XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. február / 2. szám
25 éve halt meg csendesen, ahogyan itt, közöttünk élt A másik befejezés örök titok marad Helyesen dönt Ön, Horvát János? Nem tudhatom, hogy Ön, kedves Olvasó, élt-e már akár egyszer is telefon-szavazata útján döntési jogával, amelyet kéthetenként vasárnap délutánonként Horvát János kínál fel a tévénézó'knek az Ön dönt sorozata keretében. De persze az egyik vagy másik felkínált döntési változat mellé némán önmagában, vagy hangosan a családi vagy társasági körben úgy is lehet csatlakozni, hogy nem nyúl a telefonkagyló után. A játék akkor is játék. Még ha olykor nagyon komoly erkölcsi vizsgatétel is a részünkről, melyik oldalra állunk - vagy éppen üljünk, ha az Ön dönt stúdiójának vendégei vagyunk. Jómagam most Horvát János vendége vagyok a kétesélyes filmeket bemutató Cent- rofilm produkciós irodában.- Ön tehát magáncéget alapított, miután több mint három évtizedig a magyar közszolgálati televízió kebelén belül dolgozott.- De a mostani munkámban is benne van a Magyar Televíziónál eltöltött időm minden tapasztalata. És természetesen benne van az ott szerzett közismeretségem is. Hiszen a volt intézményem az Ön dönt filmjeivel együtt ezt rendeli és vásárolja meg a cégemtől, ha van rá pénze.- És van ?- Nem mindig. Ez az én kockázatom. Az én pénzem fekszik ebben a vállalkozásban. Kiválasztom a filmeket, megvásárolom, szinkronizál- tatom, s még nem biztos, hogy megveszik. S miután munkaadó is vagyok, a munkatársaim megélhetéséért is felelősséget érzek. De amíg sikerül megtartanom a helyemet a képernyőn, mert a vasárnap délutáni nézettségem nem marad el az esti főműsoridőben sugárzott műsoroké mögött, nem panaszkodom. Most versenyhelyzetben vagyunk, hiszen több magyar tévécsatorna közt választhat a néző, azt néz meg, amit akar. így nehezebb helytállni, fennmaradni, de ez jobb teljesítményekre is sarkall.- A Centrofdm, ahogyan mondani szokás, több lábon áll-e? Van netán saját hazai produkciójuk?- A Győri Nemzeti Színház és a győri TV megbízásából készítünk egy szappanoperát, amely témailag is a győri színivilág körül forog, a győri színészek közreműködésével. Három részt már be is fejeztünk, de még nem jött össze annyi pénzük a megrendelőknek, hogy el is indíthassunk a képernyőn. Belevágtunk egy úgynevezett home-videóba a közismert Nádas György- Boncz Géza komikuspáros vezetésével. Meg van egy főzőtanfolyamunk is.- És mennyi tartalék van még a brazil filmekből, amelyekre az Ön dönt épül?- Gyártottak belőle vagy százötvenet. Tehát van még bőven.- Hadd kérdezzek valami meredeket. Nem tudnánk mi magyarok is ilyen sztorikat filmre vinni?- Csakis a brazil Globo TV cég licencének a megvásárlásával tehetnénk meg. De azt sem adják olcsón. Van olyan ország, amelyik maga kezdte el gyártani ezt a filmtípust, de az nem hozta meg számukra a várt sikert. Maradtak a brazil filmeknél.- Miért, azoknál nincs jobb?- Úgy látszik. Nagyon profi módon vannak megcsinálva. Nem a művészi minőségük teszik világszerte keresetté őket, hanem mert nagyon megfelelnek a szavazási játék feltételeinek. Vérbeli tanmesék. Kell tőlük bizonyos távolságtartás, nem jó azonosulni velük.- De azért talán nem vétkezik az, aki mégis megteszi. Hiszen bármekkora is a távolság Brazília és Magyarország között, az emberi problémák közelhozzák egymáshoz e filmek nézőit. Végtére is erre megy ki a keretjáték, a nézők és az egyes szakértők megszólaltatása és megszavaztatása. Ezek teszik honossá nálunk is a meséket.- A keretjáték országonként változik. Másként rendezik azt az angolok, a hollandok, a dánok. Nem mindenütt van „átültetéses” rendszer. Van, ahol nincs is a stúdióban közönség, csak egy műsorvezető. De amint már mondtam, ahol nagyon honosítani próbálták a történeteket, ott a film és a játék látta a kárát.- Azért kell lenni valami belső indítéknak is, ami a nézőket szavazásra készteti. Egyáltalán, milyen a nézettség és a szavazatszámok közötti arány?- Nincs köztük kimutatható összefüggés. Van úgy, hogy nagyobb a nézettség és kevesebb a szavazat. De előfordul fordítva is. Ha többen érzik magukat érintve a történettől, valószínűleg többen szavaznak.- Akkor talán ilyenkor mégsem hat eléggé a távolságtartás és az elidegenítés. A filmek utolsó folytatását mindig a közönségszavazat dönti el. Soha sem lehet módunk meglátni a másik, az ellenkező befejezést?- Soha. Hiszen akkor nem lenne tétje az egész szavazásnak.- A brazil gyártókat érdeklik az itteni eredmények? Látták már milyen a filmjeik magyarfelhasználása ?- Éppen tegnapelőtt jártak itt nálunk. Büszkék rá, amit láttak. Elkértek egy kazettát, hogy másutt is megmutassák.- Úgy gondolom, Önnek nehezebb a dolga, mint más talk show vagy televíziós játék műsorvezetőjének. Köny- nyebb egy asztal mellett ülve beszélgetni a partnerekkel, majd utána még meg is vágni a felvett anyagot. Az Ön dönt azonban élő műsor, minden egyenesben megy ki a nézőkhöz. Ráadásul Önnek ide-oda kell futkosnia a két táborban elhelyezkedő riportalanyai között.- Én nem teszek különbséget a műsorvezetői és riporteri munka minősége között a könnyebbsége vagy a nehézsége alapján. Annyi azonban tény, hogy egy-egy Ön dönt adástól bizony fizikailag is elfáradok. És hadd tegyem hozzá, a feladat nehézségeihez, hogy nem szabad kifutnom a műsoridőből. Eddig még nem is fordult elő egyszer sem.- Kedves Horvát János, Ön most egy jó idó're eljegyezte magát az Ön dönttel. Nem sajnálja, hogy nem olyan eredeti játékot vezet, mint amilyen az Öt kicsi indián volt, amelyben öt egymást nem ismerő, egymásnak a helyszínen bemutatkozó emberrel kellett fokról-fokra fel- lebbentenie a fátylat múltjuk egy olyan pontjáról, amikor valahol, valamikor mégis találkoztak? Érdekes játék volt, és több variációt rejtett magában, mint az Ön dönt. Jól volt kitalálva.- Az ötlet Gárdos Péter barátomtól származik, aki a műsor rendezője is volt. Persze, hogy nem mondtam le az ilyesfajta játékról sem.- 34 évvel ezelőtt Ön az emlékezetes Riporter kerestetik egyik nyerteseként vált televízióssá. Azóta felhalmozódott tudását átadja-e az ifjabb tévés generációnak?- Két kollégámmal az ELTE média szakán tanítom a vidéki kábel televízióknál dolgozó ifjú munkatársakat. A kis vidéki televíziók ma már erős szakembergárdát igényelnek, mert némelyikük felveszi a versenyt az országos csatornákkal.- Önről szinte mindenki tudta, aki közelebbről ismerte, hogy tősgyökeres XIII. kerületi lakos. Nemrégiben azonban úgy döntött, hogy új lakhelyet választ.- Attól én még most is tősgyökeres XIII. kerületinek vallom magam. 51 évig éltem ott. Az a szülőhelyem. Életem első hat évében a Frangepán és a Lomb utca sarkán laktam, utána pedig 45 évig az Ipoly és a Hegedűs Gyula utca sarkán. Két lányom közben felnőtt, nehezen fértünk már el az előző lakásunkban. Egy kerülettel „feljebb”, a XIV. kerületben találtam új, valamivel nagyobb kertes otthonra, de azért nem szakadtam el a régitől sem. Odajárok vissza az ismerős boltokba, a tisztítóba, ott találkozón! sok barátommal. A feleségem változatlanul a Lehel piacra jár bevásárolni. És az édesanyámat is, aki a Gogol utcában lakik, gyakran látogatom meg. Ahol valakit az édesanyja vár, annak az a szülőföldje marad. Sas György Szabolcsi Bence, a zenetudomány költője Emléktábla a XIII. kerület, Pozsonyi út 40. számú házon: £ (láziján lakott oSzaÉolcíl fBznaz 1899—1973 zznztudós aD(D(. századi magijai zenetudományi kutatás, egyik meytejiemiője <JH[ayyan. Zeneművészek <£zövctséys A zenetudomány költője - így jellemezte az egyik kiváló tanítványa a zenetudósról készült emlékkötetben. A kutatót, tudóst, pedagógust mindnyájan szeretettel emlegetik. Elragadtatással emlékeznek szenzációs, színes főiskolai előadásaira, amelyeket az általa alapított és harminc éven át vezetett tanszéken hallhattak. A zenetudományi ismereteket mindig irodalmi, földrajzi, történelmi, néprajzi ismeretekkel körítetté és - mint kitűnő zongorista - saját maga illusztrálta a mondanivalóját zenei idézetekkel. Színes, gazdag egyéniségét a közvetlen tapasztalat hitelességével, a neves zenetudós, Bónis Ferenc emléktáb- la-avató beszédéből ismerhetjük meg a legjobban. Ebből idézek: „...az ő esetében az is csoda volt, hogy megérte a 73. évét, annyi életmegrövidítő erő fojtogatta. Egyszerre lehetett az Angol Királyi Ázsia Társaság tagja Londonban, és kaszár- nyasöprögető Magyarhonban, Baumgarten- díjas tudós és hajórakodó munkaszolgálatos. A megbecsülésnek és a megalázásnak ezt az egyidejű kettősségét nehéz lehetett elviselnie. Ami a túlélést mégis lehetővé tette számára, az a hit volt és a muzsika. Felejthetetlen marad számomra az egyik története: raktári szolgálatra beosztott munkaszolgálatosként, egy létre tetején, Mozart Esz-dúr trió diverti- mentójának partitúráját olvasgatta, megfeledkezve helyről és időről, feloldódva az időtlen szépségben és a korlátokat nem ismerő humánumban. Ilyen körülmények között, immár irodai munkára beosztva, írta egyik legszebb könyvét, a Vivaldiról és Mozartról- tehát a múltról szóló, mégis- a jobb jövőt megálmodó, valósággá parancsoló remekművet, az Európai virradatot...” Szabolcsi Bence Budapesten született és itt halt meg. Iskoláit is itt végezte, de az egyetemi tanulmányait Lipcsében fejezte be. Ott is doktorált. Már ilyen fiatalon jelentős kutatási eredményeket ért el. Az irodalom iránti sze- retetét és érdeklődését megalapozta, hogy irodalomtanára a kiváló Benedek Marcell volt. De diákkorából hozta magával a földrajz iránti érdeklődését is, ami a későbbi kutatásainak egyik meghatározója lett. Tizennyolc évesen a Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltánt hallgatta, ekkor alakult ki a szeretett és nagyrabecsült mesterrel a későbbi, meghitt barátsága. Kodálytól nemcsak zeneszerzést tanult, hanem a népzene iránti érdeklődést, a természet, a hegyek szerelelét is. Földrajzi ismeretei, a népi kultúra, az irodalom alapos ismerete és szeretete és a Kodállyal való bensőséges kapcsolata alapozta meg A melódia története című igen jelentős művét. Kodállyal való kapcsolata a lipcsei tartózkodása idején sem szakadt meg, erről soksok levelük is tanúskodik. Hazatérése után rendszeres látogatója lett Kodály Zoltánnak, aki - bár mindössze 17 évvel volt idősebb - szinte pótapaként szerepelt Szabolcsi életében. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy folytatta a mester kutatásait. Szabolcsi Bence életének kétharmad részét a tudományos kutatások töltötték ki. A húszas-harmincas években bejárta a történelmi Magyar- ország egész területét, feljegyezve a népi dallamokat, szövegeket, búvárkodva a könyvtárakban. Részben e kutatásainak alapján jelentette meg jóval később, a kéziratban már régebben meglévő munkáját, A melódia történetét. Ötvenéves pályafutása során egyébként mintegy 500 írása látott napvilágot. Ezek jó része idegen nyelveken is megjelent. Igen jelentős műve, a legjobb baráttal. Tóth Aladárral együtt szerkesztett Zenei Lexikon (1. kiadás: 1931; 2. kiadás: 1965). Kutatásainak irányait még hozzávetőlegesen is nehéz lenne ismertetni, annyira szerteágazó- an vizsgálta a zene minden irányzatát, minden kérdését. Különösen jelentősek a Kodályról, Bartókról, Mozarttól, Beethovenről, Vivaldiról szóló művei. Különlegesek a népzenei kutatásai, a motívumok földrajzi terjedéséről szóló megállapításai. De nemcsak a magyar népzenével foglalkozott. Munkái között találunk például a héber muzsikáról, az eszkimó zenéről, az ázsiai népek zenéjéről szóló írásokat is. De nem nézte le az egyszerű ismeret- terjesztést sem. Előadásait ekkor is mindig zongorajátékával illusztrálta. Egyébként: még a legkisebb beszélgetése is a zongora mellett zajlott és zenei példákkal színezte a témát. Életének első szakaszában Budán, a negyvenes évektől kezdve viszont itt lakott a Pozsonyi úton. Fiatal korában, amikor feleségül vette a neves könyvkiadó, Győző Andor leányát, apósának könyvesboltjában is dolgozott. Ide jártak az írók, muzsikusok, hogy vele találkozzanak, eszmét cseréljenek. Ezt az életet a II. világháború zavarta meg. Szabolcsit munkaszolgálatra hívták be, amint erről már szó esett. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy Kodály és felesége itt is meglátogatták, ami az ő bátorságukat, emberi nagyságukat jelzi. A háború után energiáját a pedagógiai munkába fektette. 1946-tól élete végéig a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzora volt. Továbbra is részt vállalt a zenetudományi irodalomban. Számos zenei lapnak volt alapítója, szerkesztője. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1955-től rendes tagja lett. Munkásságát számos kitüntetéssel, dísztagsággal ismerték el. 1930-ban Baum- garten-díjjal jutalmazták. Egyike azoknak a tudósoknak, akik hírt, dicsőséget szereztek a magyar tudománynak. Itt lakott az Újlipótváros- ban, itt sétált végig a Pozsonyi úton, hogy az Akadémiára vil- lamosozzon. 25 éve halt meg, csendesen, úgy, ahogyan itt élt, közöttünk. Munkásságát kiváló tanítványok sora folytatja. Jövőre ünnepeljük születése 100. évfordulóját. (Köszönettel tartozom Szabolcsi Miklós professzor úrnak az értékes segítségéért.) Bogárdi Mihály ÖRÖKÖS TAGSÁG A Magyar Televízió és a Petőfi Rádió ismételten arra kéri önöket,hogy szavazzanak az örökös tagokra. Kedves Olvasó! Az ön feladata az, hogy a kuratórium által javasolt négy művész közül, kategóriánként, válasszon ki kettőt. Kérjük, hogy a kitöltött szavazólapot nyílt levelezőlapra ragasztva 1998. március 21-ig küldje el címünkre: Magyar Televízió 1810 Budapest, Szabadság tér 17. Örökös Tagság. Kéijük, hogy kategóriánként két nevet jelöljön meg x-szel. A levelezőlapra írja rá nevét, lakcímét és lapunk címét. A műsor támogatói: Medicor Holding Rt., MÓL Rt., Postabank Rt., Britannica Hungarica; Hungária Biztosító Rt. Nyugdíjpénztára, a takarékszövetkezetek partnere. Konzumbank, Laki Kft., Malév Air Tours, Quaestor. Színésznő Színész Csomós Mari □ Agárdy Gábor □ Komlós Juci □ Garas Dezső □ Máthé Erzsi □ H tiszti Péter □ Molnár Piroska □ Zenthe Ferenc □ Opereu-musital Operaene/ies színész Ilosfalvy Róbert □ Galambos Erzsi □ Kováts Kolos □ Lehoczky Zsuzsa □ Marton Éva □ Oszvald Marika □ Rost Andrea □ Vikidál Gyula □
