XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. november / 12. szám

I r­I jj' ! : 1 Lakásgazdálkodási Bizottság BORIS GÁBOR: AZ ELSŐ LAKÁSHOZ JUTÁST TÁMOGATNI KELL — A lakáskérdés a mi kerüle­tünkben, tudomásom szerint, egészében nem mondható ked­vezőtlennek, ha azonban a statisztikai adatok mögé te­kintünk, meglehetősen sok ne­uralgikus pontot találunk. Tudvalevő, hogy a kerületi la­kásvagyon túlnyomó része már a lakók tulajdonába ment át, de ebben a szektorban sem teljesen felhőtlen a helyzet. A Lakásgazdálkodási Bizottság mindenekelőtt az önkormány­zati tulajdonban maradt vi­szonylag kisszámú lakás ügyeivel, gondjaival foglalko­zik. Elnök úr, mennyi munkát ad ez Önöknek?- A XIII. kerületben hozzá­vetőleg 60 ezer lakás van, ily módon 1,8 lakos jut egy la­kásra, ami elméletileg nagyon jó helyzet. A problémák an­nak a vizsgálatából erednek, hogy milyen a lakás állapota, komfortfokozata és mérete. Ezeknek a lakásoknak a több­sége alkalmatlan több nemze­dék együttélésére és alkalmat­lan arra, hogy huzamosabb ideig fenn lehessen tartani bennük egy 2-3 gyermekes család modem életvitelét.- Ezek nyilván sokkal több lakásra vonatkozó problémák, mint ahány a bizottságuk kompetenciájába tartozik.- Úgy van. Ma már mind­össze 8800 lakás van az ön- kormányzat tulajdonában, az összlakásállományból minden hetedik. Ezeknek is a kom­fortfokozata eléggé elkeserítő képet mutat, sok közöttük a komfort nélküli vagy a fél- komfortos. A komfortos és az összkomfortos között ma már nemigen teszünk különbséget, mert a fenntartási költségek annyira kiegyenlítetté tették a piaci érdeklődést, hogy e két kategória nagyjából azonos áron kerül a piacra. Ebből a szempontból természetesen az sem mindegy, hogy a lakás hol van. Nem akarok előre be­szélni olyan dolgokról, ame­lyek még csak tervben van­nak, de a lakbérhatározatunk­ban is különbséget teszünk, minthogy más arculatú az Újlipótváros, a bűbájos Viza­fogó vagy a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező szikár, de egyre szépülő Angyalföld.- És ezeket a különbségeket hogyan lehet beleépíteni a lakbérekbe?- Minden környezetben másféleképpen lehet lakni. Másképp például a Véső utcá­ban, mint a Futár utcában, ahol két sor fa között alacsony házakban élnek. Éppen ezért egységes lakásállományról nem beszélhetünk a kerület­ben. Ez a lakásárakban és a lakbérekben is egyre jobban érződik. A Lakásgazdálkodási Bizottságnak azonban gon­dolnia kell azokra is, akik szá­mára a lakáshoz jutás pillanat­nyilag nagyon nehéz vagy ép­pen lehetetlen. Azok, akik na­gyon rászorultak, nem rendel­keznek semmilyen anyagi tar­talékkal, ezért nem tudnak a lakáspiacon lakást venni, ezért nem tudnak beszállni la­kásépítkezésbe, és ezért nem tudnak hozzájutni azokhoz a támogatásokhoz, amiket egyébként megkaphatnának, ha lenne saját részük, hiszen ennek arányában részesülhet­nének bennük.- Kik azok, akik ezeknek az embereknek a lakásgondjait a szívükön hordják, kik a Lakás­gazdálkodási Bizottság tag­jai?- Rajtam kívül Döry Mik­lós és Cser Sándor önkor­mányzati képviselőtársaim, Csontos István külső szakér­tő, Klem László, e bizottság előző elnöke, ugyancsak kül­ső szakértő, mi öten szavazati joggal rendelkezünk. Mun­kánkat még ketten különböző szakterületeken segítik. Az egyik Homyák Lászlóné, aki a házmesterek ügyeivel fog­lalkozik a problémáik iránti nagy beleéléssel, pedig ezek nem kis problémák, csak azok tudják, akik találkoznak ve­lük. A másik ilyen szakértőnk Villás Lajos rendőrőmagy, ő, mivel roma származású ma­m gas rangú és képzettségű őre a rendnek, hatalmas segítséget nyújt a deviánsokkal kapcso­latos lakásgondok oldásában. Nem szeretnék megfeledkezni egy igen hozzáértő és áldozat­kész emberről, a bizottság jegyzőkönyvvezetőjéről, Márglné Kiss Ildikóról, ő a bi­zottság szociálisan legérzéke­nyebb tagja: mindig sugall ne­künk valami kedves megol­dást. Bizottságunk szerencsés összetételű, nem képezzük le az országosan ismert politikai szembenállásokat, tisztán szakmai munkát végzünk, amit az a tény is igazol, hogy határozataink 92%-át egyhan­gú szavazással hozzuk meg.- Milyen döntéseket hoz a bizottság?- Döntéseket hozunk a la­kásvásárlási és -felújítási tá­mogatások odaítéléséről, an­nak ismeretében, hogy na­gyon sok embernek az a 2-3, maximum 600 000 forint, amit oda tudunk ítélni kamat­mentesen, hosszú törlesztési időre, jelenti a lakhatást. Ezek a kölcsönök először a költség- vetésből kerültek ki, újabban a törlesztésekből fizetjük ki. Továbbá javaslattételi jogunk van a Tulajdonosi Bizottság­nak a lakáselidegenítési meg­keresések ügyében.- Még most is vannak, akik meg akarják venni a bérlaká­sukat?- Igen. Elég sokan vannak, akik akkor nem tudták meg­venni a lakásukat, amikor ez nagy tömegekben történt. Ma nem kötelez minket a törvény arra, hogy bárkinek eladjuk azt a lakást, amelyben lakik, de vannak szempontok, ame­lyek erre indítanak, mert így jobban tudunk gazdálkodni a mi tulajdonunkban lévő laká­sokkal. Például, ha egy társas­házban már csak egy-két ön- kormányzati lakás van, akkor azokat gazdálkodási, de bé- kességi okokból is jobb, ha el­adjuk. Hatáskörünkbe tartozik még, hogy a megüresedett ön- kormányzati lakásokba a ha­gyatéki eljárás után pályázati úton bérlőt jelöljünk ki, amit a polgármester úrnak kell aláír­nia. De itt sok körülményt kell figyelembe venni, például azt, hogy a pályázó rendelkezik-e akkora jövedelemmel, hogy a lakbért majd ki tudja fizetni, vagy hogy a lakás méreteinél fogva megfelel-e a beköltözni kívánó lakók számának. Fel­adatunk még, hogy a lejárt ha­táridejű bérleti szerződések meghosszabbítását javasol­juk-e a polgármester úrnak vagy sem. Akkor is nagyon sok körülményt kell mérlegel­ni a döntésünkhöz, amikor egy családtag vagy egy eltar­tott igényli a bérleti jogot.- Milyen újabb feladatok hárulhatnak a jövőben a bi­zottságra?- Erre azt felelhetem, hogy a bizottságnak van saját jövő­képe is. Még mindig sokan nehezen értik meg, hogy el­múltak azok az idők, amikor azt lehetett mondani, hogy la­kást kaptam. Ma nincs kitől lakás kapni. De lakásra ettől függetlenül sok embernek van és lesz szüksége. Az önkor­mányzatnak is vannak keretei, hogy lakásokat építsen, és fo­lyamatos rehabilitáció kereté­ben lakásfelújításokat végez, melynek eredményeképpen jobb minőségű és lakhatóbb otthonok jönnek létre, mint például most a Pap Károly ut­ca 8-10-ben. A szanálások következtében is várható né­mi lakásmobilizáció. Nagyon várom személyesen is, hogy mi lesz a 2000. évi költségve­tési vita vége, és a Lakásgaz­dálkodási Bizottság, illetve a kerület mit tud profitálni belő­le, főleg az első lakáshoz jutás támogatását illetően. Ez a ke­rület nagyon gyorsan és látvá­nyosan fejlődik, a fővárosban ebben az elsők között van, eközben azonban nagyon oda kell figyelni Újlipótváros ha­gyományaira, a Vizafogó sajá­tos hangulatára, Angyalföld megőrzendő emlékeire. És emellett én nagyon szeret­ném, ha a gyors fejlődés elle­nére ez a kerület egy lakható városrész lenne, és a világvá­ros jelszó mögött nem a világ­városokra jellemző kosz, bű­nözés és káosz lenne itt. Min­den változás közepette is vi­gyázzunk kerületünk tradicio­nális értékeire.- Ami negatívumokat felso­rolt, annak a jelenléte sajnos a kerületben ma is tapasztal­ható. Sok olyan jelenség van az utcákon, amelyek a lakosok többségét irritálják.- Hozzáteszem, hogy van ilyen a lakóházakon belül is. Elég egy deviáns család vagy személy bekerülése egy kü­lönben kulturált és békés ház­ba, ez felboríthatja az ott la­kók nyugalmát, a biztonságér­zetüket alááshatja, félelmet kelthet. Ezért úgy én, mint a bizottságunk tagjai is szeret­nénk, ha a bérlőkijelölések­nél, a lakáscseréknél és más alkalmakkor jobban ügyelné­nek a lakóházak szocializáci­ójára.- Tud valamit tenni ennek érdekében a Lakásgazdálko­dási Bizottság?-A jövőképbe ez is beletar­tozik. Az újonnan épülő há­zakban mindenesetre áttekint­hetőbbé kellene tenni a lakha­tás viszonyait, a nyilvántar­tást, a fenntartás gazdaságos­ságát, és a bérlakásoknál is ki­alakítani a társasházi formák korszerű elemeit. Tulajdonosi Bizottság ESZE TAMÁS: A TŐKE ODAMEGY, AHOL BIZTONSÁGOT ÉREZ — Második ciklusát tölti Ön ebben az elnöki pozícióban. Gondolom, bizottságának a tagjaival együtt teljes áttekin­tése van már az önkormányzat vagyonleltáráról, és koncep­ciója arra a stratégiára, amelynek alkalmazásával őrzi és gyarapítja e vagyon értékét a kerület lakosságának javá­ra. S talán már udvariatlan­ság is lenne hozzátennem, van-e koncepciója a vagyon­felélés elkerülésére, mivel ez kérdés, olybá tűnik, nálunk már a múlté. Mi ebben az Önök érdeme?- Meggyőződésem szerint mindennek az alfája és ómegája az előretekintés, amelyet az önkormányzat me­nedzsmentje a hosszú távú koncepcióiban kidolgozott és a képviselő-testület megsza­vazott. A hosszú távú terv a vagyonérték és hasznosítás szempontjából kiemelkedően fontos. Sokat hivatkozunk mostanában a Váci útra. De emlékezzünk csak, milyen volt még néhány évvel ez­előtt, s milyen ma. Egymás mellett sorakoznak a nyugati tőkével épült, virágzó és tisz­tességesen adózó, modem vállalkozások épületei. Miért? Mert a tőke odamegy, ahol azt mondják neki: - Uram, ez az én 15 éves tervem. Akkor ugyanis nagyobb biztonságot érez. De ez nem csak a tőkére igaz. Vegyük az intézménye­ket, legyen az iskola, legyen az kórház, vagy kulturális, szociális létesítmény. Minek örül a vezetője? Ha tudja, hogy tíz évre előre hogyan tervezhet, tehát van kifutása a legjobb elképzeléseknek. Nézzük meg a mi menedzs­mentünk helyét a nyugati be­ruházók szemében a népsze­rűségi listán. Ezért focizom én szívesen ebben a csapatban.- De vajon nincsenek-e kockázatai is a hosszú távú előretervezésnek? Lehet-e minden körülménnyel ennyire előre számolni?- Én azt vallom, hogy aki nem tudja legalább tíz évvel előbb, hogy mit akar, az nem tudja összekombinálni a cse­lekvését, nem tudja mi az, aminek súlya van, és mi az, aminek nincs, mi az, amihez ragaszkodnia kell, és mi az, amiben engednie kell. A ter­vezésnek megvannak a minő­ségi követelményei, tehát mennyire mélyrehatóan készí­tették elő, mennyi munka lett belefektetve, hány ember dol­gozott rajta, hány ember hányszor tárgyalta meg, ez az, ami számít. Mi minden koalí­ciós és ellenzéki képviselőnek odaadtuk a programunkat, tessék, olvasd el, mondd el a véleményedet. S azt többnyire meg is fogadták. Például Bo­ris Gábornak is odaadtam a javaslatainkat, majd az észre­vételeit beleépítettük az elő­terjesztésbe, mert ő konstruk­tív ellenzéki szemmel kont­rollálta azt.- Milyen értéket képvisel ez idő szerint a kerületben az ön- kormányzati vagyon?- 40-50 milliárd forintra te­hető. De tudni kell, hogy többféle vagyonnal rendelke­zünk. Van forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen vagyo­nunk. Mit nevezünk forga­lomképtelennek? Az utakat, a tereket vagy mondjuk az ön­kormányzati székházat a Béke tér 1. alatt. Ezeket érthetően nem lehet eladásra felajánla­ni. Korlátozottan forgalomké­pesek például az iskoláink. A Tulajdonosi Bizottság kizáró­lag a forgalomképes önkor­mányzati vagyonnal foglalko­zik. Mik tartoznak ebbe a ka­tegóriába? Telkek elsősorban, amelyek ma nagyon értéke­sek, mivel mennek fel jelenleg a telekárak. Másodsorban üz­lethelyiségek, amelyeket, ha nem adunk el, és jól gazdálko­dunk velük, akkor a bérleti dí­jaikból tisztes pénzt lehet be­hozni. Harmadsorban laká­sok, amelyeknek a fenntartása viszont szükségszerűen vesz­teséges. Az önkormányzat nem csinált ilyen statisztikát, de körülbelül évi egymilliárd forintot fizetünk rá a saját tu­lajdonunkban maradt lakások­ra.- Elmondaná, mely tulaj­donaikból képződik az önkor­mányzat bevétele?- Csak a nagyobb tranzak­ciókat sorolom, ezek közül is hármat. Az egyik a Lehel Csarnok felépítése. Igaz, most a felépítése hárommilliárd fo­rintos beruházást igényel a ré­szünkről, de lesz modem pia­cunk, amely évi mintegy száz­milliós bevételt hoz, amit szo­ciális, oktatási, egészségügyi és egyéb közösségi célokra forgathatunk vissza. Bevételi forrásokat képeznek a telke­ink, amelyeknek most kedve­zőek az eladási árai. Ide soro­lom az olyan ingatlanainkat, amelyeknek a fenntartási, kar­bantartási költségei csak vin­nék el továbbra is a pénzün­ket. Ilyen például a volt BM- es vendéglő és klub a Jászai Mari téren, amelyet mi nem tudtunk hasznosítani, de egy magánvállalkozó, aki megve­szi tőlünk háromszázmillió­ért, majd bizonyára nyeresé­get tud húzni belőle.- Itt álljunk meg egy pilla­natra. Az egyik ellenzéki kép­viselő kifogásolta, hogy kellő kivárással az önkormányzat is jobban hasznosíthatta volna. Vajon egy magáncég miért tud nyereséget kicsiholni belőle, s mi miért nem?- Tele van az újság olyan dolgokkal, amelyek állami kézben ráfizetésesek, ha pedig ez a dolog magánkézbe kerül, esetleg aranybánya lesz belő­le. Hogy miért? Mert hoz­zánk, képletesen szólva, oda* lehet jönni, hogy mondjuk be­teg a gyerek, adjuk olcsóbban. De próbálna csak valaki oda­menni egy tőkéshez ilyen ké­réssel! Az üzleti élet nem is­meri a szociális együttérzés fogalmát, az önkormányzat igen. A magánvállalkozóknál nem képezik meggondolás tárgyát, hogy a politika és a választópolgár odafigyel rá­juk, viszont az önkormány­zatnál igen.- A Tulajdonosi Bizottság túl tud-e látni a politikai és a szociális szempontok által gerjesztett meggondolásokon?- Mi szigorúan kitartunk az önkormányzati érdekek érvé­nyesítése mellett, méghozzá nem csak adás-vételi ügyek­ben - mert nagyritkán, példá­ul lakásszanálás esetén, vásár-, lás is történik -, de hallatjuk a szavunkat az önkormányzati tulajdonnal kapcsolatos ren­deletek megalkotásánál is. És természetes a tulajdongyara­podás, szerencsére szaporodó eseteinél is igyekszünk szak­szerűen közreműködni. A mi dolgunk a szélesebb rálátás és áttekintés, a nagyobb átgon­dolás, és erős és ésszerű kont- roll. Es emellett persze a segí­tés. 1990 óta nem volt a kerü­letben lakásépítés, most a Gömb és a Teve utca sarkán, a csődbe fulladt Dirav-vál- lalkozás helyén végre megin­dul. És folytatódik a telkeink értékesítése is, mivel az üres telek önmagában holt vagyon, hogy üzleti vállalkozások és építkezések valósulj attak meg rajtuk. Munkából tehát nem lesz hiányunk.- Szakszerűségről és szi­gorról szólt. Min alapszik ez a két nyilvánvalóan fontos felté­tel a Tulajdonosi Bizottság működésében ?- A bizottságunk tagjai többségükben a gazdasági életben már nagy tapasztala­tokat szerzett középkorú, tett­erős férfiak. Képviselőtársaim közül részt vesz mellettem a bizottság munkájában Molnár Béla, Rajacsics László, Oláh János József, külső szakértő­ként Bányai József, Garam- szegi Gábor, Kroó Rudolf, Vörös Péter. Munkamódsze­rünk, hogy az olyan kritiku­sabb ügyek felett, amelyek­nek az értékük miatt nagyobb tétjük van, ha kell, kemény vi­tákat folytatunk. A kisebb je­lentőségű témákra nem paza­rolunk sok időt és energiát. Lehet, hogy nem dicsérőleg hangzik, de nekünk ott a bi­zottságban szociális érzé­kenységünk nincs, mi min­dent piaci áron adunk, ebben kőszívűek vagyunk. A segé­lyezési gondok más bizottság hatáskörébe tartoznak. Szól­jon a mentségünkre, hogy mi pénzalapokat akarunk terem­teni a munkánkkal fontos köz­célokra, köztük a szociális el­látás javítására is. Eközben pénzt nem költünk, még az éves egymilliós ellátmányun­kat is visszaadtuk. Azt azon­ban még senkitől sem hallot­tuk, hogy szakmailag alkal­matlanok lennénk.- A bizottság tagjairól nem híresztelik, hogy ők a kőszívű emberfiái?- Ilyet sem hallottam még, de vállalhatjuk olyan esetek­ben, amikor a közös vagyont nem hagyjuk sem elherdálni, sem széthordani.- Azt tudom, hogy az Ön eredeti képzettsége elméleti matematikus. Hogyan segíti ez a képzettség Önt a bizott­ság munkájában ?- Annyiban segít, mint az életemben: hogy tudok ponto­san fogalmazni, absztrakció szinten gondolkodni és képes vagyok a lényegest megkü­lönböztetni a lényegtelentől. Folytatjuk bizottsági elnökeinket megszólaltató sorozatunkat

Next

/
Thumbnails
Contents