XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
ß Sefáfy Vfo “DátyKéDecember 23-án a József Attila Színházban Kishont Ferenc A házasságlevél című színdarabjának eló'adásán dr. Tóth József polgármester és Holopné Schramek Kornélia alpolgármester Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzatának nevében Déryné-díjat nyújtott át Schütz Ilának a magyar színházművészet és a közönség szolgálatában végzett magas színvonalú és odaadó munkásságáért (képünkön). A közismert színésznő, a József Attila Színház társulatának vezető művésze egész eddigi pályafutásával, jelentékeny színházi, film- és tévészerepek egész sorával érdemelte ki a közönség szeretetét, amellyel most, Angyalföld messze földről is szívesen látogatott színházában büszkélkedhet. Itt új lehetőségeket és inspirációkat kapott tehetsége és sokoldalúsága kiteljesítéséhez, miközben ő nagymértékben hozzájárul a színház kedveltségéhez és sikereihez. A díj átadásához kitűnő alkalmul szolgált, hogy Déryné Széppataki Róza 204. születésnapjának előestjén történt. A Déryné-díjat a 200. születésnap tiszteletére 1993-ban alapította a Film Színház Muzsika című képes művészeti hetilap újjáélesztésére létrehozott alapítvány, s immár 56 élvonalbeli fővárosi és vidéki színésznő vehette át, javarészt saját színházában, Déryné emlékének és szellemi örökének jegyében. A fényes névsorhoz most Schütz Ila csatlakozott. Elérhetetlen, tündér csalfa cél Megjelent Nemeskürty István új könyve Az év végi hajrában napnál világosabban kiderült, hogy ez így nem mehet tovább. Kimutatást csinálni, a kollégáknak apró ajándékokat keresni, a tényszámokat a tényhez igazítani, banánért sorban állni, exportteljesítési jelentést írni, a bejglihez mákot és diót venni, a vidéki telephelyre pótalkatrészt keríteni, épp amikor a gyerek telefonál, hogy elvesztette a lakáskulcsot, és elromlik a telex, és a gépírónő ledarálta az ujja hegyét, ezért csak két ujjal gépel, és épp amikor kocsonyahús érkezett a henteshez, de ki tud átszaladni? Nem. Az új évben új életet kell kezdeni. Anikó, aki az idén ment férjhez, túlóra alatt elhatározta, hogy ultimátumot nyújt be a férjének, aki egy nyereséges vállalatnál dolgozik: ezentúl megosztják a családi élet terheit, ő vállalja a szülést meg a gyest, a férje pedig vállalja a háztartást és a család eltartását. Szilvi arról ábrándozott, hogy ha ő is, meg a férje is előfizethetnének két-két üzemi ebédre, akkor ételhordóban hazavihetnék a vacsorát, és nem kellene főznie. A kétféle levest össze lehet önteni, csak javíthatnak egymáson, s a válogatós gyerekei, akik a napköziben mákos tésztát ettek, este válogathatnának a grízes vagy a sajtos tészta között. Mária volt a leghatározottabb az új életet illetően. Úgy döntött, hogy karácsony este főz egy búcsúvacsorát és ezzel felmond családjának. Kiszámította, hogy a férje harmincnégy éve eszi a kosztját, a gyerekei harminckét, illetve harminc éve, a veje és a menye nyolc, illetve hat éve, az unokák pedig öt, illetve három éve. Jövőre kivesz egy év jutalomszabadságot, és megmondja a gyerekeknek, hogy hétvégéken hívják meg ők a papát, ő meg addig fogyózik otthon. így legalább leadja azt a felesleges tizenkét kilót, Az 1950-ben alapított, és 40 éve Móra néven működő kiadó, a magyar gyermek és ifjúsági irodalom értékőrző és értékmérő műhelye a legújabb időben a Váci út 19- ben, az átalakult Könyvesházban végzi alkotó tevékenységét. Újdonságai sorából Janikovszky Éva „rendbontó” és rendkívül élvezetes kötetéből közlünk egy aktuális írást. amit a nagy strapában felszedett. Én csak hallgattam a sok fogadkozást, de amikorlduka, akit ki nem állhatok, hozzám fordult, és a körmét latócözva megjegyezte, hogy te persze húzod tovább az igát, akkor dühös lettem erre a kis majomra, hogy este, ahogy hazaértem, összevesztem a férjemmel és megmondtam neki kereken, hogy én pedig nem hú- <zom tovább az igát. A férjem kérdezte, hogy hol itt az iga, mire levágtam elé a két teli szatyrot, hogy itt ni! A zajra a fiam is kijött a szobájából, és focizni kezdett a szétgurult krumplikkal, és a lányom is előkerült a fürdőszobából, ahol egy új arcpakolást próbált ki, és mindketten azt kérdezték, hogy mi a hézag? Erre én kirohantam a konyhába, és a mosogatóra mutattam, ami tele volt a reggeli edényekkel, mert én hétkor mentem el hazulról. A lányom mindjárt a pártomra állt, hogy bizony nálunk nincs egyenjogúság, mert ő vasárnaponként el szokott mosogatni, de az öccse soha. Ahá, mondta a féljem, aki igen éles eszű, hát miért nem szóltatok hamarabb, hiszen szívesen segítettünk volna, ha tudjuk, hogy ez a háztartás nektek ennyire terhes! Először nem értettem a többes számot, azután rájöttem, hogy a lányára gondol. Mikor kibőgtem magam, tisztáztuk, hogy eddig én sem tudtam, hogy ez nekem ennyire terhes, csak azt, hogy a lányom se szeret mosogatni. Családom olyan megértő volt, hogy még vacsora közben elosztottuk a háztartási munkát. A férjem vállalta a bevásárlást, hogy ne cipe- kedjek, a lányom megígérte, hogy mihelyt lejár a szoláriumbérlete és befejeződik az aerobic-tan- folyam, megtanul főzni, a fiam pedig közölte, hogy ezentúl ő mosogat. Én csak pihenjek. Azóta két kiló krumpliból másfelet kidobok, az éj leple alatt viszem le a kukába a rohadt hagymát és káposztát, a fagyott és mó- csingos marhahússal etetem a főnököm német juhászát. A fiám eddig két csészét, három poharat és egy tányért tört el a szervizből, a lányom már tanul főzni, és csak egy pörköltet égetett szénné, mert éppen akkor hívta fel Norbi, aki ha ügyeletes, ingyen és hosszan telefonál. Odabent a nők még egyre csak fogadkoznak, hogy az új évben új életet kezdenek. Én eldicsekedtem vele, hogy nálunk már az idén új élet kezdődött. Csak arról nem szóltam, hogy jövőre talán újrakezdem a régit. A Hungarovox Kiadó gondozásában látott napvilágot Nemeskürty István új munkája „Elérhetetlen, tündér csalfa cél - Vörösmarty tündérjátéka, Csongor és Tünde” címmel. A könyv bemutatóján az Újlipótvárosi Klub-Galériában. Mezey László Miklós ott elmondott méltató elemzéséből idézzük a következőket: „A költészetben szépséget és örömet kereső magyar ifjúságnak” ajánlja elemzéskötetét a szerző. Nemeskürty István Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című tündérjátékát két szempontból analizálja. Kötete első részében a drámai cselekmény felől közelít a műhöz, jelenetről jelenetre haladva bontja ki a kompozíció jellemzőit, bemutatja a szereplőket és egymáshoz való viszonyukat, a helyszíneket, a darab problematikáját, műfaji és korjellemzőit. A második részben a másfajta elemzésmód - fönntartva a műközpontú szemléletet - eszme- történeti vonatkozásokat is fölvet, miközben óriási kultúrhis- tóriai apparátust mozgat meg. Nemeskürty István kimutatja a téma előzményeit (Árgirus királyfi ponyván árult históriája lehetett az ősforrás), megállapítja, hogy Csongor alakját a költő önmagáról mintázta meg. Az elemzés egyik lényeges tézise ez, hiszen Nemeskürty azt bizonyítja, hogy a Csongor és Tünde lényegében hordozza alkotójának komor habitusát, pesszimista életérzését, borús filozófiáját, végül is a romantikus kiábrándultság termékének tekinti a színpadi művet, melynek mélyebb rétegében az a mondandója, hogy a valódi boldogság elérhetetlen, hiszen a boldogság forrása a vágyakozás maga; a célba érés, a beteljesedés mindig csalódással (is) jár. A mű tragikus, borongós üzenetét hordozza két címszereplőjének ellentétes irányú útja: Csongor illúziókat kerget, anyagtalan szépségekre, éteri kapcsolatra vágyik, ezzel le is mond a földi örömökről; Tünde éppen hogy földi nővé szeretne válni, ezzel viszont az elmúlással, az öregséggel, a halállal jegyzi el magát. Éppen ez a - Vörösmarty egész életművét meghatározó - borongás volt az oka a darab korabeli hűvös fogadtatásának; a reformkor a „haza és haladás” gondolatának, törekvéseinek ábrázolását várta az irodalomtól, nem a halál, sőt a nemzethalál vízióját. Nemeskürty István új műve a könyvesboltokban kapható. JANIKOVSZKY ÉVA JÉ'- sQ Felnőtteknek móra írtam Réber László rajza Történetek 38 írónagyságról A kerületünkben élő és alkotó Illés Lajos új kötettel jelentkezett a XIII. kerületi önkormányzat kulturális albizottságának támogatásával. A közel 250 oldalas íróhistóriák című könyvet Weöres Sándor, Nagy László, Zelk Zoltán és Illyés Gyula képe díszíti. E kötet Illés Lajos József Attila-díjas író 38 új elbeszélését, novellisztikus emlékezését gyűjti egybe. Hősei az elmúlt évtizedek és jelen korunk neves költői s írói. Köztük van Kassák Lajos, Tersánszky J. Jenő, Illyés Gyula, Nagy Lajos, Németh László, Lengyel József, Sinka István, Szabó Lőrinc, Tamási Áron, Veres Péter épp úgy, mint Kolozsvári Grandpierre Emil, Örkény István, Hubay Miklós, Tardos Tibor, Weöres Sándor, Bárány Tamás, Mándy Iván, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Tandori Dezső, Bertha Bulcsu. Sok eredeti levél, dedikáció, rajz, karikatúra és plakát gazdagítja e könyvét. Az olvasó bepillanthat az írók s az irodalom rejtett titkaiba, eddig fel nem tárt élet- és sorshelyzetekbe, melyek humorosak, mulattatok, de mögöttük nem egyszer felsejlenek fájdalmas alkotói, s szerelmi csalódások, sőt időnként tragédiák is. Illés Lajos szigorúan ragaszkodik a kortörténeti tényékhez, és ugyanakkor érdekesen, s fordulatosán mesél saját írói, kritikusi, szerkesztői élményeiről, amelyekből témáit, s anyagát merítette. Históriáiból kikerekedik több évtized egész magyar irodalmi életének sokoldalú képe, és megelevenedik tarka forgatagban a költők és írók színes, izgalmas világa. (A könyvesboltokban kapható.) Mindig megnyugtat és inspirativ hatással van rám, ha a Bulcsú utcából nyíló, árnyas fákkal szegélyezett, széles, az eget szabadon feltáró Kassák Lajos utcán sétálok. A névadóra emlékezem, akit jól ismertem. El-eltűnődöm ilyenkor egy-egy költeményén vagy novelláján, regényeinek alakjain, avantgárd rajzain, festményein. Időnként úgy rémlik, hogy ő jön szembe velem, vagy az utca másik oldalán bukkan fel jellegzetes, széles karimájú, fekete kalapjával. Biztatóan, kedvesen emeli fel kezét, de néha komor kimértséggel viszonozza üdvözlésemet. Gyakran eszembe jut ilyenkor apám. Itt bandukolhatott ő is a 20-as évek elején - vagy talán odébb, a Váci úton - a munkahelyére: a Wolfner Bőrgyár szíjgyártó üzemébe. Korán elvesztettem őt. Harmincnyolc éves korában belehalt az első világháborúban szerzett sebeibe, súlyos betegségébe. Fővárosi életéről keveset beszélt nekem, akárcsak szülőföldjéről, a Balaton-felvidékről, sokkal inkább emlegette Friuli-Venezia Giuliát, ezt az északolaszországi tartományt, s Doberdo fennsíkot, az Isonzót és a Piavét. így az egykori budapesti szakmunkásról csak emléktöredékeket őrzök, amikor a kószálásaim közben egészítgetek ki, vagy nemegyszer Kassák Lajosnak e nehéz sorsú nagyipari tájról írt műveiből. „Csak előre! Harsan a kőbogaras erdő. Ángyalföld. Halleluja!...” - ez a verssora gyakran jut eszembe, amikor a Róbert Károly kőrúthoz érek. Mi lehet e városrész varázsa? - töprengek. Hiszen még a bakonytamási papi családból származó Tatay Sándort is megigézte, holott ő az év jó részét badacsonyi szőlőjében töltötte. S nem is a maga jószántából került budai lakásából a XIII. kerületi Gyöngyösi utcába az 50-es évek elején. Egy szép tévéfilmjének tanúsága szerint Angyalföldet mégis egyik szűkebb hazájának tekintette. De Kassák Lajosra visszatérve, őt Szegeden láttam és hallottam először. Még bölcsészhallgató voltam a Tudományegyetemen, amikor 1946 őszén híre kelt: a kulturális hétre költők és írók jönnek Budapestről, s találkozni szeretnének az egyetemi és főiskolai ifjúsággal is. Köztük lesz a többi között Gergely Sándor, Kassák Lajos, Bóka László, Lengyel Balázs. Az Egyetem Dugonics téri központi épületének díszterme zsúfolásig megtelta találkozó napján. Az emelvényen, az asztal bal szélén - a közönség felől nézve - Bóka László sovány alakja magasodott. Nyakára vastag vörös sálat csavart, egyik vége egészen a derekáig lógott. Mellette alacsony, kopaszodó, sötét szemüveges, idősebb férfi ült: Gergely Sándor. Jobbra tőle - tisztes távolságban - mereven, komoran Kassák Lajos. Majd Lengyel Balázs következett karcsú alakjával, barátságosan mosolygó arcával. Lehet, hogy voltak ott még mások is, de csak ők maradtak emlékezetemben. Először Bóka László szólt hozzánk. Első mondata az volt, hogy ne csodálkozzunk, ha rögtön kijelenti, nehogy félreértés maradjon bárkiben: ő marxista. Ezt követően igényesen és színvonalasan beszélt a marxizmus jelentőségéről, de valahogy olyan hangvétellel, mintha feltételezné, hogy mi most hallunk róla először. Pedig akkor már közülünk sokan olvastak marxista könyveket, Lukács Györgyöt pedig Sík Sándor személyesen mutatta be, mikor leutazott egy napra egykori egyetemi tanársága színhelyére. Bóka László után Gergely Sándor emelkedett szólásra. Vészjósló hangon kezdte el beszédét, szinte átkot szórt ránk, „a bűnös ellenforradalmi város félrevezetett fiaira”. A hallgatóság fel- morajlott. Az egyik résztvevő felállt és erélyes hangon kikérte magának ezt az azonosítást. Azt ajánlotta, hogy ezen a hangon ne itt, hanem valahol másutt szóljon az előadó. A zúgás, a kiabálás egyre erősödött. De aztán felállt Kassák Lajos, s mintha mi sem történt volna, elkezdett a lehető legnyugodtabb hangon beszélni az irodalomról és művészetről. Különös, palócos artikulációval ejtette ki a szavakat. Kissé vékony, éles hangja, erőt sugárzó fegyelme rendkívül megnyugtatóan hatott. Csend lett a teremben. Kassákot Lengyel Balázs követte, aki szintén rokonszenvesen beszélt. E találkozó hatására a Lengyel Balázs szerkesztette Újholdat szívesebben olvasgattuk, de jómagam Kassákkal is behatóbban Nemeskürty István, Mezey László Miklós és Kaiser László a könyvbemutatón Hétpróba Kassák Lajossal
