Hír 13 - XIII. Kerületi Hírnök, 1995 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1995. január / 1. szám
Magam is keresem az együttműködési lehetőségeket, személyes találkozókkal is, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat vezetőivel, a közterület-felügyelőkkel, a Fővárosi Kertészeti Vállalat illetékeseivel. Ilyen szempontból a kerületet felosztottam régiókra, s időnként bejárást fogok tartani személyesen, munkatársaimmal együtt. Megnézzük, hol van szemét, kocsironcs, egyéb rendetlenség. Bejárásaink során jegyzőkönyvet készítünk, majd folyamatosan ellenőrizzük, hogy megszűntek-e a hiányosságok. Célunk, hogy a kerület lakói érezzék, a kerületben gazdája van minden talpalatnyi földnek. S ha már talpalatnyi földről van szó: hamarosan indul az a programunk, amelynek során felfestjük a lakóházak elé azt a bizonyos egyméteres sávot, amelyet a parkoló gépkocsiknak járdán való parkolás esetén is szabadon kell hagyniuk. A tolókocsik, babakocsik és gyalogosok részére.- Bizonyára a közrend, köztisztaság, járható járda ügyében teljes egyetértéssel találkozik véleménye képviselő-társaival. De más esetekben milyen az összhang? Sajnos halljuk, hogy máshol az újdonsült képviselő-testületekben megindult a civakodás...- Az én felfogásom szerint az enyémtől eltérő párt színeit viselő képviselőtestületi tagok nem ellenségek, nem ellenfelek, hanem olyan emberek, akik más szempontból látnak bizonyos dol- gokaj. Én igényt tartok kritikájukra. Egy biztos, nem izomból politizálok. Integrálni akarom kintsék az előttünk álló négy évet is.kampányi- dó'szaknak. Tartsanak - s örvendve látom, tartanak is - fogadóórákat, s járjanak rendszeresen lakossági fórumokra.- A kerület intézményei mire számíthatnak?- Aki jól ismer, tudja, hogy a decentralizálás híve vagyok. Több mint nyolcvan intézmény mű- ködik a kerületben. Úgy tervezem, hogy 1996. január elsejétől minden iskola önállóan tog gazdálkodni. Ez az élet rendié, hiszen ott, helyben ' tudják pontosan, mit akarnak, ehhez mi áll rendelkezésükre, hogyan tudják azt hasznosítani, és ezek alapján jövőjüket megtervezni.- Sokan hiányolják az önkormányzat és a vállalatok, vállalkozók, intézmények kapcsolatrendszerét. Mi a véleménye erró'l?- Nálunk számos nagyvállalat, tőkeerős cég, külföldi vállalkozás működik. Domus, Michelfe- it s még sorolhatnám tovább a sort. A kerület érdekében én „bizniszelek" velük. Ösztönzöm őket, hogy létesítsenek parkolókat - amit egyébként is megtennének -de ültessenek fákat is köré. Nevezhetném ezt lobbyzásnak is, mértén lobbys- ta vagyok, mindent megteszek a kerületért. Most éppen a földhivatal vezetőjétől jöttem, vele tárgyaltam, hogyan lehetne gördülékenyebbé tenni az ügyintézést. Lobbyzni kell, mert ilyen az élet. Hiszen, ha a kerületeknek nincs „ráhatása" a telefonigények gyorsabb kielégítése érdekében, attól még el lehet menni a Matáv igazgatójához, beszélgetni vele. Arról, hogy hányán is állnak évek óta sorba telefonért. Elmegyek a BKV-hoz, a kerület országgyűlési képviselőihez, a nagvvál*«**88» SS,„g, Sím * IS*»*:*«]*^*^ »«iwmi gjj<HWHHm».WWWp - ■ * U» É»*»!*1- S>> mindazt az erőt, kapacitást, ami a jelenleg megválasztott önkormányzati testületben jelen van. A pártok frakcióinak vezetőivel kéthetente véleményt cserélek, meghallgatom elképzeléseiket. Úgy látom, hogy Angyalföld képviselő-testületének „önmozgása" hamarosan befejeződik. Megalakultak a különböző bizottságok, rövidesen elkészülnek a munkájukat szabályozó dokumentumok, s nagyon rövid idő alatt elkezdődhet a kerület dolgainak rendezése.-A Polgármesteri Hivatalban milyen változást W'vez?- Én mindenkinek bizalmat szavaztam, nem küldtem el senkit. Szeretném minél jobban megismerni az apparátust. Úgy vélem, a hivatal szellemi kapacitása nincs teljesen kihasználva, s nem biztos, hogy ez az itt dolgozók hibája. Szeretném jobban bevonni őket döntéseim szellemi előkészítésébe. Fontosnak tartom a hivatal munkáját azért is, mert az itt dolgozók tevékenységén keresztül mond ítéletet az Önkormányzat egészéről a lakosság, s nekünk nem mindegy, hogy milyennek ítélnek meg bennünket. Én például az ügyfélszolgálatot tartom az apparátus lelkének, azt a részleget, amely sajnos sok helyütt a „büntetőszázad" szerepét tölti be. Nálunk nem..Én munkatársaimtól azt követelem meg. hogy nyitottak legyenek a feladatok iránt. Fűzzék szorosabbra kapcsolataikat a választókkal. Ne csak a kampány idején csöngessenek be a lakásokba, hanem telalat vezetőihez, mert én képviselni szeretném az emberek érdekeit.- Azt hiszem, ezeket a sorokat a legtöbben s a legfigyelmesebben a kerület nyugdíjasai olvassák.- Angyalföldet bizony nem a fiatal kerületek közé sorolják. A 126 ezer lakója közül 35 ezer a nyugdíjas. Tisztában vagyunk azzal, hogy helyzetük egyre nehezebb. Egyre nagyobb az igény - jogos igény - a gondozói, szociális hálózat szélesítésére, öregek napközi otthonára. Könnyíteni szeretnénk életükön, hogy a dolgos évek után valóban nyugalmat élvezhessenek. Ezért nagyon sok tennivalónk van még.- Néhány szót. csak címszavakban. Lehel piac?- Nem kis gond. Ígérni nem tudok. Naponta keressük a lehetőségeket, tárgyalunk. Azt szeretnénk. hogy egy olyan korszerű piacot alakítsunk ki. ahol mindenki meg tudja venni, amit akar, a pénztárcájához mérten.- Magánélet?- Mit mondhatnék? Angyalföldi vagyok. Negyvenöt éve. itt születtem. Csak addig laktam másutt, amíg felújították a lakásunkat. Két gyermekem van. egyik középiskolás, másik még általános iskolába jár... szüleim nyugdíjasok. Mit mondhatnék magamról, fontosat? Semmit. Inkább a kerületről. Angyalföldi vagyok... T. Csonkig gyertyák Hát ez az ünnep is elmúlt! Az ellentétek örökzöld ünnepe, a luxustobzódás és a siralmas filléreskedés. A polcokról minden elkelt, a legújabb márkájú árutól a szuperhasználhatatlan bóvliig. Volt, aki húszezer forintért vásárolt, és volt aki lesben állt a fenyőfaárus mellett, egy-egy nagyobb, letört gallyra vadászva. A szeretetet nem forintban számlálják. Fillér nélkül is összebújhat a szerető család a csupasz fenyőfa alatt, és a milliós ajándékokat is lehet hideg szívvel adni. A minap annak az idős asszonynak az esete jutott eszembe, aki két leányának és egy szem fiúunokájának spórolt karácsonyra. Az idős asszony hónapokig nemhogy gyógyszerre, fogorvosra nem költött, de szó szerint a falatot is megvonta a szájától. így tudta kevéske nyugdíjából és a papa után kapott özvegyi járadékból megvenni a nagylánynak az új retikült, a kisebbiknek az étkészletet, a kisunoká- nak meg a játékot. Az ünnep estéjén mindent gondosan kikészített, az apró fácska alá tett, meggyújtotta a gyertyákat és várt. Éjféltájt járt már az idő, csonkig égtek a gyertyák, de nem jött senki sem. Az idősebb leány otthon maradt a gyermekkel, aki megbetegedett, a kisebbik pedig váratlanul elutazott külföldre. Az jó, örvendezett a mami. Szegény azt hitte, valami kellemes utazásra ment a lánya, és lelkesen újságolta szomszédoknak, hogy a Krisztike go-go girl lesz. Szerencsére fogalma sem volt, mit is takarhat a szó. Aztán néhány nappal később a kicsi unokával betoppant a nagyobbik lány. Meglátta a táskát, és önkéntelen csúsztak ki a szavak a száján.- Jaj, anyám! Nem ez kellett volna, hanem cipő a gyereknek. Már tipeg.- De hát - ijedezett a mami - azt sem tudom, mekkora a lába.- Akkor inkább adta volna ide a pénzt! - mondta a lány idegesen. A mami nem haragudott érte. Tudta, zűrök vannak a veje munkahelyén, hónapok óta lebeg a feje felett az elbocsátás kardja. Hát az idegeikre ment, istenem. De azóta is lelkiis- meret-furdalása van a kisunoka cipője miatt. Nincs mese, ezentúl még jobban kell kuporgatnia. Eldöntötte, hogy legközelebb pénzt fog adni. Ha egyáltalán megéri a legközelebbi ünnepet. LASZ GYÖRGY JUBILEUM A napokban jubileumot ünnepeltek. Száz évvel ezelőtt, 1895. szeptember 19-én nyitotta meg kapuit, a Sziget utcai 11 tődja, a sok szép hagyománnyal rendelkező' Gárdonyi Géza Általános Iskola tantestülete és tanulói január 20-án emléktáblát avattak. Az önkormányzat nevében Dr. Tóth József polgármester, az iskola nevében Varga Ferencné koszorúzott - tájékoztatta lapunkat, Baleczky Ivánné, az iskola tanára, mint írja: „Az iskola jelvényét, melyet Szó- kontor Pál művész tanár tervezett, valamennyien megil- letődve tűztük magunkra.” ÖNKORMÁNYZATI LAP Ifi-kAi
