XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. május / 5. szám

Tudnivalók az óvodai felvételekről A közoktatásról szóló, módosított 1993. évi LXX1X. törvény 24. §-a értelmében óvodai nevelésre - általában hároméves ko­rától az iskolába lépésig - valamennyi gyermek jogosult. Az óvodába a gyermek harmadik életévének betöltése után vehető fel. A szülő gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérhe­ti. Az újonnan jelentkező gyermekek fogadása az óvodai nevelé­si évben folyamatosan történik. A gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét be­tölti, az óvodai nevelési év első napjától kezdődően óvodai ne­velés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozá­son köteles részt venni, melynek teljesítéséért a szülő felelős. Mit kell tudni az óvodai felvételekről? Az óvodai felvétel jelentkezés alapján történik. Jelentkezni a meghirdetett időpontban a lakóhely szerinti kör­zetileg illetékes önkormányzati vagy nem önkormányzati óvodá­ban lehet. A jelenleg bölcsődében elhelyezett gyermekekre vonatkozó igényt is be kell jelenteni. A jelentkezés időpontja: 1998. május 4-8. Az új gyermekek fogadása szeptember 1-jétől folyamatosan történik. Az óvodában gyermeket a nevelési év megkezdését kö­vetően is fel lehet venni. A fogyatékos gyermekeket nevelő óvo­dába való felvételhez a fogyatékosság típusa szerinti szakértői és rehabilitációs bizottság javaslata szükséges. A gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyák gyer­mekeit az óvodák előjegyzésbe veszik, ha a gyermek a nevelési év folyamán betölti harmadik életévét. Az előjegyzés nem jelent felvételt. Ha az anya év közben munkába áll, kérésére a kerületi önkor­mányzat - lehetőség szerint - gondoskodik a gyermeke óvodai felvételéről abban az óvodában, amelyben üres férőhely van. Nemzetiségi nyelvű, illetve idegen nyelven is nevelő óvodák a fővárosban: II., Gárdonyi Géza u. 27-33. (német); III., Bebó Károly u. 13. (német); III., Bárczi Géza u. 1. (német); III., Tímár u. 13/B (né­met); III., Bécsi út 236. (német); VI., Városligeti fasor 28. (né­met); VII., Rózsák tere 6-7. Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Álta­lános Iskola, Diákotthon és Gimnázium; VII., Rózsa u. 5. (szerb); XII., Budakeszi út 48. (héber); XIII., Lomb u. 1-7. Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Diákotthon és Gimnázium; (szlovák); XIV., Bolgárkertész u. 12; (német); XIV., Kántomé sétány 1-3. Horvát Tanítási Nyelvű Óvoda, Ál­talános Iskola (hon’át); Diákotthon és Gimnázium; XXIII., Szi­tás u. 99. (német); XXIII., Templom u. 10. (német). Ha nemzetiséghez tartozó szülő nem nemzetiségi óvodába ké­ri gyermeke felvételét, tájékoztatni kell arról, hogy működik nemzetiségi nyelven nevelő óvoda, óvodai csoport is. Fel kell venni az óvodába az óvodai nevelésre kötelezett gyer­meket, az állami neveltet, továbbá azt a gyermeket, aki a külön jogszabályokban megállapított tanköteles életkort a következő tanévben eléri. A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dol­gozik. Az óvodai felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Ha az óvodába jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyerme­kek számát, az óvodavezető, több óvoda esetén az óvoda fenn­tartója bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre. Az óvodavezető a felvételek lezárásáról - a felvételekről hirdet­mény, az elutasításról határozat formájában - értesíti a szülőket 1998. június 5-ig. Az elutasító határozatot a szülőnek meg kell küldeni. Az elutasított óvodai felvétellel kapcsolatos határozatok köz­lésétől számított tizenöt napon belül - 1998. június 26-ig - a szülő eljárást megindító kérelmet nyújthat be az óvodavezetőnél. Az óvodavezető az eljárást megindító kérelmet nyolc napon be­lül - elbírálás céljából - önkormányzati óvoda esetében a fenn­tartó önkormányzat jegyzőjéhez, nem önkormányzati óvoda ese­tén a fenntartóhoz küldi meg. Az első óvodai foglalkozási nap: 1998. szeptember 1. Ekkor történik meg az eddig bölcsődében elhelyezett gyerme­kek átvétele is. Intézményvezetők kinevezése Az önkormányzati képvise­lő-testület Kautzky Lászlónét a 2. Számú Napközi Otthonos Óvoda (1134 Bp., Kassák L. u. 17.) vezetőjének megbízza harmadik ciklusban határo­zott időre 1998. augusztus 1- jétől 2008. augusztus 31-ig, Somosi Jánosnét a 4. Szá­mú Napközi Otthonos Óvoda (1133 Bp., Kárpát u. 25-29.) vezetőjének megbízza harma­dik ciklusban határozott időre 1998. augusztus 1-jétől 2008. augusztus 31-ig, Molnár Mikló síiét a 9. Számú Összevont Napközi Otthonos Óvoda (1131 Bp., Gyöngyösi út 67-71.) vezető­jének megbízza harmadik cik­lusban határozott időre 1998. augusztus 1-jétől 2008. au­gusztus 31-ig, Kisléghy Magdolnát a 10. Számú Összevont Napközi Otthonos Óvoda (1138 Bp., Gyöngyösi sétány 5.) vezető­jének megbízza harmadik cik­lusban határozott időre 1998. augusztus 1-jétől 2008. au­gusztus 31-ig, Karácsonyi Györgynét a 13. Számú Napközi Otthonos Óvoda (1135 Bp., Szegedi út 38.) vezetőjének megbízza harmadik ciklusban határo­zott időre 1998. augusztus 1- jétől 2008. augusztus 31-ig, Kalló Istvánnét a Szent László Általános Iskola (1135 Bp., Szent László u. 59-61.) igazgatójának megbízza har­madik ciklusban határozott időre 1998. augusztus 1-jétől 2003. augusztus 31-ig, Herczig Ferencnél az Ady Endre Gimnázium (1139 Bp., Röppentyű u. 62.) igazgatójá­nak megbízza határozott időre 1998. augusztus 1-jétől 2003. augusztus 31-ig, Dani Csabát a Szabó Ervin Gimnázium és Szakközépis­kola, Felnőttek Általános Is­kolája és Gimnáziuma (1139 Bp., Üteg u. 30.) igazgatójá­nak megbízza második ciklus­ban határozott időre 1998. au­gusztus 1-jétől 2003. augusz­tus 31-ig, Antal Gábort az Angyal­földi Gyermek- és Ifjúsági Ház (1138 Bp., Dagály u. 15/A) igazgatójának meg­bízza határozott időre 1998. május 1-jétől 2003. április 30-ig. DeliU - aUí szeret tAkArítAni LátosAtÁs KowIóssh Erzsébetnél Carmen Hangjának, éneké­nek, jellemformálásá­nak, légkörteremtésé­nek a legmagasabb szakkörökből áradó elismeréseivel meg­tölthetném ezeket a hasábokat.- Ne tegye. Ennek visszamenőlegesen nem látom értelmét - mondja kerületünk sok művész-lakosának egyike, az Operaház Örökös Tagja, száza­dunk egyik legna­gyobb énekesnője, Komlóssy Erzsébet.- Ebben meg is ál­lapodtunk, de csak annyiban, hogy a lé­nyének (s akkor per­sze művészetének) elementáris vonzásá­ról tanúskodó tényeket nem mellőzhetem. (Amúgy embernek, ezen belül nőnek is olyan vonzó, hogy új­ságcímoldalak sokasá­ga, sőt, divatoldal is készült vele, holott ci­vilben kezdettől az át­lagnál kevesebbet fog­lalkozott öltözködés­sel). Mérvadó elismeré­seinek egyetlen moz­zanatát mindenképpen jogosult vagyok fel­idézni. S ez minden méltán elért legmaga­sabb kitüntetésénél beszédesebb. 1964- ben - a háború után először - járt nálunk száza­dunk egyik legnagyobb zenei és jellembéli személyisége, Pablo Casals. Megtisztelt az­zal, hogy fogadott és hosszan elbeszélgetett velem. Egye­bek között El Pessebre (A Já­szol) című oratóriumáról, amelynek bemutatására és ve­zénylésére a New York-i ENSZ-palotabéli, londoni, párizsi, barcelonai, Buenos Aires-i, philadelphiai, San Francisco-i, berlini és további tizenhét zeneközpontban ren­dezett hangverseny után első ízben a világ „vasfüggönyön” túli részén Budapestre érke­zett. (Több barátja élt itt.) Az alt szólamot Komlóssy Erzsé­bet énekelte. Beszélgetésünk még a próbák idején történt. Casals azt mondta: - Kivéte­les, briliáns énekművész.- A nagy mester a bemuta­tó után szemtől szembe is megtisztelt a dicséretével - mondja a művésznő — és volt szíves kilátásba helyezni, hogy meghív majd. Bol­dog voltam, de megmon­dom őszintén, úgy gon­doltam akkor, hogy ked­ves udvariasságnál több­ről nincs szó és az akkor nyolcvanhatéves mester (aki szerencsére további tizenegy évet élt még - szerk.) másnap már nem igen emlékszik erre az epizódra. Ezzel szemben két év múlva meghívást kaptam az Athéni Zenei Fesztiválra, amellyel sem­miféle korábbi nexusom nem volt. A nyolcvan­nyolcéves Casals vezé­nyelte El Pessebre szóló­jára hívtak. Bámulatos embert ismertem meg benne. A második magyar vendég voltam ezen a ren­dezvényen. Az első előt­tem Fischer Annie.- Ha már ezt a valóban nagy emlékemet felidéz­tem, hozzáteszek egy ha- son-értékűt. A Székelyfo­Háziasszony, erről már beszéltünk. De vígoperai és operettszerepeimet is szeretem és becsülöm, Verdi Falstaffja Mrs. Quicklyjétől Johann Strauss Cziprájáig (Ci­gánybáró). Sokszor kér­dezték tőlem, hogy prózai szerep nem izgatott-e so­ha. Hát nem. Engem játé­komba is a zene vitt bele minden szituációban. Énekelve, énekkel tudok játszani.- Több évtizedes nagy­ívű pályájának biztosan voltak izgalmas pillanatai.- Több mint pillanat az ilyesmi - különben is drukkos voltam mindig, de csak a füg­göny felmeneteléig. Egyik legemlékezetesebb szerepe­met, az Orfeuszt - ha eleget akartam tenni az 1959-ben felkínált beugrási lehetőség­nek - három nap alatt kellett megtanulnom. És sikerült. Szerencsére könnyen tanulok. Casals mesterbe karolva, a szólistákkal - 1966, Athén nó felújítása után Kodály Zol­tán legnagyobb elképedésem­re odalépett hozzám, és anny­it mondott: „Ilyennek képzel­tem ezt a Háziasszonyt.” Köz­tudott, hogy fukar volt a sza­vakkal. Az ilyenekkel kivált­képp. Más hatalmas sikereiről nem szólni őszintén önmeg­tartóztatást kíván. Sain Saéns Sámson és Delilájában az ak­kori tenorkirály, Mario del Monaco volt Sámson. Első­nek ő mondta: - Káprázatos partner, ő maga Delila. A szaksajtó legkiválóbb szemé­lyiségei egyöntetűen „a két főszerep pazar egyensúlyáról” beszéltek.- Delilát mindenképpen legfőbb szerepeim között tar­tom nyilván - mondja - a for­dulópontok egyikének, ahol tudtam valami újat adni. Ilyen ezen kívül az Orfeusz, a Carmen, az Anya Szokolay Vérnászából, a Márfa a Hovanscsinából és persze a Három év múlva a Székely­fonó is beugrás volt, méghoz­zá úgy, hogy megelőzően hét évig nem énekeltem a Házi­asszonyt. Ráadásul Bea lá­nyommal az ötödik hónapban voltam. Szerencsére a zenei memóriám se rossz. A civil annál inkább. Ha meg nem nézem az újságot, meg nem mondom, hogy milyen nap van - és ez már lánykoromban is így volt.- Mondana néhány szót: hogyan kezdó'dött ez az egész?- Kedves salgótarjáni ma­tematika tanáromnak, Csanády Miklósnak köszön­hetem, hogy az ének lett a hi­vatásom. Szenvedélyes, hoz­záértő zenebolond volt és már gyerekkoromban felfigyelt a hangomra. Még azt is elnézte, hogy nem voltam egy női Bo­lyai a számtanban. Követke­zetesen bíztatta a szüléimét, hogy nekem énekelnem kell. No, édesapámat hasztalan, édesanyám viszont felvitt Komlóssy Erzsébet Pestre dr. László Gyulához, Anday Piroska, Németh Má­ria, Palló Imre, Székely Mi­hály tanárához. Meglátván engem egy tanúr úr azt gon­dolta, talán az édesanyám kíván tőle tanulni. De aztán csak meghallgatott és vállal­ta a tanításom. Vajha élt vol­na egy kicsivel tovább (bár az Operaházban még hal­lott), hogy büszke lehessen a sikereimre. Csanády tanár úr hála az égnek, megél­te.- Kérem, a múlt után beszéljen egy ki­csit a jelenről.- Szerződés köt az Operaházhoz: tanítok. Már fiatalon is élvez­tem. ha tehetséges fia­taloknak mutathattam, amit tudtam. Most ez a dolgom. Boldog len­nék, ha sikerülne jó utódokat indítani a pá­lyán. Minden hangfaj­ban, lehet az férfi is. Álmomban én is vol­tam tenorista. És ha már itt tartok: szüleim bánatára és elképedé­sére gyerekkoromban nem babázni szeret­tem, hanem focizni. Meg úszni, de azt most is szeretek. Kézimun­kázni egyenesen utál­tam. És mit tesz isten, már aktív énekesként kedves időtöltésemmé vált. Szerettem és ma is szeretek jó gyereke­immel, Beával és Zsol­tival együtt lenni, s im­már persze a lányom fiával, az unokámmal, Andrással, aki ragasz­kodik hozzá, hogy ne becézzük. További időtöltésem: mániáku­san takarítok, nem bí­rom a rendetlenséget. De szeretek semmit­tevőén kibámulni is itt az ablakon a Duná­ra, amely nem csak József Attila méretű zsenikben indít el gondolatokat. Ilyen­kor előbukkannak részletek az életemből, amellyel - a hibákat ma már tisztábban látva is - meg vagyok elé­gedve.- Ha már a Dunát említi és itt lakik, fűzne ehhez valamit a kerület lapjában ?- Évtizedek óta lakom itt, emlékek sokasága köt ide. Láttam még szépnek, ápolt­nak a közvetlen környezete­met, s láttam sajnos a lepusz­tulását, főleg ami a kevés parkját illeti. Mostanában örülök, mintha mozdulna etekintetben valami. Remé­lem, kívánom, ahogy tudom, segítem, hogy az egész kerü­letben így legyen, s ha jól lá­tom, főleg ami barátainkat, a fákat illeti a külső részeken több történik, mint beljebb. Mert ha valaki jobban megné­zi, a szép Budapesten belül Angyalföld magában is szép város. Rajk András

Next

/
Thumbnails
Contents