XIII. Kerületi Hírnök, 1999 (5. évfolyam, 1-13. szám)
1999. június / 7. szám
Újbóli megnyitásra vár a Dunapark Kávéház A Szent István park és környéke társadalmi és szellemi életének több mint fél évszázadon át meghatározó pontja volt a Dunapark Kávéház. A megújult és megszépült Szent István parkban található, immáron évek óta zárva tartó, s rövid ideig bútorüzletként működó' helyiségcsoport vendéglőként, kávéházként történő újbóli megnyitása új színt vihetne Újlipótváros életébe. Képünk a Dunapark Kávéházat - amelyet a Pozsonyi út 38-40-es házakkal együtt Hoffstäffer és Domány tervezett - „fénykorában”, a megnyitás évében, 1937-ben belülről ábrázolja A helyiségcsoport mint társasházi albetét önkormányzatunk tulajdonában volt, jelenlegi bérlője, a Nóra Café Kft. A bérlő 1998 januárjában jelentette be vételi szándékát a helyiségcsoport megvásárlására. A Nóra Café Kft. többszöri megkeresésében jelezte, hogy a kávéház végleges kialakításához, bebútorozásához hitelfelvétel szükséges, de a hitelfolyósítás feltétele, hogy Nóra Café Kft. a helyiségek tulajdonosa legyen. A Nóra Café Kft. tájékoztatása szerint, itt kávéházat, vendéglőt, irodalmi-képzőművészeti klubot kíván kialakítani, megnyitni és működtetni. Az eredeti bérlő 1992. december 17-én az ÁVÜ-től a forgalmi érték 50%-áért szerezte meg a helyiségcsoport bérleti jogát határozatlan időre azzal, hogy a bérleti szerződés 10 évig nem bontható fel, kivéve, ha a bérlő szerződési kötelezettségének nem tesz eleget. Többszöri bérlőváltást követően került a bérleti jog a Nóra Café Kft.-hez. Tény, hogy a bérlők - de leginkább a Nóra Café Kft. - jelentős felújítási, állagmegóvási munkát végeztek, különösen a pinceszinten, ahol pótlólagos szigetelési munkákat kellett elvégeztetni. A Tulajdonosi Bizottság 1998. évben összesen hat alkalommal tárgyalta a Nóra Café Kft. kérelmét. Határozatában megfogalmazta az adásvétel feltételeit, ezen belül az eladási árat annak rögzítésével, hogy végleges döntést csak a képviselő-testület hozhat. A képviselő-testület e feltételekkel hozzájárult a kávéház eladásához. Ketten a szerényen élő adakozók közül / „így élek, nem tudok másképp” Angyalföldnek ebben a részében, zömében nyugdíjasok élnek. A kora délutáni órában, alig látni embert a Tömöri közben. Meleg van, a közeli iskola diákjai az árnyékban hűsölnek. A csendes utcában 1956 óta lakó nyolcvanéves nénit keresem. Gyakori vezetékneve miatt, amit nem akar megmondani, kis idő elteltével találok rá. Jó a viszony a társasház lakói között, ahol él. Naponta beszélgetnek, megtárgyalják gondjaikat, mondhatni jól ismerik egymást. Mária néni titkáról, a kerület diákjait segítő alapítványról nincs tudomásuk. Amikor hozzá érkezem, az összegyűjtött madzagokat rendezi a másnapi elfoglaltsághoz, a virágkötözéshez. Az évtizedek óta háztartási könyvet vezető vékonyka asszony tiszta, rendezett lakásban él. Nehéz sorsa úgy hozta, hogy korán megtanult spórolni. Evek alatt összegyűjtött pénRudas Klára már nincs köztünk, ez év márciusában örökre elment. Hátrahagyta alkotásait, a több mint kétezer könyvborítót, számos grafikát, festményt. Szilágyi Mária fotóművészt huszonnégy évnyi barátság fűzte a grafikusnőhöz. Mária lakásán beszélgetünk Rudas Kláráról, a művészről, a barátról, a segítő szándékú emberről. Ők ketten 1975 őszén találkoztak először a bábjátszóegyüttesek Pesterzsébeten rendezett majálisán. A bábszakköröket szervező Klára, intézetben nevelkedő és hosszabb ideje kórházban kezelt gyermekekkel érkezett-a helyszínre. Hamar megismerkedtek, a nagy korkülönbség ellenére kitűnően megértették egymást. Később együtt nyaraltak, kirándultak, látogatták a főváros tárlatait. Nem volt kiállítás, ahol Klára ne járt volna. Oldalas véleményeket írt a vendégkönyvekbe, saját alkotásaival szemben mindig önkritikát gyakorolt. Humorázét a legrászorultabbaknak adományozta. Miért cselekedett így a két gyermekével szerény körülmények között élő asszony? Talán nehéz gyermekkora miatt. Egyedüli szülötte volt anyjának, az mégis lemondott róla. A bécsi intézetben, ahol éveken keresztül nevelkedett, ölelő kar ritkán vette magához. A hét esztendő után hazatérő kislány rokonokhoz, majd idegenekhez került. Há- nyódtatásának egy győri varrónő, Irma néni vetett véget. Mária őt tekinti nevelőanyjának, példaképének. Barátságuk negyven évig tartott, egészen a „mama” haláláig. A kislány Máriának bőven volt bepótolnivalója. Meg kellett tanulnia anyanyelvét. Irma néni sajátjaként nevelte, nem csak szakmai tudását adta át a lánynak', hanem könyvekkel is elhalmozta. Később Mária varrónőként kereste kenyerét, mint egykor nevelőanyja, majd nyugdíjazása után nak köszönhetően kilábalt élete megpróbáltatásaiból. Ez nem mindig sikerült, meséli Mária. Első férjének K. Hamvas Gézának elvesztése mély nyomot hagyott benne. Az 1993-ban hatszázezer forinttal tett alapítványa annak a K. Hamvas Géza publicistának a nevét őrzi, akinek emlékére Örkény István egypercesét írta. Rudas Klára szerényen élt, könyvterjesztéssel foglalkozott. Munkája elismeréseként 1967-ben kitüntették. Ezen a jogcímen ezer forint pótlékot kapott nyugdíja mellé. A plusz pénznek mindig meg volt a helye. A nyolcvanas években hatvanezer forintot adományozott a Baba utcai gyermekklinikának, majd árvízkárosultaknak, árváknak gyűjtött. Mindezt titokban cselekedte, rokonai tudta nélkül. 1988-ban összegyűjtött százezer forintját, a tanulni vágyó, hátrányos helyzetű kerületi gyermekek támogatására létrehozott alapítványnak ajánlotta fel. Az összeg éves kamatjából hat, már gimnáziumba felvételt nyert tanuló részesült. A nyolcvanas évek végén nem mindennapi összeg jelenlegi kamata jelképes. Mária néni igyekezete nem volt hiábavaló. Az alapítvány által segített egykori diákok visszajárnak hozzá. Büszkén mutatja egyikőjük írását a hozzá csatolt lektori jelentésnem millióiból ajánlott fel az alapítványnak, hanem egyetlen vagyonát, a lakását tette pénzzé. Harmincnégy éve élt a Hegedűs Gyula utcai otthonában, amikor 1992-ben a hatvanhét négyzetméteres lakást értéke alatt adta el, fenntartva annak haszonélvezeti jogát. Az alapítvány összegének hozadékiból, az alapítás utáni első évben nyolc hátrányos helyzetű, továbbtanuló sei. A fiatalember öt évig kapta az alapítvány pénzét. Egyetemet végzett, karriert futott be. Mária néni nem csak saját gyermekeit, hanem másokét is segítette. A sok öröm mellett bánat is érte, lánya eltávozott az élők sorából. Néha elgondolkodik sorsán, felteszi magának a kérdést; miért így él? A válasz mindig ugyanaz: nem tud másképp. Ameddig él, dolgozni szeretne, elfoglalni magát. Ujja között szaporán jár a horgolótű. A munkával sietnie kell, mert hamarosan egy vidéki nőtanács gyűlésén árverezik el a készülő csipkemintás mellényt. Ahogy az utcára lépek, szél borzolja a fák leveleit, vége a nagy hőségnek. Akinél voltam, soha nem fázik. Talán könyvespolcán lapul Móra írása: „Ólyan meleg van itt, hogy sok egymagámnak, juttatok belőle, aki fázik, annak.” kerületi diákot támogattak tíz hónapon keresztül, havi háromezer forinttal. Legutóbb hat iskolás részesült havi kétezer forint összegű juttatásban. Szilágyi Mária kurátor, a grafikusnő magánjellegű dolgait összegyűjtötte és az elhunyt kívánsága szerint intézményeknek ajándékozta. A Madarász utcai kórházba agyagfigurák, játékok, bábok kerültek. Mária a grafikusnő életmű kiállítását szeretné megrendezni. A mindig gyötrő önkritikával alkotó művész nem kilincselt azért, hogy tárlata legyen. Ha meghívták volna például a hatvanadik születésnapján egy önálló kiállításra, biztosan elfogadja. Nem figyeltek rá eléggé. Önzetlen volt és segítőkész. Saját törvényei szerint élő különc. A végtisztesség megadása akarata szerint történt, hamvait a Dunába szórták. Mária sokáig töprengett, nem értette barátnője döntését. Ma már tudja, nem megérteni kell, hanem elfogadni. Gajdos Erzsébet In memóriám Rudas Klára Szilágyi Mária interjút készít Rudas Klárával Egyidejűleg folyik az ideiglenes és a végleges Lehel Csarnok tervezése A Lehel Csarnok Kft.-tői kapott tájékoztatás szerint a jelenlegi Lehel piac bezárására 2000. első negyedévében kerül sor, amikor az 1999-es év karácsonyi és újévi kereskedési csúcs befejeződött és lazább időszak következik. Az ideiglenes piac építése természetesen előbb megtörténik, hogy a kereskedőknek legyen idejük az átköltözésre és a berendezkedésre. Ezt követően várhatóan egy éven át a jelenlegi piac helyén, azzal megegyező alapterületen vásárcsarnok épül, ahol a kulturáltan kialakított, piaci jellegű elárusító helyeket légiesen könnyed, környezetbe illő felépítmény foglalja magába. Az épület ötszintes lesz. A pinceszinten történik az árufogadás, és itt lesznek a raktárak. Ugyancsak itt lesz a helye a hulladék-gyűjtésnek és -kezelésnek. A földszinten zajlik a kereskedés döntő hányada. Az' árusítás céljára a kereskedők igényeit figyelembe vevő boltokat és pavilonokat alakítanak ki. Ezen a szinten - a csarnok középpontjában - lesznek az őstermelők, és a mezőgazdasági vállalkozók asztalai. Lehetőség lesz az áruk olyan terítésére, amilyent a kereskedő és a vevő is egyaránt megszokott és szeret. A csarnokban galéria szint is lesz, ahová elsősorban azokat a kereskedelmi tevékenységeket helyezik el, amelyek viszonylag kisebb tömegű árumozgatással járnak. A negyedik és az ötödik szinten személygépkocsi-parkoló lesz, mintegy 4-500 gépkocsi számára. A gyalogosan érkező vevők közvetlenül a metró aluljáróból, illetőleg a Váci úti, a Bulcsu utcai és a Kassák Lajos utcai kapukon keresztül jutnak a csarnokba. A személygépkocsival érkező vásárlók lefelé haladva elsőnek a galéria szintre jutnak. A földszintről a vásárlók mozgólépcsőn, illetőleg a mozgás- sérültek részére szolgáló személyfelvonón jutnak a felsőbb szintekre. Az áruk a pinceszintre érkeznek, ahonnan vagy a raktárakba kerülnek, vagy azonnal az elárusító helyre szállítják. A teherliftek kapacitását úgy tervezik, hogy képesek legyenek kielégíteni a várhatóan egy időpontban jelentkező áruszállítási igényeket. A csarnokban szupermarket nem lesz. A csarnok galériával együtt számított ossz alapterülete lényegesen nagyobb lesz, mint a jelenlegi piac területe. A megnövelt alapterület elsősorban arra nyújt lehetőséget, hogy azok a bérlők, akik a jelenleginél nagyobb területen szeretnének kereskedni, erre lehetőséget kapjanak, kulturáltabb, szellősebb legyen az elhelyezésük. Csak a jelenlegi bérlők igényeinek kielégítése után kapnak az új bérlők elhelyezési lehetőséget. Az önkormányzat, amikor az átépítésről döntött, fontos szempontnak tartotta azt is, hogy az átépítés ideje alatt a vásárlók ne szokjanak át más bevásárlóhelyekre, illetőleg a kereskedőket a lehető legkisebb veszteség érje a piac átmeneti bezárása miatt. Ezért született az a döntés, hogy a piac közvetlen közelében, a • Dévai utcai üzemcsarnok épületében, valamint a Kassák Lajos utca-Dévai utca-Lő- portár utca közötti szakaszán ideiglenes piacot létesít, ahol a Lehel piac valamennyi bérlője számára elhelyezési lehetőség nyílik. A csarnoképületet két bejárattal tervezik. Amennyiben a galériaszintet megépítik, oda lépcsőkön lehet feljutni. Az árukat ollós emelővel* juttatnák a galéria- szintre. Az utcai elárusítóhelyek asztalok és pavilonok lesznek. A pavilonokat elektromos árammal, vízzel és csa- tomalefolyóval látják el. Az önkormányzat úgy döntött, hogy az ideiglenes piacon a jelenlegi bérleti díj 60%-át kell fizetni. Jelenleg a részletes tervek kidolgozása folyik, valamint ezzel párhuzamosan az engedélyeztetési eljárás. Hiba lenne elhallgatni azt a tényt, hogy az ideiglenes piaccal kapcsolatban vannak bizonytalanságok. A legfontosabb kérdés ezek közül az, hogy átjönnek-e a vevők? Nem hisszük, hogy erre pontos, számszerű választ tudna adni valaki. Azt azért nagy bizonyossággal ki lehet mondani, ha a kereskedők összefognak az önkormányzattal és kiki a saját eszközeivel és lehetőségeivel már most elkezdi a vevők felkészítését az új helyzetre, jó esély van arra, hogy a jelenlegi vásárlóközönség nagy része mű marad a „Lehelhez”. A másik dolog, ami biztosan állítható, amennyiben nem építenék meg az ideiglenes piacot, minden vevő máshol lenne kénytelen vásárolni és esetleg csak hosszabb idő után és megcsappant létszámmal térne vissza az új Lehel Csarnokba. Az ideiglenes Lehel piac csarnoképületének sarka és szabadtéri helyszíne, a Kassák Lajos utca
