Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2. szám

Köz(?)hangulat CSALÁDI MORZE- Drágám, jaj, de régen láttalak! - mond­ja a középkorú asszony a fiatalabbnak, s örömteli arccal a nyakába borul. Puszi, puszi .- Ti hogy vagytok?- Drágám, nagyon jól.- Ne mondd! Hallom, telefont kap­tatok.- Igen - mondja a fiatalabbik. - Végre oly sok év után. Már nagyon vártuk. Várj, leírom a telefonszámunkat - mondja kis­sé dicsekvően, és tollat vesz elő. - Várj egy picit, adok egy telefonkönyvet is - s előnalász a zsebéből egy papírlapot.- Telefonkönyv? - ámul el az idősebb.- Igen, mi úgy hívjuk. Figyelj, drágám, ebben minden benne van. Háróm csen­getés azt jelenti, hogy jól vagyunk. Két csengetés: hétvégén jövünk vendégségbe. Két csengetés, szünet, plusz egy csenge­tés: ti gyertek hozzánk!- De mi ez az egész? Ámul az idősebb.- Hát tudod, kedvesem, ez a rejtjel.- Rejtjel? Hogyhogy?- Ügy, ha csak csörög a telefon és nem veszi fel senki, nem kerül pénzbe. Szépen morzézik egymásnak a család. Már a Lajos bátyámnak és Bözsi húgomnak is van ilyen rejtjelfüze­te. Mert tudod, nagyon frankó ez a telefon, örülünk neki. Csak hát, amire megkaptuk, már telefonszámlára sem Angyalföld szülöttje volt Franciaorszgában elhunyt Czifffa György zongora- művész. Biográfiai adatai szerint a XIII. kerületben (Angyal föld-Tripolisz) született és itt töltötte gyermekkorát. Igen nehéz es szűkös anyagi körülmé­nyek között nőtt fel. 1945. után a kommunista rend­honfitársairól élete végéig nem feledkezett meg. Az önkormányzati testület ja­vaslatára a közeljövőben Cziffra György szülőházán emlékét megörökítő, igé­nyes kivitelű tábla kerül el­helyezésre, együttesen a Zeneakadémiával és a Ze­neművészek Szövetségével. FELHÍVÁS A XIII. kerületi Dózsa György út 136. sz. alatti általá­nos iskola 1994-95-ös tanévben is indít első osztályban egy ének-zene és egy testnevelés tagozatos osztályt. Az ének-zene tagozatra jelentkező tanulók felvételit tesznek: daléneklésDŐl, ritmus-visszatapsolásból, hallás utáni visszaéneklésből, valamint tájékozódunk az értel­mi képességeik felől is. A testnevelés tagozatra a BHSE szakemberei válo­gatják ki az úszás es torna szakágra legtehetségesebb­nek mutatkozó gyerekeket, és ok foglalkoznak velük első osztálytól kezdve. Mindkét tagozatra elsősorban körzeti, de tehetsé­ges, körzeten kívüli leendő első osztályos tanulók je­lentkezését várjuk. Felvilágosítás: 1134, Budapest, Dózsa György út 136. Telefon: 140-9345, 140-9918 Hallottuk, közreadjuk Március végére hatályossá válnak a lakástörvény azon módosításai, amelyeket az Alkotmánybíróság előírt. Addig az önkormányzatot semmi nem kényszeríti, hogy az eladott lakások el­lenértékének egy részét fel­újításra vagy újabbak építé­sére fordítsa. Művészeti tanács alakul! Angyalföldön A XIII. kerületi képző- és iparművészek szakmai és érdekképviseletében a kerületi önkormányzat tanácsadói testületéként a Kerületi Művészeti Tanács kezdte meg munkáját. Telefon: 149-9167 A Művészeti Tanács tagjai: Csavlek András festőművész Bujdosó Ernő festőművész Káplár Ferenc festőművész Kóka Ferenc festőművész Szathmáry József festőművész A Művészeti Tanács titkára: dr. Aradi Zsoltné Szerkesztői szemmel Fiatalság - szegénység Vége az órának. Fiúk, a lányok ácsorognak az utcán. Buliznak. Elállják a járdán azt a talpalatnyi helyet is amit a parkoló autók hagynak a gyalog közlekedők­nek. A felnőttek ingerülten taszigálják odébb őket. Szó nélkül veszik tudomásul a lökdösést, a lábrata- posást: rágóznak, cigiznek mélán. Valami szörnyű módon elmondhatatlanul közömbösek. Hamarosan vége lesz az iskolának, sajnos sokuk­nak végleg. Kezdődik egy teljesen más világ, a mun­ka, vagy tán a munkanélküliség, országos átlagban: minden ötödiknek. De ha dolgoznak is, elkeserednek, s ami még szörnyűbb: hogy az érveik kitűnőek, és számszerűsíthetőek. Egy kezdő fiatal nettó tízezer fö­lött alig kap munkát, lakást viszont egymillió alatt nem vehet. Nem kell sokat számolni, hogy rájöjjünk, egy mai fiatalnak ma erős szülői segítség nélkül lakáshoz jutnia teljesen kilátástalan. Az új generáció­nak, a népes gyesnemzedéknek - már ismeretlen fogalom a tanácsi, az önkormányzati lakás fogalma, s el sem hinnék, hogy pár éve még milyen olcsón lehetett rosszabb fekvésű építési telket, s ahhoz dotált áron téglát venni. Hé, fiatalok! Tudjátok-e, mit jelent az a dotált ár? A válasz: nem. Közöny, teljes ki- látástalanság, legjobb esetben csodavárás. Ez jel­lemzi a mai fiatalok jelentős részét. Tudjuk, a nyugdíjasok sorsa is nehezebb, s egyre gyakrabban azért, mert az idősebbek, a nagymama, nagypapa, mindent megtesz, hogy segítsen fiatal szeretteinek, háztartási költségeik fedezésében. Most nem a lumpen fiatalokról beszélek, mert olyanok is akadnak bőven, hanem azokról, akik kínkeserves éjjel-nappali robot mellett, maguktól az elemi szük­ségleti fogyasztást is megvonva próbálják bemelegí­teni - szegény - hideg családi fészküket (már azok a szerencsések, akiknek van ilyen). Nemrégiben olvas­tam egy tanulmányban, amely szerint a legszegé­nyebb réteg, a fiatal házasok rétege. S ami legjobban ront anyagi lehetőségeiken, kisgyermek vállalása. Ismét hangsúlyozom, szó sincs arról, hogy a fiatalok, és az öregek szegénységét akarom szembeállítani egymással, már csak azért sem teszem, mert mint utaltam rá, e kettő egymást feltételező, sőt sokszor erősítő kölcsönhatásban áll egymással. Csak azt szeretném, ha valami csoda történne. Ha egy angyalka odamenne a suli előtt ácsorgó, te- referéző, szotyit kőpdöső fiatalokhoz, valami jót, valami biztatót mondana, talán annyit, hogy van még remény. De csodák nincsenek, csak fiatalok vannak, ácsor­gók, közömbösek, meg idősebbek, akik közöttük szlalomoznak, lehajtott fejjel, s valamire vagy valakire nagyon dühösek. Öregek és fiatalok szegénysége. Bár a kettő között mégis van egy alapvető különbség. Az, hogy a fiatalok előtt a jövő. S ez végre ki tudja, hány évtized (század?) óta olyan jövő, amit ők maguknak alakítanak. Vagy csak alakítanának? Lehet. Ha néhány idő­sebb embertársuk nem próbálná - épp e reményte­lenséget kihasználva - őrült múlt századi eszmékkel traktálni őket. Ha az őspatkánykór helyett lehetősé­get kapnának, hitelt, s egy kis olcsó lakást, munkát, iskolát ahol nem rémisztgetnek horribilis tandíjjal, esélyegyenlőséget. Ez is elég volna, meg aztán kft- gmk-apuka, túlórázó anyuka helyett velük törődő szülőket. Autóparkolók helyett újból sportpályát, ki­sebbeknek játszóteret. Mindössze ennyit szeretné­nek. Talán meghálálnák mindezt. Bár lehet, ennyi jót érezvén, sokan valami simlisségre gyanakodnának. LASZ GYÖRGY 2 ÖNKORMÁNYZATI LAP. szerben pedig börtön volt az osztályrésze és zenés szórakozóhelyeken volt kénytelen fellépni, hogy megélhetését biztosítsa. Olyan istenáldotta tehetség volt azonban, hogy rendkí­vül mostoha sorsa dacára világhírű zongoraművész lett Delőle. Szülőföldjéről és

Next

/
Thumbnails
Contents