XIII. Kerületi Hírnök, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996. december / 12. szám

Alaxai Lászlóné a Költségvetési Bizottság elnöke „Én teljes mértékben szorgalmazom, hogy fordítsunk többet a lakóházak felújítására” | Amikor én a Költségvetési ® Bizottság vezetését feladatul kaptam, az első célom az volt, hogy szabályozott és rendezett kereteket teremtsünk a költségvetés készíté.- sének. Legyen a költségvetés szer­kezete átlátható, világos, követhető, s feleljen meg a jogszabályoknak. Külsős bizottsági tag voltam már a előző önkormányzati ciklusban is, s azt érzékeltem, hogy a hivatali ap­parátust eléggé lebecsülték, ezért célul tűztem ki, alkalmat adok az apparátusnak is, nem arra, hogy fel­nőjön a feladatokhoz, hanem arra, hogy bizonyítsa be, képes a ráháru­ló tennivalókat jól ellátni. Felkészü­lési időnk nem volt, azonnal be kel­lett lépnünk „dircktbe”, és ez vi­szonylag jól sikerült. Ezzel meg is alapoztuk a bizottság tekintélyét, amely természetesen kollektiven dolgozik, s én csak a testületi ülése­ken testesítem meg a személyem­ben. Általában a költségvetésen, az át­fogó egyensúlyi kérdéseken kívül csak ritkán foglalkozunk konkrét ügyekkel, értem ezen azt, hogyan lehet a bevételi oldalt fokozni, pél­dául helyi adórendelettel és annak megfelelő tételeivel, vagy milyenek legyenek a működtetés és a fejlesz­tés arányai. Konkrét, egyedi esetek ritkábban kerülnek a bizottság elé. Mit kellene a bizottság és a magam munkájában fejleszteni? Jobb hely­ismeretre kellene szert tenni. Ne­kem ebből kevesebb van, mint a bi­zottság többi tagjainak Ezért példá­ul amikor a tanév elején a társbi­zottság bejárást eszközölt az isko­lákban, csatlakoztam hozzájuk, hogy a számok mellett a vizuális ta­pasztalataim is segítsenek a mun­kámban. g ä A költségvetés kollek- “* *• tív munka. Végső összefoglalása sok apró részletben elvégzett munkának. Hogy mire mi kell, nem mi találjuk ki, nem is a pénzügyi osztály, hanem az oktatás­sal, a szociális és egészségügyi, a műszaki stb. témákkal foglalkozó szakosztályok. Ők tudják megmon­dani, hol mire mennyi pénzt kéne fordítani. De én ezt szeretném sok­kal alaposabb kimunkálásra alapoz­ni, ehhez persze még többet kellene dolgoztatni az apparátust, annak mindegyik szakosztályát. Mert a mi bizottságunk tevékenysége szinteti­záló munka, s ez attól lesz jobb - amire törekszem —, ha jobbak, ala­posabbak a részletek. Van nekünk is egy koncepciónk, amely most megy a testület elé. Megmondom férfia­sán, nem vagyok nagyon boldog et­től a koncepciótól, mert nem érzem, hogy elég döntési lehetőséget ad­tunk vele a képviselő-testületnek. Ez azért van, mert rengeteg a bi­zonytalansági tényező. A törekvé­sem az, hogy a következő koncep­ciót már olyanná tegyük, hogy al­ternatívát, sőt variációkat, de min­denképpen több választási lehetősé­get kínálhassunk fel a testületnek. Állandó vitám a Tulajdonosi Bizott­ság elnökével van, aki rámnéz szú­rós tekintettel és azt mondja: ­j| A lakossági igények iránt nyitottak és fogékonyak va­gyunk, de ezek kielégítését és szol­gálatát az országos szabályozás nem segíti elő, hiszen az nem veszi számba, hogy az önkormányzatok közül melyiknek meddig tart a va­gyona, s mennyire képes teljesíteni a törvényileg rá testált, vagy a nem törvényileg, de hagyományilag rá maradt kötelezettségeket. A bölcső­dék fenntartása például nem törvé­nyileg megszabott feladatuk az ön­Befejezcs előtt áll a kerület kialakuló központjában a nagy építkezés Stop, megállítani a vagyonfelélést! Az ő szemszögéből ez teljesen jo­gos és igaz, de persze könnyű ezt így felülről kijelenteni. Szoktam is mondani, cserélni kellene a bizott­ságok élén az elnököket. Az említett elnök a bevételt adó területen van. Ha egy fogyasztó területen lévő bi­zottság élére tennék, szembe talál­kozna a sok jogos lakossági igénnyel, s látná, mi mindenre nincs pénz. Akkor talán másként véleked­ne. Sajnos a rendelkezésre álló fo­lyóbevételek - tehát amelyek nem egyszeriek, hanem megismétlődnek - nem fedezik az önkormányzati in­tézményhálózat költségeit, kiadá­sait. kormányzatoknak, de ki merné azt mondani, hogy húzzuk ki a költség- vetési tételeink közül? A bölcsőde a lakosság oldaláról szerzett jog, ezt visszavenni képtelenség. Most nem sorolom, hogy még hányféle ellátá­si és működtetési tevékenységet kell elvégezni az önkormányzatok­nak. Az még csak elmenne, hogy beruházásokra - mert azok is kelle­nek - fordítunk vagyonjellegű be­vételeket, de sajnos még most is fennáll, hogy a vagyonjellegű bevé­telekből vagyunk kénytelenek pó­tolni a kerület folyamatos működé­séhez és a lakosok ellátásához szük­séges fedezetet. Azért tartanám na­gyon fontosnak, hogy hozzáértő szervezők által vizsgáljuk - ma használatos szóval: világítsuk át -: ténylegesen mennyi gyereket kell beiskolázni, mennyi óvodai férőhe­lyet kell biztosítani, és így tovább. Azért, hogy a valóságos lakossági igényeket összhangba hozhassuk a kapacitásokkal, s hogy azonos pénzből valamivel többet tudjuk ki­hozni. S Az, hogy kerületünk fejlődik, rendezettebb lesz, a romos épületek helyén elegáns objektu­mok emelkednek, azt én pozitívum­nak tartom. Árnyoldalait kevésbé érzékelem. Hogy új munkahelyek létesülnek-e azok számára, akik itt laknak a kerületben, nem tudom, egy ekkora városban ezt nehéz ki­mutatni. De hát az a tény, hogy ren­dezettebb és szebb lesz ez a város­rész, valamelyest kiküszöböli a lumpen életmód tereit. Magánpalo­ták nem épülnek, ami irritálhatná a szegényeket. Az irodák és kereske­delmi központok, amelyek sorra felépülnek, szerintem nem irritálok. Ez nyilván fellendülést hoz a kerü­letnek - talán még nekünk is adóba. De azt ne felejtsük el, hogy a lakó­házak is a kerület képéhez tartoz­nak. És rengeteg az elmaradt lakás- felújítás. Én teljes mértékben szor­galmazom, hogy fordítsunk többet a lakóházak felújítására, s ebben a te­kintetben teljesen egy véleményen vagyok a polgármester úrral. Már jó ideje mondogatom én is, hogy akár miénk a lakástulajdon, akár elidege­nítettük, ez a súlyos probléma a fe­jünk felett lebeg. Eddig azért har­coltam, hogy legalább annyit fordít­sunk a lakóházak felújítására, amennyi bejön a lakások értékesíté­séből, igen ám, de az értékesíthető lakások lassan elfogynak, és ami eddig természetes forrásul szolgál­hatott volna, már az sincs. A Nálunk a politikai élet kissé hisztérikus, úgyhogy néha én már úgy vagyok vele, hogy betele­fonálok valahová, nem érdekel, ne akarjanak engem minden nap vala­milyen nagy leleplezéssel traktálni. Tessék elhinni, unja ezt már az em­ber, még akkor is, ha történetesen önkormányzati képviselő. De én azt hiszem, hogy az emberek általában unják; nyugalomra, békére, bizton­ságra vágynak, s nemigen szeretik a sokkoló eseményeket. Szerencsére azt tapasztalom, hogy a mi önkor­mányzatunknál ez a túlpolitizált és hisztérikus légkör nem jelenik meg, ezért üde színfolt vagyunk ebben a mai nyugtalan társadalomban.

Next

/
Thumbnails
Contents