XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996. június / 6. szám
A Vígszínházban született meg a „mozi” Százévesek randevúi „Ennél többet nem lehet elérni...” Benkő Gyula 58. éve tagja 100 éves színházának E z év május elsejének éjszakáján a Magyar Televízió széles nyilvánossága előtt ünnepelte meg a Vígszínház fennállásának századik évfordulóját. Megnyitásának történetéről márciusi számunkban mi is közöltünk hiteles visszaemlékezést. Mindeközben javában benne jártunk egy másik százéves intézmény, a mozi jubileumi megünneplésében. A mozi és a Vígszínház tehát szinte együtt születtek meg, és életük első évtizedeiben több alkalommal - bátran mondhatjuk így - történelmileg összeforrtak. Ezeket a „liezonokat” elevenítjük fel a következőkben. Korai mozgófényképek Fennállásának még csak a harmadik évadjában járó Vígszínház 1898 április 29-én egy német bohózatot mutatott be Mozgófényképek címmel. A magyarra fordítás munkáját Ditrói Mór igazgató Heltai Jenőre, a napjainkban is játszott színdarabjai révén híressé vált író-köjtő-műfordítóra bízta. A darab cselekménye ekképpen bonyolódott: egy kikapós férj kimenőt akar egy görbe estére, ezért gálánsán mozijegyet vesz a feleségének és az anyósának. A moziban lepergő filmfelvételen a feleség megdöb- benten a férjére ismer, amint egy fürdőhely parkjában intim kettesben látható egy hölggyel. A szerelmi in flagrantinak ezt a „korszerű” módját mindaddig nem ismerte az emberiség. Ennek ellenére az egész ügy ma már aligha érdemelne figyelmet, ha Heltai nem toldotta volna meg a fordítást egy igen eredeti ötlettel. A berlini ősbemutatón ugyanis a szereplők között csak szó volt a filmről. Csupán elmesélték, hogy mit is láttak moziban. A Vígszínházban viszont Heltai javaslatára a balvégzetű filmjelenet le is pergett az előadás keretében. Hogyan valósították meg e merész elgondolást? Hiszen két és fél év sem telt el a mozgókép párizsi bemutatója óta. Magyarországon még minden feltétel hiányzott akár egy ilyen rövid film előállításához is. A Vígszínház érintkezésbe lépett az egyik francia filmgyártó céggel. Ennek eredményeképpen Tapolczai Dezső, akire a férj szerepét osztották, el is utazott a francia tengerpartra. Egy nap alatt kész lettek a forgatással. De Heltai - hogy a dolog még frappánsabb legyen - a darabot a fordításkor hazai környezetbe helyezte. A férj Siófokon csalja meg a feleségét. A film címe is az volt: Siófoki kaland. Háttérben a francia Riviérával! De ez mit sem számított. A produkció újszerűsége nagy sikert aratott. Olyannyira, hogy kilenc év múlva 1907 június 14-én a Mozgófényképeket, benne a Siófoki kalanddal, felújították. Azt azért a közönség egy kicsit megcsodálta, hogy Tapolczai a filmhez képest a színpadon némiképp megöregedett... „Nyelvújítás” egy kupiéban Heltai Jenő nevéhez az elébb említett érdeménél sokkal nagyobb jelentőségű tett fűződik a mozgókép karrierjének a Vígszínház színpadán és az egész magyar köztudatban történt meghonosítása terén. S ez összefügg egy bűvös szóval, amelyet ő teremtett meg, s az eddigiek ecsetelése közben teljesen jogosulatlanul és történelmietlenül használtam, mivel ez a szó akkor még nem létezett. Illetve... 1907 június elsejéig azoknak a nyilvános helyiségeknek, ahol filmeket vetítettek még nem volt közhasználatú magyar nevük. Volt viszont sokféle idegen nevük. Ezek közt a leggyakoribb a kinematográf volt, amit a magyar közönség „kini”-nek becézett. Az imént ismertetett napon mutatta be a Vígszínház Heltai Jenő Bernát című színdarabját. A főszerepeket Hegedűs Gyula - nevét a színház közelében utca őrzi - és Kornai Berta játszották. A fiatal színésznőnek ez a szerep volt e színpadon a bemutatkozása. Egy kupiét is énekelt a darabban Heltai szövegével, Kálmán Imre zenéjére. A kupié címe ez volt: Dal a moziról. így kezdődött: „Berta egy szép nyári este a Körúton men- degélt...”, a refrénje pedig így hangzott: „S mert a Berta nagy liba, mégis elment a mozi-mo- zi-moziba!” E pillanattól kezdve mindenki a mozi szót használta. Hamarosan már nem is becézésként hangzott. Mondhatni „hivatalos” rangra emelkedett. Sejteni lehet, hogy a Mozgófényképek című darab 1907 június 14-i felújítását is a mozi szó megszületése indokolta. Volt egyszer egy mozigyár 1911 nyarán a következő híradás jelent meg az egyik napilapban: „A Pannónia és a Sziget utca sarkán lévő óriási telken egy üveges csarnok épül. 50 méter a hossza, 25 a szélessége. Mozigyár lesz. Se fa, se ház nincs a közelben. Ha a környék kiépül, sem lesz a közelében ház, lévén ez a környék sétatérnek kiszemelve. De majd csak húsz év múlva.” Ma, 85 évvel később, a Pannónia és a - mai nevén - Radnóti Miklós utca sarkán híre- hamva sincs semmiféle üvegcsarnoknak, de még sétatérnek sem; csupa lakóházzal épült be a környék. 1911-ben azonban , az első filmgyártási célra épült létesítmény jelentős technikai haladásnak számított. Azért épült teljesen üvegből, mert az akkori kezdetleges műteremvilágítási viszonyok miatt mindenképp szükség volt a napfény „közreműködésére” a műtermi filmforgatásoknál is. Szenzációként tálalták a lapok, hogy az új filmvállalkozás, amelynek a Hunnia Biográf Társaság nevet adták, a közeli Vígszínház érdekkörébe tartozik. Igazgatója Faludi Miklós lett, Faludi Gábornak, a Vígszínház igazgatójának legidősebb fia. Az üvegházban készült némafilmekben a Vígszínház akkori színészhírességei játszottak, s így kiegészítő jövedelemhez jutottak. A filmeket, szinte kivétel nélkül, a tekintélyes Góth Sándor rendezte. 1912 április 18-a volt az első próbatétel napja. Ekkor tartották meg az Egy csók története és a Keserű szerelem együttes sajtóbemutatóját. A lapok dagadó nemzeti önérzettel néztek a nagy bemutatkozás elé, ám a sajtóbemutató után alábbhagyott ez a magabiztos hang. Annak ellenére, hogy viszonylagosan az összes utána következő film közül az Egy csók története érte el a legnagyobb sikert. Ez itthon is tetszett és Oroszországtól Brazíliáig sok országba eljutott. A fennmaradt adatok szerint a hossza 600 méter volt, készpénz ára pedig 750 korona. Vegyük sorra a többi vígszínházi filmeket cím szerint: A halász lánya. A tata mint dada. Aladár a tűzoltónapon. A páter és a Péter. Víg özvegy. A csikós. A marhakereskedő. Papagáj. Benjámin karrierje. A bűvös palack. Az állatok barátja. S utolsóként német vendégrendező irányításával hozzákezdtek a Küzdelem a boldogságért című ezerméteres filmhez, de már nem jutottak el a befejezésig. 1913 elején bekövetkezett a csőd. Ennek okaként azt emlegették hogy sem Faludi, sem Góth, sem általában a Vígszínház művészei nem sokat értettek a filmhez. Faludi rengeteg pénzt ölt a berendezésbe. Francia operatőrt szerződtetett miniszteri fizetéssel, de kiderült róla is, hogy annyit sem tud, mint egy stativhordozó... A cég befejezte működését. Az üvegház egy ideig még ott maradt a sarkon, más filmvállalatok vették időnként bérbe. Akik ma a helyén laknak, bizonyára nem is tudják, hogy a telkükön ringott a magyar film egyik bölcsője. A benne ringatott kisded nem lett valami szép, s nem is tudni hová tűnt el. A Hunnia Biográf Társaság 13 filmje elveszett. Az emberélet változatosságával és állandóságával egyaránt különlegessé és nevezetessé válhat. Benkő Gyuláé egyszerre mind a kettővel vált mind a kettővé, változatosságával úgy, hogy a jó megjelenésű amorozó nem csak kitűnő Christian volt a Cyranóban, hanem ugyanilyen kitűnő tedd- ide-tedd-oda francia dauphin (trónörökös, a későbbi VII. Károly) is a Szent Johannában; nem csak jósvádájú Mario Ruttkai Éva partnereként Niccodemi nagysikerű darabjában (Hajnalban, délben, este), hanem megrendítő, halálra ítélt Oswald is a Kísértetekben. Változatos volt az élete úgy is, hogy együtt játzott még Makay Margittal, Aj- tay Andorral és már Esze- nyi Enikővel, Kaszás Attilával; igazgatója volt még Jób Dániel és már Marton László (közben a háború után rövid ideig egy ifjú triumvirátus tagjaként, Tolnay Klárival és Somló Istvánnal még igazgatója is volt akkor még csak fél évszázados színházának). És az állandóság? Mindez együttvéve. Ezért ültünk le beszélgetni ennek a gazdag színészéletnek a helyszínén, a „régi-újjá” varázsolt Vígszínház színész-büféjében.- Ha valaki azt akarja kifejezni, hogy sokat volt valahol, gyakran él a fordulattal: itt éltem le az életemet.- Nos, én valóban itt éltem le az enyémet. A diákkorom óta eltelt ötvenhét esztendő mintegy háromszázezer ébren töltött órájának (későn fekszem, korán kelek) túlnyomó részét töltöttem itt - mondja Benkő Gyula -, hiszen huszonegy éves főiskolás voltam, amikor Peti Sándor helyett ugorhattam be egy kis szerepebe és Jób Dániel azt mondta: - Ide jössz. Legnagyobb boldogságomra, mihelyt tehette, csakugyan ide is szerződtetett.- Örülök az alkalomnak, hogy lapotokban szívből köszönthetem ennek a környéknek, kerületnek valamennyi lakóját, akik között bizonyára sok nézőm akad színházból, moziból, televízióból. De még személyes ismerősöm is jócskán, lévén nem csak dolgozója, hanem korábbi lakója is vagyok ennek a városrésznek. Itt laktam a színház mellett a Katona József utca 35-ben - így hát nevében még az utcámnak is volt köze színházhoz.- Ha belefognék itteni emlékeim sorolásába, az minden mást kiszorítana az újságból. Ilyent hát nem teszek. Annyit mondok csak: nincs közöttük olyan, amelyet szégyenlenék, amelyet szívesebben elhallgatnék. Azt sem például, hogy a kerületben alelnöke voltam a Népfrontnak, a színházban szakszervezeti elnök, a Színházművészeti Szövetségben főtitkár. Máig büszke vagyok egy itteni kezdeményezésemre, hogy irodalmi órákhoz magnóról illusztrációkat adjunk, hiszen a magyar tanárok nagy része mégsem artikulál úgy, mint egy színész, segítséget kaphat tőlünk. Máig is tartok minden hasonló, sajnos eléggé ritka gyakorlatot.- Némi késéssel hadd fejezzük ki elismerésünket ahhoz, hogy a közönség a közelmúltban beválasztott „örökös tag”-nak művészetünk halhatatlanjai közé.- Végtelenül meghatott, meglepett és megnyugtatott a közönségnek ez a gesztusa. Életem nagy jutalma ez az „örökös tagság” - meggyőződésem, hogy a közönség szere- teténél többet nem lehet elérni. Külön szerencsém - de a közönség szeretete, a pályatársak segítőkészsége ebben is benne van, hogy máig is sokat dolgozhatok. Jelenleg is játszom fiatal színésztársaimmal együtt a Vígszínház színpadán, de filmekhez és a televízióba is gyakran hívnak. Természetesen csak olyasmit vállalok el, amit tisztességgel meg tudok csinálni. Egy színész ugyanis örökre úgy érzi, hogy üres a zsákja. Márpedig az ugyanúgy nem telhet be soha, amiként a görög mondavilág vízhordó da- naidáinak lyukas hordója.- A színész mindenekelőtt a közönségének tartozik köszönettel. Itteni legszűkebb hazám közönségének, lakóinak külön is köszönöm egy életen át mutatott érdeklődésüket, tapsaikat, s aki volt szíves szavazatával segíteni „örökös taggá” válásomat, annak ezt is köszönöm. Rajk András f ' \ MOTTÓ: „Barangolás a XIII. kerültben... Ismertem, ismerem, most ismerem meg.” Keresd a szobrokat! A XIII. kerület általános iskoláiban, középiskoláiban és szakmunkásképző iskoláiban tanuló kedves diákok! A XIII. kerületi Hírnök feladatának érzi, hogy megismerjétek, s ennek érdekében, ha kell, felkutassátok a kerület jellegzetességeit, nevezetességeit, szépségeit, s azokat lapunkban másoknak is bemutassátok. Ezúttal arra biztatunk benneteket, hogy ezt az érdekes, tanulságos és, reméljük, szórakoztató egyéni vagy csapatos körutazást a kerületünkben, az itt található szobroknál kezdjétek el. Úgy gondoljuk, hogy ebben a szép vakációs nyári időben ez még egészséges foglalatosság is. Mit cselekedj tehát e játékos program keretében? 1. „Gyújtsd össze” a kerületben található szobrokat. Minden szoborért 1 pontot kapsz. 2. írd le, hogy hol található, ki az alkotója, mi a mű címe. Ezért szintén 1-1 pont jár. 3. Amennyiben a műalkotás történetéről rövid, értékes tájékoztatót készítesz, plusz jutalompontokhoz juthatsz. A legtöbb pontot elérő diákokat pénzjutalomban részesítjük. Beküldési határidő: 1996. július 15. A legérdekesebben megírt szoborismertetőt a szobor képével együtt megjelentetjük a XIII. kerületi Hírnökben. Kérjük a kedves szülőket és hozzátartozókat, hívják fel a fiatalok figyelmét erre a jutalommal járó helyismereti játéklehetőségre. V________________________________________________/ Egy fennmaradt ritka felvétel a Hunnia Biográf néptelen műterméről. Csak az egyik szobadíszlet áll. A falakon át kilátni a még alig beépült környékre (sas) ‘Toíífor/jató Tud rgy jó történetet? A XIII. kerületi Hírnök azáltal is színesíteni kívánja tartalmát, hogy történetmondó (helyesebben persze: történet megíró), vagyis „magyarán” szólva: „sztorizó" pályázatra hívja kedves Olvasóit Tollforgató címmel. A lapban megjelenő komoly, fontos, nehéz gondokat is taglaló cikkeink mellett szeretnénk egy kis könnyedséget és derűt is „belopni" hasábjainkra. Ezt várjuk tehát a beküldendő írásoktól is, ami azonban nem zárja ki, hogy azok magva komoly, aktuális, közérdekű és akár tanulságos is lehet. Lényeges kívánalom, hogy eredeti, még sehol sem közölt írások legyenek. A pályázaton bárki részt vehet Olvasóink közül. Tematikai megkötés nincs. A beküldés folyamatos. Noha toliforgatókat hívunk, mégis azt szeretnénk, ha írógépeit vagy számítógépeit formában küldenék be opuszaikat, legfeljebb 60 soros, soronként 60 leütéses terjedelemben. Jól olvasható kézírással is elfogadjuk a pályaműveket, ha ezt a terjedelmet (3600 betűhely) nem haladják meg. Az értékelést pártatlan zsűri végzi. Az értékelés szempontjai: az írás érdekessége, humora és stílusa. A legjobbnak ítélt írásokat lapunkban leközöljük és pénzjutalomban részesítjük. Az írásokat postán kérjük beküldeni a XIII. kerületi Hírnök címére: 1137 Budapest, Újpesti rakpart 7. A borítékra szíveskedjenek ráírni: Tollforgató. m m m m m m m m m :: Benkő Gyula Ruttkai Évával a Hajnalban, délben, este című színdarabban a Vígszínházban, 1957-ben ,
