitt értelmében. Néhány év késéssel leszerződtem a Fővárosi Operettszínház énekkarába. Itt énekeltem három évig és kaptam jelentéktelen szerepeket is. Ezen a ponton jön az én énekben másik édesanyám, a drága Raskó Magda, az Operaház emlékezetes kiválósága, akinél ettől kezdve énekelni tanultam. Énektanárnak olyan nagy volt, amilyen kicsiny termetre. Hogy úgy mondjam „ő csinált meg engem”, máig is első számú tanácsadóm. Abban is része volt, hogy kísérletet tettem Pécsett, Szegeden, és az utóbbi helyen a kitűnő zenei vezető Pál Tamás alkalmasnak talált arra, hogy szerződtessen. Végül is itt tanultam meg „színházul”, hiszen opera- (Pinkerton a Pillangóban) és operettfőszerepek mellett még néhány kisebb prózai szerepet is kaptam. Minden segítőmet örömmel idézem fel: Horváth Erzsi operettszínházi barátomnak és Seregi László rendezőnek (aki az Operettszínház után Debrecenbe szerződött és meg volt elégedve fejlődésemmel) köszönhetem megtisztelő operai szerepléseimet a Hunyadi László címszerepében és a Carmen Don Joséjaként. Ekkor már hívtak vissza az Operettbe, de Szeged jobban vonzott. Később - ilyesmi bizony gyakori az énekesi pályán - egy váratlan baleset fordította vissza az utamat ide. 1980 nyári margitszigeti Víg özvegye végső próbái idején Leblanc Győző a lábát törte. Ekkor is Raskó Magda hívott fel és vitt el a Filharmónia főtitkárához, Reithauser Frigyeshez, ő pedig - milyen az élet! - Seregi László rendezőhöz, aki igencsak meglepődött. De nemcsak meglepett volt, hanem elégedett is -, este már próbáltam.- Az Operettszínház új igazgatója, Keszler Pál hallotta az előadást, szerződést ajánlott. Én azonban akkor már újra aláírtam Szegeden, ígéretet kaptam, hogy vendégként meghívnak. Ez - megint csak hirtelen megbetegedés következtében - hamarabb teljesült, semmint hittem. Sürgős meghívás a Csárdáskirálynő Edvin szerepében. Kérdezték, tudom-e. Ázt hazudtam, hogy tudom. Három nap múlva tudtam is. Szeged elengedett. Aztán a Leányvásárra is felengedtek. Az 1981-82-es évadra a dolog barátsággal megfordult, immár az Operettszínház tagjaként jártam Szegedre vendégszerepelni. A következő csaknem két évtizednek sokat köszönhetek itthoni és külföldi ismeretség dolgában is, hiszen mind a színház saját, mind később immár „szabadúszóként” a tagjaiból alakult, Hídvégi Miklós vezette „Művészház” nagy külföldi turnéin részt vettem. Ezáltal kaptam meghívást annak idején Nyugat-Berlinbe a Theater des Westens Marica grófnője huszonöt előadása Taszilója- ként. Akkor még nem tudtam németül - sajátos módon akkori, született angol feleségem tanított meg a német szövegre. Kínkeservvel, a velünk volt Raskó Magda bámulatos nyugtató, erőt adó segítségével. Később hívtak a stuttgarti operába, a belga-flamand operába (ahol az évente választott „Év kedvence” is lettem, majd Torontóba is, de nem volt kedvem „disszidálni”, ahogy akkor mondták, így is vezethettem egy kulturális magazint a bajor tévében (addigra megtanultam a nyelvet), és állandó vendég lehettem ‘86 és ‘91 között a müncheni Gärtner Platz Theaterben. Volt, hogy heti négyszer repültem Budapest-München oda-vissza. — Említene valami nem színházi jeles epizódot mozgalmas életéből?- Jimmyt, legjobb barátomat (a fekete kis uszkár, amióta kibújt a szekrény alól, egész beszélgetésünk folyamán a művész mellett ült a fotelban) egyszer semmiképp nem hagyhattam itthon, kénytelen voltam magammal vinni a színházba egy gálára. Jelenéseimre az öltözőben hagytam. Drága, boldogult partnerem, a szintén nagy kutyabarát Németh Marika, ahogy elment az öltöző ajtaja előtt és hallotta Jimmy nyüszítését, rányitotta az ajtót. Jimmy abban a minu- tumban kirohant a résen, egyenesen a színpadra a láham mellé. A műsort konferáló Mednyánszky Ági ott tartott esedékes szövegében: - Ilyen műsorból nem hiányozhat Lehár és Kálmán. - Megpillantván a szokatlan látványt, aranyos hidegvérrel hozzátette: - No és persze Jimmy... - Életem egyik legemlékezetesebb sikerét arattam.- Itt lakunk a kerületben. Ön mióta ?- Egy évtizede, de ehhez hadd toldjak még valamit. Eredetileg - említettem - budai vagyok, de biz’ isten régóta szerettem volna itt lakni. Ritka dolog. Közel a Duna, kellemes épületek, ötven méteres sugarú körben a videokazettától a kenyérig, újságtól a pólóig minden kéznél van. Szeretem a kerületet. Amikor hívtak a Váci út egyik mellékutcájának egy hérházában rendezett jótékonysági hangversenyre, ott voltam. Ha megint hívnak, megint ott leszek. Nem vagyok még öreg, de úgy gondolom, innen visznek eí majd, ha itt lesz az ideje. Addig azonban kívánunk sok-sok éven át számtalan, a Jimmy-félével is vetekedő sikereket. Rajk András Már jó ideje találgatások, bizonytalanságok és keresgélések okozója volt, amikor előállt a kérdés: hol találunk a kerületben ügyeletes gyógyszertárat? Ennek az áldatlan állapotnak vet véget, hogy ezentúl zárás után éjszaka, valamint szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a Béke tér 11 -ben található Mária patika tart ügyeletet. Felkerestük a patika vezetőjét, Pillér Máriát a kérdéssel: mi vezette őt és munkatársait erre az elhatározásra?- Mindenekelőtt felismertük a probléma megoldatlanságát, amivel az önkormányzat és az Egészségügyi Szolgálat is már hosszabb ideje küszködött, mert egy természetes lakossági igényt nem tudott kellően kielégíteni. Azonkívül előttünk már nem volt ismeretlen a feladat, hiszen 1976 óta 1994 elejéig még mint állami patika már tartottunk állandó ügyeletet.- Akkoriban azonban központilag jelölték az ilyen patikákat, a privatizálások óta viszont már csak az önkéntességükre számíthatnak. Nyilvánvaló, hogy az alkalmasságuk is fontos szerepet játszhat, játszhatott a kiválasztásukban.- Valóban az elhelyezkedésünk is alkalmassá tesz az ügyeletre, hiszen a kerület központi helyén vagyunk, jó parkolási lehetőségekkel, villamos- és autóbusz-megállók közvetlen közelében.- Az alkalmasság említésénél a hivatástudatukra is gondoltam.- Az éjszakai szolgálat kétségtelenül nem könnyű, de valahol valakinek csak el kell látni, hogy sürgős esetekben a rászoruló betegek rendelkezésére álljanak.- Csak sürgős esetekben szolgálják ki a becsengető vásárlókat?- Természetesen nem. De ha nem sürgős vagy éppen életmentő esetről van szó, valamelyes készenléti díjat számítunk fel.- Milyen az anyagi érdekeltségük az ügyelet ellátásában ?- Számunkra nem ez az elsődleges szempont, de úgy látjuk, az önkormányzat és az Egészségügyi Szolgálat ebben a tekintetben is, a lehetőségekhez mérten, igyekszik a vállalásunkat elismerni. A Mária patika telefonszáma: 320-8006 Pillér Mária Télidéiben nagy a forgalom a Mária patikában A mosoly országában a Lizát játszó Szóka Júliával
