XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. október / 11. szám
KIÁLLÍTÁSÁN AZ ÚJLIPÓTVÁROSI KLUB-GALÉRIÁBAN MEGJELENTEK A DIPLOMATÁK IS / Emlékezés Würtz Adámra W ürtz Ádámról úgy is beszélhetnék, mint kedves kollégáról, hiszen a napilapnál, ahol gyakran találkoztunk, így viselkedett. Mi azonban tudtuk, hogy rendhagyó képességű művésszel van dolgunk. Külhonban azután rájöttek, hogy a kivételesek egyike - hamarabb, mint itthon. (Élete hatvan kiállításának nagyobb részét határainkon kívül rendezték Luganótól Bécsig, Rómától Tokióig rendre tüntették ki képzőművésznek adható legmagasabb díjakkal és címekkel. Nagy-Britanniában tizenhat kiállítása volt. Életművével, az irodalom (hangsúllyal a gyermekirodalom) nagyhatású illusztrálásával, jelesül a „Tollas kígyó fiai”- val lett a nemzetközileg leg- becsültebbek egyike, Ander- sen-díjas. Elnyerte a Shakespeare Társaság díját, Rómeó és Júlia-sorozatával lett világhírű. Az itthon négy éve működő Nemzetközi Würtz Alap napjainkban igen sokat tesz életművének mind teljesebb itttosan illusztrált könyvekre is gondolva) mintegy tizenöt millió példányban maradtak számtalan felnőtt és gyermek tulajdonában. Egy műfajában, stílusában sajátos, tökéletesen szabad maga-teremtette világból néz vissza ránk; egy fantáziadús „Groteszk-álom”-vi- lágból (egyik képének címe). Magasról véve a példát: mintha fél évezred előtti óriás elődje Hyeronimus Bosch denevérjei is ott repkednének több képének magasában, mélyén. Emberi lénye egyezik művészi lényével. Húsz éve, hogy azt mondta: - Már gyermekként, emlékszem, úgy néztem magam körül a világot, hogy hogy’ tudnám lerajzolni. Tolna megyei szülőfalujából, Tamásiból hozta rajongását a gyermekek világáért. Életműve egyenes folytatása a „ceruza-csikkekkel” (saját kifejezése) nyolcévesen készített rajzoknak, csak éppen közben a Derkovits Kollégiumban, majd a főiskolán minden tanulhatót megtanult Bábszínház Szentirmai Klára, Würtz Adám özvegye iparművész, textildomborító. A fiatal iparművésznőnek alkalma nyílt részt venni Gross Arnold műteremavatásán. Volt ott egy fiatalember, a két ifjú táncolt is a művészmurin. A korábban távozó leány futó lépteket hallott az utcán maga mögül. Immár nem meglepő, ha mondom: a rövidtávfutó Würtz Adám volt. A továbbiakban hosszútávfutók lettek: negyven évig „futottak együtt”. Andrea lányuk a Török Pál utcai művészeti középiskolába járt, a legkisebb, Klári a Zene- akadémiára. Most mindketten Hollandiában élnek, Andrea „hivatásos anyaként”, Klári zongoraművészként. És a középső? Szándékkal említem záró „poénnak”, ő „Würtz Ádám Jr.” jelzéssel festőművész (az írásmód többéves amerikai ösztöndíja idején rögződött így - végleg). Képzőművésszé válását nem édesapja, nem is édesanyja akarta - ez némiképp úgy lett, mint az édesapjáé. Rajzolgatása nyolcéves koráJános vitéz honi és külföldi ismertetése, népszerűsítése érdekében. Ez történt a közelmúlt napokban az Új lipótvárosi Klub- Galériában rendezett kiállítás esetében, amely hazai publikum mellett a Budapesten működő diplomaták, nálunk is tevékenykedő külföldiek közül Európából és a tengeren túlról vonzott őszinte érdeklődőket. Öt éve elment közülünk, innen, a kerületből, az országból, a világból, ahol művei (az itt és külföldön általa bámula7 királyfi (1.) Koffán Károly tói, Kmetty Jánostól, Poőr Bertalantól, Hincz Gyulától, Bortnyik Sándortól, majd jóval később a New York-i Metropolitan művészeitől és nagytudású művészi, műszaki közreműködőitől (itteni kapcsolatai előzményére visszatérünk). De - őt idézem - „mindenben visszacsillog a gyermekkor világa, mint cseppben a tenger”. Amikor felmenő családjáról, a sajátjáról és utódairól beszélek, akkor is róla. NemEsküvő zedékekre visszatekintve művészcsalád ez. Erdélyből kivándorolt nagyapja a New York-i Metropolitan olyan nagyra tartott kosztümszabója volt, hogy a mai család őrizheti Caruso, Saljapin neki szóló dedikált rajzát (mint viszonylag sok énekművész, e két világnagyság is jól rajzolt). Würtz Adám, az unoka, későbbi Metropolitanben rendezett kiállításai alkalmával találkozott még Tamásiban nyugvó nagyapja emlékező munkatársaival. Angyal (2.) ban kapott első ízben nagyobb figyelmet. Egy hölgy a gyermekrajzolás ügyében köztudottan serény Indiából rajzai láttán szerette volna továbbtanulásra kivinni. No de a messzi Indiába? A hölgy még két ízben tett azonos ajánlatot, a szülők mindhárom alkalommal köszönték - a „junior” maradt. Édesapja viszont első ízben akkor tízéves kisfiára bízta néhány műve linómetszetének elkészítését (közülük a „Komédiások” itt volt látható a legutóbbi kiállításon). A kimagasló könyvművész Szántó Tibor (akinek már az édesapa útnak indításában is jelentős része volt) a tizenhat éves ifjú Würtznek nyomott a kezébe két novellát illusztrálásra. Meg is jelent mind a kettő az akkori Tükör című hetilapban. Azóta tizenöt kiállítása volt - a fele Amerikában, ahol a neve nagyapja, apja óta még sokaknak ismerős.- Tanárom az édesapám volt - mondja érezhető mély szeretettel és tisztelettel a fiatal Würtz -, de nem egyszerűen a rajzmesterem, hanem az életmesterem. Rajzoló kezemet sosem fogta, hagyott menni a magam útján. Ó, véleményem szerint zseni volt, eszem ágában sem volt utánozni sajátos festésmódját. Hát majd Dávid, Würtz Adám Jr. tizenegy éves kisfia? Ki tudott biztosat ebben a korában az édesapjáról, nagyapjáról? Ó is tehetséges. De sokféleképp. Valamelyikben alighanem Valaki lesz - ilyen írásmódban. Nagyapja a tamási sírkertben fantáziálja további „groteszk álmait”. Ó elment - „vonal muzsikálása” (saját pazar meghatározása a múzsák testvérisége jegyében) és számos leírt, elhangzott szövegközlése itt maradt velünk. Köztük az, amelyet jóval később előretekintve az érkező huszonegyedik századra, kívánságaként hagyott itt nekünk és kivált gyermekeinknek, unokáinknak: „Legyen mire épülni!” Akár valamelyik művének a címe lehetne. Öt földrészre eljutott képeivel, illusztrációival ő aztán igazán tett érte, hogy valóban legyen. Rajk András Schirilla György Házasság A z, hogy egy házasság jól sikerül-e avagy rosszul, elsősorban szerencse kérdése, másodsorban pedig két ember intelligenciája és alkalmazkodási képessége a meghatározó. Az érdekházasságokat kivéve mindenki úgy köt házasságot, hogy az övé bizonyos, hogy boldog lesz. Ennek nemcsak az az oka, hogy a szerelem vakká tesz, hanem az is, hogy a házasságot megelőzően az emberek hatalmas színészi képességekre is hajlamosak. A leendő házastárs előtt igyekszenek szépnek, jónak, toleránsnak mutatkozni. Mivel senki nem bújhat ki a bőréből, szép lassan, fokozatosan, de annál biztosabban kerülnek felszínre a negatív szokások és tulajdonságok, melyek a másik félre zavaróan hatnak. Ez utóbbiak felerősödése egyre jobban eltávolítja a házasfeleket egymástól. így lehetséges az, hogy a valamikor mindent elsöprő szerelem lassan átalakul gyűlöletté. Téves elképzelés az, hogy mindenkor és mindig a férfi a házasságban a pszichoaktí- vabb fél. Ezért már egy házasság első napjaiban hasznos volna tisztázni, hogy melyik házasfélben van több öröklött, Lapunk munkatársa, Kőszegi Róbert és hitvese, Judit szeptember 11-én házasságot kötött. Sok boldogságot az ifjú párnak! illetve szerzett pszichoaktivi- tás. A lelkileg aktívabb fél egy életen keresztül nevelni kénytelen párját. Ilyen esetekben fontos, hogy a lelkileg passzívabb fél tudjon alkalmazkodni. Aki ilyen esetekben elfogadja az irányítást, ezzel egyben lehetővé teszi a hosszú távú, viszonylag boldog házasságot is. Ideális házasság csak a teljes testi és lelki kiegészítés feltételei alapján lehetséges. Ha ezek az ideális feltételek nincsenek meg - és általában elég gyakran ez a helyzet -, mindkét házasfél kötelessége lenne önmaga fegyelmezésével alkalmazkodni házastársa kívánalmaihoz. De ha valaki házassága megkötése előtt képtelen volt alkalmazkodni, úgy kevés a remény arra, hogy ezen tulajdonsága megváltozik. Vannak szép számmal olyan emberek, akik ismerik a leendő házasfél hibáit, ennek ellenére megkötik a házasságot, ostobán bízva abban, hogy ők majd megnevelik. De ahogyan a világ folyását sem tudja az ember megváltoztatni, úgy egy kialakult emberi jellemet (vagy jellemtelensé- get) sem lehet megváltoztatni. Ez alól kivétel az egészen fiatal korban kötött házasság. Itt azt figyelhetjük meg, hogy vagy igen rövid idő alatt elválnak a fiatalok, vagy csaknem életük végéig élnek együtt. Ennek az az oka, hogy a nagyon fiatal emberi lelkek találkozása során még lehetséges a nevelés. így jobb híján egymást nevelik, nevelgetik. Szép lassan kialakul a közös nevező mind az értékrendek, mind az igények szempontjáFolytatás a 10. oldalon
