XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. augusztus / 9. szám
1999. augusztus ill ; Iránytű, vagy amit akarnak HOZZÁSZÓLÁS A KÖZÉPTÁVÚ PROGRAMHOZ „Igazságot hirdetni és hasznos dolgot javasolni az embereknek, az biztos módja annak, hogy üldözzenek minket.” Voltaire Ez év májusában örömmel vettük kézbe a dr. Tóth József polgármester által jegyzett „Budapest Főváros XIII. Kerületi Ónkormányzatának középtávú célkitűzései és főbb feladatai” című dokumentumot. Az anyag készítésével és a témával való foglalkozás gondolatával maradéktalanul egyetértünk, mivel az alkalmat teremt arra, hogy a kerület helyzetét átfogóan értékeljük, áttekintsük lehetőségeinket és azok alapján közösen megfogalmazzuk céljainkat, megállapodjunk a célok eléréséhez szükséges feladatokban és azok megosztásában, valamint a végrehajtáshoz elengedhetetlen feltételeket is számba vegyük. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az anyag készítésébe viták folyamatán keresztül a polgárokat is bevonjuk és aktív közreműködésükkel, közösen alakítsuk ki ezt a dokumentumot. Az előterjesztés értékét megemeli, hogy a budapesti kerületek önkormányzatainak többségénél még csak fel sem merült hasonló komplex fejlesztési koncepció elkészítésének gondolata. Ezért üdvözöljük ennek a kiemelkedő fontosságú témának kulturált, szakszerűségre törekvő és munkaigényes elkészítését. A dokumentum készítésének kezdeményezője tájékozott és ezért ismeri már azokat az értékeléseket és prognózisokat, melyek szerint - hosszú idő után, számos kedvezőtlen külső és belső körülmény, továbbá a nem kevés kedvszegő és riasztó, de be nem teljesedett politikai jövendölések ellenére - az ország újra dinamikusan fejlődő, felfelé ívelő pályán van. Ez a politika formálóira is kihat, aminek okán nem véletlen a kaméleoni teljesítmények szaporodása, melyek a megtett lépések helyességének vitatása, az eredmények tagadása közben vagy után, most azok érdemének vállalására irányulnak. Az ígéretekben és vállalásokban feltűnően bőséges, ugyanakkor a mai pénzügyi realitásokat meghaladó dokumentum ennek a gazdasági és politikai szférában megindult változásnak a biztos jele. A készülőben lévő anyaggal kapcsolatos észrevételeinket, véleményünket és javító szándékú indítványainkat még májusban megküldtük a polgármester úrnak. Álláspontunk azóta lényegét tekintve nem változott, hiszen (a néhány kisebb jelentőségű változtatásoktól eltekintve) indítványainkat nem fogadták el. A dokumentum címe a tartalmat célkitűzésekben és főbb feladatokban határozza meg. Ez a meghatározás széteső, mozaikszerű szemléletre utal. Ha ugyanis a célok során folyamatosan él a „Miért, kinek?” kérdése, a feladatok során pedig a mit?, miből?, hogyan? problémája, akkor a célok és a feladatok nem szakadhatnak el egymástól, sőt, szükségszerűen egymáshoz rendelődnek. Ez esetben pedig már egy magasabb kategóriáról lehet(ne) szó: a célok és feladatok együtteséről, azaz koncepcióról, méghozzá fejlesztési koncepcióról. Az előterjesztés „fő prioritásait” vagyis: az egészségügy fejlesztését, a közbiztonság javítását, az oktatás, nevelés és művelődés feltételeinek javítását, a lakókörnyezet fejlesztését, valamint a társadalmi demokratizmus erősítését helyesnek tartjuk. Ugyanakkor javasoltuk a dokumentum f ' ... Ét JW IP Dr. Weszelovszky Zoltán nagyszámú prioritásainak felülvizsgálatát, esetleg rendszerbe szerkesztését. Az anyagban ugyanis közel száz! prioritás van megjelölve, ami relatíve az egyes preferenciákat gyakorlatilag súlytalanná teszi. Ami magát a gondolatrendszert érinti, azzal kapcsolatosan mennyiségi aránytalanságokra hívtuk fel a figyelmet. A területcentrikus gondolkodás az átdolgozott dokumentumot is áthatja. A mennyiségi aránytalanságok a szöveg minőségén is nyomot hagynak. Míg a dokumentum a minőséget, mint legfontosabbat hangsúlyozza, addig a szövegben folyamatosan olyan általánosságokat találunk, melyek sem időhöz, sem helyhez, sem választási ciklushoz, sem politikai nézőponthoz nem köthetők. Az önkormányzat minden terület egységére mechanikusan, külön-külön alkalmazva minden vizsgálati szempontot, az egészről nem egységes, áttekinthető, hanem részletekre, mozaikokra széteső képet ad. A csak analizáló szemlélet mellett hiányzik a szintézis. Az egész anyag gondolat- menetével kapcsolatosan javasoljuk, hogy fel kellene mérni és a dokumentumban szerepeltetni az önkormányzat területi, lakhatási, demográfiai, gazdasági stb. lehetőségeit. E lehetőségekből kellene levezetni a célokat. Az így meghatározott célokhoz kellene a feladatokat hozzárendelni. Ezek után számba kellene venni a feladatok elvégzéséhez szükséges feltételeket. Ezt követően gondoskodni kell a feltételek felhasználásának, a feladatok megoldásának folyamatos ellenőrzéséről, melyek során folyamatosan nyomon követhető, hogy a munka valóban a cél felé és az idővel arányosan halad-e. Az ilyen gondolatmenettel építkező dokumentum konkrétumokkal feltöltve áttekinthetővé tenné a helyzetet, s nem csak egy-egy választási ciklus pár évére lenne érvényes, hanem önkormányzati cikluson át a cél meghatározásáig. E gondolkodásmód nem tenné lehetővé azt, hogy a dokumentum bizonytalan időhatárokkal éljen, sem azt, hogy általánosságokba fulladjon, sem azt, hogy a terjedelme nagy százalékát csak egy szempontra fordítsa, sem azt, hogy elhagyjon alapvetően fontos szempontokat, s azt pedig végképpen nem tenné lehetővé, hogy először készüljenek el a célok és a feladatok, majd ezek mellékleteként készüljön el (utólag!) az önkormányzat 3 éves finanszírozási koncepciója, miként azt a dokumentum ígéri. Egy ilyen jelentős dokumentum elkészítésébe elengedhetetlennek tartjuk az itt élő polgárok bevonását. Ezért is a dokumentum-tervezetet véleményezésre több lakótársunknak megküldtem. A válaszolók kisebb része pozitívan, míg nagyobb része kritikusan értékelte az előterjesztést. A levelek tanúsága szerint azok az észrevételek és javaslatok, amelyeket az anyaggal kapcsolatosan tettünk, harmonizálnak a polgárok véleményével. íme néhány idézet: Egyfelől: „Az összeállítás nagyon alapos, körültekintő és sokoldalú.” „Budapest XIII. kerülete történelmi örökségként abban a szerencsés helyzetben van, hogy európai színvonalú fejlesztési célokat tűzhet ki. Ez a lehetőség, sajnos mindeddig részben kihasználatlanul maradt.” „A célkitűzések összefoglalásával mindenben egyet lehet érteni.” Stb. Másfelől: „A tanulmány igen érdekes és tanulságos. Azonban inkább ábrándozásnak tűnik építési és fejlesztési vonatkozásban.” „Ezen rendezetlen elképzeléshalmaz... arra viszont jó, hogy bármi, erre való hivatkozással végrehajtható legyen. A polgármester célja az anyag elfogadtatásával érthető, ugyanis neki egy olyan törvényre emelt keret kell, amiben ő szabadon mozoghat.” „Az anyag foglalkozik a szegényekkel és a gazdagokkal is, de nem szól viszont a középrétegről, a bérből élőkről.” „A fejlesztés láthatóan rá van függesztve a jelenlegi és a közeljövőben várható magán (vagy fővárosi) beruházásokra.” „Nagyon kilóg az a láb, hogy a jövendő keretszabályozási tervvel a magánberuházásokat akarják igazolni, ahelyett, hogy fordítva, egységes koncepcióban a rendelkezésre álló lehetőségek közül adnának választási lehetőséget.” „Egy szó sincs arról, hogy a leírtakhoz szükséges többlet- ráfordításokat miből teremtik elő.” Stb. A téma jelentőségére, az eddig befektetett szellemi munkára is tekintettel, a tervezettel kapcsolatosan megfogalmazott lakossági észrevételek teljesíthetősége és az általunk megfogalmazott javaslatok beépíthetősége érdekében, javasoltuk a koncepcióalkotási munka közös folytatását. Indítványoztuk, hogy a vitaanyagról, valamint az arról alkotott karakterisztikusabb álláspontokról, nemkülönben a folyamatban lévő közös munkáról tájékoztassuk kerületünk lakosait, lehetővé téve számukra további észrevételek megtételét. Érdemi észrevételeinket, tartalmi javaslatainkat, a lakosság bevonására irányuló kezdeményezésünket, mint ahogy együttműködési ajánlatunkat is leszavazták. Ezúttal is: érvelés, indoklás, magyarázat nélkül. Vajon miért? Vajon miért van az, hogy gazdasági feltételek és más kellékek hiányában kívánság- listának tekinthető feladat- és célgyűjteményt a tájékoztatásba és a köznyelvbe már programmá, sőt koncepcióvá előléptetve viszik át? Vajon miért nincs igény egy valódi fejlesztési koncepció elkészítésére? Valódi program, vagy koncepció hiányát pótlandó, miért kell hivatkozni egy olyan „iránytű”-re, mely egyszerre mutat minden égtáj felé és amely ezért kizárólag csak arra alkalmas, hogy kézben- tartójának éppen aktuális mozgásirányát igazolja? Vajon miért nem fogadják el tartalmi javaslatainkat? Miképpen lehet az, hogy miközben a fejlesztési elképzeléseknek a lakossággal való megismertetésének és elfogadtatásának elengedhetetlenségéről nyilatkoznak, addig a valóságban nem az elképzelésekről, hanem a nélkülünk meghozott, már „hatályba lépett” döntésről tájékoztatják - utólag - őket? Vajon a látszatkeltés miért fontosabb az érdemi cselekedeteknél? Vajon miért van az, hogy a közös munkára és együttműködésre tett indítványunkat válaszra sem méltatják? És végül - a jelzett előzmények után - vajon mire alapozódik az a nyilatkozat, mely szerint a dokumentum hozzájárul ahhoz az általunk is szükségesnek tartott bizalmi légkörhöz, melyben „a képviselő-testület különböző pártállású tagjai között egyetértés és alkotó együttműködés” alakul ki? A válaszadást önökre bízom. Dr. Weszelovszky Zoltán frakcióvezető Pártpolitika? Kit érdekel? A Hírnök júliusi számában megjelent dr. Szanyi Tibor országgyűlési képviselő úr írása. Néhány megállapításával teljes mértékben egyetértek, de sok olyan mondatot is leírt a képviselő úr, amire feltétlenül reagálni kell a kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében. A célszerűség és az egyszerűség kedvéért az említett írás gondolatait eredeti sorrendjükben vitatnám. „István vas kezekkel beterelte népét a nyugati kultúrkörbe, aztán ezer éven át ennek a státusznak a szélén tántorgott az ország, mindig is kacérkodva a keleti életérzéssel, ám a döntő pillanatokban a Nyugat felé hajolva.” Ezt elég érdekes történelemszemléletnek tekintem. Hiányolom annak a kifejtését, hogy a kelet felé kacsintást soha nem választotta ez a nép, „vas kezekkel” kényszerítették erre. Másik kritikai észrevételem az, hogy első királyunk az egész világon elfogadott és a köznapi életben használt neve Szent István. Nem kell félni ezt leírni! Vajk szentté avatása nem a „kereszténykurzus” túlkapása. „... fizetni is hajlandó a tagságunkért. Rengeteget visszakaphatunk abból, amit évszázadok alatt elvettek tőlünk.” Nyugat fizetési hajlandóságával egyetértek, csak az zavar, hogy nem tudom meg az írásból, hogy miket szerezhetünk vissza? Területeket? Vagy ez nem is politikai vélemény, csak a képviselő úr írói munkásságának a része? A kritizált cikk szóhasználata és szemlélete szélsőségesen elfogult. Idézek: „etatista kormány... ”, „megmételyezett kormány...”, „puhatolja, meddig mehet el a demokrácia korlátozásában...” Eddig az elfogultság. Ez után következik a fenyegetés, felemelt mutogató ujjal: „akkor majd megszervezzük...” Nézzük sorjában, milyen vádakat fogalmaz meg Szanyi Tibor képviselő úr? „... a társadalombiztosítási önkormányzatiság megvonása.” Alkalmas mondat arra, hogy a tájékozatlan olvasót befolyásolja. De magunk között megállapíthatjuk, hogy egy soha nem választott (delegált!) testület nem lehet önkormányzati. És ezen túl még nem is említettük azt az összeget, melybe ennek a megsiratott testületnek a regnálása került mindannyiunknak. Az „önkormányzatok diszkriminatív kezelése...” elfogadható kritika lenne egy, az önkormányzatokat minden körülmények között támogató politikustól. De terjesszük ki emlékezetünket: a települési önkormányzatok az első ciklusban voltak a legjobb helyzetben, a második ciklusban a központi költségvetés szigorodása miatt nehezebb helyzetbe kerültek. A mostani, harmadik ciklus hatását az önkormányzatokra még nem lehet megítélni. A harmadik és talán legsúlyosabb vádja a képviselő úrnak: „az adóhatóság és a titkosszolgálatok polgárokkal szembeni hadrendbe állítása.” Igazán furcsa értelmezést kap ebben a vádban a polgár szó. A törvényeket kijátszó deviánsok az én értelmezésemben nem parlamenti képviselő védelmére méltó emberek. Akik nem velünk, hanem belőlünk kívánnak élni (jobban, mint a többség) sugallják a fenti vádakat a kormány ellen. Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy kit tekint polgárnak. Égy képviselőnek pedig vitathatatlan joga, hogy eldöntse: kit tart érdemesnek arra, hogy érdekeit képviselje. A törvények folyamatos áthágása enyhén szólva is bumerángvád. Ha ez az állítás igaz lenne, akkor Magyarországon nem működne demokratikus rend. És nem csak a kormány lenne bűnös, hanem cinkos lenne az ellenzék, az államfő, az Alkotmánybíróság, az ügyészség, a sajtó. Ha pedig ez nem igaz, akkor nem Boris Gábor értem miért kell ilyen vádakkal félrevezetni a nehezen félrevezethető „bölcs népet”. Inkább arról lehet szó, hogy ez már a 2002-es kampány része. Persze, ha őszinte vagyok, akkor elismerem, hogy ez nem dr. Szanyi Tibor országgyűlési képviselő úr saját gondolata és hangja, hanem egy, itt szólóban hangzó refrén az egy- szólamú, fals kórusból. Kedves gesztus, hogy a kormányt a demokrácia irányába kívánja terelni. Nem tudom, hogy van-e szüksége a koalíciós kormánynak önjelölt forgalomirányítókra, de magát a felajánlást is köszönöm a polgári pártokra szavazók nevében. A cikkben utalás van „Éu- rópa boldogabb felére”. Most ne firtassuk, hogy XX. századi történelme alapján, miért lehet Európa többsége boldogabb, mint mi. Mégis, ebben a megállapításban igazat kell hogy adjak a cikk szerzőjének. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy miként működnek a boldogabb demokráciák? Tehát: van egy demokratikusan megválasztott kormányuk (eddig mi is rendben vagyunk), ennek a kormánynak van szintén választott ellenzéke (ez is rendben van nálunk). Ott egy közös cél vezeti a kormányt és az ellenzéket: az ország és lakóinak boldogsága (ha már ennél a kifejezésnél ragadtunk le). Na, itt a különbség! Nálunk a hatalom minden áron való megszerzése fontosabb, mint a közjó, így aztán nem a kormánynak van ellenzéke, hanem az országnak, mert érvényesül a „minél rosszabb, annál jobb” elve. Végül, már nem a cikk kritikájaként néhány mondat. A kerületi önkormányzat, mint a Hírnök gazdája, konszenzussal úgy döntött, hogy nem ad teret pártpolitikai propagandacélú írásoknak. Éveken keresztül sikerült ezen az alapon a kerület minden lakójához szóló, értékes információkat tartalmazó, a kerületben működő minden politikai erő egyetértésével találkozó újságot szerkeszteni. Attól tartok, hogy a képviselő úr cikke ennek a hasznos gyakorlatnak a végét jelentheti. Hiszen az ön- kormányzat lapjában úgy ír, mintha saját pártjának lapjáról lenne szó. Pedig az önkormányzati választásokon a résztvevő polgárok szavazatának aránya kerekítve: 60:40% volt. Ezt nem szabad elfeledni! Boris Gábor önkormányzati képviselő *** Kitekintettünk Európára, amikor előző lapszámunkban leközöltük országgyűlési képviselőnk, Szanyi Tibor cikkét, amely többeknek egyetértésével, másoknak kritikájával találkozott. Itt kétségtelenül szokatlan tartalmú és hangvételű írás volt. de a témát illetően autentikus forrásból származott, hiszen Szanyi Tibor a Parlament európai integrációs ügyek bizottságának alelnöke és az Európa Ház igazgatója. Mondanivalóját meghamisítani nem állhatott sem szándékomban, sem jogomban, még ha a Hírnök valóban a kerületben működő politikai erők egyetértésével találkozó újság is igyekszik lenni. Csak hát az élet realitásai ezt nem teszik mindig százszázalékosan, vagy - ha úgy tetszik - 60:40%-osan lehetővé. Az objektivitás és a sajtószabadság követelményének azzal teszünk eleget, hogy Boris Gábor önkormányzati képviselőnk reflexióját ugyancsak minden változtatás nélkül közreadjuk. ítéljen a két cikkből az olvasó. A főszerkesztő óId uiviL liica:íl£ Licucuuú. LeleLúirUkí
