XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. február / 2. szám
XIII. KERÜLETI Látogatóban a Solymosi családnál Rz otthon, ahonnan Zoltán és Tamás a nagyvilágba táncol A művi vetélés ma is élő probléma Nők vallanak az abortuszról- Az én családom annyira idekötődik, hogy már drága szüleim is itt élték az életüket, ebben a Visegrádi utcai lakásban, ahol most beszélgetünk. Én itt születtem, gyerekként itt fociztam szemben, ahol akkor még grund volt, meg a Szent István park vízzel fel nem töltött medencéiben. Egyik ügyesen játszó osztálytársam - mert én sem voltam ügyetlen - innen vitt az MTK gyerekcsapatába s lettem később ifi válogatott, majd a csodált és tisztelt nagycsapat bal hátvédje. (Középkorú és idősebb fut- ballszurkolók nagyon jól emlékeznek rá. - A szerk.) Innen udvaroltam öt évig és lettem feleségem, született Kovács Éva férje, Zoltán és Tamás fiam édesapja. Innen jártam egyetemre és lettem fogorvos - mondja dr Solymosi Zoltán, jelenleg Budapest IV. kerülete (Újpest) rendelőintézetének népszerű munkatársa.- Végső soron a sport és az én diákköri néptáncos munkám hozott össze bennünket - halad tovább az emlékét idéző beszélgetés fonalán a ma is szép, nagyon kedves, sportos testalkatú Éva asszony, aki most is szokásos tornájáról tért haza. - A futballért nem lelkesedtem éppen, no de ugye, szerelem nem lehet tartós tolerancia nélkül. Más sportot aztán nehéz említeni, amelyért ne lelkesedtem és amelyet töb- bé-kevésbé ne űztünk volna. Fiatalkori tornabalesetem - leestem a gerendáról - a versenysportot kizárta. Ellenben a gyerekeink sokféle sportolásának jelentős részét (turizmus, úszás, kerékpározás, evezés, sízés stb.) mi kezdeményeztük és együtt vettünk részt bennük. Még ma is, amikor olykor-olykor itthon üdvözölhetjük egyiküket vagy mindkettejüket. Vagy külföldön, ahol éppen vannak (kivált sí szempontból előnyös országokban). Hogy miért „olykor-olykor”, erre visszatérek. Zoltán most éppen itthon van. Az idősebbik fiú most egy kicsit itt pihen. Ráfér.- Azt hiszem - szólal meg a kevés szavú, de puszta megjelenésével figyelmet keltő ifjú Zoltán - nemcsak a szüleim iránti szeretet mondatja velem: ilyen édesanya és ilyen édesapa nélkül semmiképpen nem így alakult volna a mi eddigi életünk retldhagyó története. Hogy a két „gyerek” élettörténete mennyiben rendhagyó, erről már sokan sokat írtak itthon és széles e világon, köztük én is. Itt most a családról van szó. A tisztánlátás mégis megköveteli néhány nem ismert mozzanat említését. A két fiútestvér közül az idősebbik, Zoltán ugyanis vitathatatlan világnagyság, három évvel fiatalabb öccse, Tamás, szerényen szólva, úton van efelé. Mindketten táncművészek. A neves, pompás kivitelű holland színes folyóirat, a Continu címoldalán hozza Zoltán portréját, majd „Brillant Hungaars danser” (Brilli- áns magyar táncos) cím alatt hat teljes képes oldalon adja elő mindkét testvér karrierjének érdekes történetét. Abban a helyzetben vagyok, hogy a történetet náluk is jobban ismerem. Kezdettől, személyesen. Részt vehettem a Táncművészeti Főiskola végzős hallgatóinak „Budapest Junior Company” címmel hirdetett, tíz év előtti német-hol- land-svájci turnéján, s a két Solymosi testvér történetesen mögöttem tilt többezer kilométeren át (a turnén alacsonyabb osztályos tehetségek is szerepeltek). Minden próbájukat és előadásukat is hallottam, láttam. Karakterüket, elragadó testvéri viszonyukat, emberi tartásukat, Zoltán elképesztő szívósságát, keményséj- gét és komolyságát, az akkor még majdnem gyerek Tamás derűjét alkalmam volt mélyebben megismerni. Mindehhez Zoltán - mint megtudtam már akkor - „civil” tárgyakban is színjeles, a buszban is vizsgáira készül. Öccse csacska csevegéseit is csak'akkor inti le finoman, amikor határozottan zavarja. A „kicsi” amúgy bámulja bátyját, akkor is, amikor a kötelező próbákon messze túlmenően a végsőkig gyakorolja elképesztő ugrásait, forgásait. Jön mindehhez mind- kettejük kedves, természetes vagánysága. Máig nem felejtem valamennyiünkhöz intézett udvarias kérésüket, hogy fogadjunk be csomagunkba „vendégnek” két-két üres videókazettát, mert hogy azért negyven egy tömbben kicsit sok lett volna a magyar határon. Amiben igazuk volt. Szóval nem voltak úgynevezett „gudi-gudi”-k (angolból csent kifejezés a nem rokonszenves, „jaj, istenem, de jó gyerek”-re): aranyos fiatalemberek voltak. Tulajdonképpen akkor jutottak eszembe először még nem ismert szüleik, lévén meggyőződésem, hogy ilyen emberszabású lények inkább csak hason- szabású családból kerülnek elő. így igaz. Ezek a szülők az intelligencia dolgában is remek Zoltánt eredetileg majdani orvosnak képzelték el. Hihetetlen mozgásigényével ellenben mit kezdjenek? A fiatal Éva asszony csak azért figyelt fel az akkori Balettintézet felvételi hirdetményére, mert a Csanády utcai általánosnak nem volt tornaterme. Felvették. A Tomi meg addig-addig kukucskálta az intézetbe édesanyjával elkísért, nagyon tisztelt bátyjának mozgásait, hogy képtelenség volt könyörgésének ellenállni: ő is ezt akarja csinálni. Ráadásul testalkatban is megfelelt. S bár az ötlet végképp nem tetszett a szülőknek, lévén az intézethez csatlakozóan általános iskola és gimnázium, a kockázatot nem tartották nagynak, eleget tettek a gyerek kívánságának. Táncról itt még csak annyit, hogy Zoltán helyét Amszterdam, London, Berlin, Milánó, Bécs, Tokio, Fokváros, Párizs, Stockholm mérvadó lapja a tánc mai legnagyobbjai között adják meg, Nurejevhez hasonlójelenségként kezelik (dolgozott vele Londonban), a kor nagy balerinái méltó partnerének, köztük Darcey Busselének, akit ma Margót Fonteyn utódaként emlegetnek. Ami Tamást illeti, a személye iránti külföldi érdeklődés kezdetben természetesen összefüggött Zoltán világsikereivel, Zoltán segített is neki az indulásnál. Ehhez azonban Tamás saját tehetségére is szükség volt. Immár ő is önálló nemzetközi nagyság, a bécsi Nagyopera balettegyüttesének vezető szólistája. Régi és elfogadható szabály: a kivételes tehetség mindig az egész világé. Ezzel együtt a két Solymosi gyerek szívből ide tartozik. Mindketten kapitális szerepeket táncoltak a budapesti Óperaházban. Akadt két eset - a Spartacus és A próba -, hogy ketten egyszerre. Tamás sokat tett volt osztálytársai boldogulása érdekében, „pendlizett” Bécs és Budapest között és nem akármilyen szerepet vállalt új sztárunk, a kivételes adottságú Popova Aleszja átütő sikerű indulása érdekében. Zoltán meg talán a budapesti Operaházban (amelynek évekig tagja volt) „száll ringbe” újra, még az idén, pihenése után, talán mint Spartacus. Ki hát ennek a történetnek a főszereplője? Hadd értsek egyet á világsztár fiúval: dr. Solymosi Zoltán jobbhátvéd fogorvos és^ felesége, született Kovács Éva, az okos, megértő, türelmes, beszédesen és némán segítő, abszolút anya szívű édesanya. Rajk András 1992 előtt, amíg a parlament meg nem hozta döntését az abortuszkérdésben, rengeteget lehetett hallani e témáról. Azóta lecsendesedett az érvek és ellenérvek csatája, pedig a kérdés és sok esetben a tudatlanság ma is nagyon élő probléma. II. János Pál pápa az utóbbi időben többször is megnyilatkozott az abortusz tilalma mellett. Az abortusz manapság inkább a fiatalokat érinti, de a középkorúak körében sem ismeretlen. Lapunk foglalkozni kíván a művi vetéléssel. Ebben a cikkben nők vallanak arról, mit éltek át, amikor a műtét mellett döntöttek, vagy miért vállalták a szülést és a gyerek nevelését. Betti (17 éves): 16 éves koromban otthagytam a középiskolát és elmentem dolgozni, mert úgy éreztem, a pénz jobban kell, mint a tanulás. Az anyámmal éltem együtt, de ő nem keresett annyit, hogy minden héten fizesse a diszkóbelépőimet. Korán kezdtem aktív nemi életet élni, és mivel nem volt soha állandó barátom, általában védekeztem. Ám valamikor ez nem sikerülhetett, mert terhes lettem. Nem volt sok választásom, alig múltam tizenhat éves, a keresetemből nem tudtam volna felnevelni a gyereket, így elvetettem. Nem érzem úgy, hogy megöltem valakit, szerintem így volt jó mindkettőnknek. Kaíalin (45): Csak egy gyerekem van, egy húszéves lányom. Születése után szerettünk volna még legalább egy gyereket, de az orvosok azt mondták, nem lehet, nem fogok többször teherbe esni. Ekkor férjemmel úgy döntöttünk, nincs értelme újra elkezdeni a fogamzásgátló szedését. Eltelt tizenhét év, amikor váratlanul újra teherbe estem. 42 évesen már sokmindent át kell gondolni: vállaljuk-e a gyereket? Egészséges lesz-e? Lesz-e időnk felnevelni? Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem szülhettem meg. A döntést azóta is bánom. Dani - mert így hívtuk volna - már majdnem három éves lenne. Bea (20): 17 éves voltam, mikor első komoly szerelmemnek vége szakadt. A barátom otthagyott egy másik lány miatt. Régebben is előfordult néha, hogy az izgalmak miatt kimaradt egy-egy mensesem, ezért nem is gyanakodtam eleinte. Azonban, amikor a második is elmaradt, egy kicsit megijedtem. A gyógyszertárban vettem egy terhességi tesztet, amelynek az eredménye pozitív lett. Mivel szüleimnek nem mertem elmondani, barátnőimtől kértem tanácsot. Azt ajánlották, próbáljam ki a kötőtűt vagy a forró fürdőt, esetleg vegyek be egyszerre sok gyógyszert, vagy emeljek nehezet. Én inkább három alkohol keverékét ittam és beleültem egy kád forró vízbe. Mikor magamhoz tértem, a fürdőszoba szörnyű látvány volt. Nem emlékszem semmire, a gyerekem elment, de a mai napig nem tudom túllenni magam ezen a gyilkosságon. iRcni (21): 18 éves múltam, amikor alig pár nappal az érettségi előtt megtudtam, hogy gyereket várok a 32 éves barátomtól. Nem tanultam semmit, éjjel-nappal azon járt az agyam, most mitévő legyek. A szüleim erősen ellenezték a baba megtartását, arra hivatkozva, hogy fiatal vagyok, inkább tanuljak, és a barátomat is csak fél éve ismerem, miből gondolom, hogy kitart mellettünk. A másik oldalról, a barátomtól viszont azt kellett hallgatnom, hogy ha elvetetem a gyereket, őt többé nem látom. Amikor végül úgy döntöttem, hogy megtartom a babát, az édesapám annyira megharagudott, hogy szinte az egész terhességem alatt nem szólt hozzám. Ez azért volt nagyon rossz, mert egy lakásban laktunk, és ő hét hónapig levegőnek nézett. Úgy próbálta intézni a dolgait, hogy amikor a barátommal otthon voltunk, neki el kellett mennie valamiért hazulról. A szülésben az volt a legjobb, hogy az édesapám újra szóba állt velem, és persze ő volt a legboldogabb, mikor megtudta, hogy fiú unokája született. Időközben a barátommal összeházasodtunk, Oliver decemberben múlt két éves, én pedig elkezdtem egy esti iskolát. A háromtagú kis- család és az öttagú nagycsalád is nagyon boldog, hogy Oliver megszületett. Ezek után a súlyos és nem egyszer megrázó döntések után, következő számunkban szakemberek beszélnek az abortuszról és annak esetleges következményeiről. Utca-e vagy Út? A Béke utcában lefékez mellettem egy autó. Kiszól a térképet szorongató úr:- Tessék mondani, merre van a Béke út?- Rajta vannak, uram. Ez az!- No de nekem azt írták ide, hogy Béke út, a táblán pedig azt látom, hogy Béke utca!- Tizenharmadik kerület?- Igen! Angyalföld!- Akkor stimmel. Béke út vagy Béke utca, itt ugyanaz! Különben is, a béke a lényeg, nem? Egyetértettünk. De ez a kétnevűség a Lehelrííl, az Esztergomiról és a Szent Lászlóról is elmondható. * Ovo néni Az óvoda kerítésén átpillantva a hancútrozó gyerekekre, gyakran eszembe jut, hogy jó lenne még óvodásnak lenni. Játszani, szaladgálni, rosszalkodni, meghuzigádni Kati copfját - akibe szerelmes voltam, de azt négyévesen csak így lehetett kimutatni. Nagyon jó volt! Mindig annak volt igaza, aki hangosabban kiabált, és ha megtorpanás nélkül végigmondtám a tanult versikét, kaptam egy puszit a nagyon szép óvó nénitől. Többé, persze, nem leszek óvodás... De van óvó nénim! A feleségem. v i Horváth Mónika Az alapításának 75. évfordulóját ünneplő ÁÉB BANK RT. ismét egy különleges ajánlattal vár mindenkit! Magánszemélyek és vállalkozások egyaránt élhetnek a lehetőséggel: 1997. október 27. és 1998. március 31. között a számlanyitás keretében egyszerre több korszerű banki szolgáltatást is kínálunk. A képlet: folyószámla + VISA kártya + közüzemi átutalások lebonyolítása + munkabérszámlák kezelése + electronic banking = ünnepi szolgáltatáscsomag + díjkedvezmény + magasabb kamat ÁLTALÁNOS ÉRTÉKFORGALMI BANK RT. Hogy mi kerüliön a csomagba, arról Ön dönt, a többi a mi dolgunk. Részletes felvilágosításért FORDULJON A KERÜLETI BANKFIÓKUNKHOZ : 1138 BUDAPEST, VÁCI ÚT 202/C. (A DUNA PLAZA MELLETT) TEL.: 129-7417 Solymosi Éva és id. Solymosi Zoltán-*1 V
