XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. október / 11. szám

KIÁLLÍTÁSÁN AZ ÚJLIPÓTVÁROSI KLUB-GALÉRIÁBAN MEGJELENTEK A DIPLOMATÁK IS / Emlékezés Würtz Adámra W ürtz Ádámról úgy is be­szélhetnék, mint kedves kollégáról, hiszen a napilap­nál, ahol gyakran találkoz­tunk, így viselkedett. Mi azonban tudtuk, hogy rendha­gyó képességű művésszel van dolgunk. Külhonban azután rájöttek, hogy a kivételesek egyike - hamarabb, mint itt­hon. (Élete hatvan kiállításá­nak nagyobb részét határain­kon kívül rendezték Luganótól Bécsig, Rómától Tokióig rendre tüntették ki képzőművésznek adható leg­magasabb díjakkal és címek­kel. Nagy-Britanniában tizen­hat kiállítása volt. Élet­művével, az irodalom (hang­súllyal a gyermekirodalom) nagyhatású illusztrálásával, jelesül a „Tollas kígyó fiai”- val lett a nemzetközileg leg- becsültebbek egyike, Ander- sen-díjas. Elnyerte a Shakes­peare Társaság díját, Rómeó és Júlia-sorozatával lett világ­hírű. Az itthon négy éve működő Nemzetközi Würtz Alap nap­jainkban igen sokat tesz élet­művének mind teljesebb itt­tosan illusztrált könyvekre is gondolva) mintegy tizenöt millió példányban maradtak számtalan felnőtt és gyermek tulajdonában. Egy műfajában, stílusában sajátos, tökéletesen szabad maga-teremtette világ­ból néz vissza ránk; egy fantá­ziadús „Groteszk-álom”-vi- lágból (egyik képének címe). Magasról véve a példát: mint­ha fél évezred előtti óriás elődje Hyeronimus Bosch de­nevérjei is ott repkednének több képének magasában, mé­lyén. Emberi lénye egyezik mű­vészi lényével. Húsz éve, hogy azt mondta: - Már gyer­mekként, emlékszem, úgy néztem magam körül a vilá­got, hogy hogy’ tudnám leraj­zolni. Tolna megyei szülőfalujá­ból, Tamásiból hozta rajongá­sát a gyermekek világáért. Életműve egyenes folytatása a „ceruza-csikkekkel” (saját ki­fejezése) nyolcévesen készí­tett rajzoknak, csak éppen közben a Derkovits Kollégi­umban, majd a főiskolán min­den tanulhatót megtanult Bábszínház Szentirmai Klára, Würtz Adám özvegye iparművész, textildomborító. A fiatal ipar­művésznőnek alkalma nyílt részt venni Gross Arnold mű­teremavatásán. Volt ott egy fi­atalember, a két ifjú táncolt is a művészmurin. A korábban távozó leány futó lépteket hal­lott az utcán maga mögül. Im­már nem meglepő, ha mon­dom: a rövidtávfutó Würtz Adám volt. A továbbiakban hosszútávfutók lettek: negy­ven évig „futottak együtt”. Andrea lányuk a Török Pál ut­cai művészeti középiskolába járt, a legkisebb, Klári a Zene- akadémiára. Most mindketten Hollandiában élnek, Andrea „hivatásos anyaként”, Klári zongoraművészként. És a középső? Szándékkal említem záró „poénnak”, ő „Würtz Ádám Jr.” jelzéssel festőművész (az írásmód többéves amerikai ösztöndíja idején rögződött így - vég­leg). Képzőművésszé válását nem édesapja, nem is édes­anyja akarta - ez némiképp úgy lett, mint az édesapjáé. Rajzolgatása nyolcéves korá­János vitéz honi és külföldi ismertetése, népszerűsítése érdekében. Ez történt a közelmúlt napokban az Új lipótvárosi Klub- Galériában rendezett kiállítás esetében, amely hazai publi­kum mellett a Budapesten működő diplomaták, nálunk is tevékenykedő külföldiek közül Európából és a tengeren túlról vonzott őszinte érdeklő­dőket. Öt éve elment közülünk, in­nen, a kerületből, az ország­ból, a világból, ahol művei (az itt és külföldön általa bámula­7 királyfi (1.) Koffán Károly tói, Kmetty Já­nostól, Poőr Bertalantól, Hincz Gyulától, Bortnyik Sándortól, majd jóval később a New York-i Metropolitan művészeitől és nagytudású művészi, műszaki közremű­ködőitől (itteni kapcsolatai előzményére visszatérünk). De - őt idézem - „mindenben visszacsillog a gyermekkor világa, mint cseppben a ten­ger”. Amikor felmenő családjá­ról, a sajátjáról és utódairól beszélek, akkor is róla. Nem­Esküvő zedékekre visszatekintve mű­vészcsalád ez. Erdélyből ki­vándorolt nagyapja a New York-i Metropolitan olyan nagyra tartott kosztümszabója volt, hogy a mai család őriz­heti Caruso, Saljapin neki szóló dedikált rajzát (mint vi­szonylag sok énekművész, e két világnagyság is jól raj­zolt). Würtz Adám, az unoka, későbbi Metropolitanben ren­dezett kiállításai alkalmával találkozott még Tamásiban nyugvó nagyapja emlékező munkatársaival. Angyal (2.) ban kapott első ízben nagyobb figyelmet. Egy hölgy a gyer­mekrajzolás ügyében köztu­dottan serény Indiából rajzai láttán szerette volna továbbta­nulásra kivinni. No de a messzi Indiába? A hölgy még két ízben tett azonos ajánlatot, a szülők mindhárom alkalom­mal köszönték - a „junior” maradt. Édesapja viszont első ízben akkor tízéves kisfiára bízta néhány műve linómet­szetének elkészítését (közülük a „Komédiások” itt volt látha­tó a legutóbbi kiállításon). A kimagasló könyvművész Szántó Tibor (akinek már az édesapa útnak indításában is jelentős része volt) a tizenhat éves ifjú Würtznek nyomott a kezébe két novellát illusztrá­lásra. Meg is jelent mind a kettő az akkori Tükör című hetilapban. Azóta tizenöt kiál­lítása volt - a fele Ameriká­ban, ahol a neve nagyapja, ap­ja óta még sokaknak ismerős.- Tanárom az édesapám volt - mondja érezhető mély szeretettel és tisztelettel a fia­tal Würtz -, de nem egyszerű­en a rajzmesterem, hanem az életmesterem. Rajzoló keze­met sosem fogta, hagyott menni a magam útján. Ó, vé­leményem szerint zseni volt, eszem ágában sem volt utá­nozni sajátos festésmódját. Hát majd Dávid, Würtz Adám Jr. tizenegy éves kisfia? Ki tudott biztosat ebben a ko­rában az édesapjáról, nagyap­járól? Ó is tehetséges. De sok­féleképp. Valamelyikben alig­hanem Valaki lesz - ilyen írásmódban. Nagyapja a tamási sírkert­ben fantáziálja további „gro­teszk álmait”. Ó elment - „vo­nal muzsikálása” (saját pazar meghatározása a múzsák test­vérisége jegyében) és számos leírt, elhangzott szövegközlé­se itt maradt velünk. Köztük az, amelyet jóval később elő­retekintve az érkező huszon­egyedik századra, kívánsága­ként hagyott itt nekünk és ki­vált gyermekeinknek, unoká­inknak: „Legyen mire épülni!” Akár valamelyik művének a címe lehetne. Öt földrészre eljutott képeivel, illusztrációi­val ő aztán igazán tett érte, hogy valóban legyen. Rajk András Schirilla György Házasság A z, hogy egy házasság jól sikerül-e avagy rosszul, elsősorban szerencse kérdése, másodsorban pedig két ember intelligenciája és alkalmazko­dási képessége a meghatáro­zó. Az érdekházasságokat ki­véve mindenki úgy köt házas­ságot, hogy az övé bizonyos, hogy boldog lesz. Ennek nem­csak az az oka, hogy a szere­lem vakká tesz, hanem az is, hogy a házasságot megelőző­en az emberek hatalmas szí­nészi képességekre is hajla­mosak. A leendő házastárs előtt igyekszenek szépnek, jó­nak, toleránsnak mutatkozni. Mivel senki nem bújhat ki a bőréből, szép lassan, fokoza­tosan, de annál biztosabban kerülnek felszínre a negatív szokások és tulajdonságok, melyek a másik félre zavaróan hatnak. Ez utóbbiak felerősö­dése egyre jobban eltávolítja a házasfeleket egymástól. így lehetséges az, hogy a valami­kor mindent elsöprő szerelem lassan átalakul gyűlöletté. Téves elképzelés az, hogy mindenkor és mindig a férfi a házasságban a pszichoaktí- vabb fél. Ezért már egy házas­ság első napjaiban hasznos volna tisztázni, hogy melyik házasfélben van több öröklött, Lapunk munkatársa, Kőszegi Róbert és hitvese, Judit szeptember 11-én házasságot kötött. Sok boldogságot az ifjú párnak! illetve szerzett pszichoaktivi- tás. A lelkileg aktívabb fél egy életen keresztül nevelni kény­telen párját. Ilyen esetekben fontos, hogy a lelkileg passzí­vabb fél tudjon alkalmazkod­ni. Aki ilyen esetekben elfo­gadja az irányítást, ezzel egy­ben lehetővé teszi a hosszú tá­vú, viszonylag boldog házas­ságot is. Ideális házasság csak a teljes testi és lelki kiegészí­tés feltételei alapján lehetsé­ges. Ha ezek az ideális feltéte­lek nincsenek meg - és általá­ban elég gyakran ez a helyzet -, mindkét házasfél kötelessé­ge lenne önmaga fegyelmezé­sével alkalmazkodni házastár­sa kívánalmaihoz. De ha vala­ki házassága megkötése előtt képtelen volt alkalmazkodni, úgy kevés a remény arra, hogy ezen tulajdonsága megválto­zik. Vannak szép számmal olyan emberek, akik ismerik a leendő házasfél hibáit, ennek ellenére megkötik a házassá­got, ostobán bízva abban, hogy ők majd megnevelik. De ahogyan a világ folyását sem tudja az ember megváltoztat­ni, úgy egy kialakult emberi jellemet (vagy jellemtelensé- get) sem lehet megváltoztatni. Ez alól kivétel az egészen fia­tal korban kötött házasság. Itt azt figyelhetjük meg, hogy vagy igen rövid idő alatt el­válnak a fiatalok, vagy csak­nem életük végéig élnek együtt. Ennek az az oka, hogy a nagyon fiatal emberi lelkek találkozása során még lehet­séges a nevelés. így jobb híján egymást nevelik, nevelgetik. Szép lassan kialakul a közös nevező mind az értékrendek, mind az igények szempontjá­Folytatás a 10. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents