XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. július / 7. szám

XIII. KERÜLI 1998. julius V lyugdíjasok vagyunk, mind­ül Jannyian a XIII. kerület 1. sz. Szociális Gondozó Idősek Klubjaiba járunk. Idén negye­dik alkalommal vehettünk részt az önkormányzat jóvoltából egyhetes nyaraláson. Minden évben izgatottan készülődünk, s köszönet érte, hogy egyre töb­ben mehetünk. Kétszer jártunk Bakonybélben, egyszer Mátra- füreden, és most Sopronig is el­jutottunk. Volt köztünk olyan, aki először utazott InterCity vo­naton. Emlékezetes napokat töltöttünk együtt a határszéli városban. Több alkalommal meglátogattuk a belvárosban a Gyógygödör nevű helyet, ahol egy kis szíverősítő mellett nó- tázgattunk. Kirándultunk a nagycenki Széchenyi kastély­hoz, a Patika múzeumban ma­gas színvonalú idegenvezetés­ben volt részünk. Szerettük az esti rövid sétákat a Lővérek ma­gas fái között. Minden napra ju­tott program délelőttre és dél­utánra is, a mi dolgunk csak annyi volt, hogy kiválasszuk, melyiken vegyünk részt. Kö­szönet az önkormányzatnak és a klubok vezetőinek! Reméljük, [TyTjár többször próbáltunk be- JJJszámolni klubunk életéről, de eddig még nem sikerült a nagy nyilvánosság előtt elmon­dani, hogy a XIII. kerületben nyugdíjasnak lenni jó. 1998. jú­nius 16-22-ig egy csodálatos üdülésen vehettünk részt Cserkeszőlőn. A XIII. kerületi Kassák Lajos és Gömb utcai nyugdíjasok egy héten át élvez­tük a helybéliek vendégszere­tetét. Gyógyfürdőztünk, szalon­nát sütöttünk és egy szép kirán­duláson is részt vettünk Kunszentmártonba. Sőt még egy zenés-táncos estén is részt vettünk a Nádas étteremben, ahol gondoskodtak róla, hogy kilóink szépen gyarapodjanak. Köszönjük a XIII. kerületi Szo­ciális és Egészségügy Bizottsá­gának, hogy pályázatukon nyert pénzzel hozzájárultak ahhoz, hogy 17 idős nyugdíjas egy hét­re elfelejtse gondját, búját, ba­ját, betegségét. Szép volt - köszönjük! Földesi Gáborné gondozónő és 17 nyugdíjas Kutyavilág a patakparton Egyszerű, megrázkódtatásoktól mentes hétköznapokat szeretnék megélni. Sokat híztam, a cukrom is magas, ezért sok mozgásra és kevesebb kalóriára lenne szükségem. Tő­lünk legközelebbre a Rákos-patak melletti füves, parkos rész található, mely a legalkalmasabb kocogásra. Fiammal, mikor kicsi volt, sokat jártunk oda játszani, télen szánkózni. Akkor még kevesebb kutya futkározott arra. Rendelet is szabályoz­ta, hogy kutyákkal csak a Rákos-patak bal partján, a Vasas­pálya oldalán lehetett tartózkodni, tilos volt a játszótérre és a túlsó partra kutyát vinni. Míg a fiam játszott, rendszeresen ko­cogtam. Akkor nem is éreztem annyira fáradtnak magam, mint mostanában. Ahogy cseperedett a legényke, az iskolai elfoglaltságok miatt egyre kevesebbet jártunk ki, el-elmarad- tak a délutáni lazítások. Azóta vagy tíz kilót felszedtem, és egyre többet panaszkodom a fáradtságra. Két éve próbálok hadat üzenni a henyélésnek. Rendszere­sen elkezdtem túrázni újra, mint egyetemista koromban. A többéves kihagyás után először nehezen ment, mert iszonya­tos izomláz és kimerültség kerített hatalmába minden út után. Az uszodában összeszedett rengeteg fertőzés miatt maradt a nekem is tetsző kocogás. Ki is mentem a Rákos-patakhoz, a kellemes emlékek is vonzottak. Azóta a jobb oldalon a parkos rész mintha megfakult volna, nem olyan gondozott, mint ré­gen, de a játszótéren új játékok vannak. Hiányoznak viszont a tiltó táblák! A kutyák birtokukba is vették a patak mindkét ol­dalát. A Vasas-pálya felőli oldalon egy bicikliút is épült. Akaraterőmet összeszedve, nagy boldogan kezdtem neki a kocogásnak, amivel a túrákra szeretnék edzeni. Mivel a park felőli oldalon sok kutyát láttam, elindultam a bal parton. Né­hány méter után kutyák özönlöttek el. Ha megálltam, nem ugattak olyan mérgesen, de amikor nekiiramodtam, uzsgyi, utánam. Én nagyon félek a kutyáktól. Munkahelyemen azelőtt kutyákkal dolgoztam, de miután az egyik alaposan összemar­ta a kollégámat, félelmemet azóta sem tudom leküzdeni. Fiamat kértem, jöjjön el velem kocogni, mert a 183 cm ma­gas „pici Imike” védőszárnyai alatt biztonságban érezném magam. Sajnos, hamar megunta a kutyák körülötte ugráló tál­káját. Mivel eddig az esti szürkületben jutottam a kocogás­hoz, átszerveztem az életemet, és még világosban vágtam neki. Ilyenkor még több kutya van lent, hogy kihasználják az időt. Félelmem leküzdésére a modern világhoz való alkalmazko­dás tudatos képviselőjeként vettem egy önvédelmi sprayt. Sprayvel a zsebemben nekiláttam újra a futásnak, hálát érez­ve mindazok iránt, akik jöttömre megfogták ebeiket és nem féltem a gazdit otthagyó, utánam loholó négylábúaktól sem. Bent a munkahelyemen mesélve kedvtelésemről, egy munka­társam azonban felvilágosított, hogy a gázspray csak az em­bereket kábítja el, a kutyákat nem. A spray ilyen hatását nem próbáltam ki, de megint otthon ülök, és azóta híztam újabb három kilót. Milyen jó lenne, ha megint bevezetnék a régi szabályt, hogy a Rákos-patak egyik oldala a kutyáké, a másik oldala az embereké! Zsila Gizella Felújítják a Rózsafa utca 1-et A Hírnök júniusi számában dr. Kovács Géza úr kérdésére, miszerint „Ki törődik a Rózsafa u. eggyel?”, valamint a környék lakóinak tájékoztatására az alábbiakat tesszük közzé: A kiürített lakóépület lakásösszevonásos felújítására és emeletráépítésére kapott épí­tési engedélyt az ingatlan új tu­lajdonosa, a Mester-Nívó Kft., tehát a hírekkel ellentétben az épületet nem lebontják, hanem felújítják. A jelenlegi állapotok meg­szüntetése érdekében az építés­ügyi hatóság kötelezte az ingat­lan új tulajdonosát pénzbírság terhe mellett az épület azonnali kitakarítására. A lakóépület rekonstrukció­jának megkezdésével, a jelenle­gi állapotok megszüntetésén túl, egy értékes lakóépület gaz­dagítja majd a környék építé­szeti értékeit. XIII. kerületi Polgármesteri Hivatal Csonka Tamás csoportvezető Új önkormányzati képviselő A XIII. kerületi Választási Bizottság határozata alapján az idén márciusban elhunyt önkor­mányzati képviselő, Tauber Károly megüresedett helyét 1998. május 26-tól Szabó Zsolt tölti be a négy évvel ezelőtti Polgári Választási Együttműkö­dés (Fidesz-MDF-KDNP) kompenzációs listájáról. Az új képviselő a fenti időpontban tartott ülésen vette át mandátu­mát, és tette le esküjét a képvi­selő-testület előtt. Szabó Zsolt 32 éves újságíró. Közéleti-politikai tevékenysé­gét 1989-ben kezdte, 1990-ben a XIII. kerület 8. számú válasz­tókerületében egyéni önkor­mányzati képviselőnek válasz­tották. Az 1994 decemberi vá­lasztást követően az oktatási, kulturális és sport bizottság külső tagjaként tevékenykedett, 1995-től a Fidesz Magyar Pol­gári Párt XIII. kerületi szerve­zetének alelnöke. Ajándék könyvek a könyvtárnak Az Ünnepi Könyvhét alkal­mából a kerületben működő K.u.K. Kiadó hetvenezer forint értékben könyveket adott aján­dékba a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Dagály utcai könyv­tárának. A könyvek fele olyan idegen nyelvű kiadvány, melynek ma­gyar kiadása a K.u.K. gondozá­sában jelent meg. Igazán remek ötlet, hogy a már lefordított ki­adványok eredeti példányai ily módon egy könyvtár állományát gyarapítják, ennek a nyelvtanu­lók örülnek leginkább. Akinek kedve van, összevetheti az ere­deti szöveget a fordításokkal. A könyvtár köszönettel fo­gadta az ajándékot. Reméljük, hogy a kiadó gesztusa - különös tekintettel a könyvtárak anyagi helyzetére - követőkre talál. Angol nyelvtanfolyam Az Újlipótvárosi Klub- Galériában angol nyelvtanfo­lyam indul októbertől, 10 fős csoporttal, már nem kezdők­nek, de még nem haladóknak. Az óradíj: 200 Ft. Bővebb in­formáció és jelentkezés: 1136 Budapest, Tátra utca 20/B (be­járat a Radnóti Miklós utca fe­lől). Telefon, fax: 320-5380. Je­lentkezni lehet augusztus 20-tól szeptember 30-ig. Bezárták a botrányos „köztéri” italozó bódét A Béke úton és környékén gyalogosan köz­lekedők vagy a 14-es villamoson utazók közül bizonyára sokak előtt jól ismert ez a „gyönyö­rű” városképi látványt nyújtó utcai pavilon. A puszta „esztétikai megjelenését” azonban iga­zából a működése tette tűrhetetlenné, amíg a vendégeit étellel-itallal ellátó tevékenységét folytatta. Jelenlétét feltűnővé az utcai italki­szolgálás és -fogyasztás tette az itt, a Béke út és Frangepán utca sarkán, a villamosmegálló tő- szomszédságában lerészegedett és botrányosan viselkedő szabadtéri „pulti piálók” jóvoltából. Beszüntetése céljából számos lakossági pa­naszbejelentés érkezett a hatóságokhoz, mind­hiába. Néhány hete örömmel látták az erre já­rók, hogy mégis lehetett foganatja a protestán­suknak, mivel a bódét bezárták. Hogyan történt? Ezzel a kérdéssel fordul­tunk Forgóné Kroboth Zsuzsához, a XIII. kerü­leti Polgármesteri Hivatal igazgatási osztályá­nak vezetőjéhez. O így tájékoztatta lapunkat.- Ismeretes, hogy 1990-ben megszüntették az utcai italfogyasztást tiltó rendeletet. Ezt követő­en elszaporodtak a Béke útihoz hasonló, a lako­sok nagy többségét irritáló jelenségek kerület- szerte is. Ennek a fajta kereskedelmi működés­nek az engedélyezését sem tagadhattuk meg azonban, ha a kereskedő az előírt hatósági enge­délyokiratokat bemutatta. Üzletnyitási bejelen­tésüket el kellett fogadnunk. Egy évvel ezelőtt viszont az üzletek működési engedélyét az erről szóló kormányrendelet értelmében minden ke­reskedőnek meg kellett hivatalunknál újítania. Ekkor derült ki, hogy a Béke úti üzlet az úgyne­vezett közterület-foglalási engedéllyel nem ren­delkezik, amelyet a fővárosnak kell kiadnia, mi­vel ez az útvonal az ő felügyeletük alá tartozik. A kereskedő ennek beszerzésére minden törvé­nyi lehetőséget megragadott - ennek a procedú­ráit most nem részletezem -, azonban a hiányzó engedély mind a mai napig nincs a birtokában. Ennek hiányában hatáskörünknél fogva az üzle­tet bezárattuk. Működési engedélyét azonban csak addig függeszthetjük fel, legfeljebb 90 na­pig, amíg a közterület-foglalási ügyét a főváros­nál nem rendezi. Mindaddig, amíg ez nem törté­nik meg, újabb és újabb 90 napig zárva tarthat­juk a boltot. Ha a főváros az engedélyt végleg megtagadja, a boltot akár le is bontathatja, s ak­kor a bódé örökre eltűnik a sarokról. Kívánatos lenne azonban egy olyan rendeletmódosítás, amely kimondja, hogy megfelelően megalapo­zott és igazolt lakossági panaszok esetén a rend­zavarban működő üzletek működési engedélyét minden további nélkül visszavonhassuk - fejez­te be nyilatkozatát Forgóné Kroboth Zsuzsa. Alig utca fákkal, mégis üresen Otthonom közelében talál­ható az Alig utca, ami olyan kicsi, hogy valóban alig lehet utcának nevezni. Itt élt Tompa László, előadóművész. Örül­tem, ha találkoztunk, ami többnyire a Lehel téri piacon történt. Egy ilyen bevásárlás alkalmával panaszolta, hogy mióta felesége: Mészáros Ági meghalt, elment a kedve az élettől, egyedül él és azt eszi, amit főz magának. Az pedig igen-igen keserves eledel. Gondolkodás nélkül követ­tem őt parányi otthonába, hogy főzzek valamit. Szentélybe kerültem. Minden Erdélyre és Mészá­ros Ágira emlékeztetett. Tompa László A hajdan körülrajongott előadóművész csak ült az ágyán, egyik cigarettáról a másikra gyújtva borozgatott. Feje felett fakéregből alkotott feszület. Néhány nap múlva Adyt, József Attilát tolmácsolta megszokott fekete öltönyé­ben, fehér kihajtott gallérral. Mintha más ember lett volna. Ha csak tehettem, mindig az Alig utcán keresztül men­ten, figyeltem az ablakát. So­sem volt rajta függöny. Örül­tem, amikor a kopár betonren­geteget mindkét oldalon beül­tették fákkal, arra gondoltam, talán ettől jókedvre kerekedik. A múlt héten hallottam: meghalt... G. J. XIII. kerületi győztese is van a „Hagyd abba és nyersz” leszokási programnak | A CINDI névre hallgató kampány termé­■ szetesen a dohányzásról szól, mely ha­zánkban különösen súlyos közegészség­■ ügyi probléma, hiszen Magyarországon e | káros szenvedély következtében évente 30 ■ ezer ember hal meg. Ezért fontos a rászo- kás megelőzése és a passzív dohányzási I kényszer csökkentése. Ehhez a dohány- | zók komoly elhatározásán kívül megfele­■ lő gazdaságpolitikára, törvényekre, ezek betartására és elkötelezett döntéshozókra I van szükség a közélet minden területén. A kampány többeket motivált, így Kobida Józsefet is a Vág utcából - aki a mostani díjáta­dó ünnepségen vásárlási utalványt, ajándékko­sarat, sőt különdíjat is kapott arra, hogy har­madszor is megpróbálja.- Kétszer tehát nem sikerült? Pedig, gondo­lom, akkor is nagy volt Önben az elhatározás.- Rendkívül nehéz leszokni. Erősen dohá­nyoztam 32 éven át. Látja, egyik lábamat le is kellett vágni érszűkület miatt. 13 éve próbál­koztam először, de annyira intenzívek voltak az elvonási tünetek, hogy nem bírtam soká. Hízni kezdtem, türelmetlenné és ingerlékennyé vál­tam. 10 évig újra rabja lettem a nikotinnak, majd ismét következett egy sikertelen próbál­kozás. Magam is csodálkozom, hogy most har­madszorra sikerült.- Biztos, hogy sikerült? Tudom, hogy a mos­tani eredményt két tanúval kellett igazolni és laboratóriumi vizsgálatnak is alá kellett vetnie magát. A kérdésem az, hogy képes-e örökre fél­retenni a halálos rudacskákat?- Akarom hinni, és mindent megteszek érte. Sokkal jobb a közérzetem és a környezetemtől is sok dicséretet kapok a kitartásomért. A prog­ram is sokat segített. Kíváncsi voltam, hogy a magyarországi 9,5 ezer résztvevő dohányos közül hányán lesznek - leszünk -, akik leg­alább négy hétig nem gyújtanak rá. Szerettem volna egy lenni közülük. Szóval nagyon bízom, hogy nekem sikerült. Különben is túl nagy árat fizettem érte - mutat mankójára a 45 éves gra­fikus. A díjak átadása után dr. Lun Katalin fővárosi tisztifőorvos megelégedéssel nyugtázta, hogy Magyarországon a 48 ország részvételével megrendezett nemzetközi programban még nemzetközi összehasonlításban is jól szerepelt. A program egészségügyi hatása jelentős. Az 1994-es és 1996-os kampány utóvizsgálatai szerint a résztvevők közel 25%-a nemcsak egy hónapra hagyta abba a dohányzást, hanem egy év múlva is nemdohányzó maradt. Ennek alap­ján várható, hogy az ez évi program résztvevői közül legalább 2-3 ezer ember tartósan felhagy a dohányzással. Széphalmi Ildikó > * t még sok-sok éven át támogat­ják országjáró kedvünket! 42 idős nevében egy klubtag

Next

/
Thumbnails
Contents