XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. március / 3. szám

XIII. KERÜLETI 3 József Attila Müveló'dési Központ Múlt, jelen, jövő' Kultúrház a város szélén Hogyan született és fejlődött a JAMK? A kerületi Helytörténeti Klub rendezésében február harmadik he­tében Jelenics József előadást tartott a József Attila Művelődési Központ közel öt évtizedes történetéből. Bevezetőjében korképet és tájrajzot adott arról, hogy nézett ki a Rákos-patak és az esztergomi vasútvonal közötti terület fél évszázaddal ezelőtt. Futóhomok, kiserdő uralta a tájat. A Tarnay-kastély kivételével más térképre kívánkozó épület nem volt a környéken. A Váci út felé telepek sorakoztak egymás mellett; Madarász-telep, Tomori-te- lep, Babér-telep, amely magában foglalta a Tripolisznak nevezett részt is. Jelenics József (jobboldalt) előadását tartja a Helytörténeti Klubban Kulturális célokat is szolgá­ló munkásotthon, népház nem volt a környéken, kocsma an­nál több. Az egykori Tripolisz nevű kocsma helyén állt Er­dős bácsi vendéglője. Azért említjük meg a nevét, mivel ő nem csak a felnőttekre gon­dolt; a két világháború közötti években otthont adott az egyik angyalföldi gyermekba­rát csoportnak és minden ka­rácsonykor megvendégelte és megajándékozta annak tag­jait. A szakszervezeti befizető helyiségek voltak a munkás­kultúra bölcsői, három is volt a környéken. A Váci út 97. szám a VI/2. a vasmunkások befizető helyisége, ahol egy igen gazdag választékú könyvtár volt a legnagyobb vonzerő. Számos magyar klasszikus mellett megtalálha­tók voltak Zola, Balzac, Jack London művei, szombaton­ként pedig össztánc is volt. A Kerekes utca 6. szám alatt a Szállítómunkások helyiségé­ben tevékeny műkedvelő színjátszás folyt és hosszú éveken át ott tartotta összejö­veteleit az 1903-ban alakult Budapesti Kültelki Munkás­dalkör is, alkalmanként pedig a Váci úti Gyermekbarát Cso­port is összejött Galbicska bá­csi vezetésével. A huszas évek közepétől a Reitter Fe­renc utcában is volt egy befi­zető helyiség, amely szintén gazdag könyvtárával vonzotta a fiatalokat. Akinek a könyvnél nagyobb igényei voltak, az átkelhetett a Rákos-patakon és elmehe­tett a Váci út és a Láng László utca sarkán lévő egykori Urá- nus, majd később Hazám név­re magyarosított moziba, amelyet egyszerűen csak „kis bolhásának hívtak. A Váci úton a 3-as és az 55-ös villa­mos járt, a Lehel úton pedig a BUR-villamos. Egyetlen iskola volt az egész környéken, a Tömöri utcai barakk-suli, sok társával együtt annak a padjait koptat­ta a világhírnévre emelkedett Cziffra György zongoramű­vész is. Szobor vagy emlék­tábla egyetlenegy sem volt, nemcsak a környéken, de az 1938 nyarán önállóvá alakult XIII. kerület területén sem. A következő gondolatkör a kultúrház keletkezésével fog­lalkozott. Az Országos Társa­dalombiztosító Intézet (OTI) - az SZTK elődje - 1938. évi költségvetésében több millió pengőt irányzott elő a régi Tripolisz szomszédságában kislakásépítés céljaira, majd az egykori Krausz-Mayer- féle telkeken több mint hét­száz egy, másfél és kétszobás lakás építése kezdődött el, ahol elsősorban nagycsaládo­sok és állami alkalmazottak jutottak lakáshoz. Az építke­zés részeként tervezték meg az OTI Magdolnavárosi Kul- túrházát is, amely Angyalföld első területi kultúrházaként épült azzal a céllal, hogy „a környékbeli munkásságot szellemileg előre vigye.” Az eredetileg Horváth Sza­bolcs építészmérnök által ter­vezett épületben a kifejezetten művelődési igényeket kielégí­tő helyiségeken kívül könyv­tár, olvasó és előadóterem, 600 személy befogadására al­kalmas filmszínház, napközi otthon, étterem és lakások kaptak volna helyet. A tervek elkészülésétől a megvalósulá­sig több mint egy évtized telt el. Az építkezés 1939-ben kezdődött és 1950-ben fejező­dött be, mivel 1944/45-ben a háborús események, majd azt követően az óriási méretű inf­láció késleltette. Befejezésére csak 1949-ben került sor. Az építkezést a környék la­kói is segítették többek között Tyavodáék, Schreiberék, Kunczék, Penciék, Rattlerék, Pauliszék. Az angyalföldi dolgozók ösztönösen meg­érezték, hogy itt számukra ké­szül valami nagyszerű dolog. „A moziban a színpad már állt, a székek még hiányoztak, padlózat nem volt. Az első bált csak úgy tudtuk megtarta­ni, hogy a környék fiataljai társadalmi munkában téglával lerakták a helyiséget. Ebben mi gyerekek is részt vettünk” - írta Penczi Piroska, az egyik visszaemlékező. A kultúrház végleges átadá­sára 1949. december 30-án került sor, a kor divatja sze­rint Rákosi Mátyás Kultúrház néven. Az ünnepélyes meg­nyitón Pongrácz Kálmán, Bu­dapest polgármestere is meg­jelent. A Népszava így tudósí­tott a felszabadulás utáni Bu­dapesten elsőként átadott mű­velődési otthon megnyitásá­ról. „... és most december 30-án felavatják Angyalföld újabb büszkeségét. A kultúr­ház a szocialista kultúra fel­legvára, Angyalföld szellemi és kulturális életének egyik központja lesz.” A piros tég­lás épületben könyvtár, sport­helyiségek, társalgók, színház és moziterem vár az ide láto­gatókra. Büfét és óvodát is terveztek az épületbe. A kor lehetőségeihez képest jelentős volt a kultúrház technikai el­látottsága. A környék házaiba még vezetékes rádión érkez­tek a hírek, ezért méltán di­csekedhettek azzal, hogy a kultúrházban „két világvevő rádió is van”, valamint két zongora, ezen kívül lemezját­szó és táskagramofon. A kez­deti időszakban a vetítések 16 milliméteres filmmel történ­tek, a normál filmvetítő mozi­gép 1950-ben érkezett meg a kultúrházba, ekkor itt nyílt meg az első bemutató mozi Angyalföldön. A kultúrház el­ső programja az 1949-es szil­veszter vidám ünneplése volt, amely hosszú évtizedekre ha­gyománnyá vált. Ezt követően az előadó a kultúrház közel öt évtizedes periodizációjának kérdéseivel foglalkozott. A kultúrház történetének el­ső szakasza a Rákosi Mátyás Kultúrház története, amely 1949 decemberétől 1956 szeptemberéig terjedt, amikor a Népművelési Állandó Bi­zottság javaslatára a XIII. ke­rületi Tanács VB. a Rákosi Mátyás Kultúrház nevét Jó­zsef Attila Kultúrházra vál­toztatta. Ezzel az eseménnyel lezárult egy fejezet a kultúr­ház életében. Az 1956-os ok­tóberi műsorfüzeten már Jó­zsef Attila neve olvasható. A1 József Attila Kultúrház története 1956-tól 1961 máju­sáig, a művelődéspolitikai irányelvek megjelenéséig tar­tott. A József Attila Művelődési Ház története 1961-től 1968- ig terjed, akkor a Művelő­déspolitikai Irányelvek végre­hajtási utasításának részeként új besorolásba került a kultúr­ház és 1968. május 31-én megszületett az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ. Új minősítése alap­ján bizonyos szakterületek módszertani központjává vált. Ez az időszak 1989-ig terjed. Az 1990. évi rendszerváltást nem követte névváltozás az intézmény továbbra is An­gyalföldi József Attila Műve­lődési Központ néven műkö­dik, megújuló tartalmi mun­kával 1990 és 1997 között. Jelenics József A normál filmvetítőgép 1950-ben érkezett meg Az itt leírt részletek az 1997. február 20-án megtartott előadásból, valók; teljes anyagát a „XIII. kerületi helytörténeti füzetek” soro­zatban adják ki. Ezért megkérjük mindazokat a lakosokat, akiknek bármilyen írásos vagy tárgyi emlékük van a József Attila Művelő­dési Központ múltjáról, hogy azt szíveskedjenek az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe eljuttatni. (1132 Bp., Váci út 50.) Merre keresi feladatkörét? Fenyves Kornél új tervekkel az igazgatói poszton Nemrégiben új igazgatót neveztek ki a József Attila Művelődési Központ élére. Fenyves Kornél pályázat útján nyerte el a felelős­ségteljes állást. Az ő személyében testesül meg tehát elsősorban a kerület vezető kulturális intézményének jelene és jövője. Tapasztalt szakember, a közművelő hivatás fontos és értékes kapcsolatokkal rendelkező, közismert személyisége. Irodájában beszélgetünk vele.- Honnan érkezett új „ állo­máshelyére ” ?- A Józsefvárosi Művelő­dési Központban töltöttem be az igazgatói munkakört. Köz- művelődési szempontból a VIII. kerület is izgalmas terü­let, mindenekelőtt szociográ­fiai, szociális, etnikai összeté­telénél fogva. Hasonlóképpen a XIII. kerülethez a társada­lmi problémák sűrítménye és emberi drámák színtere. A különbség annyi, hogy a nyol­cadik inkább kispolgári, a ti­zenharmadik pedig munkás kerület. Persze főképp a ha­gyományaikat tekintve. Saj­nos a munkáshagyományok az utóbbi évtized változásai folytán elenyésztek, igény és érdeklődés irántuk nemigen tapasztalható.- Mi most a meghatározó igény ebben a házban?- Amerre a legutóbbi idő­ben a kerületben megfordul­tam, azt tapasztaltam, hogy értékzavarok keletkeztek erre­felé is. Új művelődési szoká­sokat kell megteremteni. A kihívás, amely a JAMK mun­kájának az irányultságát meg­határozza, kettős. A kislépté­kű, emberközelibb kisközös­ségi társasformákat kell kiala­kítanunk, s ezeket megismer­tetni, megkedveltetni a polgá­rokkal. Meghonosítani az autonóm civil kereteket. Hiá­ba él a tudatunkban a felisme­rés, hogy életük kérdéseibe már beleszólhatunk, ha nincs meg hozzá eléggé a felké­szültségünk, a kellő ismeret- anyagunk. Ennek a kapcsán szükséges új értékeket létre­hoznunk.- Tehát az értékzavarokkal, bizonytalanságokkal küszkö- dőknek igyekeznek valamilyen megbízhatóbb szellemi bázist nyújtani e falak között, úgy hogy az innen ki is sugározzák?- Igen, ezzel a kihívással nézünk szembe. De van egy hozzákapcsolódó másik kihí­vás is. A polgárok a napi élet- szükségleteik kielégítése mel­lett ma igen keveset tudnak áldozni művelődésre, tartal­mas időtöltésre, szórakozásra, felfrissülésre. Olyan szolgál­tatásokat kell nyújtanunk, hogy nálunk ezekhez hozzá­jussanak. Keressük e program részükre elérhető formáit. Szolgáltatásaink fontos terü­letének tartom a szakmai kép­zést és átképzést nyújtó tanfo­lyamainkat. Ezeknek egzisz- tencia-teremtő és megőrző je­lentőségük is van; törekszünk a tanfolyamaink hallgatóinak a munkaerőpiacon való elhe­lyezkedését elősegíteni. Ezt a munkát elődöm, Labáth Sán­dor igazgató igen eredménye­sen alapozta meg és folytatta a. JAMK kebelén belül. Bevé­teli forrásnak sem rossz vál­lalkozás a működési költsége­ink fedezésére, amellyel a ke­rületi önkormányzattól kapott anyagi ellátást kiegészíthet­jük. Igyekszünk új foglalko­zási ágakat keresni a képzési választék bővítésére.- A kezemben tartott nyom­tatott felhívásból, amelynek az a címe: „Adjon magának egy újabb esélyt!” azt látom, hogy az egyetemi szintű szel­lemi továbbképzés vonalán is új tartalommal töltik meg a ház rendeltetését.- így van. Megállapodtunk a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Művelő­déstudományi és Felnőttneve­lési Tanszékével, hogy Buda­pesten itt nálunk szervez ki­egészítő egyetemi diplomát adó művelődési és felnőttkép­zési menedzserképzést. A képzés időtartama három év. Hagyományos tevékenységi körünkbe tartoznak a művé­szeti iskolák. A Moholy-Nagy képzőművészeti műhelyünk már megalapozott hírnévnek és keresettségnek örvend. Igyekszünk azonban tovább nyitni a vizuális kultúra kor­szerű műfajainak és eszközei­nek befogadására.- Nyilvánvalóan egy mo­dern művelődési intézmény­nek versenyre kell kelni a házi elektronikus kultúrák elszívó erejével, gondolom.- Utunk valóban a számító- gépes bázisunk továbbfejlesz­tése, hiszen ez ma már a szá­mítógépes grafika, a virtuális világteremtés, a képzőművé­szeti alkotómunka egyik esz­köztára. Bekapcsolódunk a multimédiába, lehetőséget te­remtünk a videózás, de a klasszikus értelemben vett fil­mezés és fotózás művészeti használatára is. Benne va­gyunk az Internet hálózatban. Napjainkban az ilyen eszkö­zök vonzerejét nem nélkülöz­hetjük. Ugyanakkor a kézmű­vességet is kultiválni kíván­juk, ez szintén határozott ka­raktert tud kölcsönözni a há­zunknak. Bábművészeti köz­pontot akarunk itt felépíteni, sőt továbbmenően egy bábpe­dagógiai stúdiót. Ezzel, meg­lehet, önmagunknak terem­tünk konkurenciát, hiszen a nálunk felnövekedett akár amatőr, akár hivatásos báb­művészek majdan a maguk helyére szétviszik az itt tanul­takat, de ezáltal is növeljük e műfaj és egyben az intézmé­nyünk rangját. Fenyves Kornél- Ahogyan így hallgatom, erősödik bennem a meggyőző­dés, hogy nem csupán névle­gesen akarják a Központ cí­met viselni, hanem bizonyos művelődési, művészeti ágak centrumává igyekeznek válni.- Igen, ebbe az irányba mu­tatnak az elképzeléseink. Ter­vezzük, hogy vendégeket hí­vunk meg Európából a kortárs képzőművészet kiválóságai közül. így is színesebbé, tar­talmasabbá, vonzóbbá ten­nénk programjainkat, és élőb­bé, élénkebbé a nálunk látha­tó, tőlünk kapható élménye­ket. Azt, amiért érdemes hoz­zánk látogatni. Szeretnénk azt is, ha gazdagodna a nálunk ta­lálható dokumentációk szá­ma, például a legérdekesebb előadássorozataink és kiállítá­saink videófelvételeinek tárá­val. Gyarapíthatnánk így a munkánkból meríthető szel­lemi energiákat. Keresem te­hát a megújulás mindenféle formáit, mert mélyen hiszek a népművelésnek mint szakmá­nak a fontosságában. Jóllehet a népművelés kifejezés talán el­avultnak hangzik, de számomra ma is igaz jelentéssel bír.- Még ugye, hosszan vehet­nénk sorra a JAMK ajánlata­it? De hiszen azt olvasóink havonta rendszeresen megta­lálják lapunkban.- Kínálataink igénybevéte­lére szeretettel várja az itt dol­gozó hozzáértő csapat a kerü­let tisztelt lakosait. Érezzék házunkat otthonuknak - invi­tál mindannyiunkat Fenyves Kornél, a JAMK új igazgatója. Hadd idézzem ehhez kap­csolódóan pályázatának egy bővített mondatát: „Az intéz­mény működése szervesen il­leszkedjen a kerület életébe, a kerület kulturális szolgáltatá­si rendszerébe, segítse a kerü­let polgári hagyományainak újjáélesztését, erősítse a la­kosságnak a kerülethez kötő­dését. ” Ehhez kívánunk jó munkát, sok ötletet és sikert Fenyves Kornélnak. Sas György Templomi hangversenyek A Lehel téri Árpád-házi Szent Margit templomban március 16-án, vasárnap 19 órakor barokk hangverseny lesz Műsoron: Händel: Messiás oratórium - nyitány; Bach: Air; Pergolesi: Stabat mater Közreműködik: Szilfay Márta (szoprán), Sződy Márta (alt), valamint a Lehel téri templom Szent Margit Női Kara, a XIII. kerületi Hunyadi Mátyás Általános Iskola Kó­rusa (karnagy: Németh János- né) és a Vass Lajos Zenekar. Vezényel: Bánkúti Gábor. * A XIII. kerületi Béke téri templom 1997. március 16- án, vasárnap 17 órakor Orató­rium-estet rendez. A műsor­ban részletek hangzanak el Händel: A Messiás című mű­véből. Közreműködik: Perlaki Ágnes, Sárdy Éva, Mocskonyi Brúnó és a Szent Lászíó Ének- és Zenekar. Vezényel: Gyarmati Tóth Tamás. Kis keramikusok a Moholy-Nagy műhelyben «

Next

/
Thumbnails
Contents