Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1995. szeptember / 4. szám

Táborozni jó (sőt, van úgy, hogy tökjó) által tábo­A z önkormányzatunk fenntartott/támogatott rok igen változatosak; min­denki találhat magának megfelelőt. Két napközis táborunk van (ne­künk, XIII. kerületi állampolgárok­nak!) - a népszigeti és a margitszi­geti. Van továbbá a velencei „nya- ralós”, amellyel kapcsolatban - míg meg nem ismertem - bizony, fenntartásaim voltak. Sok-sok évvel ezelőtt elsőszülöttem úgy jött onnan haza, hogy unalmas, rosszul főznek, és még az a bögre is lyukas, amibe a reggeli teáját tölthette. Ehhez ké­pest ma a velencei tábor egy kis összkomfortos kánaán. Gondosan ápolt, tisztán tartott parkban (a lom­bos fáktól, fenyőktől, virágoktól tű­nik parkszerűnek), hibátlan keríté­sek között, barátságos, izmos fiatal­ember éber, állandó éjszakai őrkö­dése mellett, kifejezetten ízletes ét­kekkel ellátva, állandóan ott lévő, szakképzett ápolónő és a szükség szerint megjelenő orvos felügyelete mellett nyaralhattak a gyerekek. A honvággyal küzködőknek még egy kártyás telefon is rendelkezésére áll. Mivel a Velencei tó vize hol ala­csony, hol még alacsonyabb, hol ki­csit sárga, hol nagyon, ezért - no meg a rossz időre is gondolva - a táborral szemközti iskola uszodáját és több tantermét is kibérelték. A termekre különösen a szaktáborok­nak van szükségük, mert a tábornak csak egyetlen nagyobb fedett helyi­sége van: az ebédlő. Itt azonban le­hetetlen egyidőben több foglalko­zást tartani. A szaktáborok - egy külön vi­lág. Közös bennük, hogy el­szánt, céltudatos gyerekek elszántan művelték, amit tíz napra maguknak választottak: korongoz- tak, rajzoltak, bábokat készítettek, repülőmodellt csiszolgattak, aerobi- koztak (kint 30 °C, a teremben mi­nimum 35). Csodáltam őket. No meg az Életmód tábor! Kívülről na­gyon szórakoztatónak tűnt. Sohase gondoltam volna, hogy lehet kéz-, láb- és fogmosó, no meg fogszép­ségversenyt rendezni! Pedig lehet és jó is! A gyerekek nagyon élvez­ték, Gizi néni ötletei pedig kifogy­hatatlannak tűntek. Az AIDS-totón Kelemen András képviselőtársam­mal csúfosan szerepeltünk: közösen nyolc helyes válaszunk volt, míg a gyerekek egyre-másra telitalálatot értek el. Itt hallottam a legigazibb tábordicsérő mondatot: tavaly az egyik gyerek így búcsúzott - Olyan sírva megyek, mint ahogy jöttem. Mert bármily ideálisak is a körül­mények, ha hiányzik a gyermeket szerető okos felnőtt, a tábor nem lesz igazi élmény. Szerencsére Ve­lencén mindkét feltétel megadatott: a lelkes és figyelmes pedagógusok és népművelők csapata összeszo- kottan dolgozott a gyerekekért. Valami egészen más az Égervöl­gyi „barlangász” tábor, ahol a kö­rülmények megközelítőleg sem ha­sonlítanak a velenceiekre. Itt szüle­tett a budi bűz „ihlette” Budi-blues. És Csudálatos Matyika (B. Mátyás, Pannónia utcai lakos) határozottan közölte: „Angol WC? Nem, az ide nem kell! Fúj!” Mert itt bizony pottyantós van, és melegvíz is csak akkor, ha van, aki fát aprít, fűti a kazánt és még őrzi is, nehogy má­sok „elfürödjék a vizünket”. Itt van Jockie, Gurry, Skoda, Miki Manó, Dugó Pajtás és a többi „veterán” tá­borlakó. Itt van persze Károly is, Károly, a király, Károly, a zsarnok, Károly, az engedékeny, akit minden évben megpróbálnak legyőzni, mert vérlázító, hogy mennyire ismeri ezeket a kamaszlelkeket. T íz nap után ha hazajönnek, bol­dogok és koszosak; az nem kosz, hanem agyag - javítanak ki mindig. És már másnap ismét összejönnek, mert még okvetlenül még egyszer - ki tudja már hányad­szor - meg kell beszélni, hogy mi lyen volt, amikor „rövidítettek”, és a 20 kilométeres túrából vagy 40 lett. Szülőnek, gyermeknek egyaránt a legizgalmasabb azonban külföl dön nyaralni. Önkormányzatunknak évek óta kiváló kapcsolata van a Csíkszeredái magyarokkal. Több csoport erdélyi gyerek jön hozzánk, pesti vagy velencei táborunkba, míg a mi gyerekeink ottani családoknál laknak. Idén Csikbánfalvára, egy kis faluba mentek. A fiam két isko­latársával egy olyan családhoz ke­rült, ahol a háziasszony, Juci néni anyjukként gondoskodott róluk. S hogy a lavórral nem boldogultak, szerzett nekik egy fémkádat - ab­ban fürödtek kétnaponta. Lovagol­tak és szekereztek, kirándultak a Szent Anna és a Gyilkos tóhoz, Juci néni pedig jól és sokat főzött nekik, csak azon bánkódott, hogy milyen keveset esznek. Pedig én már azt hittem, hogy mindig éhes kamasz fiamat soha nem lehet jóllakatni!- Mondd csak, Juci néni idős?- Nem. Talán fiatalabb is, mint te.- És - hmm - terebélyes?- Nem. Ő a falu szépe. Úgy is hívták, hogy a szép Juhászné. - El­mereng. - Tudod, anyám, ott tökjó volt! Tökjó! F.Cs.Á. A tábor bejárata a „fogadóbizottsággal” Nulladik, vízi, matek Titokzatos cím? Megfejtjük. Ezt a három fajta tábort szervezte az is­kolánk a nyáron. A nulladik évfolyamosok (leendő elsősök) közül negyvenen Salgótar­ján Gyermektáborában kaptak lehe­tőséget arra, hogy ismerkedjenek egymással, majdani gimnáziumi életükkel.eltanuljanak jó tanulási trükköket, s közben a környéket jár­va eddzék is magukat. A vízi tábor közel harminc részt­vevője a Felső-Tisza vadregényes vidékén hajózott. Rengeteg közös élményük született, egy-egy nap sok kilométer után kikötöttek, tá­bort vertek, s közös tűznél készült a vacsora, ott üldögéltek, mielőtt nyugovóra tértek. Vasadon pedig majd húsz elszánt if­jú a matematika gyönyörű tudo­mányával foglalkozott napi 5 órát, ezt az asztrofizika és drogkémia ad­ta élményekkel oldotta, s akkor este még a csillagos égbolt vizsgálata tartott sokakat pirkadatig ébren. így volt, jó volt. S e három tábor nem lett volna, ha a Fővárosi és a XIII. kerületi Ön- kormányzat 112 ezer forinttal nem támogatta volna a résztvevőket. Ez talán így túlzás, de az biztos, hogy ezért tudott nyugodt szívvel olyan gyerek is részt venni a táboraink­ban, akinél komoly gondot okozott volna az 5-6000 Ft részvételi díj. Köszönjük a támogatást! Jövőre is megyünk táborozni! Az Ady Endre Gimnázium táborozói AUGUSZTUS 20-1 KITÜNTETÉSEK MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ARANY ÉRDEMKERESZT KI­TÜNTETÉST KAPOTT: BÉNYEI KÁROLY, a Berzsenyi Gimnázium nyugdíjba vonuló igazgatója, VARGA FERENCNÉ, a Radnóti Miklós Általános Iskola nyugdíjba vonuló igazgatója. MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI EZÜST ÉRDEMKERESZT KI­TÜNTETÉST KAPOTT: HARANGOZÓ RÓBERTNÉ, a XIII. kér. Polgármesteri Hivatal dolgozója, KOLLAT PÁL kerületi képviselő, MÜLLER PÉTER kerületi képvi­selő. BELÜGYMINISZTERI DICSÉ­RETET ÉS JUTALMAT KAPOTT: ÉRSEK FERENC, a XIII. kér. Polgármesteri Hivatal osztályveze­tője, VINCZÉNÉ TAKÁCS MÁRIA, a XIII.kér. Polgármesteri Hivatal osz­tályvezetője KLEM LÁSZLÓ kerületi képvise­lő. FŐKAPITÁNYI DICSÉRETET ÉS JUTALMAT KAPOTT: DR. TÓTH JÓZSEF polgármes­ter. A pénzjutalmat a Közbiztonsági Bizottságnak ajánlotta fel. A keresztény ifjúságért A nyár elején megalakult kerüle­tünkben a XIII. Kerületi Keresz­tény Iskola Egyesület. Az alapító tagok célja, hogy minél előbb, lehe­tőleg 1996 őszén egy keresztény ál­talános iskola kezdje meg működé­sét Angyalföldön. Szeretettel vár­nak mindenkit, aki támogatni sze­retné ennek az iskolának a létrejöt­tét. A jövő évi indulás reményében keresnek igazgatót és szaktanáro­kat, elsősorban olyanokat, akik a kerületben laknak vagy dolgoznak. A jelentkezők közti választásra szakmai zsűrit fog felkérni az Egye­sület. Érdeklődni és jelentkezni le­het csütörtökönként 17 és 19 óra között a KDNP irodájában a Szent László utca 26 alatt, vagy esti órák­ban a 173-8581 telefonon. Ugyan­csak a XIII. Kerületi Keresztény Iskola Egyesület és a XIII. Kerü­leti Polgári Együttműködés Egye­sület szeptember 27-én 18 órától vendégül látja a XIII. Radnóti utca és Tátra utca sarkán lévő Újlipótvá­rosi Klub-Galériában Balás Bélát, a Regnumban Beton atyaként ismert kaposvári püspököt. Balás Béla püspök évtizedek óta foglalkozik a katolikus fiatalokkal, a hatvanas és hetvenes években sokszor fél lábbal a börtönben, számtalanszor áthe- lyezgetve is mindig, mindenhol összegyűjtötte a tizenéveseket és keresztény közösségeket formált, éltetett. A leendő keresztény iskola szervezői minden érdeklődőt szere­tettel várnak erre a várhatóan érde­kes estére. 5

Next

/
Thumbnails
Contents