XIII. Kerületi Hírnök, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997. november / 11. szám

/ „Az irodalom visszakerült S természetes helyére” Látogatás Réz Pálnál \ a Holmi főszerkesztőjénél f Egy Jászai téri lakás ad ott­hont a város, sőt nyugodtan mondhatjuk, az ország egyik legjelentősebb szellemi mű­helyének, a Holmi című iro­dalmi és művészeti folyóirat­nak. Szerkesztőség és egyéb infrastruktúra híján Réz Pál főszerkesztő Dunára néző, könyvekkel telezsúfolt dolgo­zószobájában beszélgettünk a Holmi múltjáról és jelenéről.- Csaknem egy évtized telt el azóta, hogy létrehozták a folyóiratot. Akkor, 1989-ben milyen szándékkal, milyen tervekkel láttak hozzá a lap működtetéséhez ?-A 19. században Arany és Vörösmarty, később a Nyugat nagy nemzedéke, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád sokat és nagyszerűen fordítottak, és aztán ennek volt bőven folyta­tása, Szabó Ló'rinc, Vas István nevét említhetném. A mai rendszerben azonban a vers- fordítás visszaesett, legaláb­bis mi így gondoltuk, ezért ír­tuk ki a pályázatot. Meglepett bennünket az, hogy a vártnál sokkal jobb eredménnyel zá­rult, rengeteg fiatal költő, is­mert és ismeretlen egyaránt, jelentkezett kitűnő fordítások­kal. A novellapályázat épp a Réz Pál a Jászai téri otthoni szerkesztőségében - vagy szerkesztőségi otthonában? - Rudi kutyájával- Ez a nagy politikai válto­zások idején volt, arra gon­doltunk, hogy most már lehet­ne egy olyan folyóiratot indí­tani, amelybe nem szólhat be­le semmilyen hatalmi szerv, így aztán barátaimmal, akik közül hadd említsem meg Petri Györgyöt, Várady Szabolcsot, Mándy Ivánt, Göncz Árpádot, Domokos Mátyást, Radnóti Sándort, Kocsis Zoltánt, 1989 tavaszán elkezdtük törni a fejünket. Féléves előkészület után vé­gül megindult a Holmi, amelynek az volt a célkitűzé­se, hogy jó műveket közöljön, s ne tartozzon semmilyen politi­kai vagy stiláris csoportosulás­hoz. Egyedül valamiféle felvi­lágosult szellemiségre töreked­tünk, ezért kölcsönöztük a cí­met Bessenyei Györgytől, aki 1779-ben A holmi címen adta ki művelődéspolitikai röpiratát.- De azóta mind az iroda­lom, mind a kultúra szerepe megváltozott...- A magyar hagyomány szerint az irodalomnak igen fontos társadalmi szerepe van, s furcsa módon a szocializ­musban a cenzúra következté­ben nagyon nagy súlya is volt. Napjainkban tudomásul kell vennünk, hogy az irodalom visszakerült természetes he­lyére, abba a helyzetbe, amelyben egykor volt, s meg kell elégednie egy áttételes társadalmi szereppel. Az ele­jén például azt hittük, hogy nagyobb példányszámban fo­gyunk majd el, a háromezer példányt sokáig keveselltük, de aztán arra kellett gondolni, hogy annak idején a Nyugat is ezerkétszáz, sőt volt olyan korszak, hogy nyolcszáz pél­dányban jelent meg. Tudomá­sul kellett vennünk, hogy a Holmi bizonyos értelemben elitfolyóirat marad.- Azért Önök alaposan megmozgatják az irodalmi életet különféle pályázataik­kal. Elsősorban a műfordítás- pályázatra és a nemrég befe­jeződött novellapályázatra gondolok. múlt héten fejeződött be. Hét­száz novella érkezett, ami igen nagy szám. Ebből a hét­százból Domokos Mátyás, a prózarovat vezetője meg én elolvastunk minden novellát, és kiválasztottunk körülbelül hetvenet. Végül ebből a het­venből, amelyet minden szer­kesztőségi tag elolvasott, vá­logattuk ki azt a hetet, amit dí­jazunk és azt a huszonötöt, amelyet még közlünk. Az eredményt a decemberi szám­ban tesszük közzé.- Ön korábban egy újság­cikkben, éppen a novellapályá­zat nyerteseinek díjazása kap­csán azt nyilatkozta, hogy az eh­hez szükséges pénzt akár a föld alól is előteremtik. Sikerült?- Igen, végül sikerült. Sze­rencsére kialakult némi tekin­télyünk, s van néhány intéz­mény, amely támogat bennün­ket. Az egyik a Nemzeti Kultu­rális Alap, a másik a Soros Alapítvány. Ám ezen a kettőn kívül nagyon nehéz szponzo­rokat találni, s ez az egész fo­lyóirat működését érinti. Ugyanis ez a támogatás nem automatikusan^ és folyamato­san működik. Én azt szerettem volna, ha valamilyen intéz­mény, anélkül hogy ez a füg­getlenségünket veszélyeztetné, felkarolná a Holmit anyagilag, de ez sajnos nem sikerült.- A múltról és a jelenről már beszéltünk. Ejtsünk pár szót arról is, hogy a közeljö­vőben mivel találkozhatnak az olvasók a Holmi hasábjain?- A már említett pályázat eredményeképpen novellából egy évre való anyagunk van, a nyertesek írásait a decemberi számtól kezdve folyamatosan közöljük. A másik, amit ki­emelnénk, az egy kéziratban fennmaradt Déry-regény. Ezt az író a börtönben írta a letar­tóztatása és az ítélethozatal között, 1957-ben. E százötven oldalas művet, amelynek El­beszélés a címe, az idei három utolsó számunkban találhat­ják meg az olvasók. Baróthy Zoltán HOLMI íX. éu^űSífcsK 10. gz&m '•■F 1QQ/ „£?■/,&**. 1997. odűééee­ISKOLAI HÍRNÖK AZ ADY ENDRE GIMNÁ­ZIUM (Budapest XIII., Röp­pentyű u. 62.) az 1998. év szeptemberében indítandó 4 és 6 évfolyamos gimnáziumi osztályaiban előzetes felvételi vizsgát tart (írásbelit). Idő­pontja: 1998. február 12. 14 óra. Jelentkezési határidő: 1998. február 6. Jelentkezni az iskola portáján elhelyezett jelentkezési lappal lehet. Át­vehető 1998. január 12-től. A felvételi vizsga követelmé­nyei az általános iskolai tan­anyagra épülnek.Vizsgatár­gyak: matematika, magyar a 4 és 6 évfolyamos osztályok­ban. A 4 évfolyamos speciális angolos osztályban angol nyelvből. Megfelelő számú jelentkező esetén úgynevezett kezdettől fakultáló csoporto­kat indítunk matematika, bio­lógia, számítástechnika tan­tárgyból. Az ide jelentkezők­nek a fenti tárgyakból írásbeli felvételi vizsgát tartunk. * * * A PANNÓNIA ISKOLÁ­ÉRT ALAPÍTVÁNY KURA­TÓRIUMA köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik erre az iskolára gondolva adóalapjuk 1%-át az itteni fejlesztések ja­vára ajánlották fel. A beérke­zett összeg 661 820 Ft, mely­nek felhasználásáról a nyilvá­nosság előtt számolnak majd be. * * * A JERIKÓ KERESZ­TÉNY HUMÁN GIMNÁ­ZIUM 8. osztályosok számára gimnáziumi előkészítő prog­ramot szervez. A felvételnél a XIII. kerületiek előnyt élvez­nek. Az előkészítő ideje: min­den szerdán, minden második csütörtökön 14.45-17.00 órá­ig. Érdeklődni: 149-9198-as telefonon, XIII., Országbíró u. 46. Ki tudja, mit tartogat a Fennvaló? Beszélgetés Győrffy László íróval A Lehel-piac környékén, egész pontosan az Ipoly utcá­ban él immár közel másfél év­tizede az ötvenes éveinek kö­zepén járó - ahogy ő mondja: ballagdáló - Győrffy László, míves, szépen komponált no­vellák, hangjátékok, regé­nyek, indulatos, igazságkere­ső publicisztikai írások szer­zője. Alkotásainak tárgya és ihletője elsődlegesen a ma­gyar valóság: önéletrajzi ele­mekkel átszőtt munkássága irodalmunk realista, ha úgy tetszik, „móriczi” vonulatá­hoz tartozik, Adyval szólva: életes minden sora. Ezért is érdekelnek az író mögött lévő súlyos esztendők.- Az Ön generációja nem szűkölködik a törté­nelmi pofonokban...- Nem bizony! Hiszen gyermekkorunk, gyer­mekkorom őriz bőven háborús emlékeket, aztán jöttek az ötvenes évek, kamasz-ifjúkoromat 56 tüze perzselte. A konkré­tumokat nézve: a háború végét egy VIII. kerületi pincében éltem át, négy­ötéves kisfiúként, aztán apámmal, aki nem sokkal később osztályidegen lett, lévén háza, lóistálló­ja, melyet persze elvet­tek, egyszóval apámmal Pestszentlőrincre költöz­tünk, megelőzve a kitele­pítést. Szegény anyám akkor már nem élt, apá­mat pedig egy-két esz­tendő választotta el a hatvan­tól - kései gyermek voltam. Természetesen Lőrincen jár­tam iskolába,' gimnáziumba. Amíg jártam. Mert 56-ban bi­zony bementem a „városba”, részt vettem az utcai harcok­ban, és 1957 januárjában sür­gősen el kellett hagynom az országot: apámat figyelmez­tették, hogy el akarnak vin­ni... Veszélyes úton jutottam ki Bécs mellé, ezt egyébként megörökítettem a Kőorgonák című regényemben. Nem töl­töttem hosszabb időt kint, apám megírta: mégsem keres­tek. Ősszel már itthon is vol­tam, aztán 1958-ban le is érett­ségiztem. Szívem szerint egye­temre mentem volna, ám még csak nem is továbbították a fel­vételi lapomat, no nem az 56-os dolgok miatt, hanem mert szár- mazásilag „egyéb” voltam.-Azt tudom, hogy a tovább­tanulás egyetlen lehetséges út­ját választotta: színésznek ké­szült, a főiskolára felvették. Győrffy László- Igen, ez volt a Kádár-kor­szak egyik szelepe talán. A lé­nyeg, hogy 21 évesen - miu­tán dolgoztam a Vígszínház­ban, mint díszletmunkás és jártaid a'Népművelési Intéze­ten belül működő Színjátszó Akadémiára - felvettek a Színművészeti Főiskolára. Akkor tényleg színész akar­tam lenni. AEB BANK RT JUBILEUMI PLUSZ Az alapításának 75. évfordulóját ünneplő ÁÉB BANK RT. ismét egy különleges ajánlattal vár mindenkit! Magánszemélyek és vállalkozások egyaránt élhetnek a lehetőséggel: 1997. október 27. és 1998. március 31. között a számlanyitás keretében egyszerre több korszerű banki szolgáltatást is kínálunk. A képlet: folyószámla + VISA kártya + közüzemi átutalások lebonyolítása + munkabérszámlák kezelése + electronic banking = ünnepi szolgáltatáscsomag + díjkedvezmény + magasabb kamat ALTALANOS ERTEKFORGALMI BANK RT. Hogy mi kerüljön a csomagba, arról Ön dönt, a többi a mi dolgunk. Részletes felvilágosításért FORDULJON A KERÜLETI BANKFIÓKUNKHOZ : 1 I 38 BUDAPEST, VÁCI ÚT 202/C. (A DUNA PLAZA MELLETT) TEL.: 129-7417- Lett is.- 1965-ben diplomáztam, aztán színészként és drama­turgként dolgoztam különbö­ző vidéki színházakban.- És az írás?- Már a főiskolai évek alatt is tollat fogtam, az első komo­lyabb mű egy filmnovella volt, melyet a Herskó János által vezetett stúdió megvett, de nem lett belőle film:, hiszen 1963-ban a hortobágyi kitele­pítésről írtam. Aztán 1965—66-tól már rendszere­sen publikáltam. Próba, elő­adás, írás, így teltek a vidéki színházakban az éveim. Or­szágos folyóiratban, a Kortársban csak 1969- ben jelent meg novellám, a Dobd fel magad, fiú! Nagy botrány lett belőle, későn kapcsoltak az ille­tékesek, tudniillik ez a novella is többek között a kitelepítésről szólt. Egy kis szilenciumot kaptam, kötetem is nehezen jelent meg, csak 1975-ben. Novelláskötet volt.- Mióta él - úgymond - az irodalomból?- 82-től vagyok Pes­ten végleg, és 82-től szo­rult háttérbe a színészet. Egy-egy kisebb szerepet elvállaltam és elvállalok (film, tévé, rádió, szink­ron), de az írás lett a ke­nyerem és a létformám. Minden nap - hacsak közbe nem jön valami ­néhány órát dolgozom, ülök az íróasztalnál, görnyedek az öreg írógépem fölött. Ennek amúgy története van, mármint hogy ezt megtehetem. 83-tól újságokat szemléztem, vagyis ebből éltem, 89-90-ben az el­ső ellenzéki napilap, a Dátum írói munkatársa voltam, utána a Magyarok Világszövetségé­nek a lapjánál lettem szer­kesztő. Az újság ideiglenes megszűnése óta nincs állandó munkahelyem, állásom. Nem mondhatni, hogy megjutal­maztak.- Ezt hogyan érti?- Meglehetősen nehéz éle­tem volt a Kádár-korszak alatt; publicisztikámban, ha úgy tetszik, a „nemzeti” olda­lon álltam és állok, de a szám­lát soha nem nyújtottam be, hívni meg nem hívtak. Ami velem történt különben nem egyedi. Többször megírtam: korosztályom számos tagja sokat tehetne az országért - ha hívnák. Én mindenesetre dolgozom - vagyis írok. Pub­licisztika, széppróza, riport: mindarról, ami én vagyok, s ami köröttem van.- Jó ideje ez a kerület veszi körül.- 1984-ben költöztem a ke­rületbe. Tárgyak garmadája található a dolgozószobám­ban, s megélt angyalföldi em­lékek sora bennem. Eddig ki­lenc könyvem jelent meg, majd két tucat rádiójátékomat játszották itthon és külföldön, s lám, mióta a kerületben la­kom több kötetem született, kötődnek tehát Angyalföld­höz. Nem beszélve arról, hogy közéleti írásaimban föl- fölbukkan a kerület, egyik hangjátékom, a Zsibvásár ih­letője és szereplője a Lehel­piac. Karácsony előtt jelenik meg új kötetem, a Tibeti mus­kátli magyar erkélyen, ez ugyan egy Európa Intézet ál­tal adott bécsi ösztöndíj során született - egykori emigrán­sokkal beszélgetek -, de az Ipoly utcában állt össze a vég­ső változat. S ki tudja, mit tar­togat még a kerületben a sors és ahogy én hívom, mert hívő ember vagyok: a Fennvaló? Kaiser László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents