XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)

1999. szeptember / 10. szám

Folytatjuk bizottsági elnökeinket megszólaltató sorozatunkat Pénzügyi Bizottság NEMESKERI JANOS: UJSZERU ARCULATRA TÖREKSZÜNK Oktatási, Kulturális és Sport Bizottság (OKSB) / r rr r SZAMOSI ISTVÁN: EGYENERTEKU SZAMUNKRA A HÁROM AGAZAT- Ön a tapasztaltabb ön­kormányzati politikusok közé tartozik: mindhárom eddigi ciklusban kerületi képviselőnk volt, ma is az. De kerületi pol­gárként is megtapasztalhatta a helyi élet alakulását, fordu­latait, hiszen születése óta itt él.- Mi több, itt jártam általá­nos és középiskolába, s kézi­labdáztam az Elektromosban.- Sportos alkatából erre következtettem is. Önkor­mányzatunk krónikájából is­meretes, hogy 1990 és ’94 kö­zött az oktatás, a közművelő­dés, a szociális ágazatokért felelős alpolgármesternek vá­lasztották képviselő kollégái, és a sport is Önhöz tartozott. Ehhez képest 1998 óta a pénz­ügyi területhez pártolt, lévén most az ezt gondozó héttagú bizottság elnöke. Gondolom, a múltja segítheti Önt, hogy jobban belelásson az alapvető fontosságú önkormányzati hu­mán feladatkörök anyagi fe­dezetének „ kulisszatitkaiba ” is.- Számviteli téren sem va­gyok kezdő, mivel az előző ciklusban, 1994-től 1998-ig is a Költségvetési Bizottság tag­ja voltam. Fontosnak tartot­tam, hogy eközben szakmai­lag képezzem magam, ezért a műszaki és pedagógiai diplo­mám mellé megszereztem a Pénzügyi és Számviteli Főis­kolán a szakközgazdász vég­zettséget is.- így szerzett szaktudásá­nak nyilván jó hasznát veszi önkormányzatunk ugyanúgy, mint munkahelye, az Orszá­gos Foglalkoztatási Alap. Bi­zonyára jó szakemberekkel dolgozik együtt a Pénzügyi Bi­zottságunkban is. Megnevezné őket?- Képviselőtársaim közül a bizottság tagja dr. Prechlik Lajosné, Rajacsics László, Kollát Pál, képviselő-testüle­ten kívüli szakértőként Farkas Gabriella, Kalotai Tamás és Spalier Endre.- Az elmúlt év végi megala­kulásuk óta milyen elvégzett munka áll Önök mögött?- Eddig 10 rendes és 3 rendkívüli ülést tartottunk, amelyeken 32 napirendi pon­tot tárgyaltunk meg és 34 ha­tározatot hoztunk. E sok meg­vitatott téma közül kiemel­ném az 1998 évi költségvetési beszámolót, az 1999. évi költ­ségvetés megalkotását, a költ­ségvetési előirányzatok mó­dosítását, az önkormányza­tunk többségi tulajdonában lé­vő gazdasági szervezetekkel, vagy a könyvvizsgálónkkal kapcsolatos előterjesztéseket.- Mit tart a legjellemzőbb­nek a bizottság munkájára?- A lelkiismeretességet. Mind a heten a megküldött anyagokat rendszeresen és gondosan áttanulmányozzuk, és a szakmai érvek és ellenér­vek részletes megvitatása után hozzuk meg a döntéseket. Na­gyon jól esett nekem, hogy a harmadik-negyedik ülésünk után Rajacsics, Kollát és Juli- ka, vagyis Prechlikné képvi­selőtársaim egybehangzóan azt mondták, hogy most már szívesebben járnak a bizottsá­gi ülésekre, mint az előző cik­lusban, mert most komolyabb és összefogottabb a munka. Az én felfogásom ugyanis az, hogy előbb összpontosítsunk a szakmai feladatokra, azok­hoz szóljunk hozzá, aztán, ha van még kedvünk és időnk rá, beszélgessünk, anekdotáz- zunk, hiszen barátok va­gyunk.- A könyvelési tételek, a számoszlopok mögött nyilván látniuk kell az embereket, akik ezt a kerületet lakják születé­süktől a halálukig, gyermek­koruktól az öregségükig. Az értük vállalt felelősségben mi­képpen osztoznak a többi ki­lenc bizottsággal?- Az kétségtelen, hogy a mi bizottsági munkánk személy­telenebb, látszatra kevésbé kötődik az emberekhez, és a lakosság elvárása sem első­sorban felénk irányul, de ez mit sem von le az irántuk való gondoskodás kötelezettségé­ből. A bizottsági munka való­jában feladatmegosztást je­lent; minden bizottságnak tudnia kell, mi a feladata, de az önkormányzati munka vég­eredményben az együttműkö­désükön alapszik.- Ez az együttműködés ugye, olykor az egymással tör­ténő szembekerülést, bizonyos érdekek különbözőségét is je­lentheti? Ez a plenáris ülése­ken megnyilvánuló vitákban is megnyilvánul.- Természetesen az egyes bizottságoknak megvan a ma­guk kívánságlistája, s igye­keznek ahhoz is pénzügyi for­rást találni, még ha a fedezet nincs is meg rá a költségvetés­ben. Mi, még ha el ismerjük is az ilyen előterjesztések jogos­ságát, sőt esetleg a szívünk szerint támogatnánk is, nem tehetjük meg, ha például a kí­vánság nem szerepel a ki nem elégített igények listáján, amelyek esetleges pótlólagos pénzforrások képződésekor elsőbbséget élveznek.- Említette, hogy az előző ciklusban a Költségvetési Bi­zottság tagja volt, jelenleg pe­dig a Pénzügyi Bizottság el­nöke. Nem lehetne ezt a két re­szortot egy bizottságon belül irányítani?- Kétségtelen, hogy sok ön- kormányzatban egy bizottsá­got alkot a kettő. Nálunk kü­lön van a Költségvetési és a Pénzügyi Bizottság. Az állan­dó bizottságok közül a Pénz­ügyi Bizottság az egyik, ame­lyet az önkormányzatunk - feladatainak állandó megújí­tása mellett - eddig minden ciklusban megalakított. Igaz, ezt az önkormányzati törvény országosan kötelezővé is tet­te. Az önkormányzati törvény 1994. évi módosítása után a XIII. kerületi képviselő-testü­let létrehozta a feladataiban egymást kiegészítő, néhány témában viszont szinte párhu­zamosan működő két bizott­ságot. A politika íratlan szabá­lyai szerint - amit nem min­denütt és mindig tartanak be -,,a kormányzó többség, jelen esetben az MSZP-SZDSZ ko­alíció a Pénzügyi Bizottság vezetését átengedte 1994-ben és 1998-ban is az ellenzéknek. Engem a frakciók megegye­zésének eredményeképpen választottak meg erre a cik­lusra az elnökének. Nekem, mint fideszes ellenzéki képvi­selőnek és pénzügyi bizottsá­gi tagtársaimnak hivatásunk­hoz tartozik az önkormányzat szabályos működésének az el­lenőrzése is.- Egyébként milyen döntési hatáskörre rendelkeznek?- A 10 állandó bizottság közül a Pénzügyi Bizottság az egyetlen, amelynek a képvise­lő-testület nem adott átruhá­zott hatáskört a vele járó dön­tési jogosultsággal. Továbbra is megmaradt több olyan té­ma, amelyet egyaránt vélemé­nyez mind a Költségvetési, mind a Pénzügyi Bizottság. Ilyen például a költségvetési koncepció, az éves költségve­tési rendelet, a féléves költ­ségvetési beszámoló, amire éppen most, szeptemberben kerül sor, éves költségvetési beszámoló, hitelfelvétel meg­alapozottsága stb. E párhuza­mosság előnyt is jelent, hiszen az önkormányzat egyik leg­fontosabb rendelete alcöltség- vetés, amely meghatározza a működési feltételeket, priori­tásokat, a fejlesztés irányait, így szélesebb körben, több egyeztetésen keresztül menve részesül szakmai megvitatás­ban.- Több szem többet lát ala­pon? __- Úgy van. De én arra tö­rekszem, hogy a Pénzügyi Bi­zottság, ha lehet, még több szemmel, még szélesebb körű és mélyebb látással rendel­kezzen. Az önkormányzat Szervezeti és Működési Sza­bályzata (SzMSz) határozza meg, hogy az egyes bizottsá­goknak a képviselő-testület milyen döntési hatásköröket ad le a mellérendelt pénzekkel együtt, természetesen leg­alább évenként egyszeri be­számolási kötelezettséggel. Ez feltétele a képviselő-testü­let minél hatékonyabb mun­kájának, hiszen ha minden té­mában a döntés rájuk várna, vége-hossza nem lenne az ülésezéseiknek.- De hiszen egyedül az ■ Önök bizottságának nem adott le semmiféle önálló dön­tési hatáskört.- Ez nem bánt különöskép­pen, mégis azt javasoltam, hogy az SzMSz egészítse ki a Pénzügyi Bizottság tevékeny­ségi körét is több sajátos fel­adattal, amelyekkel az elkö­vetkező időkben érdemben kell foglalkoznia. Ilyen az ön- kormányzati vagyonnal és gazdálkodással kapcsolatos ellenőrzési tevékenységek erősítése és figyelemmel kísé­rése, a képviselő-testület által vagy átruházott hatáskörben a bizottságok által hozott dönté­sek ellenőrzése, önkormány­zati intézmények létrehozásá­ról vagy megszüntetéséről szóló előterjesztések vélemé­nyezése stb. Mindez termé­szetesen többletmunkát jelen­tene, kezdeményezésemet a bizottság mégis támogatta és a képviselő-testület is elfo­gadta. Ezáltal megvalósulhat­na a Pénzügyi Bizottság új­szerű, még önállóbb arculata és hatékonyabb működése.- Úgy vélem, a felsoroltak is inkább a bizottság belterjes jellegét erősítené és nem a közvetlenebb nyitást a válasz­tópolgárok és a kerületben dolgozók felé. Pedig látva, is­merve az Ön törekvéseit és magatartását, feltételezem, hogy szívesen fordulna feléjük többször is úgy közéleti, mint magánemberi minőségben.- Százszázalékosan így van. Ezt a megszólalási lehe­tőséget is felhasználnám az üzenetre, hogy szívesen ál­lunk a kerületben lakók, a ke­rületi intézményekben dolgo­zók rendelkezésére, amennyi­ben problémáikkal, kérdé­seikkel, kéréseikkel megke­resnek minket.- Az Ön bizottsága na­gyobb létszámú a többieknél, kilencen vannak, a képviselő- testülettől leadott legtöbb ha­táskörrel rendelkeznek, ennek megfelelően a költségvetési keretből a legnagyobb hánya­dú pénzösszeggel gazdálkod­hatnak. De ennél is féltettebb érték az, amire mindezt óriási felelősséggel fordítaniuk kell.- Döntési és vitapartnereim a bizottságban: Bodorné Far­kas Zsuzsanna, Bemát Zoltán, Szűcs Péter, Szabó Zsolt, dr. Horváth Antal képviselők, va­lamint Farkas Miklósné, dr. Dégi István és Sági Judit, akik nem tagjai a képviselő-testü­letnek. Mindannyian nagy szakértelemmel vesznek részt a munkában. Nem csak az el­mélethez, hanem a kidolgo­záshoz is megvan minden adottságuk, ami rendkívül fontos ahhoz, hogy az önkor­mányzati plénum behatóan, értően és a lehető leggyorsab­ban tudjon dönteni még oly sú­lyos és bonyolult témákban is. Ez a hatékony munka záloga.- Honnan származik a szakértelmük?- Mindenekelőtt magas képzettségükből. Kilencünk közül heten vagyunk pedagó­gusok. De ez nem jelent ab­szolút oktatáskoncentráltsá­got, még ha ránk is van bízva a kerületi pedagógia kisded kortól az érettségiig. Bizottsá­gi tevékenységünk közép­pontjában hármas kötelezés áll: az önkormányzati alapfel­adatokat ellátó, önmagukat folyamatosan megújítani ké­pes, eredményesen tevékeny­kedő, minőségi szolgáltatást nyújtó nevelő-oktató hálózat, továbbá a közművelődési, va­lamint a sportintézmények za­vartalan működtetésének, fenntartásának az elősegítése.- E hármasság az elnevezé­sükben is bennefoglaltatik. Mi­ben áll ez közelebbről nézve?- Kiemelt figyelmet fordí­tunk a gyermekközpontú ne­velő-oktató intézményhálózat elé állított tartalmi követelmé­nyek megvalósítására, műkö­dési feltételeik és eszközellá­tottságuk folyamatos javításá­ra. Ezzel egyenértékű jelentő­séget tulajdonítunk a kerület sportéletének, ezen belül tá­mogatjuk az óvodai és iskolai testnevelést, úszóoktatást, az iskolai sportkörök, diák sport­egyesületek működését, a la­kossági és szabadidőst sport- mozgalmat, a kerületben mű­ködő sportegyesületek után­pótlás-nevelését. A közműve­lődési tevékenységet a kerüle­ti lakosok életminőségének meghatározó részeként a la­kosságnak nyújtott szolgálta­tásnak tekintjük. Ennek figye­lembevételével - az önkor­mányzati fenntartású közmű­velődési intézményeken túl - lehetőségeink arányában tá­mogatjuk a kerületi civilszer­vezetek közművelődési célú intézményeit, mozgalmait, az egyházak kulturális rendezvé­nyeit, és sikerességük érdeké­ben együttműködünk velük.- Miként képesek felölelni ennyiféle feladatot?- Kilenctagú bizottságunk - az oktatási, a kulturális és a sport témájú feladatoknak megfelelően három albizott­ságra tagolódik; ők külön-kü- lön végzik az egyes előter­jesztéseink előkészítését, amelynek alapján a döntésho­zatal a teljes bizottságra vár. Ez a módszer bevált: az elő­terjesztő nem érzi egyedül magát és az egyes ágazatok művelői is látják, hogy köz­vetlenül képviseljük az ügyei­ket és érdekeiket, egyikük sem szorul háttérbe a másik mögött.- Megnyilvánul részükről ilyen — nevezhetem így? - fél­tékenység?- Jelentkezik ilyen olykor, de ezt pozitívumnak is tekint­hetjük. Augusztus elején az önkormányzat és a hivatal il­letékeseivel együtt az óvodák­ban, iskolákban bejáráson ve­szünk részt, hogy szemrevéte­lezzük a bennük folyó felújí­tási, karbantartási munkálatok állását. Megtudva ezt, azonnal jelentkeztek a sportosok, hogy tartsunk hasonló célú bejárást az ő létesítményeiknél is.- Nem okoz-e túlterhelést, hogy három ilyen nagy terüle­tet kell kezelniük és átfogniuk?- Az kétségtelen, hogy oly­kor feszített ütemben kell dol­goznunk, viszont nagy előny­nek tartom ezt a komplexitást, hiszen egyazon cél irányában munkálkodó három ágazatról van szó, amelyeket így közö­sen, nagyobb szellemi és anya­gi kapacitással szolgálhatunk.- Megfordultam már egyik­másik bizottsági ülésükön, s meglepetéssel tapasztaltam, mennyi érdeklődő látogatja ezeket. Sőt, a látogatók közül egyik-másik még a hozzászó­lásra is kap lehetőséget.- Én örülök ennek a nagy­számú részvételnek, mert eb­ből is meggyőződhetünk róla, hogy nálunk közügyekről van szó. A mi bizottságunk teljes mértékben nyitott, s a legke­vésbé sem zárt alakulat. Nem látványosságra törekszünk, mi a csapatmunkában va­gyunk érdekeltek. És van is hozzá csapatunk. Először is minden ülésünkre meghívjuk tanácskozási joggal a bizott­ságon kívüli valamennyi kép­viselőtársainkat is, néhányan mindig eleget is tesznek a meghívásunknak. De sokszor jelen vannak a Polgármesteri Hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sportosztályának (MISO) hozzáértő és lelkes munkatár­sai, akik a feladatok megvaló­sításában a mi legjobb mun­katársaink is. És gondolja meg, hogy hozzánk 50 önkor­mányzati intézmény tartozik, amelyek a kerület legtöbb közalkalmazottját foglalkoz­tatják. És ne feledje el, a fel­nőttek mellett 12 ezer gye­reken kell rajta tartanunk a szemünket, segítvén a peda­gógusok fáradozásait.- Lakonikusan teszem fel a kérdést: ennyi emberfő foglal­koztatásához mennyi pénzük van?- Talán mondanom sem kell, hogy a kerület költségve­téséből a legnagyobb rész a miénk: 4 milliárd forinttal gazdálkodunk. Ehhez számít­ható még több százmillió fo­rint az intézményeink fejlesz­tésére. De ne feltétlenül csak pénzben számoljunk. Engem mindig elbűvöl az óvónéni­jeink ötletessége: az óvodák szépítésére apró eszközökkel, csekély ráfordítással csodákat tudnak művelni. Lehet ezt pénzben mérni? De élnünk kell más lehetőségekkel is. Közművelődési rendeletünk­ben a fővárosban elsőként le­fektettük, hogy a kormány közművelődési érdekeltség- növelő támogatásának elnye­résére kiírt pályázatra, amely bizonyos önrészt ír elő, az ön- kormányzat a mindenkori költségvetési összegének a 0,05%-át különíti el: az idén 4 millió 156 ezer forintot. És augusztusban értesítette pol­gármesterünket a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszté­riuma, hogy 4 millió forintos támogatásban részesíti három művelődési intézményünket a következő megosztásban: a József Attila Művelődési Központ 2 millió, a Gyermek és Ifjúsági Ház 1,3 millió, az Információs Tanácsadó Iroda 700 ezer forintot kap.- Sportban hogyan állunk?- Kerületi összehasonlítás­ban - ha tolmácsolhatom a Fővárosi Főpolgármesteri Hi­vatal sport alosztályvezetőjé­nek véleményét - szintén nincs szégyenkeznivalónk. Sportéletünk támogatására is jelentős összegeket szoktunk nyerni pályázatokon. De a mi önkormányzatunk is 25 milli­ós támogatással járul hozzá a kerületi sportegyesületek utánpótlás-neveléséhez. Azt hiszem, megéri a fáradtságot, hogy minél többféle módon segítsük a valamilyen formá­ban sérült vagy hátrányos helyzetű gyerekeket az iskolai tanulásban és a felzárkózás­ban, s az is, hogy minél jobb körülményeket teremtsünk, az iskoláskorúak nyári táborozá­sához. Én dolgoztam ki a ke­rület cigányprogramját, amely kiemelten tér ki iskoláztatá­suk gondjainak megoldási ja­vaslataira is.- Ön minden hátrányos vagy éppen reménytelen és kiúttalan helyzetbe került la­kossági réteg iránt különös empátiát, érzékenységet tanú­sító, érdekeikért mindig vitá­ba szálló, békeszerető egyéni képviselő hírében áll. Nyilván ezt az emberséges magatar­tást érvényesíti a bizottsági elnöki posztján is. A választói tudják Önről, hogy nyugdíjaz­tatásáig katonatisztként szol­gált, e minőségében is közmű­velődésifeladatkört töltött be, és sokat foglalkozott a hátrá­nyos helyzetből bevonult sor­katonákkal, köztük cigányok­kal is. Ehhez megszerezte a magas szintű polgári iskolá­zottságot is.- Sokak azt is tudják rólam, hogy említett érzékenységem családi indíttatású is. Három gyermeket neveltem fel. Ildi lányom gyógypedagógus, Ist­ván fiam mozgássérült felső­fokú számítógép programozó, és állami gondozásból örök­befogadtunk egy hallássérült cigány kisfiút, Csabikét. Gon­dolkodásomban és lelkivilá­gomban minden hasonló sor­sú gyerek kitüntetett helyen áll. Csaba fiam diszlexiás is. Az ilyen általános iskolásokat a 3. osztályos korukig külön tanításban részesítik itt, a ke­rületben is. De látnom kellett, hogy a három év ehhez kevés, a diszlexiások azután is szen­vednek, bukdácsolnak. A té­mát napirendre tűzettem az OKSB-ben, felmértük, ho­gyan lehetne változtatni, és saját hatáskörünkben úgy ha­tároztunk, hogy a 8. osztályig terjesztjük ki az érintett gye­rekek speciális oktatását. Ér­zékenységet mondott? Lehet, hogy ez az egyéniségemből is fakad. De vallom, akinek az egyénisége nem süt át a mun­káján, az kevésbé tud azono­sulni a feladataival. S. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents