XIII. Kerületi Hírnök, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998. szeptember / 9. szám
XIII. KERÜLI Magyar-francia tanárból mindentudó, népszerű színész Dunai Tamás: Az ember szeresse a „faluját” Ha vasárnap, akkor légkalapács? 1998. augusztus 8-án, szombaton és augusztus 9-én, vasárnap a Victor Hugo utca 13-15. szám alatti irodaház harmadik emeletén egy cég emberei felújítási munkát végeztek. Hárman dolgoztak, a munka betonfeltörés volt, amelyet légkalapácsos fúróval végeztek, nyitott ablakoknál. A munkát mindkét napon reggel 8 óra után pár perccel kezdték, és késó' délután hagyták abba. Az én lakásom ablaka ugyanarra a belső udvarra néz, mint az irodaház ablakai. A szombati napon még csak eltűrtem valahogy a munkával járó fülsüketítő zajt, de vasárnap már elviselhetetlen volt. A 30 fokos hó'ségben becsukott ablaknál is kibírhatatlan volt a zaj, még a saját rádióm hangját is elnyomta. Vasárnap reggel átmentem az irodaházba, ahol a portás - miután teljes tehetetlenségéről biztosított - üzenetet hagyott a vállalkozó székhelyén, hogy egy lakó idegeskedik, kéne csinálni valamit. Nem történt semmi, csak az emberek dolgoztak tovább. Háromnegyed tízkor felhívtam a kerületi rendőrséget. Egy járőr utánanézett a dolognak, majd telefonon visszahívtak. A szolgálatos őrmester szerint ők is tehetetlenek, az épületben felújítás folyik, tűrjem el. A portás szerint azért kényszerültek hétvégén dolgozni, mert munkanapokon az irodaház dolgozóit a felújítási munkák zavarják. Hát engem nem zavar leginkább azokon a hétvégi napokon, amikor pihenni szeretnék?! Én úgy gondolom, hogy vasárnap, az újlipótvárosi lakóövezet kellős közepén kijár nekem a zavartalan pihenés, és nem kell a saját lakásomból elmenekülni, hogy nyugalmat találják - főleg, ha nincs hova. Szeretném tudni, hogy valóban ennyire kiszolgáltatottak vagyunk-e? Ennyire úr a vállalkozó érdeke, hogy gátlás nélkül átgyalogolhat a lakókon? Semmi nem korlátozza ezt az önkényes eljárást? Talán van egy olyan önkormányzati hatáskör, amely megvédi a polgárokat. Esetleg nem is csak utólag, hanem akkor, amikor az esemény zajlik. Kántor Katalin Alig utca 8. Délutánok - esőben, napsütésben uondolj, gondolj néha rám... Az egyik délután hazafelé mentem, amikor hatalmas mennydörgések és villámlások közepette zuhogni kezdett az eső. Mivel nem volt nálam esernyő, a többi „sorstársammal” lent ragadtam az Árpád-hídi metróaluljáróban. Az eső miatt szörnyiilködő hangok között arra a lettem figyelmes, hogy valaki énekel. Elindultam abba az irányba, ahonnan a hang jött. A sok koldus között egy tíz év körüli kisfiú üldögélt az egyik sarokban műanyag pohárral a kezében, és a, Jut még eszedbe kedvesem” kezdetű dalt énekelte. Közelebb léptem hozzá, a pohárban néhány darab 5-10 forintos lapult. Ekkor már szinte mindenki elcsendesedett, az egész aluljárót a fiú szomorú kis hangja töltötte be. A meghatódott emberek sorban lépkedtek a gyermekhez, voltak akik néhány együttérző pillantást, akadtak, akik pár jó szót és sokan forintokat is adtak neki. A fiúcska a meglepetéstől és a félelemtől még gyönyörűbben énekelt. Közben kint az eső már csak szemerkélt, az emberek lassan eltünedeztek, mindenki ment a dolgára, csak a kisfiú maradt a sarokban és énekelt tovább. Akik ezen a felhőszakadásos délutánon az aluljáróban „ragadtak”, nem felejtik-e el, mit adott nekik,néhány perc alatt ez a kisfiú... És ők meg, akik nem voltak ott, gondolnak-e néha ezekre a kis koldusokra? Hull a vakolat, de hol a pénz? Az egyik délután, amikor már nem tűzött oly erősen a nap, egy néni sétálgatott az újlipótvárosi árnyas utcákon. Amikor elfáradt, leült az egyik ház előtt egy padra és csak nézelődött. Nézte az épülő Szent István parkot, a Dunát, a szigetet, s felidézte fiatalkora emlékeit. Nosztalgiázása azonban nem tartott sokáig, valami melléhullott a pádon, ám a néni nem törődött vele. Gondolatai újra elkalandoztak, amikor a fejére pottyant valami. Ekkor már körülnézett, van-e körülötte valaki, de senkit nem látott. így magában mérgelődött. Azt gondolta, hogy szünidejüket töltő gyerekek rejtőzködnek valahol, azok játszanak vele. Amikor harmadszor is kő esett az ölébe, úgy döntött, hogy otthagyja a padot és az emlékeket. Felállt és elindult hazafelé. Alig tett meg néhány métert, amikor a padra - ahol pár másodperce üldögélt - egy tégla nagyságú kő zuhant. A néni felnézett a mögötte magasodó házra, akkor vette észre, hogy nem a gyerekek szórakoztak vele, hanem az első emeleti erkély vakolata hullott. Éz a kis délutáni séta rosszabbul is végződhetett volna. Az Újlipótvárosban rengeteg felújításra szoruló ház van, és amíg a tatarozásukra nincsen pénz, bárki eshet egy erkélydarab áldozatául. (horváth) Válaszok előző számunk írásaira, képeire A szegedi Egyetemi Színpad amatőrjeként a „Ki mit tud?”- on Radnóti Hetedik eclogájával indult. A zsűriben helyet foglaló Mensáros László azt mondta: Jelentkeznie kellene a Színművészetire. A következő évben (a határidőt lekésve) jelentkezett. Elsőre felvették. Ennek huszonhat éve. Amikor egyszer Feleki Kamill megbetegedett, a Kabaré előadásában Dunai Tamás ugorhatott be helyette Schulcz úr szerepében. A szakmai ügyekben „hírhedten” jószemű és őszinte Feleki előbb megsértődött, majd gratulált a fiatal színésznek. Adott esetben Kos- suth-díjjal felérő gesztus volt már akkor, a kezdetekkor. Interjúalanyként is szépen, tisztán beszél. Előadásmódja tele van természetes, tartalmas, kifejező meghatározásokkal. Ilyenekkel: „Csak a sima víz tükrözi a holdat.” „Néha göröngyös lélekkel jövök haza.” „A szemétdombon is meg kell keresni a szépet.” „Az életnek nem a tartama, hanem a tartalma a fontos.” Családtagjaival együtt az életüket annak tekinti, amit a szó sugall: magánügyüknek. Erről ezt mondja a családfő:- ízlésünknek meg nem felelő rábámulások, jól értesültség- re törő intimpistáskodások alkalmával szokott megszólalni a párom: - O, hogy miért nem lettem a Hufnägel Pisti felesége?! Akik látták a tévében a Méz- ga családot, tudják, ki ő.- Annak sem örültem, amikor gyermekeim kicsi korában itt-ott a „jó apa” hamis szobrát farigcsálták rólam. Ez semmivel sem kevésbé ellenszenves. mint a színpadi „skatulyák”. Egyébként magam is nagy családból való vagyok. Öten voltunk, majd korán elvesztett édesanyánk halála után heten lettünk testvérek. Feleségemmel, Vácz Judittal mindkettőnk szegedi egyetemista korában jöttünk össze. Én magyar-francia szakos voltam, ő magyar-angol. Korábban az Akadémiai Kiadó szerkesztője volt, most angolt tanít. Tavaly voltunk 25 éves házasok. (A feleség karakter-hazudtoló beceneve: „Tücsi”.) 22 éves Marci fiúnk, aki színészvizsgám napján született, hozzánk hasonlóan szintén Szegeden negyedéves angol szakos egyetemi hallgató. Jó a nyelvérzéke, máris megvan a felsőfokú nyelvvizsgája. És ami szintén fontos: jól pozánozik. Misi 20 éves, mindene a zene és a színház, több hangszeren jól játszik, köztük dobon is. Gyerekként többször szerepelt már színpadon, a Lu- luban, az Aranytóban és másban, méghozzá olyan színész- nagyságokkal is, mint Tolnay Klári és Mensáros László. Egyszer a fiamat is játszotta az Esti Koméiban. Hogy mi lesz - ezt majd ő dönti el. Eszter lányunkról egyelőre annyit, hogy 11, éves. Bátyjai reggelente mindenesetre így köszöntik: - Helló, Blaha Éujza!- Szokatlan fordulat, hogy valaki már csaknem kész magyar-francia tanár, aztán hipp- hopp, színész lesz.- Nem hipp-hopp! A JATE Egyetemi Színpadán találkoztam a színpaddal, amelyet akkor drága boldogult barátunk, a rendhagyó tehetségű Paál István vezetett. Első perctől rajongtam azért, amit ő ott megvalósított. Megnevezni nehéz, nem is színház volt, hanem százféle kísérlet a nézők és a színpad közti távolság megszüntetésére, sőt, az egész társadalmi közgondolkodás megváltoztatására. Valóban teljesen átállt a tudatom a színházra, de azért meghallgattam franciatanárom, Nagy Géza szeretetteljes tanácsát, befejeztem az egyetemet, diplomás tanár vagyok, még a vizsgatanításom is megtörtént Szegeden. Addigra azonban már a Színművészeti hallgatója is voltam. Tanár voltomból igazán csak előnyöm származik.- Londonban is tanít, ha jól tudom.- Igen, de ez nem függ össze a tanárságommal. Nádasi Myrtill, a korábbi budapesti balerina, majd a Vígszínház színésznője, halhatatlan táncpedagógusunk, Nádasi mester leánya - ma Londonban színésznő - hívott meg egy fellépésre partneréül. Véletlenül jelen volt a BBC magyar adásának szerkesztője, akinek megtetszett a beszédstílusom, magyar artikulációm (évtizede „szép magyar beszédért, verskultúrájáért” kapott Greguss-díjat. - A szerk.), és megkérdezett, nem volna-e kedvem riporterei beszédének korrigálására, angolos akcentusuk lehető mérséklésére. Az ellenkező hiedelmekkel ellentétben annyit keresek ezzel, amennyit a jövés-menésre, az ottlétemre költők el, viszont szeretem csinálni. Amúgy tanári végzettségemet itthon is hasznosítom, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán zenés mesterséget tanítok.- Az Oriáscsecsemőtől Az ember tragédiájának Adámjáig, Luciferjéig hatalmas prózai feladatokat követően nagy zenés szerepek sora következett: az emlékezetes Srulik (Getto), Doctor Herz, Tevje (Hegedűs a háztetőn) stb., a színész-zenekar, mostanában a sikeres együttszereplés a Klezmer Bandáéi, valamennyi meglepően fejlett hangszeres tudással. Honnan ez a zenei felkészültség?- Otthonról, Mohácsról. Jó hallású, zenei érzékű család voltunk. Bőrgyári munkás édesapám a városi zenekar tagja volt, lagzikon, mulatságokon, sramli-zenekarban játszott, sok hangszeren. A nővérem szépen csellózott. Jómagam hét évig jártam zeneiskolába, tanultam és megtanultam klarinétozni, szaxofonozni, sok más hangszert is tudok kezelni. Játszottam szimfonikus, fúvós- és dixieland zenekarban. Hadd dicsekedjek: tiszteletbeli tagságával becsült meg a Magyar Klarinétos Szövetség. Kollégáim egyszer megtapsoltak, amikor a színfalak mögött gyakoroltam. A régi Zeneakadémia egy koncertjén, ahol konferálás volt a tisztem, Balogh József klarinétművész váratlanul megkínált egy hangszerrel, mondván: fújjunk valamit együtt. Klezmerék klarinétművésze, Kohón István írt nekem egy 64 ütemes szólamot. Meg nem felelő énekhangom elfogadhatóvá tételén Flohr Mária énekta- nárnő egy évtizeden át dolgozott. Neki köszönhetem, hogy immár berekedés nélkül bírom a musical-szerepeket. Tavaly Párizsban francia sanzonokat is énekeltem.- Említi Klezmeréket. Gondolom, a Hegedűs... hozta össze, önöket.- így igaz. Sokat tanultam és tanulok ezektől a képzett muzsikusoktól. Tavasszal Izraelben is velük szerepeltem. Bizonyos jiddis szövegek helyes ar- tikulálásában egy New Yorkból Pestre jött fiatal hölgy, Balogh Zsuzsa is segítségemre volt.- Pályája elején, ahogyan mondta, bizonyos beskatulyázástól tartott. Erre már nemigen van oka.- Nem is panaszkodom. Nagyon élvezem a rendhagyó megbízásokat. Mindig büszke leszek rá, hogy amikor Donizetti városában, Bergamóban játszottam a Macskákban Gastrofer Georgot, a nézőtérről kezemhez adtak egy cédulát: „Mondják meg a reszketős kezűnek, hogy külön is gratulálok: Donizetti itt született unokája.” A sokszínűség azonban még a legkevésbé sincs kimerítve. Szívesen játszanék valamely szélsőségesen gonosz figurát, mondjuk bérgyilkost. Negatív figurák nélkül a színész olyan, mintha a mutatványos csak egy kézzel emelgetné a súlyokat.- Mióta élnek itt. a XIII. kerületben ? Erre Tamás és Judit együtt válaszolnak.- Ebben a Katona József utcai lakásban 21 éve. Jutka véletlenül itt is született. De korábban is itt laktunk, a Vígszínház mögött. Erős a gyanúnk, hogy itt is maradunk. Érdekelnek szűkebb hazánk dolgai, és ha nem tetszenek, bosszantanak. A Szent István park most folyó átépítésére naponta ránézünk, hiszen a saját és a gyerekeink életének része. Lehet, hogy majd az unokáinké is.- Egyszer a Dagály utcai utcabálon egy felkérésre fel is léptem - emlékszik Dunai Tamás -, holott nem szeretem az ilyen típusú szabadtéri terepet. De a kerületemtől jövő felkérésre ma sem mondanék nemet. Az apámtól azt is tanultam: az ember szeresse a faluját. Végszónak ez éppen jó. A XIII. Kerületi Polgár- mesteri Hivatal Építési Osztálya részéről Csonka Tamás csoportvezető a következő tájékoztatást adta szerkesztőségünknek: A Hegedűs Gyula-Ipoly utca sarkán (Hegedűs Gyula u. 54.) lévő ingatlanon a B és K Kereskedelmi és Ügynöki Kft. kapott építési engedélyt pince + földszint + 5 emeletes, 41 apartman lakásos szállásépület építésére, amelynek kivitelezője a KÉV-Metró. Arról, hogy az építkezés miért maradt abba és mikor folytatódik, osztályunknak nincs információja. A Dráva utca 3/C szám alatti „Bérbeadó vagy eladó” táblával meghirdetett, bekerített terület magántulajdonú ingatlan, s mint ingatlannak a telekhatáron történő bekerítése jogszerű. A Hélia Szállóval szembeni, Kárpát utca 37^11. szám alatti terület közterület, tulajdonosa, illetve kezelője a Polgármesteri Hivatal Tulajdonosi Osztálya. A részletes rendezési terv szerint ide garázsok építhetők. (A témára még visszatérünk. A szerk.) Rajk András „Ha én gazdag lennék...” - Hegedűs a háztetőn - Illényi Katica hegedűművésznó' és „Tevje” Misi és Marci-J-LLt LiYaiicu-císL lu £//^. M-LeL-lí dcusei. uk- s.ut Li'iüveLedésL óin 4 i l l Tamás, „Tücsi” asszony és „Blaha Lujza”
