XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. február / 2. szám
Kerületi szemlék, bejárások, fórumok $ Kerületi szemlék, l Margitszigeti állapotok Csontos Jolán felvétele Újjáélednek a domonkos kolostor romjai A margitszigeti domonkos kolostor romjai a főváros második legnagyobb kiterjedésű középkori építészeti emlékét képviselik - a budavári palota után. Jelentősége többszörös: műemléki védettség alatt álló rom emlék, a magyar történelem emlékhelye, Árpádházi Szent Margit életének színhelye, sírhelyének foglalata, idegenforgalmi látványosság, azonkívül a főváros legszebb közparkjának része. Jelenleg sajnos elhanyagolt, helyenként pusztulásnak indult, folyamatosan kitéve a tudatlanság, olykor a vandalizmus okozta károsodásoknak. A főváros szándéka nemcsak az, hogy a méltatlan helyzet megszűnjön, hanem az, hogy a rom-együttes az ezredfordulóra a jelentőségével egyenrangú arculattal mutatkozhasson mind a budapestiek, mind az idelátogatók előtt. A munka 1995-ben indult, amikor a főváros és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium tervpályázatot írt ki a romos műemlék helyreállítására és bemutatására. E terv- pályázat célja a korszerű építőművészet eszközrendszerének felmérése volt. Ezt követően a főváros megbízásából a Budapesti Történeti Múzeum évről évre kiterjedt ásatásokat végzett, melyek jelentős új eredményeket hoztak. Tisztázták a már ismert együttes kronológiáját, valamint a további, eddig nem ismert, nagyméretű épületrészeket tárták fel. Az ásatások folytatódnak, sőt a Települési Értékvédelmi Ügyosztály, a Környezetvédelmi Ügyosztály és a Kereskedelmi, Turisztikai, Fogyasztói Érdekvédelmi Ügyosztály együttműködésével program kezdődött, amelynek célja, hogy a teljes feltárás elvégzése, az eredmények tudományos értékelése után az építőművészet és a kertművészet segítségével megvalósulhasson a margitszigeti középkori domonkos-rendi kolostor műemléki bemutatása. A hároméves program (1998— 2000) lehetővé teszi, hogy az 1998-as évi előkészítést (ásatás, tervezés, restaurálás) követően az 1999-2000 években a kétéves felújítási munka megtörténhessék. Már az 1998. évi költségvetés tervezése a program előteremtéséhez szükséges pénzeszközök biztosításával történt. Bevásárlócontrum, irodciközpont, szórakozóhely a sínek felett, a szomszédságunkban lakossági fórum egy valós álomról Hasznos, nem csupán a XIII. és a VI. kerület sorsát, helyzetét, közérzetét, de az egész főváros, sőt némi túlzással az ország dolgait is érintő lakossági fórum színhelye volt január 27-én, kedden este a Gárdonyi Géza Általános Iskola a Radnóti Miklós utcában. Az újságunkban is meghirdetett program ismertetést és vitát ígért, az itt lett, méghozzá igen színvonalas. A téma egészen pontosan: a Teréz körút - Bulcsú utca - Lehel utca - Váci út által határolt terület részletes rendezési terve. A sajtóból és kósza hírekből értesülhettünk erről a grandiózus tervről, illetve vállalkozásról, amely valójában egy új városközpont létrehozásának az álma. Valós és realitással bíró álom ugyanakkor, hiszen a tervek készen vannak, megvannak a beruházók, ami hátra van: a tervek lakossági és szakmai egyeztetése utáni véglegesítése, jogi szabályoztatása és elfogadtatása. S akkor megvalósul az álom: a Nyugati pályaudvar sínéi fölött bevásárló- és irodaközpont, szálloda, mozihálózat, szórakozóhely magasodik összhangban a környék és a közeli utcák új arcával, s akkor még nem esett szó a korszerű parkolókról, a hatalmas zöld felületekről és fásításokról. Minden józanul gondolkodó állampolgár és kerületi lakos szeretne végre színvonalas, minőségi, tényleg az emberért történő változást látni, tapasztalni és természetesen vele, s általa élni. Ennél a beruházásnál, a West Endtől a Dózsa György útig terjedő átépítésnél és újításnál erre van remény... Minderről - tehát a valóságról és az elképzelésekről - szólt a lakossági fórum. Dorogi Gabriella, a XIII. kerületi alpolgármester bevezetője után a szakmai illetékesek ismertették a terveket. Előbb Ute Albrecht, a Budapest Főváros Városépítő Tervező Kft.-tol, majd Lantos Péter, a VI. kerület főépítésze. Az óriási, 40 hektáros területet érintő beruházási terv két ütemben valósulna meg, előbb a West End rész a Nyugati pályaudvaron, majd a távolabbi részek. ' A terv egyébként nem csupán új létesítményekkel foglalkozik, hanem tartalmazza a környéket érintő, s a régi házakra vonatkozó rehabilitációs elképzeléseket is. S egyúttal a törvényileg kötelező 20%-os zöld felületet is. Az ismertetés után a lakosság részéről érkező kérdések következtek. A téma érdekességét és súlyát mi sem bizonyítja jobban, hogy a viszonylag népes hallgatóság körében számos kerületi képviselő is jelen volt, illetve kérdeztek: Bútor Károly, Boris Gábor, Klem László. Oláh József, valamint Kis Gyula, országgyűlési képviselő, a kerület egyik képviselőjelöltje is a minél sikerültebb terv, tehát a megvalósítás érdekében tett észrevételeket. Több kerületi lakos - Jász István, Falus Károlyné, Szegó'András, Balázs László és mások - megjegyzéseikkel, kérdéseikkel járultak hozzá a tisztább tervezési kép kialakításához. Mert szögezzük le, ilyen hatalmas építési elképzelés megítélése elsősorban szakmai kell hogy legyen. A lakossági fórum pedig nyilvánvalóan nem szakmai, elvégre polgárok és nem építési szakemberek jöttek össze. Akik, miként e sorok írója és a fórum krónikása szurkolnak azért, hogy szakmailag egyértelműen helyes terv valósuljon meg a jelennek és a jövőnek egyaránt. Kaiser László A legjobb társasház - A legjobb közös képviselő Elrabolt és elpusztított művész-szobrok Előző számunkban „kései siratót“ tettünk közzé József Attila megcsonkított mellszobráról. Méltatlan sorsában többen is osztoztak. A Margitszigetről eltűnt szobrok (alkotó, cím,.anyag, az helyezés időpontja és helye) a Budapest Galéria Köztéri Képzőművészeti Osztálya 1997. november 6-i ismerete szerint: Schaár Erzsébet: Kemstok- mellszobor, bronz, 1974-sorsa 1990 óta ismeretlen. Tar István: Ferenczy Károly- mellszobor, bronz, 1966 - sorsa 1997 októbere óta ismeretlen. Ez volt Jókai mellszobra Tar István: Balassi Bálint- mellszobor, bronz, 1970 - sorsa 1997 októbere óta ismeretlen. Pátzay Pál: Lyka Károly- mellszobor, bronz, 1977 - sorsa 1997 októbere óta ismeretlen. Vigh Tamás: Petőfi-mellszobor, bronz, 1972 - sorsa 1997 októbere óta ismeretlen. Vigh Tamás: Radnóti-mell- szobor, bronz, 1968 - sorsa 1997 októbere óta ismeretlen. Bock Ö. Fülöp: Önportré mellszobor, bronz, 1973-sorsa 1997 októbere óta ismeretlen. Búza Barna: Abrus Zoltán- mellszobor, pyrogránit, 1989 - sorsa 1997 októbere óta ismeretlen (nyilván bronznak hitték). Gosztonyi Alice: Gyermek kutyával, bronz, 1930 - 1995 óta sorsa ismeretlen. Kerényi Jenő: Furulyázó lány, egészalakos bronz, 1967 - a kolostorromnál állt 1997 októberéig. Vilt Tibor: Madách, egészalakos bronz, 1973 - a napozórét déli végénél, 1997. szeptember végén még csak az ujjak voltak lefűrészelve, október végén már a karok is hiányoznak. 1997. november 20-án: a margitszigeti József Attilamellszobrot (szintén bronz) valószínűleg nem tudták lefeszegetni a posztamensről, ezért fűrészelték le a fejet. Egyébként Varga Imre alkotása, 1974-ben állították fel. Ugyanekkor tűnt el Pátzay Pál Jókai-mellszobra is (a felállítás éve: 1975). E vandalizmussal kapcsolatban több kérdés merülhet fel. A legfontosabbak, hogy kik, miért és hogyan mernek megfosztani minket művészeink értékes és szép szoborcsoportjától? Kik veszik maguknak a bátorságot, hogy ezeket az alkotásokat a fémhulladékgyííjtő telepeken értékesítsék? Vagy beolvasztják? De hogyan? Es hol? Külön kis műhelyük van erre? Vagy felszeletelik lángvágóval kis kockákra, hogy senki ne ismerjen rá? S vajon hogyan szállítják el ezeket a szobordarabokat? Teherautóval a szigetre tilos behajtani, személyautóba pedig nem férnek be. Egyetlen megoldás a hajó, de az meg hangos, főleg este, amikor sétálók sincsenek a szigeten. Tehát megfelelőbb e célra a csónak. De az vajon elbírja-e a 100-150 kilós műveket? Ezek egyelőre nyitott kérdések. Szise ti Hendikep Futóverseny mindenkinek Egy kör a szigeten alig több, mint öt kilométer. Aki rendszeresen fut, kocog, annak bizonyára csekélység. Aki még soha nem próbálta, annak egy kis gyakorlással elérhető. Ehhez kínálunk játékos, mégis komoly, versenyszerű edzéslehetőséget havonta egyszer, a hónap első szombatján 10 órakor a Hajós Alfréd Uszodánál. A futóversenyeken általában mindenki egyszerre rajtol. A mi versenyünkön futóteljesítményüknek megfelelően időben eltolva rajtolnak a résztvevők, hogy (szinte) egyszerre érjenek célba. Innen a verseny neve: hendikep. Akár a leglassúbb futó is lehet az első célbaérő (nem győztes!), ha (előző hónapi) önmagához képest kiemelkedőt nyújt. A futásidőket regisztráljuk és ennek alapján határozzuk meg (egyénenként) a következő hónapi rajtidőt. Nevezni (rajtszámot vásárolni) csak az első alkalommal kell. A versenyen alapvetően nincs díjazás, mindenki az egészségéért fut. A legfőbb jutalom a jóleső fáradtság, az „egyéni csúcsok” beállítása. Emellett a játékos pontverseny éllovasai ajándéktárgyakat kapnak, sőt alkalmanként ajándékokat sorsolunk ki. A Szigeti Hendikep angol ötlet alapján magánemberek által megvalósított és folyamatosan fejlesztett rendezvény, a főváros egyetlen futóverseny-sorozata. Sokaknak megszokott kikapcsolódása, baráti találkozója. A nevezési díj egy évre négyszáz forint. Február 7-e nevezetes nap: a századik futás napja. Ponty Ferenc Lehet, hogy jövőre a kerületünkben lesz? A kerületi önkormányzati lakások privatizálásával a budapesti polgárok mintegy fele ma már társasházakban lakik. A társasházak működését viszont mostanáig egy elavult, 20 éves rendelet szabályozta. A Fővárosi Önkormányzat ezért kezdeményezte már 1996 áprilisában a kormánynál a társasházakról szóló 1977. évi rendelet módosítását, illetve új törvény megalkotását. Az önkormányzat azt akarta, hogy az új törvény valóban „lakóközösségek alkotmányává” váljon. Ezért a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai is részt vettek a törvény előkészítésében és átnyújtották az Igazságügyi Minisztériumnak a kerületi önkormányzatok javaslatait is. Szintén elküldték a Hivatal Ügyfélszolgálati Irodáján több mint egy éve működő társasházi tanácsadó szolgáltatnál leggyakrabban felmerülő problémák katalógusát. A városháza kívánsága az volt, hogy a budapesti polgárok közvetlenül szólhassanak bele egy őket ennyire érintő törvény megalkotásának folyamatába. A megjelent 3300 közös képviselővel és a • minisztérium szakembereivel együtt megvitatták az új társasházi törvénytervezetet. Az előzetesen kiküldött és feldolgozott kérdőívekből kiderült, hogy a tervezet módosításával kapcsolatban a főváros és a közös képviselők véleménye a legtöbb ponton megegyezett. Az ilyen előkészítés után megszületett társasházi törvény a való élethez igazítja a jogot. A lakók ezentúl tulajdoni hányaduk arányában, és csupán kezesként felelnek a társasház adósságaiért. Ha a kiegyenlítetlen tartozások miatt végrehajtási eljárásra kerül sor, a követelést azokon a lakókon hajtják be, akik valóban tartoznak. A törvény - ahogy azt a főváros javasolta - nem írja elő a többi tulajdonostárs elővételi jogát. Ugyancsak a főváros véleményével összhangban kikerült a törvénytervezetből a kötelező intéző bizottság létrehozása. Ötven lakás fölött viszont a társasházakban kötelező a számvizsgáló bizottság létrehozása. A törvény végre megszünteti az eddigi mindenre kiterjedő abszurd konszenzuskényszert és bevezeti a kétharmados döntések lehetőségét. Például a tulajdonostársak ilyen módon tilthatják meg a nem lakáscélú hasznosítást. Ezentúl ha valaki hosszabb ideje nem fizeti a közös költséget, a társasház közgyűlése jelzáloggal terhelheti meg a nem fizető tulajdonos lakását. Ez lehetővé teszi, hogy a társasház ne legyen kiszolgáltatva egy-egy notórius nem fizetőnek. A zálogjoggal terhelt lakás elárverezhető, és ez a fedezete a tartozás kiegyenlítésének. Ugyanakkor nem engedhető meg, hogy bárki is az utcára kerüljön. Ezért a Fővárosi Önkormányzat véleménye szerint a lakás csak abban az esetben árverezhető el, ha a lakóknak cserelakás biztosítható. Ebben nagy szerep fog hárulni az önkormányzatokra. A közbiztonságot erősíti, hogy a főváros kezdeményezésére a törvény bevezeti a tulajdonosi nyilvántartást. Egy új törvénytől persze még nem fognak automatikusan jól működni a társasházak. A törvényeket a polgároknak kell megtölteniük tartalommal. Ehhez nyújt ösztönzést a képviselőknek tanfolyamokat szervezők, a LATÉSZ és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola közös kezdeményezésére kiírt pályázat az „Év Társasháza” és az „Év Közös Képviselője” cím elnyerésére. Ennek feltételei között egyaránt szerepeltek a lokálpatriotizmust tükröző dokumentáció, a karbantartás, felújítás, a gazdálkodás, az alapító okirat minősége, a tulajdonosok véleménye és a jövőre vonatkozó tervek. Mindezek alapján nyerte el az idén a kitüntető címet a Teréz krt. 40. számú ház, és lett közös képviselője, Valkó Gábor építészmérnök, a „Cerberus-Díj” nyertese. Ennek a háznak a közös képviselője és lakói a polgári öntudat és kezdeményezőkészség kiváló példáját adják. Öt éve Valkó Gábor és ugyancsak építész felesége kezdeményezte a lakások megvásárlását és a társasház megalapítását. A házban működő intéző- bizottságban munkájukat ott lakó közgazdász és jogász se- gíti. A Fővárosi Önkormányzat minden támogatást megad a társasházak fenntartásához, karbantartásához és felújításához. Ebből a keretből is történhetett meg a Lehel út 4. és a Dózsa György úti Zenei Általános Iskola homlokzat-felújítása. A Települési Érdekvédelmi Támogatás keretében minden év márciusában pályázatot írnak ki a fővárosi védettséget élvező épületek felújításának támogatására. Az elnyert hozzájárulás fele kamatmentes kölcsön, másik fele vissza nem térítendő támogatás. Az erre fordított összeg évről évre nő, az előző évből visszatérített kölcsön összegével. Emellett 1997 óta már nemcsak a kerületek, hanem maguk a társasházak is pályázhatnak a Városrehabilitáció Alapra.
