XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. február / 2. szám

CyORSJElENTES A RENdŐRSfíCjTŐl Rendőreink 1997-ben egy­szer sem panaszkodtak, hogy unalmasan teltek volna napja­ik és nincs mit csinálniuk. Ön­magáért beszél az a tény, hogy az elmúlt évben kerületünkben több mint 7000 bűncselek­mény ügyében nyomoztunk. Ez a szám is kifejezi, mennyi erőfeszítést és munkát igé­nyelt kapitányságunk dolgo­zóitól, hogy kézben tartsák ke­rületünk közbiztonságát. Kol­légáink ahhoz, hogy a rendőr­ség munkáját szinten tudják tartani, nap mint nap túlfeszí­tett munkatempóban kénytele­nek dolgozni. Engedjék meg, hogy az 1998-as év elején egy-két jó tanácssal szolgáljak. Kérjük, hogy ékszereiket, nagy értékű értékpapírjaikat, készpénzüket ne hagyják gép­kocsijaikban. Azokra a bűnö­zőkre, akik kimondottan gép­kocsifeltörésre specializálták magukat, szinte „csaliként” hatnak a kocsikban otthagyott jól látható értéktárgyak. Egy­ből kapnak az alkalmon. A la­kásokban „eldugott” tárgyak megtalálásában mi is hibásak lehetünk. Azzal nem rejtjük el a betörők számára fontosnak tartott értékeket, ha fiókba vagy párna alá dugjuk el. Ké­rem, jobban gondolják át mi­ket és hogyan hagynak ottho­naikban, ne adjanak alkalmat és lehetőséget ezzel a betörők­nek, hogy szabad „prédára” találjanak. Egymáson is sokat segíte­nénk, ha nem mennénk el kö­zömbösen amellett, ha a meg­szokott környezetükben nem a Január 17-én fényes nappal, egy férfi feküdt alig néhány méterre az Országos Főkapi­tányság épületétől, a Gömb ut­ca és a Teve utca sarkán a ház tövében. Többen elmentek mellette, de akik fölé hajoltak, észlelték, hogy már nem léleg­zik. Azonnal értesítették a rend­őrséget, akik nagy apparátus­sal vonultak a helyszínre. Az életvédelmi alosztály és az ak­cióosztály munkatársai azon­nal munkához láttak. Az élet­védelmiek megállapították, hogy az ismeretlen férfit agy- ba-főbe verték és rugdosták, aminek következtében, nem is régen, a közeli órákban állt be a halál. Az akcióosztály munkatár­sai is hozzáláttak az ilyenkor szokásos rutinmunkához. Ta­núkat kerestek és igyekeztek minél több adatot összegyűjte­ni, ami feltételezhetően nyom­ra vezethetne. A csoport egyik része felkereste a környék va­lamennyi kocsmáját, a másik részük a helyszín körüli há­zakban lakásról lakásra jártak, ők is tanúkat vagy gyanús nyomot kerestek. Ennek során eljutottak a Gömb utca 1. számú ház egyik lakásába is. Az ott lakók és vendégük kissé idegesen vála­szolt a kérdésekre. Ez még nem engedett sok mindenre következtetni, hiszen a rendőri kérdezősködés, kiváltképp gyilkossággal kapcsolatban, kiválthat idegességet, zavart az emberekből. De ebben a la­kásban a figyelmes rendőrsze­mek vérfoltokat is felfedezni véltek a fal tövében és a föl­dön is, amit szorgalmasan le­takartak. megszokott arcok láthatók, fő­ként egy-egy lakás vagy gép­kocsi ajtaja előtt. Ha gyanú kezd el ébredni Önökben, hogy valami nincs rendjén, kérjük, hogy jelezzék szom­szédjaiknak, akik érintve len­nének és kapitányságunkra is tegyék meg bejelentéseiket, észrevételeiket. Higgyék el, ez is a bűnmegelőzés egyik lehet­séges formája. Figyeljünk egymásra. Köszönjük azon polgárok észrevételeit, akik éltek a lehe­tőséggel és megkerestek min­ket észrevételeikkel, problé­máikkal. Továbbra is várjuk jelentkezéseiket a 270- 3511/175 telefonszámon. Válaszolunk azon polgá­runk levelére, aki kifogásolta, hogy az Újlipótvárosban ke­vés rendőri jelenléttel találko­zik. Kapitányságunk a folya­matos feltöltés ellenére nem teljes, és a járőrkocsikkal való ellátásunk sem nevezhető 100%-osnak. Szolgálat tevés­nél minden esetben törek­szünk arra, hogy azon terüle­teken, amelyek bűnügyileg fertőzöttebbek, visszatérő jel­legű ellenőrzéseket foganato­sítson a szolgálatos állomány. Állományunk feltöltésével és gépparkunk növelésével egyre láthatóbbá válik a rendőri je­lenlét az utcákon. Ezt mutatja az a tény is, hogy 1996-hoz képest 1997-ben 28%-kal több óraszámot töltött el közrend- védelmi állományunk közterü­leteinken. Fejes Zoltán főhadnagy, hivatalvezető Innen már másodpercről másodpercre vált egyre tisz­tábbá, mi is történt néhány órával ezelőtt. A Gömb utca 1. számú ház­ban lakó 37 éves Sz. János, akiről később az is kiderült, hogy többszörösen büntetett előéletű, és barátja, a 31 éves B. János - az egyik ABC áru­házban megismerkedett egy ismeretlen férfival, a későbbi áldozatukkal. Beszélgetés közben fizettek is neki egy fél deci körtepálinkát, majd elin­dultak Sz. János lakására, hogy ott folytassák az italo­zást. Hazaérve kiderült, hogy nincs elég innivalójuk, ezért Sz. János és az addig otthon tartózkodó felesége elmentek italt vásárolni. Elmesélésük szerint ezalatt a vendég elkezdte összeszedni a lakásban lévő holmikat, hogy elillanjon velük. B. Já­nos állítólag olyan ittas álla­potban volt, hogy ezt egyked­vűen nézte, ahelyett, hogy igyekezett volna megakadá­lyozni. Amikor a főbérlő hazaérke­zett és állítólag rajtakapta ra­gadóskezű vendégét, vita, majd verekedés kezdődött, amelynek során a két János addig ütötte-verte és rugdosta áldozatukat, amíg az csak mozgott. Majd megállapod­tak: Vigyük ki az utcára meg­halni! E pillanatban két ismeretle­né van az ügynek. Az egyik is­meretlen az áldozat, akinek ki­létét még nem sikerült megál­lapítani, a másik ismeretlen a gyilkos, mert arra a kérdésre, ki rúgta úgy fejbe az áldozatot, hogy az belehalt sérülésébe, a két János egymásra mutogat. K.T. Vigyázat, csalnak! Nem ismerem mások vá­sárlási szokásait. Bevallom, én az utóbbi években körülte­kintőbb és gyanakvóbb let­tem. Jól megnézem a kivá­lasztott árut és hiszik vagy nem, hazaérkezve veszem a fáradságot, ráteszem a ked­velt, esztendők óta pontosan mérő mérlegemre. Kezdetben magam sem értettem mit te­szek. Hóbort, bizalmatlanság vagy talán egy idősödő ember rigolyája? Minél gyakrabban mértem amit vásároltam, an­nál inkább meggyőződtem, nem butaság, amit teszek. Szinte valamennyi esetben 10-20 dekával, vagy még töb­bel kevesebbet vittem haza, mint amennyiért fizettem. Először csak magamban dünnyögtem, mondogattam, lehetne az eladó pontosabb, figyelmesebb, türelemmel megvárhatná amíg megáll a mérleg. Amikor már sokszor becsapott lettem, döbbentem rá, hogy egy jelenséggel állok szemben: napjainkban a vá­sárlók becsapása, félrevezeté­se sokak életformájává vált. A piacok, ott is a húsárusok, vi­szik a prímet. Tudatosan nem hentesről beszélek, mert az igazi szakember arra nem len­ne képes, mint amit a helyü­ket betöltő szerencselovagok megtesznek. Talán soha nem írom le ezeket a sorokat, ha a szilveszteri malachús, amit vásároltam, nem lett volna 43 dekával kevesebb, mint amennyiért fizetnem kellett. Azóta is azon tűnődtem, vajon hány ezer embertársam jutott hasonló sorsra az ünnepek előtti napokon. Mi az oka, hogy nincs egy olyan hatéko­nyan működő hatóság a XIII. kerületi Lehel piacon - s talán a többin sem -, amely megvé- dené a vevőket a kereskede­lem, a piac cápáitól. Lesz-e valaha olyan piacfelügye­lőség, amely odafigyel, mi­ként manipulálja az eladó a mérleget. Elárulom, én egy ravasz módszert már megfi­gyeltem. Vásárló társaim, Önök is figyeljék meg! A mérlegen mindig ott láthatják a fél- vagy kilós súlyt, mert a vevő akkor nem tudhatja, honnan indul a mérleg nyelve. Kedves kereskedők, eladók ott a Lehel piacon és máshol! Ugye a jövőben nem akarnak több árut eladni, mint amennyivel rendelkeznek? Mi vevők pedig megígérjük, csak azt a mennyiséget szeretnénk hazavinni, amit kifizettünk. Ha ez így lesz, hűséges vásár­lóik maradunk. Kardos Bálint ÖNKÉNTESEK jelentkezését várja kerületi szervezetébe a Polgári Védelem XIII. Kerületi Parancsnoksága A jelentkezés feltételei:- magyar állampolgárság,- Budapest XIII. kerületi ál­landó lakhely,- 20-40 év közötti életkor (férfiak esetében letöltött katonai szolgálati idő),- elhivatottság a lakosság életének és anyagi java­inak mentésére, valamint a kulturális értékek megóvá­sára,- lehetőleg XIII. kerületi munkahely. Amit nyújtani tudunk:- kihívó feladatok,- fiatal, dinamikus csapat,- beosztásoknak megfelelő továbbképzés (pl. B, C ka­tegóriás gépjárművezető­képzés). Jelentkezés személyesen: Budapest XIII., Zsinór utca 8-12. Telefon: 340-1312, 340-1305. Három óra alatt kézre kerültek a tettesek Gyilkosság a Gömb utcában tTj irodába1/ angyalföldön A Röppentyű és a Fáy utca sarkán felavatták az ESMA Spanyol-Magyar Reklám Kft. új irodaházát, amely megjelenésével ennek a kerületrésznek is fejlődő, modernizálódó képét reprezentálja Mesélő archív-fotó egy némafilmről A Tömöri téren épült fel, szélvihar martaléka lett elletem egy korábbi időszaká- tból kis házi fotóarchívu­mom gyűlt össze, amely töb­bek közt némely régi - talán már végleg eltűnt - magyar fil­mek emlékét is őrzi. Egy ilyen patinás kép akadt most a ke­zembe: éppen nyolcvanéves múlt tekint ránk vissza róla. A Vígszínház százéves jubi­leuma kapcsán már írtam a Hírnökben az 1911-ben a Pan­nónia és a Sziget utca sarkán felépített „mozigyárról”. Ez az üvegcsarnok valójában az ak­kori kezdetleges technikai fel­tételeknek megfelelő filmmű­terem volt, ahol néma mozgó­képeket forgattak, többségük­ben rövid bohózatokat, a Víg­színház vezetőségének vállal­kozásában és színművészeinek közreműködésével, Hunnia Biográf cégjelzés alatt. A ko­rabeli vélemények szerint az igénytelen filmek nem hoztak sem művészeti, sem üzleti si­kert, így a „mozigyár” másfél év alatt csődbe ment, s az üvegházat hamarosan lebon­tották, úgy, hogy híre-hamva sem maradt. Persze azért a kultúrtörténetem lapjain fel­jegyzésre még igényt tarthat. Működött azonban kerüle­tünk területén egy másik, em­lékének felelevenítésére talán érdemesebb, s a némafilm­korszakban valamivel hossz­abb időt megért filmgyár is: az Astra. Ez a cég 1916-ban ala­kult, de első produkcióit, még bérelt műtermekben forgatta. Ok filmesítették meg elsőként Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk című regényét. Mint az Astra- filmek nagy többségét, ezt a filmet is Balogh Béla rendezte, aki mind a magyar némafilm-, mind az 1945 előtti magyar hangosfilm-korszak termé­keny és sikeres rendezője volt. Az Astra 1917-ben építette fel a Tömöri téren a saját mozigyárát.. Ma ilyen elneve­zésű tér nincs Angyalföldön - közelebbről az akkori Tripoliszban -, de hűlt helye minden bizonnyal a mai Tömöri köz és Tömöri utca körzetében keresendő. Annyi bizonyos, hogy Balogh Béla legalább tíz filmet forgatott benne, köztük az itt közreadott fotón dokumentált A császár katonáit is, Földes Imre 1908- ban írt azonos című színdarab­ja nyomán. D e mi adhatott aktualitást tíz évvel később, 1918- ban a megfilmesítésének? Minden bizonnyal az, hogy 1918 októberének végén kitört az őszirózsás forradalom, és az első világháború véres négy évét végigharcoló császári és királyi hadsereg katonái - akikről Földes drámája szolt - nagy számban álltak a polgári demokratikus forradalom mel­lé. Balogh filmje nyilván ezt is ábrázolhatta, hiszen a fotón látható jelenetben egy átállt császári katonát ünnepel a tö­meg. A gomblyukakban őszi­rózsa van, bizonyára a vállra emelt katona sapkarózsája is már az. Hihetőleg ez a külső forgatás valahol az Astra-film- gyár, tehát a Tömöri tér kör­nyékén történt. Mivel A császár katonái for­gatási évét 1918-ban jelölik a hiteles dokumentumok, a film - ámbár lehet, hogy csak az itt ábrázolt jelenete - az év utolsó két hónapjában készülhetett. Mindenesetre egy játékfilm­ben tiszteletre méltó az ilyen gyors reagálás a történelmi eseményekre. Van még egy - eléggé rejtett - érdekessége is ennek a fotó­nak. A férfi színészek nevét nem sikerült kiderítenem. A statisztákét természetesen még kevésbé. Ám a képen jelen lévő egyetlen nő szereplőben hatá­rozottan felismerhető Putty Lia. Ma már szinte senki nem ismeri a nevét, valószínűleg ak­kor sem sokan ismerték még. Ez volt az első filmszerepe Balogh Béla felfedező szemé­nek és tehetségének jóvoltából, amellyel más világhírességeket is elindított a hazai és a világ- karrier útján. Putty Liával is ez történt. Pályáját illetően jó elő­jelnek mutatkozott számára az Astra (latinul: csillag) cégelne­vezés, mert 1921-ben már az egyik sztárja (ami köztudottan szintén csillagot jelent) A hindu síremlék című világsikerű né­met filmnek, majd a magyar nézők már „csak” mint holly­woodi filmek sztárjaként talál­kozhattak vele a mozivásznon 1931 -ben, 34 éves korában vér­mérgezés következtében bekö­vetkezett tragikus haláláig. S mi lett az Astra sorsa? A cég megszűnt egy 1921 ja­nuárjában kitört szélvihar kö­vetkeztében, amely a Tömöri téri műtermet romba döntötte. Bizonyára nem épült sziklaszi­lárd alapokra, mint ahogyan a cég gazdasági helyzete sem, amely már két évvel korábban összeomlott. Mégsem lenne szép, ha rövid létezéséről vala­ha is megfeledkeznénk. (sas) * V 4 V

Next

/
Thumbnails
Contents