XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. szeptember / 10. szám

/ XIII. KERÜLETI • • . ___________ ■ ■mi mi A Vöröskereszt beszámol a tevékenységéről A Magyar Vöröskereszt XIII. kerületi szervezetének 1998. évi tevékenységét a képviselő-testület a közel­múltban tárgyalta. Piros Miklósné, az Észak-pesti Vöröskereszt területi veze­tője ennek főbb pontjairól tájékoztatta a Hírnököt. A kerületi alapszervezetek száma 20, taglétszámuk 2203 fő, az önkéntes segítők pedig 32-en vannak. A szervezetet héttagú vezetőség irányítja. Az Egyesület az Angyalföldi­ekért Alapítvány ötmillió fo­rint alaptőkével rendelkezik. A XIII. kerület mellett idetar­tozik a IV, a XIV. és a XV. ke­rület is. A vezető tájékoztatását a következő gondolatokkal kezdte: „Feladatainkat a világ valamennyi vöröskeresztes szervezetére egyformán érvé­nyes hét alapelv - az emberi­esség, a pártatlanság, a semle­gesség, a függetlenség, az ön­kéntesség, egység és az egye­temesség - szellemében vé­gezzük.” A Vöröskereszt egyik szo­ciális akciója az elmúlt évben és most is, szeptember előtt a beiskolázási segélyakciója volt, melyet kellő időben meghirdettek. A pályázati űrlapokat bizottság bírálta el. Az e célra rendelkezésre álló 350 000 forintból - Ápisz- utalvány formájában - száz család részesült. Ottjértünkkor R. József Lehel utcai, V. György né Váci úti, B. Erzsé­bet Tar utcai és M. Adrienne Béke utcai lakosok gyerme­kenként kétezer forint tan­szersegélyt vett át. A krízis- helyzetben lévőknek 310 ezer forint értékben élelmiszerutal­ványt juttattak. Ingyenes ru­haosztást kéthetente tartanak. Ebben 1368 fő részesült. A kedvezményes ruhavásár ak­ciókat 1080 fő vette igénybe, melynek bevétele egymillió forint volt. Ezt az összeget visszaforgatják, és ebből a rá­szorultaknak élelmiszert vásá­rolnak. A hátrányos helyzetű gyer­mekeket nyaraltatják. Tavaly Balatonakaliba, az idén pedig Nógrádba szerveztek tábort. A Télapó-ünnepségre 110 gyer­meket hívtak meg. Pályáza­tukra az önkormányzat két­százezer forintot folyósított. Karácsonykor majd’ 400 cso­magot osztottak ki. Ebből a Nyíró Gyula Kórház elme- és utógondozó osztályának 215 betege részesült. A nyugdíja­soknak rendezett ünnepi mű­sort 350 fő tekintette meg in­gyenesen. A fogyatékos em­berek segítésére nagy figyel­met fordítottak. Ez évben pe­dig szeptembertől 2-6 éves szellemi fogyatékos gyerme­keknek hetente egy alkalom­mal foglalkozás jellegű ját­szóházat nyitnak. Szakembe­rek közreműködésével ez egyfajta rehabilitációt is je­lent. A Vöröskereszt Országos Központja felhívására a tiszai árvíz-segélyakcióra a XIII. kerület lakossága és 15 intéz­mény 50 mázsa adományt gyűjtött. Ennek egy részét a kerület kamionjával az ukraj­nai Técsőre juttatták el. A véradásszervezés tevé­kenységükben kiemelt jelen­tőségű. Erre, valamint a vér­adók elismerésére és megbe­csülésére jelentős energiát és költséget fordítanak. A vér­adás bázisát korábban jelentő munkahelyek megszűnése miatt a donorszervezés színte­re a lakókörnyezetre és a nagy tömegeket mozgató szabadté­ri rendezvényekre tevődött át. Pozitív tapasztalat, hogy a véradásokon megjelentek fele fiatal. A Haynal Imre Egészségtu­dományi Egyetem és a Buda­pesti Vöröskereszt szerződése értelmében a XIII. és a XV. kerület 2000 új véradó szerve­zését vállalta. Örömöt jelent, hogy ebből a XIII. kerület az ügy javára 1403 fő véradót nyert meg. A véradás kiszállá­si helyeit, tiszteletre méltó in­tézményeit illő megemlíteni: középiskolák. Polgármesteri Hivatal, BRKF, Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság, Vasas Stadion, Pólus Center, HIETE Főiskola, ÁNTSZ, Nyírő Gyula Kórház. Az általános iskolák első­sorban tanfolyamokon, vetél­kedőkön vettek részt. Meg­rendezték a „Győzzön az egészség!”, a csecsemőápolá­si és az elsősegélynyújtó ver­senyeket. A gépjárművezetők kötele­ző gyakorlati elsősegélynyúj­tó vizsgáztatásán 5258 fő je­lent meg. A Vöröskereszt szé­les körű kapcsolatot tart fenn a kerületi önkormányzattal, művelődési és szociális intéz­ményekkel, karitatív szerve­zetekkel, az egyházakkal. A XIII. kerületi önkormányzati tevékenységüket támogatja és elismeri. A Német Vöröskereszt müllheimi szervezetével 1989 óta meglévő kapcsolatuk ered­ményes és baráti. Onnan éven­te két segélyszállítmány érke­zik. A múlt évi májusi szállít­mány értéke 21 ezer DM volt. A szállítmány ruhaneműt, élelmiszert, tisztasági szere­ket, bútort és fogorvosi beren­dezéseket tartalmazott. Kap­csolatuk van a Német Vörös- kereszt freiburgi központjával és lörachi szervezetével is. Piros Miklósné területi ve­zető - e tisztségét 13 éve látja el - tájékoztatóját a következő gondolatokkal zárta: - Ered­ményeink támogatóinknak is köszönhető. Kérjük őket, a la­kosságot szervezetünkön ke­resztül a jövőben is segítsék. Sz. K. Alternatív kínálat A Nyugati téri aluljáróban üzemel a két ikerszolgáltatás. A jobb oldali rész használati díja megegyezik a bal oldali nagyfröccs árával, ez is, az is 40 forint. Az üzemben tartótól nem kaptunk hírt arról, hogy kombinált igénybevétel esetén kedvezményt fontolgatnának Kedvezményes gépjárművezetői tanfolyam hadköteleseknek Azok a hadköteles fiatalok, akik a sorkatonai szolgálat letöltése előtt álnak, a Budapest Fő­városi Hadkiegészítő Parancsnokság által fi­nanszírozott gépjárművezetői tanfolyamon rendkívül alacsony áron juthatnak jogosít­ványhoz. „B” kategóriával rendelkezők a „G.” kategóriát 16 800 Ft-ért, vezetői engedéllyel még nem rendelkezők a „BC” kategóriájú jo­gosítványt 25 200 Ft-ért szerezhetik meg. Felvilágosítás, jelentkezés a kerületi pol­gármesteri hivatal katonai előadójánál sze­mélyesen, vagy telefonon (350-1266/51-83), illetve a Budapest Fővárosi Hadkiegészítő Parancsnokság Ügyfélszolgálati Irodáján. Meghiúsult a karrierem A minap a Váci út és Frange- pán utca sarkán lévő gyógy­szertárból mentem hazafelé. Hosszas várakozás után a jel­zőlámpa zöldre váltott, de amikor a zebrára léptem, rám­dudált egy autó. Odanéztem, és láttam, hogy egy középko­rú nő integet felém egy piros Suzukiből. Gondoltam, nem igazodik ki a város forgatagá­ban, hát odamentem, hogy se­gítsek neki, ám amikor az au­tójához értem, ezt kérdezte:- Hány centi vagy? Én a meglepetéstől szóhoz sem jutottam, de ő folytatta:- 170 körül lehetsz. Nincs kedved modellkedni? Tudod, fotózás, reklámfilmek... Ilyen lehettem volna 65 ezerért- De... - nyögtem ki végre egy értelmes szót.- Akkor gyere szombaton délután négy órára erre a cím­re! - és a kezembe nyomott egy papírdarabot, majd elhaj­tott. A lámpa ekkorra ismét pirosra váltott, és én vissza­ballagtam a járdára, ahol meg­néztem a papírt. Ez állt rajta: Modell-válogatás, MOM Mű­velődési Központ, Csörsz utca 18. És eljött a szombat délután. Én lázasan készülődtem, fel­próbáltam egy tucat ruhát, melyik az, amelyik a legjob­ban áll rajtam. Amikor a Mű­velődési Központba értem, néhányan már ott ácsorogtak. Nem sokkal később megjöttek a szervezők is, bementünk egy nagy terembe, ahol elő­ször is egy adatlapot kellett kitöltenünk, különböző titkos adatokkal, mint például élet­kor, mell-, derék-, csípőbőség, testsúly stb. Azután magasság szerinti sorrendbe állítottak minket, és következett a má­sodik felvonás: két nő elém állt, és vizsgálgatni kezdték a vonásaimat, a Mosolyogj!, a Hunyorogj! és a Nevess! pa­rancsszavak mellett. Miután mindenkit „végigvizslattak”, a legtöbb lánynak megkö­szönték a részvételt. Én és még négy társam a teremben maradtunk, és kö­vetkezett a harmadik próbaté­tel: sétálni és futni kellett a színpadon. Miután ezt is befe­jeztük, már csak ketten ma­radtunk egy tőlem teljesen el­térő karakterű lánnyal. Ekkor a szervezők elmondták, hogy egy fotósnak ke­restek két mo­dellt, és már a jö­vő héten el kelle­ne kezdeni a munkát, de előtte még részt kell vennünk egy há­romnapos tanfo­lyamon. Amikor az örömmámor­ból egy pillanatra felocsúdtam, rá­jöttem, hogy ez nem mehet ennyire egysze­rűen, és megkér­deztem:- Nekünk a tanfolyamon kí­vül semmi köte­lezettségünk nin­csen?- Tulajdon­képpen semmi, csak a tanfolyam árát, 65 ezer fo­rintot kell kifi­zetnetek, és utá­na csak azt a munkát vállaljá­tok el, amelyiket akarjátok - hangzott a válasz, amelyre egy világ dőlt össze bennem. Rádöbbentem ugyanis, hogy nem a szépség, hanem a fize­tőképesség alapján válogattak ki minket. Amikor mosolyog­nom kellett, nem azt nézték, milyen bájos vagyok, hanem azt, hogy hány aranyfogam van, amikor futottam, nem az számított, hogy mennyire va­gyok kecses, hanem hogy mennyi pénz csörög a zse­bemben... Ezzel a kis kalanddal min­den titkon dédelgetett, a mo- dellkedéssel kapcsolatos illú­ziómat lerombolták. Azóta, ha az aluljárókban modellválo­gatásra hívó cetliket osztogat­nak, a hideg végigfut a háta­mon, és a világot jelentő desz­kákra szólító papírdarab az el­ső kukában landol. (mónika) Egykoron angyalföldi N agy érdeklődéssel forgatott lapjukat magam is szeretném olyan témával kiegészíteni, ami szintén a kerület történe­téhez tartozik. Igaz, én csak 1962-ben költöztem a XIII. kerületbe, de azóta is itt lakom, a Szent István körúton. Nyugdí­jas középiskolai tanárnő vagyok, 1968-ig a Váci úti általános is­kolához tartozó Dolgozók Általános Iskolájában tanítottam. Er­re szeretnék a lapjukban visszaemlékezni. A hatvanas években az angyalföldi gyárakban sok olyan, vi­dékről felkerült munkás dolgozott, aki csak hat osztályt végzett el az általános iskolában. Az egyes szakmai tanfolyamokhoz azonban nyolc osztály elvégzése volt a feltétel. így igen nagy volt az érdeklődés az utolsó két év elvégzése iránt, ezért a na­gyobb gyárakban kihelyezett osztályokat indítottak, többek közt a Darugyárban és a Láng Gépgyárban is, ahol én tanítot­tam. Mi, tanárok a gyár területére jártunk be hetenként kétszer; ál­talában két tárgyat oktattunk, magam magyart és történelmet. Az iskola igazgatója és szervezője akkor Pásztor Miklós volt, aki az oktatás színvonala mellett főleg arra helyezett nagy súlyt, hogy felnőtt tanítványainkkal olyan emberi-baráti-tanári kap­csolatot alakítsunk ki, ami feltétele volt eredményes munkánk­nak. Legtöbben másodállásban végeztük ezt. Nekem ez igen szük­séges kereset-kiegészítés volt, mert három gyermekemet ­négy-, nyolc-, tízévesek voltak akkor - egyedül neveltem. Főál­lásom a Tankönyvkiadóban volt, emellett a Darugyárban kezd­tem el tanítani. Az osztályok létszáma 20-30 fő körül mozgott. A tanulók nagyrészt férfiak voltak, de azért nő is akadt közöttük. Az órá­kon rendszeres számonkérés is volt, majd év végén vizsga, téte­lek húzásával, szóbeli feleletekkel. Kemény követelmény volt ez, főleg a napi 8 órai munkát a szabadban, a hajógyári sólyán végző emberek számára. Télen bizony előfordult, hogy el-el- szundított némelyikük, amíg a mellette ülő fel nem rázta. Még­sem volt lemorzsolódás, inkább egy nagyon erősen összetartó közösség alakult ki az osztálytitkár vezetésével, és más cél érde­kében, például családi ház építésében is összefogtak. Éppen ezért az osztályoknak sajátos, külön világa alakult ki nemcsak egymás, hanem a tanárok számára is. Legfőbb követel­ményük az őszinteség volt! Tanárként sem lehetett „félrebeszél­ni”, csak a meggyőződésből fakadó szavakat hitték el, s nyílt színvallást követeltek, pl. amikor a Don-kanyarban elpusztult magyar sereg sorsát hozták szóba. Ekkor erről nem igen lehetett úgy beszélni, hogy hősök voltak, ám ők - az osztálytitkár az asztalt verve - követelték, hogy legalább ugyanúgy beszéljünk róluk, mint a szovjet katonákról. De a magánélet terén is egyenesek és nyíltak voltak, ezt elvár­ták a tanároktól is. Bizony engem szó szerint a terem sarkába szorítottak, mondván, addig ki nem mehetek, amíg nem mon­dom, miért jövök mindig kisírt szemekkel az órákra. Hát el­mondtam röviden. Akkor nagyon megsajnáltak, s a maguk me­leg emberségével, sajátos módon próbáltak vigasztalni; majd­nem mind szabolcsiak voltak -, s amíg a táblára írtam, hátat for­dítva az asztalon fekvő osztálykönyvnek, mindig ott termett egy szép piros szabolcsi alma vagy egy szelet csokoládé! Még ma is hálás vagyok nekik, mert így tanítottak meg újra mosolyogni! Egyszer azt is megkérdezték, miért nem megyek újra férjhez. Visszakérdeztem: „Ugyan ki venne engem feleségül?!” Mind­egyik kéz magasba lendült - de én folytattam - „A három gyer­mekemmel együtt?” - Elkomorodtak, leszegték fejüket, ki­mondták, hogy egyikük se! „No látják, én is tudom ezt!” Ezzel a téma be volt fejezve, de a tekintélyem megnőtt előttük. Ezt a tiszteletet pedig az osztálytitkár őrizte legfőképp, s bár mégis­csak férfiak voltak, nem engedélyezett semmi félreérthető szót, Kerületi Vöröskeresztes Nap az Árpád hídnál

Next

/
Thumbnails
Contents