XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. augusztus / 9. szám
f XIII. KERÜLETI • • I YT* \ T Y T 1999. augusztus ) Újra (sz)épül a Lóvasút Indóház A BELSŐ REKONSTRUKCIÓHOZ A KERÜLETI LAKOSOKTÓL KÉRNEK SEGÍTSÉGET Több mint 100 éves épület a Váci út 201-ben, a vasúti híd előtt és a villamosremíz mellett: egyesek Bagolyvárnak mondják, mások oroszlános háznak ismerik, igazi neve azonban Lóvasút Indóház. Tavasszal sok idő után újra élni kezdett a ház, munkásokkal teltek meg a termek, és elkezdődött a felújítása. Lapunkat felkereste Kenéz Attila, a Lóvasút Indóház Kft. ügyvezetője, hogy a restauráláshoz ezúton kérjen segítséget a helyi lakosoktól. Az Indóház múltjáról, jelenéről és jövőjéről a felújítás alatt álló épületben beszélgettem vele.- Mielőtt még belekezdenénk - szólalt meg Kenéz Attila -, a maszkokkal kapcsolatban, amelyeket sokan oroszlánfejeknek néznek, meg kell említenünk egy száj- hagyományon alapuló, de az építészettörténeti irodalomban is felvett megállapítást, miszerint azokat a fejeket másodlagosan illesztették az épület homlokzati falába, és eredetileg a régi, 1837-es Zitterbarth-féle Nemzeti Színházat díszítették.- Mikor épült a ház, és mi volt az eredeti funkciója?- Eredetileg kocsma és fogadó, vagy pedig vámház volt. Mindkettőre vannak utalások a történelemben és a szakirodalomban is. De inkább ne vágjunk rögtön a közepébe. Az épület helyén már a XVIII. században határviták folytak Pest és a környező kisebb települések között. Arról viszont már pontos adatunk van, hogy 1748-ban Pest és Palota határán kocsma építését határozták el, amely el is készült 1749-re. A kocsma és fogadó egészen 1861-ig Pest tulajdonában maradt, ekkor Wagner János építőmester vette meg, de 1869-ben tovább is adta a Pesti Közúti Vaspálya Társaságnak, amely itt kívánta kialakítani az első lóvasút végállomását. Később a telek mindvégig a Közúti Vaspálya Társaság, illetve annak utódai, 1922-től a Budapest Székesfőváros Közlekedési Rt., köznapi nevén a Beszkárt és 1949-től a BKV tulajdonában maradt, ezek a változások alapvetően befolyásolták az épület környezetét és használatát.- Mennyire változott a „hely szelleme” az idők során?- Újpest városát 1831-ben Károlyi István a saját uradalmi birtokán alapította. A város gyors fejlődésnek indult, és hamarosan saját önkormányzatot alakíthatott. Pest és Újpest között már korán kialakult a társas közlekedés igénye, ám a bérkocsik nem tudták ellátni a tömegközlekedés feladatát. 1864-ben létrejött egy társulat azzal a céllal, hogy lóvasútat építsen a két város között. Elnöke gróf Károlyi Sándor, újpesti birtokos, vezetői között ott volt Hollán Ernő, mint a Déli Vasút felügyelője, Bielek Miksa, a budai József ipartanoda tanára, az első vezérigazgató pedig Jelinek Móric közgazda lett. A tíz és fél kilométer hosszú vaspályát viszonylag gyorsan felépítették, az ünnepélyes megnyitót 1866. augusztus 1-jén tartották. A vaspálya társulat negyven éves koncesszióban állapodott meg a várossal, 1865. áprilisától 1905. áprilisig. Lehetőséget kapott különböző újabb vonalak kialakítására, jelképes területhasználati díj fejében, de a koncessziós időszak végén az összes addig kiépített vonalat térítés nélkül kellett volna a város tulajdonába adni. Az eredeti pest-újpesti lóvasút csak egy vágánypárral épült ki és működött, de már 1870-ben kötöttek egy szerződést a várossal a második vágánypárok építésére. Nem sokkal a lóvasút megnyitása után ugyanerről a végállomásról indították el az újpest-rákospalotai vonalat, amely az Újpesten belüli tömegközlekedést bonyolította le. További nagy fejlődést és a koncessziós időszak meghosszabbodását jelentette a villamosítás, amelyet Jelinek Móric kezdeményezésére Budapesten elsőként, 1896-ban itt hajtottak végre. A villamos végállomása egészen a metró megnyitásáig, illetve a Váci út újjáépítésének befejezéséig itt maradt. 1981-ben történt az új Váci út nyomvonalának meghatározása, ekkor a Fővárosi Műemlék-felügyelőségnek és BKV-nak sikerült elérni, hogy az út enyhe kanyarulattal kikerülje az épületet, s így az ne essen az útépítés áldozatául.- Hogyan került önökhöz az épület?- 1989-ben, a rendszerváltás környékén a BKV-tól átvette a főváros. Amikor aztán látta, hogy mennyi pénzt kellene rákölteni, úgy döntöttek, hogy mégsem kell nekik. Ekkor pályázatot írtak ki, amelyet egy székesfehérvári cég nyert meg. Végül ők is továbbadták, és amikor hozzánk került, már az összedőlés határán volt.- A felújítás során találtak olyan tárgyakat vagy épületrészeket, amelyek nem voltak szem eló'tt? Elrejtették a padlásra vagy befalazták?- Természetesen, mi először egy „nagytakarítást” végeztünk, végigjártuk az épületet, hátha a kezünkbe akadnak olyan tárgyak, amelyek segítségével kiegészíthetjük addigi ismereteinket. És valóban így volt. A padláson találtunk régi lámpadarabot, a földszinten leválasztott termet, amelyek egykor összefüggőek voltak, és ami a legérdekesebb, hogy két réteg aszfalt és a kövek alatt rábukkantunk egy bejáratra. Úgy tűnik, a múltban nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy mi az érték, vagy mi nem, csak gyorsan „tűzoltás- szérűén” rendbe rakták a házat, nehogy összedőljön. Aztán találtunk még régi macskaköveket, amelyek teljesen szabálytalan alakúak, alakjuk a ház falában lévő terméskövekhez hasonlít. A Váci út felé néző oldalon volt egy erkély, ezt már a régi tervekről tudjuk, ennek a homlokzati megjelenését imitálja a mostani homlokzat. A bálteremből, amely az emeleten volt, ki lehetett jönni az erkélyre, amelyet azonban nem akarunk helyreállítani, mert az utca zaja miatt használhatatlan lenne, egyébként pedig nagyon közel kerülne a Váci úthoz. Az épület másik oldalán viszont vissza szeretnénk állítani jelképesen a lovaskocsi beállót, és úgy tűnik, hogy ez el is férne a kerékpárúiig.- Mi a céljuk azután, hogy befejezték az épület restaurálását?- Ahhoz, hogy befejezzük a munkálatokat, még nagyon sok anyagot kell találnunk, és ebben kérem a XIII. kerületi lakosok segítségét. Szeretném, ha jelentkeznének olyan emberek, akik emlékeznek a régebbi időkre, vagy sokat olvassák a helytörténetet, és segíteni tudnának abban - akár fényképpel, akár szóban - hogyan nézett ki az épület belseje. A ház falára szeretnénk kirakni egy emléktáblát, az épület elé pedig kiállítani a régi lóvasút egyik kocsiját. Miután elkészültünk, tervezünk kiadni egy könyvet a munkálatokról, és a ház több mint 100 éves történetéből. Amikor pedig ezen is túl vagyunk, az épületet irodaháznak szeretnénk bérbe adni. De ezek a tervek még messze vannak, most az a célunk, hogy a ház a lehető legjobban hasonlítson az eredeti formájához. Horváth Mónika Felújítás után az 1960-as években Felújítás eló'tt - oldalnézetből - az 1990-es években Jubileumi kiállítás a Központi Honvédkórházban A Magyar Honvédség Központi Honvédkórház fennállásának 100. évfordulója ünnepi rendezvénysorozatának része az a jubileumi kiállítás, amely az elmúlt hónap közepétől tekinthető meg az intézmény épületében. A kiállítási előkészületek ez év elején kezdődA képek egy része magán- tulajdon, illetve a Hadtörténeti Múzeum anyagából kölcsönzött reprodukciók. A kórház történetét fényképek dokumentálják. Láthatók a kórházigazgatók és -parancsnokok portréi az első világháborútól kezdődően. tek meg. A kiállított darabokat a kórház raktáraiban fellelt anyagokból, az egykori dolgozók által őrzött okmányokból, prospektusokból, házi gyűjteményekből állították össze. A kiállítás egyik érdekessége a varrógép alapelve szerint működő lábhajtásos fogfúró, amely ugyan villanymotorral is működhetett, de ezt a katonai élet nem mindig tette lehetővé, ugyanis a katonai egészségügyi ellátás alapjellemzője a mobilitás, a gyors szállíthatóság. A műtőasztal helyett használt többfunkciójú műtőszék és a sebesült betegszállító targonca az első világháború idejéből való. Láthatók orvosi műszerek, elsősegély táskák, fejlettebb technikájú altatógép a 60-as évekből, az öbölháborúban résztvett orvoscsoport egyik tagjának szolgálati öltözéke, harctéri jeleneteket bemutató képek. Gubián Lajos alezredes bemutatja a lábhajtással is működó' fogfúrót A kiállítás szeptember 15- ig várja az érdeklődőket - adja tudtunkra Gubián Lajos alezredes, a főigazgató katonai helyettese. Pályázati felhívás A XIII. Kerület Gyermekeiért Közalapítvány pályázatot hirdet felsőfokú tanulmányaikat nappali tagozaton, tárgyévben megkezdő, nehéz szociális körülmények között élő XIII. kerületi fiatalok részére. A pályázat egyszeri tanévkezdési támogatásra szól. Pályázati feltételek: a pályázó 9 XIII. kerületi állandó bejelentett lakással rendelkezzen, • először nyerjen felvételt felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatára. A pályázatnak tartalmaznia kell: • a pályázó nevét, címét, 9 milyen célra kívánja felhasználni a támogatást, 9 nyilatkozat a család szociális helyzetéről (tartalmazza az 1 főre jutó nettó jövedelmet, a család tagjainak számát és az eltartottak számát). A pályázathoz csatolni kell: 9 a felvételt dokumentáló okmány másolatát, 9 a pályázó önéletrajzát. A kuratórium a beérkezett pályázatokról anyagi lehetőségeinek függvényében szeptemberben dönt. A pályázatokat a polgármesteri hivatal Művelődési, Ifjúsági és Sport Osztályára kell benyújtani (XIII., Béke tér 1. III/48.) 1999. augusztus 30-ig. Holopné Schramek Kornélia a kuratórium elnöke