XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. szeptember / 10. szám
1999. szeptember TT S XIII. KERÜLETI • • // „Őrizni a fényt” BAZSONYI ARANY ÉS VECSÉSI SÁNDOR MÁGLYA KÖZI MŰTERMÉBEN Kerületünk lakói közül a csodálatot érdemlő', a főiskola óta összetartozó Bazsonyi Arany-Vecsési Sándor festőművész házaspárról beszélnék szívem szerint olyan szépen, ahogyan ők látják és láttatják - másként-másként - az országot, a világot, a benne élőket.- Te, akiről a költő Utassy József azt írja: „a tornácra kiülteted az időt” - igazi házadnak érzed Angyalföldet?- Régebben egyszer összehívták a József Attila Művelődési Házban az itt lakó művészeket - mondja Vecsési s akkor kifakadtam: igaz, hogy mi magunk (itt általában a képzőművészekre gondolok) sokat köszönhetünk a Máglya közben műteremlakásokat épített kerületnek - az utóbbi* azonban közvetlenül sokkal kevesebbet nekünk. Holott, ha több alkalmat szerveznének a lakosok és az itteni művészek összeismertetésére, emelhetnék a kerület általános kulturális színvonalát. Barátaimtól, köztük íróktól, költőktől, színészektől tudom, készséggel állnának rendelkezésre és igény is van rá. Itt, ahol igazán segítették művészi pályánkat, kevesebben tudnak rólunk, mint országszerte. Miközben ezt mondom, elismeréssel vagyok a Radnóti és Tátra utca sarkán, majd újabban a polgármesteri hivatal erre alkalmas folyosóján létesített kiállítási helyekre. Amit javasolok, az más dolog, nem egyszerűen kiállítás. Ismerkedés! Kapcsolat! Hármasban beszélgetünk, azé a szó, aki átveszi. Ezúttal Aranyé.- Angyalföld a főiskolánk, ezer élményünk városa, nélküle nem lehettünk volna azokká, vagy nem azokká lettünk volna, akivé így. Más dolog, hogy Sándor Nyergesújfaluról, én Gyulajról hozom a megalapozó életanyagot. A szülőhely, az ifjúság elsősége örök. Hadd idézzem másik költő barátunkat, Tamás Menyhértet, aki meg Sándor festészetéről írta, hogy „a halálunkig magunkra zárt szülői házaké”. (Közismert, hogy Vecsési festett házainak az „üzenetei” sajátságosak.) Meg hát Dömsöd a természet közelségében is a hazánk, életünk egy részét ott éljük, az ottani emberek, barátok között. (Ezúttal is csak külön kérésünkre jöttek „fel” onnan — a szerk.) Arany csak udvariasságból idéz barát-költőt. Sorsa ikertehetséggel áldotta meg: költő ő is. Versei szépsége híres képeivel vetekszik. Magukról ezt írja: „Gyökerünk végül, ha kihúzatott is, életadó. Veríté- kes munkán cserzett. Öröklötten megőrzött talpalatnyi földjéről szólok Édesanyám szavával: Ne hagyjátok elveszni azt a »kis Mindent«, ami otthonunkat jelenti! Édesapám, Édesanyám emlékével, Testvéremmel, Tolna szülötteivel »Őrizni a fényt«: otthon vagyunk, ha távol is tőle.” A festőművésznő - a csend maga. Miközben közvetve, pazar tehetséggel százszor megcselekedte, arról versel, hogy „Meg kellene festenem a rétet..., ha majdan megfesteném, vagy valaki helyettem.” Nos, nem kell valaki helyette. Pedig a főiskoláról tanára, Berényi Róbert hasztalan védte kimagasló tehetségű tanítványát - egy időre eltávolították, mondván, hogy kulák- származék. Erről a két elütő, lényegét tekintve mégis azonos emberről mindenképpen két hangBazsonyi: Félszárnyú éjjel 1993. A Simontomyai Vármúzeum tulajdona nemben lehet csak írni (mint amilyen mondjuk a cisz-moll prelűd és a „Forradalmi etűd”). Sándornak sem a lénye, sem a festészete nem ilyen „halovány”, mint Aranyé. Hogy Sándor jól fest, az már tízezrek előtt nyilvánvaló, elemzése nem az én tisztem. Képek százai, hét freskó, secco, panno, graffito hirdeti országszerte.- A legszegényebb rétegekhez tartozunk - ezt úgy mondja, mint egyesek azt, hogy a „haut volée”-hoz (felső tízezerhez) tartoznak (vagy azt hiszik). Amúgy a hat elemit, négy polgárit (és Barcsay Jenő, Bemáth Aurél, Fónyi Géza tanítványaként Képzőművészeti Főiskolát) végzett Vecsési a felső ezerhez tartozik, ha a rangok végre egyszer a szellemi, érzelmi kincsek alapján határoztatnak meg. Vecsési Sándor és Bazsonyi Arany ifjan ... Majd! Hogy jól főz és tulajdon dömsödi terméséből remek vörös bort készít (megígértem, hogy nem mondom el senkinek!), mindezt most már hivatott vagyok megállapítani. Ezenkívül lelkes horgász és érdemes művész. Külsőre ma is elsőrendű megjelenésű magyar paraszt (amúgy Vecsési: Koronázás (Gyermekkoromról) A Tornyai Múzeum tulajdona Bazsonyi: Ég és föld között 1985. Magántulajdon — Bazsonyi: H. V. tanyája 1993. Szárazd önkormányzatának tulajdona Vecsési: Magányos fa‘1970. A Ráckevei Múzeum tulajdona Vecsési: Forróság 1974. Avar István színművész tulajdona édesapja nem paraszt volt, hanem napszámos), ő maga pedig festő ecsetjére kínálkozó „macsó”, ahogy ezt a típust napjainkban nevezik. Amikor kérlelgetem, hogy mutasson már néhányat új képeik közül, Aranyra mutatva felkurjant: - Csak festő ne vegyen el festőt! - Mondja ezt együttes életük majd’ fél évszázados fordulója közelében. A kurjantásnak oka van: egy festőre szabott műtermükben mindkettejük munkálkodásával enyhén szólva szűkösen fémek. A képekkel meg végképp nehezen. De boldogulnak -* a szónak immár eredeti értelmében. A fénynek háttal balra fest Sándor, jobbra Arany. Ez magában szép jelenet (ki festi meg?!) - amit létrehoznak, az gyönyörű. Elköszönés előtti záró kérésem: beszéljen el egy emlékezetes epizódot szó szerint színes életéből.- Az egyik legmeghatóbbat mondom el: az orosházi Feri bácsit. Az iskolázatlan, jó adottságú, kiváló kőművest - már mondandóm előtt - felvitték főosztályvezetőnek az Építésügyi Minisztériumba. Amikor a huszadik neki nem tetsző házat is jóvá akarták hagyatni vele, reggel odaszólt a sofőrjének: Pista, irány Orosháza. Állásáról leköszönt, visszament kőművesnek. Ót kaptam aztán segítőmül, amikor az ottani házasságkötő terem freskóját készítettem. Egyik alkalommal hajnalban - ahogy szükséges - elkészítette nekem aznapra a felület nedves alapozását. Én estig megcsináltam az odavaló részt. De mikor kész lett, nem tetszett. Másnap reggel megkértem, legyen szíves leverni az egészet. Egy darabig hallgatott, majd csendben azt mondta: - Ide figyelj. Én ezt nem verem le. Készítsd el, ami még hátra van. Ha azután is úgy találod, hogy nem jó, akkor majd leverem. így történt. Befejeztem a freskót, de az a jelenet akkor sem tetszett. Akkor azt mondta: - No jó, te tudod. És leverte. Azóta is szeretem őt is, az újjáfestett jelenetet is. Feri bácsihoz leg-- alább egy kicsit hasonló lelkületű kiállítás-látogatókat adjon az ég hátralévő életemben. Én meg ehhez az emberpárhoz hasonló művészeket kívánok a kerületnek, és - szabad legyen egy fokozattal nagyobbat mondanom — a további négy földrésznek. Rajk András Vidám udvari előadást rendez az Angyalföldért Egyesület önkormányzatunk támogatásával szeptember 12-én, vasárnap 15 órai kezdettel a Hun utca 4/A számú lakóház udvarán (eső esetén a Tüzér utca 56-58. szám alatti általános iskola aulájában). A műsor háziasszonya: Szigetvári Gabriella és Kissy. A zongoránál: Zöldág László. Művészeti vezető: Sík Olga. A műsorban fellépnek: Karda Beáta, Katona János, Janza Kata, Pintér Tibor, Leslie, Galamb Zoltán, Szigetvári Gabriella. (A műsorváltoztatás jogát fenntartják.) Az előadás díjtalan. A XIII. Kerületi Helytörténeti Klub 1999. szeptember 16-án, csütörtökön 17 órakor tartja következő' összejövetelét Téma: A lóvasúti indóház és a villamosremíz épületének története Előadó: Kemény Mária művészettörténész Helyszín: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény (Budapest XIII. kerület, Váci út 50.) Minden érdeklődőt szeretettel vár a klub vezetősége! „Funkció, forma, fény és szín kiilön- külön is fontos az építészetben. Ha egymáshoz magas szinten közük van, az maga az építészet.” (W. Gropius) A Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala és a Nemzetközi Szín és Fény Alapítvány tisztelettel meghívja Önt és barátait a Szín az építészetben Budapesten című kiállítás megnyitójára a Folyosó-Galériába. A kiállítást megnyitja: dr. Tóth József polgármester és Miskei László festőművész 1999. szeptember 13-án (hétfőn) 17 órakor. Cím: XIII., Béke tér 1. I.‘ emelet. A kiállítás megtekinthető: 1999. november 11-ig a polgármesteri hivatal ügyfélfogadási idejében: hétfőn 13.30-18, szerdán 8-16.30, pénteken 8-11.30 óráig.
