XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. június / 6. szám

XIII. KERÜLETI XIII. KERÜLETI NAPOK 19 Polgárjogot nyert a XIII. Kerületi Napok gondolata A hagyományteremtő szándék, amellyel önkormányzatunk az idén útjára indította az évenként a kerületté válás évfordulói al­kalmával megrendezendő XIII. Kerületi Napok rendezvénysoro­zatát, a kedvező fogadtatásból megítélhetően bevált, és jövőre, a 60. évfordulón folytatódni fog. Itt következő összeállításunkkal beszámolunk a XIII. Kerületi Napok 1997 néhány eseményéről, amelyekhez hozzátartozik a díszpolgári címek és más kitünteté­sek átadása és a hozzá kapcsolódó díszünnepség is. Vidám udvari előadás Ez a kerületünkben újra meghonosodni látszó udvari műfaj szintén másodszor hív­ta közönségét ezúttal az An­gyalföldi út 17. számú lakó­ház udvarára május 25-én. A ház nagy szeretettel és gondos előkészületekkel várta vendé­geit; ez alkalomra mindent ki­csinosítottak. A program fá­radhatatlan elindítója és ren­dezője Szegvári Gabriella - szervezőtársával, Hídvégi Lászlóval - a kellemes kör­nyezethez megteremtették a jó szórakozás feltételeit. Jan- za Kata, Bartkó Levente, Nagy Kati, László Boldizsár, Galamb Zoltán és maga Szi­getvári Gabriella, valamint Pedro szaxofonos, remek előadóképességükkel operet­tek és musicalek híres száma­it szólaltatták meg Zöldág László zenei kíséretével. A fi­atal fellépők művészi kifor­rottságában nagy szerepe van a műsoros délután művészeti vezetőjének, Sík Olga tanár­nőnek. Hegedűs D. Géza a tő­le megszokott erővel és felké­szültséggel mondta el József Attila A Dunánál című költe­ményét. Négy fiatalból álló táncegyüttes tette teljessé a műsort. Bayer Ilona, a Magyar Te­levízió közkedvelt műsorszer- kesztő-riportere háziasszonyi szerepében kedvességével aranyozta be az előadást. Nem mulasztotta el üdvözölni a ház függőfolyosóin elhe­lyezkedők közt a legrégibb és a legidősebb, valamint a legif­jabb ott lakót, a földszinti né­zők soraiban pedig a díszven­dégeket, Kellér Dezsőné Ma­jor Idát, Schubert Éva szín- művésznőt, Papp László há­romszoros ökölvívó olimpiai bajnokot és feleségét, Holop- né Schramek Kornélia alpol­gármestert, Somogyi Jánosné rendó'ralezredest, a kerületi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjét, a kapi­tányság helyettes vezetőjét, Bogár Jánosnét, az Angyal­földért Egyesület elnökét, és másokat. Szamosi István, az OKSB elnöke bevezetőjében méltatta a kezdeményezés jelentősé­gét, és a kerületi önkormány­zat további támogatását he­lyezte kilátásba. A műsor lát­tán hozzátehetjük: érdemes rá. A világsikerű operettek és musicalek mellett a magyaros ízt ez a táncszám jelentette Angyalföldi Diákfesztivál A kerületi napok rendezvényeinek utolsó két napja, sajnos a Hírnök lapzártája utánra esett. Ezért a május 31-én a Béke téren három helyszínen lezajlott Angyalföldi Diákfesztiválról csupán két gyorsan elkészített fotót tudunk közreadni. A Petőfi Diákszínpad produkciója A sátorszínpadon is egymást váltották az együttesek Bényei Károly Habár korántsem dicsekvő' természetű embert ismerhetünk meg benne, az bíz­vást állítható róla, hogy irígylésreméltó pedagógusi pályával dicsekedhet. Olyannal, amelyet két éve történt nyugdíjazása óta is töretlen aktivitással foly­tat, amire leginkább tanítványainak, szakterületének, a hazai oktatás ügyének, s benne - nem utolsósorban - a kerületünknek van szüksége. Hiszen amióta ta­nít - 41 éve - mindig is itt tanított. A magasfokú tudást az emberhez méltó ma­gatartás példáival és tiszteletével együtt adja át diákjainak. 23 éve speciális ma­tematikai tantervű osztályokban tanít, ennek eredményességét a tanítványai ál­tal elért eredmények bizonyítják. Újító szelleme - a többi közt a hatosztályos gimnázium bevezetése kapcsán - az egész hazai oktatás struktúrájának korsze­rű alakításában alkotóan érvényesül. Kerületi kötődésen túl ez is bennefoglal­tatik most elnyert díszpolgári címében.- Tanár úr, Ön 26 éve tanít a Berzse­nyi Dániel Gimnáziumban, amelynek most egyik tantermében beszélgetünk, de előtte 15 évet a 12 évfolyamos Pannónia utcai Általános Iskolában és Gimnázium­ban dolgozott. Úgy gondolom, életének erről az időszakáról is érdemes szót ejte­nünk.- Ez volt az én kezdőköröm. Hogy az ottani oktatói munka nehézségi fo­kát érzékeltessem, elárulom, hogy ta­nári karának jelentős része hagyta ak­koriban ott ezt az iskolát, jómagam azonban elmondhatom, ott edződtem tanárrá.- Ma az egy elismert színvonalú tanin­tézménye a kerületnek.- Azóta nagy változások következ­tek be még a környékén is. A mai lakó­telepi házak helyén barakklakások voltak, enyhén szólva hátrányos hely­zetű gyermekekkel. Némelyiknek az apja azt sem tudta, hogy a gyerek egyáltalán iskolába jár-e, miközben az esetleg már harmadszor járta az ötödik osztályt. Az iskola mellett még vasúti sínek húzódtak. Emlékszem, olykor betoltak egy-egy szerelvényt, s abból nagy briketthalmokat szórtak ki a föld­re. Este veszélyes volt arra haladni, mert a gyerekek brikettekkel dobálták meg az embert, nem téve kivételt a tan­erővel sem! De azért ők sem felejtenek, mert néha megszólítanak. - Jó napot Bényei tanár úr. Látom, hogy kissé dü­löngélnek a szesztől. Egyszer a kislá­nyom, aki éppen velem volt, meg is kérdezte: - Apu, mire tanítottad őket? Azt feleltem: - Hát erre nem, kislá­nyom. De végül is hasznos éveket mondhatok ma magamnak azokból, amelyeket abban az akkor túlzsúfolt, két műszakos, nagy tanári erőpróbát követelő iskolában töltöttem.- Hogyan került át onnan a Berzsenyibe ?- Amikor ott megszüntették a gim­náziumot, megkeresett a Berzsenyi ak­kori igazgatója, nem jönnék-e át ide. Persze, hogy eleget tettem a hívásnak, amelynek sokat köszönhetek, hiszen itt fokról fokra megvalósítottam az elvei­met és a terveimet. Mindazonáltal nem volt könnyű az életem, mert a megél­hetéshez még sok mást is el kellett vál­lalnom. Tanítottam esti általános isko­lában felnőtteket, méghozzá az akkori szokásoknak megfelelően egyes üze­mekbe kihelyezett rendszerben. Sokat kellett ehhez jönni-menni. Tanítottam itt a Berzsenyiben este felnőtteket, meg a Bánki Donát technikumban is. És 11 évig a Közgazdasági Egyetemre szak­munkásokat úgynevezett előkészítő tanfolyamokon. Volt olyan év, hogy mindegyik előkészítősömet fel is vették az egyetemre. Voltak tehát sikerélmé­nyeim, habár nagyon nagy fáradtság­gal járt. De kellett a megélhetéshez. Vi­szont az így szerzett tapasztalataimat és gyakorlatomat máig jól hasznosítom.- Nyugdíjazása előtt öt évig ebben az iskolában volt igazgató is. Úgy tudom, nemcsak tartalmilag korszerű ez az intéz­mény, de az épülete is az. Megfigyeltem, hogy sok diák a tanórákon túl is otthoná­nak tekinti ezt a helyet, mert még az esti órákban is tágas aulájában együtt marad­nak, egymás társaságában élik az életü­ket. Ez nagy szabadságra vall.- így van, s erre más iskolákban nincs is megfelelő hely, de valószínű­leg meg sem engedik. Van azonban en­nek a ragaszkodásnak árnyoldala is. Látván azt, hogy mindig ugyanaz a 30-40 diák marad itt a foglalkozáso­kon túl is az iskolában, megkérdeztem őket, miért nem mennek haza. Vissza­kérdeztek: minek mennénk? Úgy sincs otthon senki. És ez azt jelenti, hiányzik mögülük a családi háttér, a szülőknek nincs elég idejük és figyelmük a gyer­mekeikkel törődni, foglalkozni, amit semmiképpen sem pótolhat az iskola. Mindenesetre így is jobb, hogy itt töltik a szabadidejük egy részét, mintha mondjuk az aluljárókban tennék.- Amióta megvalósult a szabad iskola- választás, a Berzsenyi a legkeresettebb gimnáziumok közé tartozik. Nagy a túlje­lentkezés. Van ennek valami speciális oka?- Egyéb okok közt az, hogy a fővá­rosban csak négy gimnázium a speciá­lisan matematikai tantervű iskola. Emiatt a kerületnél szélesebb körből veszünk fel, kellően szigorú felvételi vizsga alapján, jelentkezőket. Járnak hozzánk Dunakesziről, Pilisről, Vácról is. Tudják az ide igyekvők, hogy jók az egyetemi felvételi statisztikáink, és a tanulmányi versenyekben is az élen vagyunk.-Jó hírnevük a múltban is gyökerezik.- A Berzsenyibe sok hírnevet szer­zett, de mindenképpen az életben helytállt ember járt. Olyanok is, akik külföldön vívtak ki maguknak magas pozíciót. 1993-ban a nálunk 1975 előtt érettségiz.ettekből létrehoztuk a Ber- zsenyis Öreg Diákok Körét. Mintegy négyszázan jöttünk össze, mert el ne felejtsem, magam is, a feleségem és az apósom is közéjük tartozunk. Eddig három találkozásunk volt. Minden év­ben március 15-e körüli Berzsenyi Na­pokat rendezünk, ezen belül Berzsenyi Akadémiát, amelynek előadóiul olyan tudományos, magasan kvalifikált, kül­földön élő, egykor berzsenyis barátain­kat hívjuk el, akiknek előadói témáju­kat előzőleg a diákjainkkal megbeszél­jük. Természetesen ők ezeknek a leg­lelkesebb hallgatói.- Ha máskor nem is, az érettségi talál­kozókon Ön is szembe találkozik az egyko­ri tanítványaival. Hall tőlük ilyenkor őszinte véleményt?- Felemlegetik, hogy ők sem mind­ig szerették a dolgozatírást meg a felel- tetést. A rosszabb osztályzatokkal sem voltak mindig kibékülve. Azóta azon­ban rájöttek, hogy ezekért is hálásak­nak kell lenniük, mert hozzájárultak a megszerzett tudásukhoz.- Ma is őszinték Önhöz a diákjai?- Azt hiszem, előbb nekem kell őszintének lenni hozzájuk. Többen még a tantestületben is túl fegyelmező, teljesítménykövetelő pedagógusnak tartanak. De én sok tanítványomban több tehetséget, nagyobb lehetőségeket látok, mint amilyenek őket magukat ambicionálnák.. Az ő ösztönzésüket kötelességemnek érzem. Érdekes, hogy általában a mai diákjaim értelmeseb­bek és tájékozottabbak, mint mondjuk a két évtizeddel ezelőttiek. Azt azonban nem mondanám, hogy, persze csak ál­talában, érdeklődőbbek, kitartóbban, céltudatosabbak lennének. Ennek bi­zonyára megvannak a társadalmi okai. De én őket a problémáikkal együtt szemlélem, igyekszem őket meg­érteni, kiváltképp akkor, ha még meg is bíznak bennem annyira, hogy meg­osztják velem. Ez a tizenéves kor az ér­zelmi viharok időszaka. Ha egy lány­növendékemen látom, hogy a szerelem boldog Ulejét éli, vagy a kapcsolat éppen lemerült, megpróbálom azt is tolerálni.- Hiszen önnek is van egy lánya.- Van, Orsolya huszonegy éves. Keményen készült az életpályájára a Vendéglátóipari, Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Főiskolán. A fiam, Mik­lós 31 éves, vám- és deviza ügyekkel foglalkozik egy vállalatnál. Kell-e mondanom, hogy ők is berzsenyisek voltak. Ákostól van a két unokánk, a hatéves Dani és a hároméves Ákos. A pedagógusi munka ma is százszázalék­ban lefoglalja az időmet, de a hétvége az tabu, az a családé a vizafogói ottho­nunkban. Úgy érzem, az életünket megkoronázza a díszpolgárság, habár én nem hajtottam végre hőstetteket. Csak tanítottam.- De azt teljes szívvel, ha szabad hoz­zátenném. Fábián László Sportsikereinek fényes listája példamutató emberi tulajdonságokon alap­szik, amelyek sorában első helyen áll a hűség a hazához, s azon belül a szű- kebb pátriához. Róla joggal mondhatjuk el, hogy Angyalföld nevelte azzá, amivé lett, a magyar és a legkiemelkedőbb nemzetközi bajnokságok soroza­tos győztesévé, az öttusa sportág világszerte magasra értékelt egyéniségévé. Tiszteletet parancsoló teljesítménye egyetlen klubban érett be, a kerületünk­ben működő Budapesti Honvédban, amelyhez harmincöt évesen huszon­nyolc éves kapcsolat fűzi. A szöuli olimpia aranyérmese, a világot győztesen megjárt élsportoló születése pillanatától a mi kerületünk fia maradt, s aho­gyan élete további céltudatos alakulását ismerjük, ezen nem is kíván többé változtatni - 1997 májusától immár méltán felruházva Budapest Főváros XIII. Kerületének Díszpolgára címmel.- Ön eddig a legfiatalabb díszpolgá­runk, s noha sok minden elért már, nincs olyan messze a gyermekkora, hogy ne em­lékezhessen élénken arra, mivel indíthatta el szülőhelye, a klasszikus értelemben vett Angyalföld, de azt is mondhatnánk: Tripolisz, a felfelé ívelő úton?-A szabadságélménytjelentette ne­kem ez a környék. S már a kezdetektől jó tanítóm volt az utca és a sport. A su­li után rengeteget fociztunk a srácok­kal a Pajtás utcában, ahol laktunk. Ezen a kis telepen 20-30 gyerekkel egy bandát alkottunk - no, jobb ha inkább csapatot mondok - együtt töltöttük szinte a nap huszonnégy óráját, egy­másnál ebédeltünk, vagy ha úgy ala­kult, vacsoráztunk, gond abból sem volt, ha egymásnál aludtunk. Közülük ma is sokan - velem együtt -Angyal­földön laknak, de azokkal is, akik el­származtak innen, megmaradt a jó kapcsolatunk. Ilyen összetartó ereje van ennek a helynek. Csendes, csalá­dias vidéke ez a kerületnek, nagyon megszerettem. Ma is itt lakom a szülő­háztól ötszáz méternyire, a Meny­asszony utcában a családommal a sa­ját házunkban.- Megvan-e még ebben a kertvárosi részben a régi közösségi szellem?- Jobbára a szüleim korosztályá­ban él még. De azért még néhány éve is láttam, hogy kiülnek a lakók a há­zuk elé, barátkoznak, szórakoznak, egyszer még utcabált is rendeztek. Csak úgy spontánul, a maguk kedvé­re.- Hallani olyat is a Tripoliszról, hogy ott híres csibészek is tanyáztak. Találko­zott velük?- Igen, de azok már 25-30 évesek voltak, amikor mi még csak 8-10 éve­sek. Akkorra már nagyot fordult a vi­lág, s belőlünk nem lettek a legendás értelemben vett tripoliszi csibészek.- A szülei nyilván tisztességre nevel­ték.- Az édesapám igazi melós ember. És ugyanúgy, ahogyan ő, erre én is büszke vagyok. Elmondhatom, hogy csaknem ötven éve ugyanamellett a satupad és esztergapad mellett áll. Akárhol dolgozik, a főnökei nagy- rabecsülik a szakértelmét. Az édes­anyám egy időben egy helyen dolgo­zott az apámmal. Ó most egyéni vállal­kozó a húgommal, építőanyagokkal foglalkoznak. Nem tudnak olyan vas­árut keresni náluk, amit meg ne sze­reznének.- Része volt-e a szüleinek abban, hogy már korán elkezdődött a sportpályafutá­sa?- Valójában akkor kezdődött el, amikor az apám kézenfogott és elvitt úszni tanulni. De ugyanígy tett a bá­tyámmal, az öcsémmel és a húgommal is. Az volt az elve: idejekorán tanuljon meg úszni a gyerek, mert az nem csak a testét edzi és egészséges életmódhoz szoktatja, hanem rendszerességre, cél- tudatosságra, a kötelesség teljesítésére is neveli.- Önnél ez az atyai elv roppant ered­ményesen és látványosan vált be. No per­sze, az egyéni képességei is kellettek hoz­zá.- És már akkor hétévesen a Buda­pesti Honvéd Sport Egyesülethez kö­tődtem. Úszásban Széchy Tamás is volt az edzőm. A Honvédban álltam át öttu­sára is, amelyhez az úszás jó alapnak bizonyult. A szövetségi kapitány aztán meghívott a felnőtt öttusa válogatott­ba.- És ez vezetett el ahhoz, hogy 1988- ban a szöuli olimpián, mint az öttusa csa­pat tagja, felállhatott a győzelmi dobogó legmagasabb fokára, dicsőséget szerezve a magyar színeknek. Emellett hat világ- bajnokságot, öt Európa-bajnokságot, öt magyar bajnokságot nyert. 1989-ben az év sportolójának választották, 1993-ban az év öttusázója lett. És ez még nem is a teljes adattára a sportkarrierjének. Remé­lem, nem haragszik, hogy Ön helyett mindezt én mondom el. Megkérdezem vi­szont, hogy szubjektiven melyiket tartja vagy érzi ezek közül valóban, ahogyan mondani szokás, a csúcsnak?- Ne kívánja, hogy egyet is kiemel­jek közülük. Adott esetben és körülmé­nyek között egy harmadik helynek is lehet nagyon örülni. Nagy értékű győ­zelemnek tartottam az életemben, ami­kor 1981-ben megnyertem a háromtu­sa magyar bajnokságot. És igazán gyönyörű volt, amikor 1989-ben öttu­sában egyéni világbajnok lettem, itt helyben, Budapesten.- Ilyenformán Ön az angyalföldi ba­rátságok mellett alaposan kitágította a kört és - joggal feltételezhetem - számos baráti kapcsolatra telt szert a nemzetközi sportvilágban. Jól gondolom?- Igen. A másik sportoló - felfogá­som szerint - csak addig ellenfél, amíg versenyben állunk egymással, de már két versenyszám között is a kettőnk közti barátságé az elsőség, legyen bár az ellenfelem amerikai, orosz, francia vagy japán. Egy percre sem szabad el­felejtenünk, hogy bármennyire fontos is lehet a számunkra, azért a sport el­sősorban mégis csak játék. Nem sza­bad azjélet legsorsdöntőbb kérdéseivel összemosni.- Úgy vélem, hogy Ön - aki a sport­nak áldozta élete egyrészét, amely ezért cserébe Önt naggyá tette - reálisan szem­léli a sportvetélkedés helyét az életben. De a sport tömegek testedzése és egész­ségvédelme is. Mindenekelőtt az ifjúságé. Ebben a vonatkozásban milyennek látja itt és most a helyzetet?- Roppant sajnálatosnak. A fiata­lok iskolai és iskolán kívüli leterheltsé­ge mellett a testedzés háttérbe szorul. Jó, én a Csata utcai általános iskolá­ban testnevelés tagozatos voltam, de akkor még a többi gyerekeknek másutt is heti 4-5 tornaórájuk volt. Most jó, ha egy egész hónapban van annyi. Ez szomorú. Ép testben ép lélek. Úgy tar­tom, hogy a testnevelés az értelmi fej­lődésnek is kedvez- A tények azt igazolják, hogy Ön azt a céltudatosságot és erőnlétet, amit a sportban alkalmazott, a civil életében is követi. Sorra diplomát szerzett a Testne­velési, a Közgazdasági Egyetemen, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főis­kolán. így szerzett tudását miképpen ka­matoztatja?- Egy marketing kft-t működtetek természetesen itt, Angyalföldön. En­nek alapjául a sportpályafutásom alatt megszerzett kapcsolatrendszerem és tapasztalatom szolgál. S ha a sportban napi 12 órákat edzettem és küzdöttem, most a vállalkozásomban ezt 14 órán át teszem. Úgy döntöttem, a „civil élet­ben” is sikereket akarok elérni, olya­nokat, amelyek aranyérmekkel érnek fel. De még ennél is többet jelent ne­kem a családom: Mónika, a feleségem, aki a Külkereskedelmi Főiskola mar­keting szakát végzi, tehát hamarosan a kolleginám is lesz, amellett édesanyja három és fél éves Marci fiúnknak és kilenc hónapos Sári lányunknak. Hadd kapjanak ők is egy kicsi részi a díszpolgárságomból... T A-1» 4 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents