XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. szeptember / 10. szám

1999. szeptember TT S XIII. KERÜLETI • • // „Őrizni a fényt” BAZSONYI ARANY ÉS VECSÉSI SÁNDOR MÁGLYA KÖZI MŰTERMÉBEN Kerületünk lakói közül a csodálatot érdemlő', a főiskola óta össze­tartozó Bazsonyi Arany-Vecsési Sándor festőművész házaspárról beszélnék szívem szerint olyan szépen, ahogyan ők látják és lát­tatják - másként-másként - az országot, a világot, a benne élőket.- Te, akiről a költő Utassy Jó­zsef azt írja: „a tornácra kiül­teted az időt” - igazi házad­nak érzed Angyalföldet?- Régebben egyszer össze­hívták a József Attila Művelő­dési Házban az itt lakó művé­szeket - mondja Vecsési s akkor kifakadtam: igaz, hogy mi magunk (itt általában a képzőművészekre gondolok) sokat köszönhetünk a Máglya közben műteremlakásokat épített kerületnek - az utóbbi* azonban közvetlenül sokkal kevesebbet nekünk. Holott, ha több alkalmat szerveznének a lakosok és az itteni művészek összeismertetésére, emelhet­nék a kerület általános kultu­rális színvonalát. Barátaimtól, köztük íróktól, költőktől, szí­nészektől tudom, készséggel állnának rendelkezésre és igény is van rá. Itt, ahol iga­zán segítették művészi pá­lyánkat, kevesebben tudnak rólunk, mint országszerte. Mi­közben ezt mondom, elisme­réssel vagyok a Radnóti és Tátra utca sarkán, majd újab­ban a polgármesteri hivatal er­re alkalmas folyosóján létesí­tett kiállítási helyekre. Amit javasolok, az más dolog, nem egyszerűen kiállítás. Ismerke­dés! Kapcsolat! Hármasban beszélgetünk, azé a szó, aki átveszi. Ezúttal Aranyé.- Angyalföld a főiskolánk, ezer élményünk városa, nél­küle nem lehettünk volna azokká, vagy nem azokká let­tünk volna, akivé így. Más do­log, hogy Sándor Nyergesúj­faluról, én Gyulajról hozom a megalapozó életanyagot. A szülőhely, az ifjúság elsősége örök. Hadd idézzem másik költő barátunkat, Tamás Menyhértet, aki meg Sándor festészetéről írta, hogy „a ha­lálunkig magunkra zárt szülői házaké”. (Közismert, hogy Vecsési festett házainak az „üzenetei” sajátságosak.) Meg hát Dömsöd a természet kö­zelségében is a hazánk, éle­tünk egy részét ott éljük, az ottani emberek, barátok kö­zött. (Ezúttal is csak külön ké­résünkre jöttek „fel” onnan — a szerk.) Arany csak udvariasságból idéz barát-költőt. Sorsa iker­tehetséggel áldotta meg: költő ő is. Versei szépsége híres ké­peivel vetekszik. Magukról ezt írja: „Gyökerünk végül, ha kihúzatott is, életadó. Veríté- kes munkán cserzett. Öröklöt­ten megőrzött talpalatnyi földjéről szólok Édesanyám szavával: Ne hagyjátok el­veszni azt a »kis Mindent«, ami otthonunkat jelenti! Édes­apám, Édesanyám emlékével, Testvéremmel, Tolna szülötte­ivel »Őrizni a fényt«: otthon vagyunk, ha távol is tőle.” A festőművésznő - a csend maga. Miközben közvetve, pazar tehetséggel százszor megcselekedte, arról versel, hogy „Meg kellene festenem a rétet..., ha majdan megfeste­ném, vagy valaki helyettem.” Nos, nem kell valaki helyette. Pedig a főiskoláról tanára, Berényi Róbert hasztalan véd­te kimagasló tehetségű tanít­ványát - egy időre eltávolítot­ták, mondván, hogy kulák- származék. Erről a két elütő, lényegét tekintve mégis azonos ember­ről mindenképpen két hang­Bazsonyi: Félszárnyú éjjel 1993. A Simontomyai Vármú­zeum tulajdona nemben lehet csak írni (mint amilyen mondjuk a cisz-moll prelűd és a „Forradalmi etűd”). Sándornak sem a lé­nye, sem a festészete nem ilyen „halovány”, mint Aranyé. Hogy Sándor jól fest, az már tízezrek előtt nyilván­való, elemzése nem az én tisz­tem. Képek százai, hét freskó, secco, panno, graffito hirdeti országszerte.- A legszegényebb rétegek­hez tartozunk - ezt úgy mond­ja, mint egyesek azt, hogy a „haut volée”-hoz (felső tíz­ezerhez) tartoznak (vagy azt hiszik). Amúgy a hat elemit, négy polgárit (és Barcsay Je­nő, Bemáth Aurél, Fónyi Gé­za tanítványaként Képzőmű­vészeti Főiskolát) végzett Vecsési a felső ezerhez tarto­zik, ha a rangok végre egyszer a szellemi, érzelmi kincsek alapján határoztatnak meg. Vecsési Sándor és Bazsonyi Arany ifjan ... Majd! Hogy jól főz és tulaj­don dömsödi terméséből re­mek vörös bort készít (meg­ígértem, hogy nem mondom el senkinek!), mindezt most már hivatott vagyok megálla­pítani. Ezenkívül lelkes hor­gász és érdemes művész. Kül­sőre ma is elsőrendű megjele­nésű magyar paraszt (amúgy Vecsési: Koronázás (Gyermek­koromról) A Tornyai Múzeum tulajdona Bazsonyi: Ég és föld között 1985. Magántulajdon — Bazsonyi: H. V. tanyája 1993. Szárazd önkormányzatának tulajdona Vecsési: Magányos fa‘1970. A Ráckevei Múzeum tulajdona Vecsési: Forróság 1974. Avar István színművész tulajdona édesapja nem paraszt volt, ha­nem napszámos), ő maga pe­dig festő ecsetjére kínálkozó „macsó”, ahogy ezt a típust napjainkban nevezik. Amikor kérlelgetem, hogy mutasson már néhányat új ké­peik közül, Aranyra mutatva felkurjant: - Csak festő ne ve­gyen el festőt! - Mondja ezt együttes életük majd’ fél év­százados fordulója közelében. A kurjantásnak oka van: egy festőre szabott műtermükben mindkettejük munkálkodásá­val enyhén szólva szűkösen fémek. A képekkel meg vég­képp nehezen. De boldogul­nak -* a szónak immár eredeti értelmében. A fénynek háttal balra fest Sándor, jobbra Arany. Ez magában szép jele­net (ki festi meg?!) - amit lét­rehoznak, az gyönyörű. Elköszönés előtti záró kéré­sem: beszéljen el egy emléke­zetes epizódot szó szerint szí­nes életéből.- Az egyik legmeghatóbbat mondom el: az orosházi Feri bácsit. Az iskolázatlan, jó adottságú, kiváló kőművest - már mondandóm előtt - felvit­ték főosztályvezetőnek az Épí­tésügyi Minisztériumba. Ami­kor a huszadik neki nem tetsző házat is jóvá akarták hagyatni vele, reggel odaszólt a sofőrjé­nek: Pista, irány Orosháza. Ál­lásáról leköszönt, visszament kőművesnek. Ót kaptam aztán segítőmül, amikor az ottani házasságkötő terem freskóját készítettem. Egyik alkalom­mal hajnalban - ahogy szüksé­ges - elkészítette nekem az­napra a felület nedves alapo­zását. Én estig megcsináltam az odavaló részt. De mikor kész lett, nem tetszett. Másnap reggel megkértem, legyen szí­ves leverni az egészet. Egy da­rabig hallgatott, majd csend­ben azt mondta: - Ide figyelj. Én ezt nem verem le. Készítsd el, ami még hátra van. Ha azu­tán is úgy találod, hogy nem jó, akkor majd leverem. így történt. Befejeztem a freskót, de az a jelenet akkor sem tet­szett. Akkor azt mondta: - No jó, te tudod. És leverte. Azóta is szeretem őt is, az újjáfestett jelenetet is. Feri bácsihoz leg-- alább egy kicsit hasonló lelkü­letű kiállítás-látogatókat adjon az ég hátralévő életemben. Én meg ehhez az emberpár­hoz hasonló művészeket kívá­nok a kerületnek, és - szabad legyen egy fokozattal nagyob­bat mondanom — a további négy földrésznek. Rajk András Vidám udvari előadást rendez az Angyalföldért Egyesület önkormányzatunk támogatásával szeptember 12-én, vasárnap 15 órai kezdettel a Hun utca 4/A számú lakó­ház udvarán (eső esetén a Tüzér utca 56-58. szám alat­ti általános iskola aulájában). A műsor háziasszonya: Szigetvári Gabriella és Kissy. A zongoránál: Zöldág László. Művészeti vezető: Sík Olga. A műsorban fellép­nek: Karda Beáta, Katona Já­nos, Janza Kata, Pintér Tibor, Leslie, Galamb Zoltán, Szi­getvári Gabriella. (A műsor­változtatás jogát fenntartják.) Az előadás díjtalan. A XIII. Kerületi Helytörténeti Klub 1999. szeptember 16-án, csütörtökön 17 órakor tartja következő' összejövetelét Téma: A lóvasúti indóház és a villamosremíz épületének története Előadó: Kemény Mária művészettörténész Helyszín: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény (Budapest XIII. kerület, Váci út 50.) Minden érdeklődőt szeretettel vár a klub vezetősége! „Funkció, forma, fény és szín kiilön- külön is fontos az építészetben. Ha egymáshoz magas szinten közük van, az maga az építészet.” (W. Gropius) A Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala és a Nemzetközi Szín és Fény Alapítvány tisztelettel meg­hívja Önt és barátait a Szín az építészetben Budapesten című kiállítás megnyitójára a Folyosó-Galériába. A kiállítást megnyitja: dr. Tóth József polgármester és Miskei László festőművész 1999. szeptember 13-án (hétfőn) 17 órakor. Cím: XIII., Béke tér 1. I.‘ emelet. A kiállítás megtekinthető: 1999. november 11-ig a pol­gármesteri hivatal ügyfélfo­gadási idejében: hétfőn 13.30-18, szerdán 8-16.30, pénteken 8-11.30 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents