XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. november / 12. szám

„Az összes nekem való szerepet megkaptam” Amikor Rohonyi Anikót meg­ismertem, gumicsizmában, kesztyűs kézzel toporgott a Magyar Vöröskereszt egyik tehergépkocsija mellett. A szervezők csak nehezen tud­ták lebeszélni arról, hogy csatlakozzon a Kárpátaljára induló konvojhoz. Előző este az árvízkárosultak megsegíté­sére rendezett jótékonysági koncerten énekelt, miközben lakásán adományokból össze­gyűlt ruhahegyek tornyosul­tak. Anikó az elmúlt évben ün­nepelte operaházi tagságának negyedszázados évfordulóját, természetes és kristálytiszta hangjáért még huszonhat év után is megkapja a Gioconda címszerepét. Wagner Lo­hengrin című operájában Elza szerepében nyújtott alakításá­ról egykor így írt Abody Béla: „Rohonyi Anikó osztály feletti Elza. Tulajdonképpen mást sem tud, mint ami mestersége címere: énekelni. Nem fara­muci színművész, mutatós re- vüsztár, profi átlényegülő, nyíltszíni lélek és artista: ha­talmas, szűzi tisztaságú, min­den regisztert átfogó, pianissi- mótól fortissimóig hatásos, szépséges orgánumot indít út­jára, amibe minden figura be­lefér.” A hamburgi vendégszerep­léséről hazatérő művésznővel Kádár utcai lakásában beszél­gettem, Otthona ugyanazt a nyugal­mat árasztja, mint ő maga. A nappali berendezése rokoni hagyaték. A művésznőt körül­vevő tárgyak valamit őriznek a múltból, mind azt sugallják, hogy az itt lakónak fontosak a családi gyökerek. Erről kérde­zem.- Nagyon jó családi légkör­ben éltünk, szüleim mindhá­rom lányukat szeretetben ne­velték, életünk legnehezebb időszakában is. Jogász édes­apám mint megbízhatatlan ér­telmiségi az ötvenes években kétkezi munkával kereste a mindennapi betevőt. Megta­nulta a kőművesszakmát, de volt olyan időszak, amikor ab­ból a pénzből éltünk, amit sál­szövéssel keresett. A szegény­ség ellenére könyvre mindig jutott. Édesapám mindenhez hozzáolvasott. Nem volt az a parasztember, akivel ne tudott volna kukoricatermesztésről beszélni, vagy mesterember­rel szakmájáról.- Teljes nőuralom volt a családban ? Hogyan viselte ezt a családfő?- Rajongásig szerette lá­nyait, kapható volt bohócsá- gOkra is. Ha úgy akartuk, balettórát vett tőlünk negy­venötös lábbal. Ha vágytam valamire vagy különleges óhajom volt, édesapám a sem­miből is előteremtette. Ancsika más, ő művésznő lesz, neki mindent meg kell adni - mondta.- Mindig erre a pályára ké­szült? Mikor határozta el, hogy operaénekes lesz?- A színészet vonzott, de a hivatásos éneklésre nem gon­doltam. A nővérem esküvőjén döbbentem rá hangom értéké­re. A belvárosi templomban énekeltem Gounod Ave Mariáját. A szertartás befeje­zése után az orgonaművész karnagy megkérdezte tőlem, hol tanulok énekelni. Dehogy tanulok, van tisztességes fog­lalkozásom, műszaki rajzoló ROHONYI ANIKÓ OPERA-ÉNEKESNŐ - A SZENT GYÖRGY LOVAGREND TAGJA vagyok - mondtam. A „Ne vicceljen, ilyen hanggal!” adott válasza után eldöntöt­tem, hogy szakemberhez for­dulok meghallgatásra. Farkas Ilonkát, Failoni egykori éne­kesét már tanárként ismertem meg. Nagyon hálás vagyok neki, a mai napig abból az alapból élek, amit tőle kap­tam. O az abszolút természe­tes énekelésre tanított. — Volt-e a családjában még művész?- Senki. Édesanyám gyö­nyörűen zongorázott, amikor a konzervatóriumba jártam, segített az énektanulásban, a Zeneakadémia évei alatt pe­dig korrepetitorként állt mel­lettem. Édesanyám precíz volt, de sohasem elégedett. — Miben nyilvánult meg az elégedetlensége ?- Soha nem dicsért meg. Diplomáztam. Az Erkel Szín­házban énekeltünk operarész­leteket a Don Carlosból. A vizsgaelőadáson a növendéket Rohonyi Anikó partnereivel Faragó Andrással (király) és Molnár Andrással (Lohengrin), Wagner: Lohengrin című operájában Leblanc Győzővel Giordano: Andrea Chenier darabjában Magdalena szerepében 2- Édesanyám keresztapja alapító tagja volt 1945 előtt a Magyar Caritas Szolgálatnak. Egész életünkben végigkísért minket ez a szemléletmód, hogy segítsünk a még szegé­nyebbeknek. Ha segítesz má­sokon, akkor rájössz, hogy bár legyenek problémáid, nem te vagy a legelesettebb.- Ismerőseitől hallottam, hogy a Szent György Lovagrend tagja. Hogyan lesz valaki lo- vágnőa huszadik században?- 1992-ben lettem a Szent György Lovagrend tagja, ak­kor ütöttek lovaggá. Aki a rend tagja akar lenni, annak a munkájában élenjárónak, pél­damutatónak és ismertnek kell lennie. Két tag ad aján­lást, majd egyéves próbaidő következik. Karitatív cseleke­detekkel, tiszta erkölcsű élet­tel kell igazolnia, méltó arra, hogy a rend tagjainak soraiba fogadja. A lovaggá ütés Szent György napján, április 24-én történik. — A kilencvenes évek kör­nyéke igencsak sikeres volt.- 1988-ban megszületett Balázs fiam, ami csoda volt számomra. Nem sokkal ezu­tán a szakmától Liszt-díjat kaptam.- A múlt évben ünnepelte operaházi tagságának 25 éves évfordulóját. A tiszteletére adott ünnepségen Fülöp Attila művészeti titkár, az Operaház igazgatóhelyettese elmondta, úgy érzi, még több elismerést érdemelne. Mi a véleménye erről? Mennyire fontos, hogy elismerjék?- A Liszt-díj nem fejezi ki a huszonöt éves munkásságom­nak az elismerését. El kell mondanom, az elmúlt évtized­ben a tehetséget jobban meg­becsülték, mint most. Nem volt évem egy-két premier nél­kül. Természetesen nem azért dolgoztam, hogy elismerje­nek, hanem azért, mert szeret­tem a munkámat. Aki megis­merkedik a pályával és meg­szereti a színpadot, az életben nem tudja elfelejteni. Ha már önmaga nincs a színpadon, ak­kor tanít, és a fiatalokban látja viszont önmagát, éli meg újra fiatalságát. Számomra sikerél­mény az évek során felgyü­lemlett tapasztalatomat átadni az új generációnak.- Tizenegy éves Balázs fiát szánná-e erre a pályára?- Nem. Nagyon kemény és nehéz. Az igaz, hogy későn kerültem a pályára, viszont el­ső nekifutásra felvettek a Ze­neakadémia negyedik évfo­lyamára. Két év alatt végez­tem el. A fiamat zongorázni taníttatom, de nem azért, hogy művész legyen. Azt szeret­ném, ha a gyerekemből jó kö­zönség lenne, olykor beülne és a lelkét felfrissítené egy szép hangversenyen. (gajdos) nem ismerik, csak a szakma jön el és a rokonok, ismerő­sök. Mivel gyakran énekeltem egyházi kórusban, az előadás­ra többek között meghívtam a Mátyás-templom karnagyát, Tardi Lászlót és feleségét. Vé­letlenül az édesanyámmal egy páholyba kerültek. Ok nem is­merték egymást. Az előadás végeztével az öltözőbe bejött a karnagy és hitvese. A fele­ség, aki zenetanár, megkér­dezte, ki az a hölgy a páholy­ban, mert egyáltalán nem tap; sóit, amikor én énekeltem. O az édesanyám - válaszoltam. Azt azért meg kell említenem, hogy Kerényi Mária a Muzsi­ka című lapban megjelent operakritikájában szuperlatí- vuszokban írt a vizsgaelőadá­somról. — Arra nem gondolt, hogy külföldön fusson be karriert?- Persze fiatalon próbál­koztam, a Lohengrin-bemuta- tó után meghívtak próbaének­lésre Bayreuthba. Akkor cso­dának számított, ha valaki kezdő korában kijutott kül­földre. Nem vettem ezt eléggé komolyan. A gyakorlati meg­valósítás nem sikerült. Mün­chenben az átszállásnál lekés­tem a vonatot, így nem értem el a próbaéneklésre. Bay- reuthban az előadás négy óra­kor kezdődött Wagner darab­jainak hosszúsága miatt. Mire odaértem, mindenki pihent, készült az esti előadásra. Fel­keltették Wagner urat, meg­szervezték a próbaéneklése­met. A nagy izgalom és a fá­radtság nem vált előnyömre. Az Amerikából vagy Nyugat- Európából érkező fiatal éne­kesnők egy-két hétig marad­tak akklimatizálódni, én, ahogy leszálltam a vonatról mentem énekelni. Ennek da­cára kaptam lehetőséget a Vi­ráglányokban, a Parsifalban. Mint büszke fiatal titán azt mondtam, aki Elzát énekel, nem fog kisebb szerepben fel­lépni. A mai eszemmel más­képp gondolnám, örülnöm kellett volna, hogy egyáltalán szóba jöhettem. Ez kemény tanulság volt számomra. Azért voltak meghívásaim Mün­chenbe, Karlsruhéba, Ham­burgba, Valenciába, Dublinba, Grazba, Prágába, Varsóba, Moszkvába. Sokat szerepel­tem külföldön, de valahogy mindig hazavágytam.- Drámai szoprán hang­jával milyen típusú szerepe­ket kapott? Elégedett-e ezekkel?- Szerepeim mind elhagya­tott, elesett, szerelmes nők voltak, nagyon jó komplex drámai figurák. Teljes alakítás drámai is tud lenni, lírai is, jól lehet kifejezni, előadni, lég­kört lehet vele teremteni. Na­gyon szép operaénekesi pá­lyát futottam be, az összes ne­kem való szerepet megkap­tam. Az eltelt huszonhat év alatt csak főszerepeket, illetve címszerepeket énekeltem, pél­dául, a teljesség igénye nél­kül: Aida, Tosca, Turandot, Nabucco, Gioconda, Don Carlos, Parasztbecsület, A végzet hatalma, olyan világ­sztárokkal, mint Siegfried Jerusalem, Nicolai Gedda, Theo Adam, Giacomo Aragall.- Az ön neve sokszor el­hangzik karitatív rendezvé­nyeken. Akik ismerik, tudják, hónapokig dolgozik azért, hogy másokon segíthessen. Miből táplálkozik ez a nagy erő, a segíteni akarás? Az „Ev Hirdetése” pályázat eredménye Az OTP Bank Észak-pesti Régió ajándékcsomagját nyerte: A IV. kerületbe érkezett szavazatok közül Havainé Kecskés Erika, 1042, József A. u. 32. Simon Judit, 1046, Hajló u. 21. Sápi Beáta, 1046, Hargita u. 8. A XIII. kerületbe érkezett szavazatok közül Szilágyi Elvira, 1137, Katona J. u. 10/A Kovács György, 1025, Kapy u. 40. Denesch Lászlóné, 1139, Szegedi űt 6. A XV. kerületbe érkezett szavazatok közül Szabó Ferencné, 1151, Kossuth u. 47. Badacsonyi Gyözőné, 1157, Zsókavár u. 47. Kovács Istvánná, 1157, Zsókavár u. 4. A legtöbb szavazatot kapott hirdetés beküldői között sorsoltuk ki a játék főnyereményét, egy rádiómagnót, melynek nyertese: Filétás Zsuzsanna, 1048, Kordován tér 3. A nyeremények átvehetők december 18-ig az OTP Bank Észak-pesti Régió alábbi fiókjaiban, az Információs pultnál: IV., Erzsébet u. 50. (IV. kerületi nyertesek), XIII., Tátra u. 10. (XIII. kerületi nyertesek), XV, Szentmihályi út 131. (XV. kerületi nyertesek). Gratulálunk a nyerteseknek, köszönjük, hogy velünk játszottak. ŐE) BANK OTP Bank Észak-pesti Régió óId

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents