XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. október / 11. szám
Ami ott többség, az itt kisebbség, de az együttműködés a fontos INTERJÚ VITÁNYI IVÁNNAL A nagy tekintélynek örvendő szocialista politikus, Vitányi Iván a tavalyi választásokon harmadszor nyerte el országgyűlési képviselői mandátumát. Miközben elvhűsége mit sem változott, kipróbálhatta mind az ellenzéki, mind a kormánypárti szerepkört. Tapasztaltságát megtetézi sajátos helyzete, amely szerint megbízatása két kerület - az V. és a XIII. - között oszlik meg, s az előbbiben jobboldali, az utóbbiban baloldali koalíciós politikai erő vezeti az önkormányzatot. Parlamenti képviselőtől természetesen elsőként az ország vezetéséről alkotott véleményét kérdezzük a Duna-parti úgynevezett „fehérházi” irodájában, amely az V. kerületben van, ám az interjúra a szomszédos XIII.-ban lévő József Attila Művelődési Központból érkezik, ahol a Polifilm fesztivál résztvevőinek tartott kultúrpolitikai előadást.- Az ország vezetésében dúló ellentétekről mindenki meggyőződhet, akár objektiven, akár bármelyik oldalról elkötelezetten ítéli meg a helyzetet. Ezt eltagadni nem lehet - jelenti ki Vitányi Iván. - Ön természetesen az én véleményemre kíváncsi. A saját tapasztalataim alapján is elmondhatom, hogy a kormány, amely létrejötte óta a második évadját kezdte e^, teljesítményének összegzését tekintve, nem teljesítette a lakosság által táplált reményeket.- Miben látja ennek fő okát?- Abban, hogy rosszul ítélte meg az esélyeit. Most már nyilvánvaló, hogy ezt a szocialista párt tavaly józanabbul látta. Előrejelzése az volt, hogy az 1997-98-ban megindult fejlődés nem fog felgyorsulni, mert elértük azt a lehetőséget, ameddig eljuthattunk azáltal, hogy a ‘97-ben megindult fejlődés ‘98-ban elérte az 5%-ot. Aki ezen túl akart mutatni, s annak alapján osztogatást ígért, vagyis hogy majd mindenki kap valamit, mindenkinek jobb lesz, csökken az infláció, az nem számolt reálisan. S mivel ezt a kormánynak is be kellett látnia, fő igyekezete az elmúlt évben arra irányult, hogy a saját hatalmi pozícióit és a hatókörét a lehető legbiztosabbá tegye.- De hiszen hatalomra jutott. Miért cselekedne másképp?- A hatalom természetesen szilárdan a most kormányzó, parlamenti többséggel rendelkező koalíció kezében van. De ebből még nem következik, hogy a politikai közéletet ne a konszenzuskeresés, hanem a konfliktusok kiélezése hassa át. Az ország jó adottságai fennállanak, de ezen csak akkor lehet valamit javítani, ha összefogunk. Persze a politikában mindig vannak harcok, de hogy ezek milyen mértékűek, s mennyi energiát fordítunk az együttműködésre és mennyit az összeütközésekre, az mindig a felektől függ. Amit e téren a kormány produkált, nem tudom pozitívan értékelni.- Miben reménykedhetünk?- Talán abban, hogy a kormányzó pártok jobban számolnak a választói akarattal. Én abból indulnék ki, hogy a politikai erők Magyarországon tíz év óta viszonylagos egyensúlyban voltak és vannak. így volt az előző kormányzatok idején, s jelenleg még inkább így van. A most kormányzó koalíció 50%-náI alig valamivel nagyobb többséggel rendelkezik a parlamentben. Ez nem ok arra, hogy úgy viselkedjenek, mintha a választói akarat csak bennük összpontosulna. A valóságos szavazatok száma már nem a többségüket igazolja, az ország politikai térképe inkább az egyensúlyt mutatja. Vannak helyek, amelyeknek a választói másképpen döntöttek, mint például Budapest népe az önkormányzati választásokon, hogy a XIII. kerületről már ne is beszéljek. Van, aki ott kormányoz, s itt ellenzékben van, és fordítva. Ezeknek a tényeknek arra kellene inteniük mindenkit, hogy együttműködésre törekedjen.- A XIII. kerületben másképp látja az erőviszonyok érvényesülését, mint a Parlamentben ?- Másképp. Az itteni választási eredmények szemmel láthatólag felelősséggel töltik el a szocialista pártot, s nem él olyan eszközökkel, mint amilyenekkel a többség él a Parlamentben a szocialistákkal és szabad demokratákkal szemben. Mindig megadja a megszólalási és a vitatkozás! lehetőséget az ellenzéknek. Természetesen bizonyos esetekben érvényesíti a szavazatait a döntésekben, de én ezt ugyanúgy természetesnek veszem, mint a kormányzó oldal szavazati többségének érvényesülését a Parlamentben. Ám ezzel együtt kell járnia az együttműködés útjainak keresésével mindenben, amiben erre - ismét hangsúlyozom - lehetőség van. Persze hiába van meg a lehetőség, ha nincs meg hozzá az akarat.- De hát ugyanezt mondja el mindkét fél egymásról és egymásnak.- Jobb a tényeket és a cselekvést szembe állítani egymással, mint a szavakat.- Önnek természetesen nem kell mondanom, hogy a szavaknak is lehet nagy jelentőségük. Ha azonban a tényeket és a cselekvést vesszük alapul, talán jobb ha körülnézünk a XIII. kerületben?- A XIII. kerület szerencsés helyzetben van, mert a gazdasági és társadalmi átalakulás körülményeinek következtében egyike lehet Budapest legjobban fejlődő kerületeinek. Itt most óriási fejlesztések vannak, s a közeljövőben is azok várhatók. Szinte teljesen megváltozik ennek a városrésznek a képe, külvárosi- asból kezd világvárosiassá lenni. Az önkormányzat, s ezen belül az MSZP-SZDSZ- es többség sokat tesz ezért. A kerületi szocialisták büszkék is rá, s továbbra is teljes szívvel vállalják benne tudatos és aktív szerepüket.- Egyetért a kerületi MSZP-SZDSZ koalícióval?- Úgy gondolom, ez az együttműködés helyes lépésnek bizonyult. Az együttműködés különböző formái nélkül nincs társadalom. És kivel működjenek együtt a szocialisták, ha nem a liberálisokkal? A kettő között persze vannak különbségek, de nem hiszem, hogy e koalíció miatt bukott volna meg a Hom-kor- mány, még ha voltak is hibái az együttműködésüknek. Ebből lehet tanulni, de a közös munkát nem szűkíteni, hanem szélesíteni kell.- Lehet ennyire hangsúlyos szerepet tulajdonítani a lakosságért végzett munkában a pártpreferenciáknak, hiszen azok, miként a legutóbbi választásokból látható, a fővárosban is kerületenként másképpen alakultak?- Ebben nincs semmi különleges. A kép választásról választásra változhat. De az országos nagy kérdések nem kérhetők számon a helyi ön- kormányzatokon. A kerületekben nem a „nagypolitika”, hanem a mindennapi élet javításának a kérdései a fontosabbak, ha helyileg akármelyik párt is nyert a választásokon. A szociáldemokrácia elveiből következően a mi pártunk sem a saját dicsőségéért, hanem a lakosságért dolgozik. Nincs helye tehát semmiféle melldöngetésnek, ez a szocialistákra is áll.- Nálunk az MSZP-s, a szomszédos V. kerületben a fideszes polgármestert választották újra. Ebből azt gondolhatnánk, hogy az ön szíve jobban idehúz.- A két kerület iránti elkötelezettségemben nincs különbség. Nem is lehet. Különbség a két kerületben van. A Belváros és a Lipótváros az ország szíve, kormányzati központja, az Újlipótváros- Angyalföld-Vizafogó most kezd felzárkózni hozzá, s kezd mind központibb szerephez jutni. A két kerületet földrajzilag közvetlenül a Duna köti össze. A V. kerületnek a legkiépültebb a Duna-partja, ennek a leromlását, ha szabad így mondanom, az „elbóvlisodását” kell meggátolni, míg a XIII. kerületnek van a fővárosban a leghosszabb Duna-partja, de legnagyobbrészt kiépületlen, kihasználatlan vagy messze az értékén alul használt. Most van napirenden a kedvező fekvéséhez és szépségéhez méltó megtervezése és megépítése. Ezzel sokat nyer a kerület lakossága, de az egész főváros és az idegenforgalom is.- Hallatszanak hangok, hogy a kerületünk fejlesztéséhez is a nyugati tőkések, a „multik” hozzák a pénzt, s ezzel „eladjuk" nekik a kerületet, sőt az országot is. Lát ebben igazságot?- Egyáltalán nem. Megint a szociáldemokrácia felfogására hivatkozom, amely szerint a tőkét nem agyonverni kell, hanem együtt kell működni vele. A nemzetközi tőke a világon mindenütt jelen van. Ostobaság volna azt elvárni, hogy nálunk ne legyen jelen. Hol van az a magyar tőke, az a gazdasági erő, amelyik mindazt a fejlesztést, ami például Angyalföldön és környékén végbemegy, finanszírozni tudná. A lényeg az, hogy a külföldi tőke úgy találja meg a helyét nálunk, ahogyan az a tőkés és a lakosság érdekeinek egyaránt megfelel. Többek között hogy haszna a hazai munkaerő foglalkoztatottságában is megmutatkozzék. Igaz; a munkabér, amit itt kifizetnek, még nem vetekedhet a nyugati országokban szokásossal, de ha a magyar munkaerő továbbra is bizonyítani fog, fokozatosan ebben is elérjük a nemzetközi szintet - válaszolt végezetül kérdéseinkre Vitányi Iván. S. Gy. „Reménysugár”-ba és egymásba kapaszkodva EGY KÉNYEZTETETT AKTÍV FÉRFI „Divatbemutatót” rendeztek a Gyermek téri Idősek Klubjában - adta hírül a szerkesztőségbe érkezett levél. A rendezvényen a manöken klubtagok jobbnál jobb ötletekkel léptek a kifutóra. Igyekezetüket, leleményességüket zsűri díjazta. A legötletesebb * viselet kategóriában Korbély Józsefné nyert a Vígözvegy konty alá valóval, a legelegánsabb ruha címet Kőszegi Sán- dorné keringőhöz ajánlott kis- estélyije kapta, a megtisztelő legnőiesebb megjelenés titulust Szabaczki Istvánnak adományozták a „Bio divat 2000” elnevezésű kelkáposztaruha töksapkával ruhaköltemény bemutatásáért. Sikert aratott Lakatos Jánosné rock-nagyi modellje és Benedek András-, né charlestonhoz ajánlott viseleté is. A levél írójával Szabaczki Istvánnal szeptember 20-án a Jakab József utcai Gondozóházban megrendezett szüreti mulatságon találkoztam. Istvánt a Kassák Lajos utcai „Reménysugár” Idősek Klubjának hölgy tagjai vették körül.- Bartucz Aranka, Fazekas Ilonka, Széles Jánosné Jutka, özv. Nagy Lajosné Mária és a feleségem, Marika - mutatta be az asztalnál ülőket a fiatalos külsejű nyugdíjas. Pöfög a szerelemvonat- A kutyasétáltatás alkalmával ismeretséget kötöttem néhány emberrel. Már tíz éve szokássá vált, hogy esténként a Révész és a Párkány utca sarkán találkozunk és beszélgetünk. Az egyik ismerősöm mivel tudta, hogy leszázalékoltak és a feleségemnek is egészségi problémái vannak, javasolta, nézzünk be az idősek klubjába. Másnap a nejemmel ellátogattunk a Kassák Lajos utcai intézménybe és azóta ottragadtunk. Ennek már két éve.- Miért döntöttek így?- A közösség jó hatással van mindkettőnkre, van napi Az udvaron a hatalmas almafa alatt elhelyezett asztaloknál nagy többségben frizurába rendezett ezüsthajú asszonyok ültek. István bajsza fekete, fején csak néhol látni ősz hajszálat.- Nem minden a külső, belül volt a probléma, a „motor” rendetlenkedett. Néhány évvel ezelőtt még komoly fizikai munkát végeztem, három műszakban dolgoztam az öntődében. A két szívinfarktusom után nyugdíjaztak. Tudom, hogy az 55 évemmel fiatalnak számítok a klubban, mégis jóleső érzés számomra, hogy van egy hely, ahol mindig szeretettel várnak.- Hogyan lett klubtag? A Gyermek téri Idősek Klubjában rendezett divatbemutató győztes csapata: Kőszegi Sándorné, Benedek Andrásné, Korbély Sándorné, Lakatos Jánosné és Szabaczki István programunk, a problémák ke- • zelése könnyebb, az egészségi állapotunknak is jót tesz, hogy társaságban vagyunk.- Hogyan bír ennyi nővel? Kényeztetik vagy kihasználják?- Természetesen kényeztetnek, mint az egyedüli aktív férfira vigyáznak rám. Az öregfiúk nem mindig bírják a gyűrődést, de én a kedvükért és a saját magam szórakoztatására kapható vagyok mindenféle bohócságra.- Például?- Minden rendezvényen, versenyen részt veszünk. A múlt évi szüreti mulatságon elénekeltük a Z’Z Labor dalát, az asszonyok beöltöztek veresegyházi kórustagoknak, én Janicsák szerepében léptem fel. A közönség dőlt a nevetéstől, a polgármester második hellyel díjazta a produkciót. A számunk nem volt szüreti jellegű, ezért szorultunk a dobogó második fokára. Panaszra nincs okunk, mert a farsangi bulin mi vittük el a pálmát a „Szerelem-vonattal”. Demjén Ferenc dalára indult a vonatunk. A hölgyek sorban álltak egymás vállát fogva, a „szerelvényeket” óriás piros kartonszívek kapcsolták össze. Egyik társunk forgalmistának öltözött, én voltam a masiniszta a mozdonnyá alakított rokkantkocsiban. A gőzös kéményében gyertya égett, jókora füstcsíkot hagyva maga után. Énekeltünk, miközben körbe-körbe haladt a vonat és felemelkedtek a fából készült sorompók. A videón megörökített produkciónkat olykor esős délutánokon a klubban együtt visszanézzük. Az első díjjal nyert harmincezer forintból Cserkeszőlőn nyaraltunk a többi klubtársunkkal együtt. Persze ez nem csak a mi érdemünk, hálásak vagyunk Földesi Gáborné kultúrfelelős gondozónőnek a jó ötletekért, a-konyhatündér lányoknak: Rozikának, Editnek és Erzsikének... A köszönetnyilvánítási névsor igencsak hosszú. Ahogy hallgatom őt, egy ismert pszichológus szavai jutnak eszembe: „Az öregséggel nem tudunk mit kezdeni, nem tudjuk kezelni.” Istvánnak mindez sikerül, mert tudja, az idős ember nem roskatag, hasznavehetetlen élőlény. Nála ez a képesség ott benn a szíve táján lakozik. Személyében ötletgazdag embert ismertem meg, aki olykor férfiúi méltóságát is latba veti azért, hogy mosolyt lásson a nála öt-tíz évvel idősebb klubtársak arcán. Gajdos Erzsébet
