XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. január / 1. szám
33 Rendőrségi krónika Vigyázat, csalók! Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a kerületben csalók tevékenykednek! Főként egyedülálló, idős emberekhez csengetnek be, különféle támogatásokat (energia-, fűtés-, vízkompenzáció) ajánlanak fel, és az idős emberek figyelmét elterelve meglopják őket. A XIII. kerületi önkormányzat tájékoztatása szerint lakásra támogatást, pénzt nem visznek házhoz, arról egyébként is csak egyéni kérelem benyújtása után döntenek. Szintén idős emberek sérelmére követnek el bűncselekményeket azok a személyek, akik „kések, ollók köszörülésére, élesítésére” vállalkoznak a sértettek lakásán. A BRFK XIII. kerületi rendőrkapitányság kéri a lakosságot, hogy ha ilyen emberek csengetnek be önökhöz, azonnal értesítsék a XIII. kerületi kapitányságának ügyeletét a 270-3511-es telefonszámon. A z egyik aluljáróban történt az eset. Az elkövető valószínűleg nemcsak kedvenc futballcsapatának szimbólumát látta a sértett nyakában, hanem azt is, hogy a több tízezer forintos Fradi nyaklánc és medál aranyból készült. Az eltulajdonított nyaklánc és medál közel 100 000 Ft értéket képviselt. Nem egy tettes az ablakbetörés megszokott módszerével próbálkozott „sikeresen”. Több arany nyaklánc, aranygyűrű, pecsétgyűrű, aranyA Nagy Dagály-Totó Újfajta szerencsejátékban vehetnek részt az utóbbi időben a Dagály uszodát gépkocsival látogatók. Ha ugyanis a fizető parkoló díját megspórolandó az uszoda előtti járdaszigeten, a kerítés melletti vagy a szemközti járdán állnak meg, három eset lehetséges: 1. Nem történik semmi. 2. Találkoznak a Közterület-fenntartó Vállalat alkalomszerűen arra járó munkatársaival, akik figyelmeztetnek, hogy itt megállni tilos. x. Nem találkoznak a közterület rendjére ügyelőkkel, csupán „üzenetüket” találják a szélvédőn, amely - szabály- sértés indokával - 2000 forint befizetésére szólít fel. Szakszerű magyarázatok során egyhamar kiderül, hogy a figyelmeztetés (2.) jó szándékú, és a büntetés (x.) bár kicsit borsos, de jogos. Meglepő csupán az, hogy a jelzett helyeken a parkolás évek óta folytatott szokásjogon alapul, s ennek szabálysértő voltára mostanáig senki sem hívta fel a figyelmet. Világos: járdán megállni csak ott szabad, ahol ez kifejezetten engedélyezve van. Ami azonban a járdaszigetet „gyepesítettség” miatt tiltja, ezt a környék ismerői meglepetéssel hallják. (Hol van ott gyep?!) Mi volna, ha sokak bosszúságát elkerülendő, némi „szabálytalan” jószándék táblával figyelmeztetnének a parkolási szabályok betartására. 1. Csökkenne a büntetendő autósok száma? 2. Növekedne a fizető parkoló bevétele? x. Megtakarított kétezresünket kecsegtetőbb szerencsejátékba fektethetnénk? Pataki Mária karóra, arany karlánc, HI-FI- torony került így a „gyűjtők” kezébe. Az egyik esetben a lopási kár közel 700 000 Ft volt. Az egyik hotelünkbe viszont nem sikerült a betörőknek az ablakzár felfeszítésével behatolniuk, mivel a helyiségben lévő riasztó a cselekmény során „aktivizálódott”. A másik vagyonszerzési forma a gépkocsik feltörése. A tolvajok mindent elvisznek, amit csak találnak az autóban. Az útnyilvántartási könyvek, adásvételi szerződések, biztosítási papírok, vadászengedély, tb-kártya, nyugdíjas igazolvány, orvosi pecsét, hitelkártyák, mobiltelefon, LUX radiátor, konnektorok, szivattyú, időmérő kapcsoló, pulóverek, kabátok tömegei, minden méretben éppúgy érdekli őket, mint a félig elfogyasztott csokoládé vagy a mentolos cukorka, amiből összesen 4 db volt a zacskóban. A közlekedési táblák iránt is jelentősen megnőtt a kereslet. Legutóbb a rendőr szeme láttára akartak egy közlekedési táblát kifűrészelni. Az elfogott személy mindezt azzal indokolta, hogy jó pénzt kaphatott volna az alumíniumért. Olyanok is akadnak, akik az aluljárót övező alumíniumkorlátból kb. 5 méter hosszúságú darabot fűrészeltek le. A levágott darab beszorult az acéltartók közé, így azt megpróbálták ismét elvágni. Ekkor érkeztek a rend őrei a helyszínre - így az igyekezetükből nem lett semmi. Szintén szolgálata teljesítése közben vette észre a rendőr, hogy egy hajóról, pontosabban a hajó vezérlő kabinjából rézvezetékeket, illetve vasalkatrészeket szereltek le. A rendőr kérdésére, hogy tulajdonképpen mit is kerestek ott, a világ legtermészetesebb válaszaként elmondták, hogy ők csak nézelődni jöttek. A lakossági bejelentéseknek köszönhetően most is sikerült elfogni elkövetőket. Egy külföldi rendszámú Ford típusú személygépkocsit szed-- tek szét, szó szerint darabjaira. Amikor a rendőrség átvizsgálta a kocsijukat, megtaláltak a Ford motorháztetőjétől kezdve a hűtőrácsig, a kormánykerékig, a hátsó szélvédőéig, a karburátorig szinte mindent. Hogy a kerületben ne csak „hétköznapi” dolgok történjenek, egy hónap alatt 9 bombariadóhoz riasztották kollégáinkat. Az előállítások száma sem csökkent, novembers hónapban is közel 300 volt. Fejes Zoltán főhadnagy A vasúti világ már, a múlté * A lakásméret a rangfokozattól függött Kimagasló háztömb az északkeleti végeken Rendeznek néha errefelé parádét 3* Ezermesterre mindenkor szükség van Kerületünket nyugat felől a Duna határolja, a többi részét, a nagykörúti szakaszt leszámítva, vasúti sínek kerítik körbe. A Nyugati pályaudvar környékén nagy a forgalom, a városligeti elágazásokon túl azonban valamelyest elcsendesülnek a sínek, az Angyalföld vasútállomás tájéka pedig egyenesen kisvárosias lenne, ha nem emelkedne ki belőle egy hatalmas, ötlépcsőházas épülettömb - a Szent László utca 135-143. A fővárost átszelő vasútvonalak mentén a századfordulón a Magyar Államvasutak több kisebb-nagyobb bérházat épített dolgozói számára. A „nagyházak” jellegzetes példánya a vasút másik oldalán emelt Podmaniczky utca 88-98 alatti „MÁV hatház” is. Nálunk is létesült a Szent László-Dolmány-Tatai-Rokolya utca által határolt területen ilyen MÁV- kolónia, ahol kezdetben valóban kizárólag a vasút alkalmazottai és családtagjaik juthattak lakásokhoz. A közel kilencven éves ház 1970 óta már nem is a MÁV tulajdona. A régi lakók közül alig él már itt valaki, a nagy vasutas kolónia is ugyanolyan lepusztult bérházzá vált, mint pesti társainak zöme. A tömb élő lelkiismeretének számító egykori házmestereket (merthogy minden lépcsőháznak külön volt egy) errefelé is hiába keresnénk. Helyette találhatunk egy gondnokot, akit a lakók csak kulcsos embernek hívnak, ő azonban nem tudja magát kizárólag a ház ügyesbajos dolgainak szentelni, mint főállású elődei. Ha szeretnénk kicsit visszakalandozni az időben, érdemes bekopogtatni Kovács Jánoshoz, aki néhány évet leszámítva, egész életét itt töltötte ugyanabban a 143-as lépcsőházban található lakásban, ahová 1929-ben szüleivel költöztek. János bácsi negyvenhárom évig élt az államvasutak szolgálatában. Tizenhét éve nyugdíjas. Tudomása szerint a ház 1906 és 1912 között épült, de már befejezése előtt egy évvel volt itt egy felvigyázóház. A tömb középső részén két toronyszerű építmény magas- lőtt, a ház négy sarkán pedig egy-egy szárnyaskerék szimbolizálta az építtető vasutat. A 135-ös ház kapuja felett óra működött, és ugyanitt találhatjuk az egyetlen még meglévő MÁV relikviát, egy eredeti lakónévtáblát. A többit már nem láthatjuk, mivel a háborúban megsérült tornyokat a ház többi díszével együtt egy szép napon eltávolították, így csak elképzelni tudjuk, milyen is lehetett ilyen impozáns külsővel, habár állítólag a Közlekedési Múzeumban őriznek egy régi fényképet erről a valamikori állapotról. A környék viszonylag új, zömmel panelépületei helyén akkor még préri volt és bolgár kertészet, alig állt egy-két ház. A Rokolya utca mentén volt egy szőrmegyár - 1944- ben ezt is porig bombázták.- Édesapám bátyja lakott itt - meséli Kovács János. - O elment nyugdíjba, Cegléden vett házat, így kapta meg apám, aki lakatos volt, ezt a lakást. Kezdetben, amíg a nővérem is velünk élt, négyen laktuk. Innen mindenki, köztük én is a Szent László utcai elemibe járt, majd polgáriba a Honvéd utcába. Hét óra tízkor jött a kisvonat, bevittek minket a Nyugatiba, onnan meg délután vissza. Főként vasúti munkások és tisztviselők éltek akkoriban még ebben a nagy házban: fűtők, szerelők, nekből lépcsőházanként általában kettő volt. Ezután következtek a főmozdonyvezetők, akik kétszobás lakásokban éltek. A lakbérüket ekkora lakásra kapták a MÁV-tól, még akkor is, ha ennél kisebben laktak. A fűtő, a lakatos - amilyenek mi is voltunk -, csak egyszobásra volt jogosult, bármekkora is volt a családja. Ilyen 40-50 négyzetméteres kislakásokból volt, és van ma is a legtöbb. Ezekben nem volt fürdőszoba, ellenben a munkából piszkosan hazatérő mozdonyvezetők számára léteztek külön tisztálkodóhelyiségek A második világháború alatt, a vasút közelsége miatt az épület is szerzett kisebb- nagyobb sérüléseket. Ezekre a szomorú napokra is még élénken emlékszik János bácsi: A Jerikó Humán Egylet és a Szent László Kultúrotthon a Rokolya utcai sarkon forgalomirányítók, mozdony- vezetők. De ezen belül fokozatok voltak. Legmagasabb presztízzsel a mérnökök, vagyis a felsőiskolát végzett emberek rendelkeztek. Belőlük azonban csak néhány volt a házban. Ők laktak a legnagyobb alsó lakásokban. IlyeMűsoros ünnepség a Nyírő-pszichiátrián A fővárosi beruházásból épült és még szeptemberben átadott vadonatúj pszichiátriai pavilonban köszöntötték a karácsonyt és búcsúztatták az óévet a Nyíró Gyula Kórházba beutaltak, orvosaik és ápolóik részvételével. A gyógyult- nak tekinthető, de azért még folyamatos rehabilitációt igénylők, az úgynevezett nappali szanatórium lakói karácsony-újév táján - terápiájuk részeként - műsorral szórakoztatják betegtársaikat. A sokkal korszerűbb körülmények, az eszté- tikusabb környezet - a kevesebb ágyas szobák, a világos folyosók, a modem ebédlő - bizonyára kihat a gyógyítási folyamat egészére és nem utolsósorban a betegek kedélyállapotára. Többek véleménye szerint még a látogatók száma is megnőtt a színvonalbeli változás következtében. A szanatórium helyben nyújt lehetőséget többek között a mindennapos csoportos tornára, amely a feszültségoldást segíti elő, énektanulásra, szavalásra, tánctanulásra, relaxációra. 22 beutaltja között olyan is akad, aki fizikából vagy éppen matematikából korrepetál arra rászoruló kisiskolásokat, francia nyelvet oktat társainak. A dr. Kassai-Farkas Ákos osztályvezető-főorvos vezetésével működő egyik részlegben, a beszélgető csoportban nyíltan eshet szó betegségről, szorongásról, gyógyulásról és a visszailleszkedés lehetőségeiről. Szilágyi Edit pszichopedagógus arra büszke, hogy csoportja idén részt vett és első helyezést ért el a lillafüredi napok keretében megrendezett „Mozgás- és táncterápia” elnevezésű szakmai hétvégen, melynek tapasztalatait felhasználják a módszertani útkereséseknél. Véleménye szerint a foglalkozásokon alkalmazott terápia akkor éri el igazán hatását, ha nem von védőburkot a betegek köré, nem kívánja tartósan az otthon pótlását szolgálni, éppen ellenkezőleg: minden esetben azt tudatosítja, hogy mind- annyiuknak a „kinti” világban van dolguk, oda kell minél előbb gyógyultan visszatérniük. Széphalmi Ildikó- Ha nem tévedek, 1944 június 2-án, egy szőnyegbombázás alkalmával három találatot kapott a ház. A 139-ben végig leszakította a lépcsőházat, a 135-nek pedig lecsapta a két végét. Nagy pusztítást végzett néhány lakásban a légiakna, de szerintem a tornyok nem ekkor pusztultak el, azokat később tüntették el. Hogyan maradt hűséges foglalkozásához? - erről János bácsi így mesél:- A háború előtti világban nagyon nehéz volt munkához jutni. Anyám, miután kijártam a kötelező iskoláimat végig a Váci úton bevitt a gyárakba, de sehol sem kellettem. Pedig azt mondta nekik, hogy négy évre is odaad, holott három év volt az átlagos inasidő. Végül az ország második legnagyobb zár- és lakatosgyárába kerültem tanoncnak. 1941- ben jöttem ide a fűtőházba, ahol nyugdíjazásomig^ 1980- ig dolgoztam. Akkor Északinak, majd Hámánnak hívták, és ha jól tudom, most ismét Északi a neve. Mozdonyfelvigyázó lettem, de később a mozdonyvezetést is kitanultam, csak színtévesztésem miatt nem lehettem végül is az.- Amikor idekerültem - folytatja -, még 160 gőzmozdony tartozott ehhez a fűtőházhoz. Azután a hatvanas években jöttek a dízelek, először Svédországból, majd az M62-esek a Szovjetunióból. Ez utóbbiak megtekintésére kinevezett tizenöt fős küldöttségben jómagam is részt vettem, innen a házból még két ember ment ki Vorosilovgrád- ba. Tudtam, hogy én leszek az első, akit kiküldenek, mivel egyedül nekem volt mozdonyvezetői engedélyem. Az első „Szergej” mozdonyból vettek is vagy kétszázat. Á fűtőházban valaha 1400 ember dolgozott, ma pedig üresen áll. Néha rendeznek errefelé vasúti parádét, külföldi vonatokkal, időnként nosztalgiagőzös tűnik fel, amúgy nagyon csendes az élet odaát. A Közlekedési Múzeumnak voltak tervei a teleppel, a régi mozdonyait akarta itt elhelyezni állandó tárolásra, de ez még nem valósult meg. Kovács János idestova hetven esztendeje szerves része a Szent László utcai MÁV-ház- nak, ma már egyedül, de hetvennégy évesen sem tétlenül.- Én vagyok itt a mindenes. Ha a házból valaki jön, hogy Jani bácsi, ez vagy az elromlott, én megyek és megjavítom, és még csak nem is kérek érte semmit. Ezen az emeleten nincsen olyan lakás, ahol ne csináltam volna valamit. A kapu zárát is én tettem használhatóvá; csak műanyagot kellett rátenni, mert azt nem lopják el. Aztán jöttek az asszonyok, hogy tegyem a folyosóajtókat is zárhatóvá. Megcsináltam, még az anyagokat is én vettem, így most legalább éjszakára be tudjuk zárni. 1956-ban is, amikor be- lövést kapott a lépcsőház, és leszakadt az első és a második emelet között négy lépcsőfok, a rést én pótoltam ki deszkákkal. Akkor még megvolt minden emeleten az átjáró, ami a szomszédos lépcsőházakat kötötte össze egymással, így addig ezeken keresztül is tudtunk közlekedni. Mindig mondom, milyen felelőtlenség volt ezeket beépíteni, most aztán nincs semmi összeköttetésünk az épület többi részével.- Az viszont pozitívum, hogy fiatalodik a ház, egyre több a kisgyermekes család, aminek köszönhetően talán fokozatosan visszatér az élet ebbe az épületóriásba és egyszer talán még az egykor volt mozdonyvezetők, illetve fűtők otthonának elnevezett klubhelyiségek is újra benépesülnek a Tatai utcában, hiszen régebben ide járt a ház, ha egy kis közös szórakozásra vágyott. Farkas Szabolcs \
