Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1995. november / 6. szám

Észrevétel a PRO PATRIA 1996 felhívására Klubot alapítanak Egyezség a kutyafuttatónál A PRO PATRIA 1996 Országos Központ lapunk szeptemberi számá­ban megjelent felhívására reagált a Fasizmus Üldözöttéinek Érdekképvi­seleti Fóruma. Az alábbiakban az ész­revételt kivonatosan közöljük. A XIII. KERÜLETI HÍRNÖK továbbra is po­litikamentesen kíván tájékoztatni, ezért a vitát ezzel lezártnak tekintjük. „Mint Angyalföldön valamikori lakosa kaptam kézhez a XIII. KERÜ­LETI HÍRNÖK című lapjuk 1995 szeptember havi (4.) számát. Ami mi­att Önökhöz fordulok, az a lapjukban megjelent közlemény, vagy hirdetés. Nem XIII. kerületi szervezet kez­deményezéséről van szó, ezért lehet, hogy a „Magyar Vértanúk Halotti Temploma épül” csupán fizetett hir­detés. (Nem az! - A szerk.) Ebben az esetben csak ízléstelen, hogy ilyen szövegű hirdetéssel akarnak anyagi­akhoz jutni. Ha viszont ez a lap szerkesztősé­gének felhívása, közleménye, (Nem az! -A szerk.) akkor méltatlan a kerü­lethez; A „Pro Patria 1996 szervezet felhí­vásából a legalantasabb uszítás olvas­ható ki. Való igaz, hogy Horthy és fa­siszta kormányainak, tábornokainak, vezérkari főnökeinek akaratából egy­millió magyar állampolgár vált a náci és fasiszta háború áldozatává. Az ál­dozat nem azonos a hőssel. ADon-ka- nyarban Jány Gusztáv parancsára áll­va fagytak meg ezrével a magyar hon­védek, akiknek még megfelelő ruhá­zatuk sem volt. A Magyar Vértanúk Temploma az egymillió áldozatból eleve kirekeszti az áldozatok több mint kétharmadát. Kirekeszti az 1941-ben és 1944-ben deportáltak százezreit, az aknamezők­re kergetett munkaszolgálatosok tíz­ezreit. Kirekeszti azokat az ezreket, akik emlékére a Budapest Főváros XIII. kerületében a Duna- parton em­lékmű áll. Emlékmű, hogy soha ne felejtsük el a magyar hatóságok gaz­tetteit. Ne felejtsük el a legyilkolt le­vente gyermekeket, az antifasiszta el­lenállókat és azokat, akiket azért lőt­tek a Dunába, mert zsidónak szület­tek. 1956-ban nemcsak a megtorlás mártírjai vesztették életüket. Voltak ártatlanul meggyilkoltak, kiskatonák, akiket felkoncoltak, és egyszerű pol­gárok Miskolcon, Ózdon és Budapes­ten, akik életüket vesztették, vagy a felhecceit tömegtől, vagy eltévedt lö­vedékektől. Amint a fasiszták által kirobban­tott II. világháború egymillió áldoza­tai között ott vannak azok, akiket a Duna hullámai nyeltek el, amikor a Margit-hidat felrobbantották, ott van­nak a kibombázottak, ott vannak azok, akik talán még ma is élnének, ha a német és magyar (Szálasi-féle) tábornokok elfogadják a Vörös Had­sereg ajánlatát és Budapest nem válik hadszíntérré. Ma már mellékes, hogy a parlamenterek miként veszítették életüket, a tény az, hogy a náci tábor­nokok Hitler és Szálasi parancsát kö­vetve koncként dobták oda fővárosun­kat. Mi a megbékélés és nem a kire­kesztés hívei vagyunk. Ha emlékezni akarunk mindazokra, akik akaratuk ellenére váltak áldozattá, emeljünk egy közös emlékművet, valóban egy­millió magyarnak. Ez az emlékmű nem lehet sem keresztény, sem zsidó, sem magyar, sem orosz, sem a VKF II, sem az ÁVH üldözötteié. Ez az emlékmű csak a béke, a megbékélés, a minden háborús áldozat közös em­lékköve lehet.” A Csata utcai sportcsarnok külső képe Hivatalosan alulról jövő kez­deményezésnek hívják azt a kis eseményt, ami a minap az Újli- pótvárosban történt. A Szent István parki kutyafut­tató végleges megoldására gyűl­tek össze a környéken lakók. Pillanatok alatt mesterségesen gerjesztett indulatok csaptak fel. Volt, aki szikrázó szemmel, ordít­va kutyabarátnak titulálta magát, ám azonnal kiderült, hogy ha a kutyák hetedhét határon és az üveghegyeken is túl élnének, ak­kor is túlságosan közel lennének hozzá. Volt, aki elkeseredésében halni készült, magával víve az örök vadászmezőkre kedvenc ebét, mint Attila hun király sírjá­ba hófehér lovát. De maradt egy higgadt, konst­ruktív középréteg. Azok, akik a következő javaslattal álltak elő: A Szent István parkban nemrégiben létesített kutyavécét megszűnte­tik. Nem azért, mert az ott lakók hangosabban kiabáltak, hanem azért, mert az nem felel meg a ku­tyák igényeinek. A kutyafuttatót egy távolabbi nagyobb, valóban erre alkalmas területre tervezik. Az ott lévő padokat és sétáló ös­vényeket meghagyva azt sűrű át­hatolhatatlan sövénnyel kerete­zik, megakadályozva így a ku­tyák autók közé futását, illetve biztosítandó a túloldalon lakók nyugalmát úgy, hogy azok köz­vetlenül ne találkozhassanak a kutyákkal. A már meglévő zöld területet lugasok kialakításával dúsítják, meghittebbé teszik, fel­tételezve, hogy így felüdülést ta­lálnak majd a kutyanélküli állat­barátok is. A jelenlévők (jelenléti ív a szerkesztőségben) anyagi segítsé­get és társadalmi munkát ígértek, amihez bármikor bárki csatlakoz­hat. A társadalmi munka a kertül­tetésben való segítséget és a napi kétszeri takarítást tartalmazza. A résztvevők elhatározták, hogy egy kutyabarát klubot hoz­nak létre, melynek tagja lehet, aki tevőlegesen szerepet vállal e jó ügy érdekében. A klubtagok vál­lalják, hogy állandó rendet tarta­nak maguk és kutyáik között egy bizonyos pisiltetési rend meg­szervezésével, amelynek célja az egymást kevésbé szerető kutyák találkozásának megakadályozása. Cserébe elvárják azonban, hogy a kerületi rendőrség járőrei este kilenc óra után nagyobb oda­figyeléssel járőrözzenek a terüle­ten, annak érdekében, hogy bizo­nyos harci kutyák tulajdonosai ne élhessenek vissza a kutyájukban kifejlesztett agresszív indulatok­kal. Itt említem meg azokat az em­bertelen önbíráskodásokat, ame­lyek a kutyák mérgezésében, ve­rekedésekben, rugdosásokban és az ablakból való üveghajigálá- sokban nyilvánulnak meg. A ku­tyatulajdonosok ismerik ezeket az embereket, akik tettüket általában tanú nélkül, a sötétség leple alatt követik el. Nekik üzenik, hogy a jövőben rendszeresen fényképe­zőgéppel lesben állnak... A többi már a bíróság dolga lesz. A Főpolgármesteri Hivatal Környezetvédelmi Ügyosztályát Radnóczi Péter képviselte. El­mondása szerint a XIII. kerület egyes zöld területei - így a Szent István park is -, a főváros rende­zési tervében 1997-től szerepel­nek. A lakossági önszerveződést addig is jónak találja. A megvaló­sításhoz segítséget ad. Kerületünk polgárai mellett pedig Esze Tamás képviselő áll. A munkákat ő fogja össze, a XIII. kerületi önkormányzatnál ő jár el. Néhány szó az anyagiakról: a sövény pótlása illetve telepítése, lugasok kialakítása, talajjavító komposzt kiszórása kb. 100 000 forintba kerül, amely összeg a tár­sadalmi munka vállalásától füg­gően 70 000 forintra csökkenthe­tő. A regény következő fejezetét az élet írja tovább. (Helyettünk is. - A szerkesztő) Balogh Éva Hozzáfűzés a cikkhez: 1. Nagyon köszönöm Balogh Évának azt az értékes és önzetlen segítséget, amelyet a kerület és a park érdekében kifejt. 2. Szent István park 14. számú ház három lakója tiltakozott a ku­tyafuttató és a kutya vécé ellen - a megvalósításuk után. Ezért most 1995. december 2-áig kérek előzetes és konstruktív hozzászó­lást a fent leírt tervhez. 3. Ezen időpont után fogja a kerület véglegesíteni azt a tervet, amely az 1997-es nagy rendezé­sig, remélhetőleg, a kutyatulajdo­nosok és a nem kutyatulajdono­sok közötti kompromisszum elfo­gadható alapját képezheti 4. Fontos ez azért is, mert a végrehajtás időpontjának kitűzé­se után mindennek anyagi, tech­nikai és - remélhető - társadalmi munka vonzata lesz. Esze Tamás 5

Next

/
Thumbnails
Contents