XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. december / 12. szám

Klem László

a Lakásügyi Bizottság elnöke

„Akármilyen tulajdonú is a lakás, mindegyikben a mi kerületi polgáraink laknak”

| Én az előző önkormányzati

* ciklusban, 1990-94-ig az akkori Lakásügyi Bizottság tagja voltam, s ebben a ciklusban lettem a mostaninak az elnöke. Az előző négy év gyakorlata és tapasztalata nagy segítségemre van a bizottság vezetésében, azzal együtt, hogy változnak az idők és változnak a lakásügyek is. Ez már az ebből a ciklusból eltelt két év alatt is megnyilvánult,-hiszen ez idő alatt a Lakásügyi Bizottság többet ülésezett, mint általában más önkormányzati bizottságok, mert nekünk az állampolgárok lakáskérvényeire időben kellett intézkednünk, illetve válaszolnunk, mivel az akkori lakásgazdálkodási helyzetben ez volt a természetes elvárás tőlünk. Azóta azonban fordulat következett be, az előrehaladott elidegenítések folytán csökkent a kiutalható lakások száma, ezért most már csak havonta egyszer hívom össze az öttagú bizottságot, amelynek egyik nagy erénye, hogy eddig még egyszer sem volt határozatképtelen. A Lakásügyi Bizottság munkájának fontosságát a kevesebb kérelmező ügyével való foglalkozás egyáltalán nem csökkenti, mert rengeteg olyan rendelettervezet készül el a közeljövőben, amelynek a véleményezése, a velük kapcsolatos döntéshozatal elég feladatot ró a bizottságra. Most én fordulok kérelemmel a lakást igénylőkhöz, hogy jövőre csak a legsürgősebb esetekben forduljanak az önkormányzathoz, mert üres lakással, sajnos, nemigen rendelkezünk.

JÉ Amennyi lakással mégis ren* delkezünk, azt szeretnénk a ~4ebontandó házak és lakások szanálására fordítani. A bizottság szerette volna maximálisan kielégíteni a lakossági igényeket, de mostanra már leginkább csak komfort nélküli lakások maradtak. Az a helyi támogatás jövőre is meglesz, amely azoknak a kerületi lakosoknak nyújt segítséget, akik valamilyen más komfortfokozatú lakást kívánnak vásárolni. Ennek feltételeit a tisztelt érdeklődők a polgármesteri hivatal igazgatási osztályán megtudakolhatják. A mi bizottságunk jövőbeni feladata, hogy segítse elő és ellenőrizze ennek a kerületünkben kezdeményezett és megindult lakáscsereprogramnak az eredményességét.

$ A feladatmegosztás és

* együttműködés jó a polgár- mesteri hivatal, az újonnan létrehozott Angyalföldi Vagyonkezelő Rt. és a mi bizottságunk között. Nagyon nagy baj viszont, hogy már a

kezdeti önkormányzatok sem kaptak olyan segítséget az ország kormányzatától, mint korábban a tanácsok kaptak tőle. 1990-től kezdve, arrtióta önkormányzati képviselő vagyok, azt látom, hogy mind az előző, mind a mostani kormányzat magára hagyta az önkormányzatokat. Sőt, 1993-ban egy vagyonátadó törvény szerint a főváros a területén lévő lakások árának 50%-át a főváros kapta meg, de a gondoknak és az itt maradt terheknek az 50%-át senki sem vette át.

^ A XIII. kerületi önkormány- zat és benne a mi bizottságunk mindent elkövet, hogy a lakosság jogos igényeinek a saját lehetőségein belül eleget tegyen. S ebbe, úgy érzem, az is beletartozik,

eladtunk a lakóiknak. A vegyes tulajdonú házaknál is át kell értékelni a közeli időben, s úgy ítélem meg: az önkormányzat át is értékeli a stratégiáját. Ott sem jó a helyzet, ahol már a lakók a többségi tulajdonosok, s az önkormányzati lakások képezik a kisebbségi tulajdont, úgy látjuk, ezeknek a házaknak az állapota és minősége is rákényszerül az önkormányzat segítségére. De rengeteg olyan házunk is van, amelyekben a magántulajdonosok vannak kisebbségben és így az önkormányzaté a többség, ezek az úgynevezett kényszerkezelt épületek, amelyeket természetesen mi tovább szerepeltetünk a költségvetésben és tovább is kezeljük. De, szerintem, akármilyen tulajdonú is a lakás, arAz Esztergomi úti lakótelep barátságos, emberléptékű otthonokat nyújt

hogy az emberek itt, a kerületben ne fásuljanak el, és ebben a pénzszűkében lévő világban is kivédhessük azt, ami még jobban beletaszíthatná a magányosokat és az elesetteket a reménytelenségbe. A Lakásügyi Bizottság ugyan már nemigen folytathat szociális jellegű lakás- gazdálkodást, s így a szociális gondoskodás az arra illetékes bizottság dolga elsősorban, de 1997-ben a mi bizottságunknak is oda kell figyelnie a költségvetésben megszavazott pénzek felhasználására. A házak is segítségre szorulnak a bennük lakók és az egész kerület érdekében. Van egy kamatmentes hitelakciója az önkormányzatnak, ezt a társasházak igényelhetik házfelújításra. Azokról a házakról sem szabad teljesen lemondanunk, amelyeket már

ról nem szabad megfeledkeznünk, hogy mindegyikben a mi kerületi polgáraink laknak. Az is igaz, hogy a korábbi hosszú évtizedek alatt az emberekből kiölődött a tulajdonosi érzés és felelősség, nem gondolják át kellőképpen, hogy milyen gondokkal, problémákkal jár együtt a lakástulajdon. Sőt, van olyan tulajdonos is, aki megsértődik, mert a lépcsőházban ki van törve az ablak, ezért nála huzat van, s emiatt nem fizet közös költséget. Ha sokan viselkednek ilyenformán, akkor az ablak soha az életben nem lesz beüvegezve, mert nem lesz miből. De hát ez csak egy egyszerű példa volt Sajnos, sokan nem fizetik jelenleg különböző okokból a közös költséget, s ez már nem történhet az önkormányzat számlájára.

K Én mint angyalföldi születésű lakos, és mint a Lakásügyi Bizottság elnöke is, a kerület arculatváltozását nagyon pozitívnak értékelem. Rengeteg olyan vállalat érkezik ide hozzánk, amely emeli ennek a kerületnek a színvonalát. De hát meg kell jegyeznem, hogy én mint lokálpatrióta és a lakásügyekben illetékes, több lakótelep építését is szívesen látnám. Ennek vannak bizonyos jelei, de még nem érkezett el odáig, hogy díszíteni tudná a kerületet. Azt, hogy szociális lakásépítés, töröljük ki a szótárunkból, ma már nincs olyan építő, aki szociálisan építene. Annyiért fog házat építeni, amennyiért a megrendelővel megállapodott, s amennyivel a leginkább megközelítheti a piaci árat Az optimális ár a megrendelő részére a legbiztosabban egy jó versenytárgyalás segítségével fog kialakulni. Az ilyen lakásokhoz azonban csak az olyan állampolgár juthat hozzá, aki meg tudja fizetni, és akkor vele gyarapodni fog a tulajdonosok száma. Persze lesznek olyanok, nem is kevesen, akiknek a jövőben is csak lakásbérlésre telik. De lesznek-e vajon olyan anyagi erővel rendelkező polgárok, akik bérházakat fognak építtetni újra, azokat fenn is tudják majd tartani, s még hasznot is tudnak húzni belőle? Nem kell mesz- szire menni, csak ide a szomszédba, Bécsbe, ahol ma már több bérlakás található, mint Budapesten. A mi kerületünknek vannak nagyon értékes területei, főként a Duna-part beépítetlen része a Meder utcáig. Nagyon megfontolt tervezés kell annak eldöntéséhez, hogy ott mi épüljön. Szerintem akkor dönt jól az ön- kormányzat, ha a Duna-partnak ezt a részét meghagyja a lakosságnak. Épüljön oda egy nem túl magas építésű lakótelep - amely a Dunáról nézve is szép látványt nyújt —, benne szép és jó lakásokkal. Hadd élvezzék az állampolgárok a viszonylag tiszta dunai levegőt.

A Megvallom, az utóbbi időben én is átestem azon a lelkiállapoton a különböző bűncselekmények hallatán, hogy nem érzem magam biztonságban a lakóhelyemen. Mifelénk is sok a lakásbetörés. De azért ez nem vezethet odáig, hogy egy páncélszekrény mélyén akarnánk lakni. Az önkormányzat sokat áldoz a közbiztonságra, a rendőrségre, de talán az is segítene, ha egy kicsivel jobban odafigyelnénk a magunk és a lakótársaink értékeinek őrzésére, biztonságára.