XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998. október / 10. szám

XIII. KERÜLI 62 éve szemtanú A XIII. kerület mértani közepe: a Röppentyű utca A Tutaj utca régében kanyargók a 15-ös villamos Teljes hosszában rollerpálya volt „Gyermekkorom hangulatára emlékezem” Özvegy Szajkó Lajosné a családi ház eló'tt, amely egykor közkedvelt vendégló' volt Özvegy Szajkó Lajosnét, Röppentyű utcai lakost, aki részt vett A mi utcánk pályázaton. Pályaművének elolvasása után a lakásán is felkerestük. Az itt következő' cikk az írása és a beszélgetésünk alapján született meg. A mi utcánk, amilyen nevű nincs még egy az egész országban, a kerület mértani közepén észak-déli irányban a Dunával párhuzamosan helyezkedik el. Észak felől a pákos patak, dél­ről a Gömb utca határolja. A Rozsnyai, Forgách, Fáy, Frangepán és Petneházy utcák keresztik. Egyenes folytatása a Rákos-patakon túl a Göncöl utca. Házunkat - amelyben a családommal ma is élek - szüleim vendéglőnek építették, s az is volt az 1952-ben bekövetkezett államosításig. Amikor szüleim a telket megvették, még koro­nával foglalták le, de már pengővel fizették ki. Államosítás után a házunk a Betonútépítő Vál­lalat munkásszállója lett, később a Csillár Szö­vetkezet irodáit költöztették bele. Családunk a házat 1960-ban romos állapotban kapta vissza. Férjem szüleinek a Röppentyű utca 42-ben ön­tési eszköz és vasárú gyára volt, 1949-ben álla­mosították. A 38-as szám alatt bérházunk volt, abban is laktak. Férjem szüleinek egykori gyá­ra helyén most asztalos üzem működik. A mostani házunk tehát 16 éven át az egész környéken és még távolabb is jól ismert vendég­lő volt. Nemes vendéglőnek hívták. Volt benne a vendégeknek 300 szék, kerthelyisége fel volt felszerelve kuglizóval. Asztaltársaságok jöttek össze nálunk rendszeresen. Hétvégeken zene szólt, táncolni lehetett. Nagy esküvőket rendez­tek e falak között. Híres volt a disznótoros va­csoráiról. Egyszóval elitvendéglő volt. Ez a ven­dégkör azóta még a környékéről is eltűnt. A Frangepán utca sarkán Nagy István ven­déglője várta az éhes vendégeket. A Petneházy utca sarkán a hírhedt Rigó kocsma működött. A Fáy és a Frangepán utca között sok lófu­varosnak volt háza. Akkoriban a Dunkli család tulajdonában lévő kocsma szolgálta ki őket. Tehát a Röppentyű utcában azelőtt két vendég­lő és két kocsma is jól megélt. Ma egy sincs. Az államosítás után a két kocsmát a XIII. kerü­leti Vendéglátóipari Vállalat üzemeltette to­vább, de a vendéglőket megszüntették. A Rozsnyai és a Forgách utca közötti részen úgynevezett lovagló volt, vagyis egy befásított járdasziget, ma már a nyoma sincs meg. A Röppentyű utca a kerület egyik legszélesebb útvonala, ezért a Váci út felújítása és a metró építése alatt főútvonallá válhatott. Akkor vezet­ték erre az Árpád hídtól Újpestig közlekedő 120-as autóbuszt. A Röppentyű utcának különböző arca volt. A 69-es háznak a tulajdonosa egy városatya volt, úgy mondják, azért tették széppé ezt a ré­szét az utcának. De az utcánk sok lebontott há­zaival együtt azt is lebontották, a telke most üresen áll. Ám egyes telkeken modem épületek is létesültek. Az utca északi végén, a 71. szám alatt például a Zalán furnérgyár volt, amelynek helyén aztán a Merkúr használt autókat értéke­sítő telep létesült. 1994-ben megszűnt és helyé­re a MEVA Rt. költözött, amely jelenleg is zsa­lurendszereket ad kölcsön építkezésekhez. A vele szemben lévő oldalon a fumérgyár irodái voltak, majd a Könyvértékesítő Vállalat hasz­nálta garázsként ezeket az épületeket. Később lebontották és 1987-ben az Ady Endre Gimná­ziumot építették a helyére. A Fáy utca sarkán kőfaragó műhelyei és lófu­varosok istállói helyén épült fel a közelmúltban az ESMA spanyol-magyar óriás reklámtáblákat üzemeltető cég modem irodaépülete. Egy cikkben szinte felsorolhatatlan hányféle gyár, kisiparos, telep létezett a Röppentyű ut­cában, s váltogatta egymást, de ennek a króni­káját talán az egész utcában legjobban ma már talán én ismerem. Két fűrészüzletre is emlékszem, az egyik Kele Lajosé volt, de a környék legolcsóbb fű­szerüzlete a Frangepán utca sarkán állt a Trebich család tulajdonában. Érdekességként jegyzem meg, hogy az utcában lakott a máso­dik világháborúban elsőként megkötött távhá- zasság-vőlegény, bizonyos Vetrich Lajos. Az utcánk újdonsága az 55. szám alatt felépült Ki­rályi templom a Jehova tanúi részére. S a mi szomszédságunkban épült fel egy sportruháza­ti nagykereskedelmi központ, amely környe­zetkárosító problémákat okoz nekünk, s ezek ellen küzdeni vagyunk kénytelenek. így változott meg a világ özvegy Szajkó Lajgsné, az egykori vendéglős lánya és csa­ládja Röppentyű utcai otthona körül. I” Uj gondozóház nyűt Angyalföldön ) „Bár itt az ősz s a téli árnyak, nem vagyok\ J egyedül. Örülök a drága sugárnak, ami még\ i rámvetül..” Új gondozóházat adtak át október 6-án a! ! Jakab József utca 2-4. szám alatt. A képviselő-testület által elfogadott szociá- ] j lis koncepció szellemében a kerület a termé- ] iszetbeni juttatások arányát így is növeli ai i pénzbeli juttatásokhoz képest. Az elmúlt i lévekben a felvett gondozottak száma folya-1 ] matosan nőtt, a gondozóházi ellátás iránt ér- j j deklődők száma magas. A felvételkor komoly j ] problémát jelentett az elhelyezni kívánt sze- j i mélyek kiválasztása, ezért volt szükséges ai 1 gondozási férőhely bővítése. Az új gondozóház 655 nf-es, 18 szobából 1 ] áll. ebből 2 a fekvőbetegek részére, a férőhely j [ 50 személyes. Tizenhatan a Mór utcai gondo- ] [zóházból költöznek át. A gondozóház átme-] i neti ellátást nyújtó szociális intézmény. Leg-1 1 fontosabb feladatai, a járóképes, gondozásra.! ! ápolásra szoruló; kórházi ellátást nem igény-1 [lő; családi gondozást átmenetileg nélkülöző;] [szociális krízis helyzetbe kerülő időskorúak] i intézményes ellátása, gondozása. Az intézményben teljes körű szociális, i [ egészségügyi gondozást, napi háromszori ét- [ [kezést, napi orvosi felügyeletet, és kulturális] [szabadidős programokat biztosít az önkor-] [mányzat. A beruházás költsége: 40 millió, az] lelső beszerzés költsége több mint 20 milliói i forint volt. i _______________________________________i r TI 11 _ 1 1 ~ ■—n I fn f A XIII. Kerületi 1 Helytörténeti Klub 1998. október 29-én, csütörtökön 16.30 órakor tartja következő összejövetelét. Program: két kerületünkről készült film vetítése: 1. Mesél a filmhíradó - 60 filmriport a 60 éves kerületről 2. Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó... a XIII. kerület. Helyszín: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény (Bp. XIII. kér., Váci út 50.) k Minden érdeklődőt szeretettel a klub vezetősége! hűi1. ^ . Hatalmas félköríves Pillantás a mai Tütaj utcára a Váci út felé Eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha fél évszázadnyi időt sétálnék végig a mi ut­cánkban? Alig nyolcszáz mé­teres útvonal. Egyszerre lát­nám a múltat és a jelent. Megváltozott és változásra vár a mi utcánk. Gyermekkoromban, lakó­helyem pontos meghatározá­sakor nagy előszeretettel em­lítettem meg, hogy a Váci út legújabb és legszebb házában lakom. Az 50-es évek elején ez még így volt igaz. Házunk építését háború előtt kezdték, és 1949-ben vált beköltözhe- tővé: a Váci út és a Tutaj utca sarkán. Kétéves voltam akkor. Rácsodálkozásaim a világra, értelmem nyiladozásai, a nagy séták során olyan képeket rög­zítettek bennem, amiket ma is élénken hordozok magamban. ...ma már ez látható a helyén Ilyennek láttam kislány koromban konyhánk ablakából a már lebontott szerelőcsarnokot... Néha ámulok: mennyit válto­zott a Váci út és a Duna-part közötti szakasz, a mi utcánk: a Tutaj utca! Gyerekként az utca két ol­dala között futkosva játszot­tunk „színes cápát”, „tolvaj lépést”. Az utca teljes hosszá­ban rendeztünk rollerver­senyt. Mi, gyerekek együtt alapítottunk bandákat, és az üres grundon volt az „állá­sunk”. Anyánk hazahívó hangját három utcányira hal­lani lehetett. Jármű ritkán za­varta meg játékunkat. Délelőtt a lovas kocsival köz­lekedő szemetes, és a délutáni oldalkocsis motoros, aki a szóda­vizet hozta házhoz. Na meg két-három naponként a jeges, aki ugyancsak lovas kocsin szállította a jégszekrénybe való jeget. Öblös kiáltása tiszteletet követelve csendesített el ben­nünket. Megjelenése­kor máris elkezdtük az apró törmelékek gyűjtögetését, ami a jégcsákány jóvoltából szertehullt. Éz szolgál­ta a kellemes hűsítőt. Óvatosan nyalogattuk fagylalt helyett. Ügy középtájon, a lakóházak után, vörös téglás épületek ural­ták az utca mindkét oldalát. Az Elektro­mos Művek szerelő­csarnokának és gyá­rának igazi, monu­mentális épület­remekeit őrzöm em­lékezetemben. A pá­ratlan oldal kör alakú, háztömbnyi épületét, a szerelőcsarnokot sokszor rajzoltam le a konyhaablakunkból. Ezt a képet ma is ott őrzöm szobám falán. ablakok, galambok által lepisz- kított tetőcikkelyek. A 70-es évek végén bontották le. Rob­bantáskor kártyavárként omlott össze. Bennem is valami... A páros oldalon lévő gyár­részleg vörös tégláit a 90-es évek elején hihetetlen gyorsa­sággal hordták szét, miután lerombolták. Kellett a telek az épülő Európa Centernek. De hát azóta sem épül. Csövesek lakta háztömbnyi üresség ma­radt a helyén, A sok nemzedéket elindító iskola is több színben pompá­zott az elmúlt 50 évben. Talán zöld volt, amikor én odajár­tam. Azután sárga, most jó régóta fehér színű. Nyiladozó értelmemet itt töltötték meg, az akkori leányiskolában. Mert szigorúan szétválasztva tanultak és játszottak a lányok és a fiúk. Csak a közös udvar­ra nyíló ablakokon bámulhat­tuk egymást, és a közös folyo­só állandóan bezárt elválasztó ajtaján dörömböltünk rejtjeles üzeneteket. A kulcslyukat mindig betömte valaki. Csak a kivételesek jutottak át a fiúis­kolába: szolfézs- vagy zongo­raóra ürügyén. Az iskolával szemben lévő hatalmas vastelepet csövek, drótok, vaslemezek hihetetlen mennyisége uralta. Tovább sétálok gondolat­ban a Duna-part irányába. Át­lépkedem a Pannónia utcai iparvágány sínéit, átmászok egy-két ott veszteglő vago­non. Megmászom a farakáso­kat és a vasúti talpfák rendben felállított sorait. Átellenben közeledem a malomhoz csat­lakozó Termény forgalmi Vál­lalathoz. Ennek udvarán vas­úti kocsifordító sínpár üze­melt. Tisztes távolból, de sok­szor megcsodáltam a vagonok ürítését, forgatását. Ezután tíz-húsz méterre ha­ladva kis házak, apró kertek sora kísérte a Duna vonulatát, maguk közé engedve a parton kanyargó 15-ös villamos sín­párját. Innen lépcső vezetett le a Dunához. Gyakran üldögél­tünk itt, élveztük a gyerekkor szabadságát. Hangulata volt ennek a környéknek. Úgy emlékszem a Kárpát utcai lakótelep építése eló'tt bontottak le itt mindent. Nagy átala­kulás kezdődött, teljes átrendeződés. Ma, a hajdani iparvágány helyére épült Kék Is­kola zárja le az utcán­kat. Megrövidült a Tu­taj utca. Ebben az 50 évben nemcsak az életem, de az utca is sokszor át­alakult. Minőségben lépett, előre. Lakóhá­zak sora épült a páros oldalon bekerített üres telkek helyén. Köztük apró parkok, játszóte­rek élénkítik az utca hangulatát, megőrizve a terebélyessé nőtt fá­kat. A hármas metró építésé­nek idején átmenetileg főút­vonal szerepét töltötte be a mi utcánk, ide irányítva a 79-es troli járatát. Az iskola is meg­változott. Az egyesített leány- és fiúiskola közös kaput nyi­tott a Tutaj utcára. A sok diá­kot látva van reményem, hogy egyszer, talán fél évszázad el­teltével lesz, aki majd utánam sétál gondolatban a múlt útvo­nalán és talán ugyanígy tollat ragad, mint én. Török Dánielné

Next

/
Thumbnails
Contents