Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)
10. szám
Akár beismerjük, akár nem: alapvetően meghatározza minden ember életét, hogy hol, milyen körülmények között lakik. Nem véletlen tehát, hogy a lakáskérdést a főváros minden kerületében a legkényesebb témák között tartják számon. Az önkormányzati lakások elidegenítésének lehetősége bizonyos szempontból tovább növelte a testületek gondjait, és ez alól a Xin. kerület sem kivétel. A témáról dr. Millisits Endrét, a lakásgazdálkodás, a műszaki hatósági tevékenység és a lakáselidegenítés felügyeletével foglalkozó alpolgármestert kérdeztük.- Miként lehetne jellemezni ennek a kerületnek a lakás- helyzetét?- Röviden úgy válaszolhatnék, átalakulóban van. Végleges rendezését csak a következő önkormányzat tudja megoldani. Mi azt vállaltuk, hogy az átalakulási folyamatot megpróbáljuk olajozottan és törvényesen végigcsinálni. Túljutottunk a félúton egy olyan lakásrendszer felé, amely mindenképpen nyitottabb és talán humánusabb olyan szempontból, hogy igazságtalanul nem kivételez senkivel. Olyan értelemben viszont „soványabb”,* hogy kevesebbet ígér még annál is, amit az emberek reálisan szeretnének. A késve érkezett lakástörvénynek „köszönhetően” az önkormányzat, mint „végállomás” áll szemben az állampolgárral, aki nála kopogtat, nála adja ki az indulatát, nála vitatkozik, és nehezen érti meg: az elidegenítés szükségszerű következménye, hogy fogy a bérlakás állomány, tehát egyre kevesebb lakás lesz az, amelyet a rászorulók között szét lehet osztani. 2 ________________- Milyen specialitása van Angyalföldön a lakáselidegenítésnek?- Saját rendeletünk a már társasházak és a még önkormányzati bérházak között tesz különbséget. A képviselőtestületnek határozott szándéka, hogy tiszta állam- polgári tulajdonú társasházak jöjjenek létre. Éppen ezért úgy gondoljuk, ha üressé válik egy bérlakás egy olyan házban, ami már túlnyomórészt el van adva, akkor leghelyesebb megoldás az, hogy a lakás nyilvános liciten kel el. Ennek előnye, hogy az önkormányzat a forgalmi értéknek megfelelő piaci árat kap, hátránya viszont, hogy semmiféle szociális, emberi tényezőre nincs figyelemmel. Kizárólag a tőkeerősebb, kitartóbb állampolgár válhat tulajdonossá. Megjegyzem a képviselőtestület négy év óta vitatkozik ezen a kérdésen. Nyilvánvaló, hogy a licit nem csodaszer, viszont előnye, hogy a törvényesen lefolytatott eljárás befejezése után megtámadhatatlan.- Es mi történik a szociális szempontokkal?- Emiatt mondtam keserű szájízzel az előbbieket. Hiszen a lakásállomány alapvetően nem arra való, hogy emberi-szociális szempontok figyelembevétele nélkül hasznosítsuk. Ami a szociális bérlakásjuttatást illeti, abban a pályázati rendszert tettük általánossá, és ezt a kéviselőtestület lakásügyi bizottsága hivatott működtetni. Éppen most kerül nyilvánosságra a lakásügyi bizottság pályázata huszonkét szociális bérlakásra.- Miért ilyen kevés a megpályázható szociális bérlakás, amikor tudomásunk szerint egy csomó lakás üresen áll?- Egyrészt azért, mert meglehetősen erőteljes harcot kell vívnunk az önkényes lakásfoglalókkal szemben, és ez a mi kerületünkben is növekvő tendenciát mutatott az új lakástörvény óta. Ráadásul az önkormányzat hatósági jogkörének megszűnése óta arra sincs jogunk, hogy az ön- kormányzati bérlakás önkényes elfoglalóját igazoltassuk, nemhogy más eszközöket alkalmazzunk vele szem- ben. En sajnálatosnak tartom, hogy a jelenlegi ügyészségi álláspont szerint még a magánlaksértés sem állapítható meg ebben az esetben. Folyamatosan keressük azokat a megoldásokat, amelyek gyorsabbá teszik az üres lakások hasznosítását, például olyan módon, hogy a bérlők ezt nekünk felajánlják, és az önkormányzat külön támogatást ad ahhoz, hogy ők lakást vásárolhassanak.- Mennyire tehető' a szociális bérlakásigénylók száma?- Erről ma már nincs nyilvántartás, a lakásigényléseket megszüntette az új törvény. A lakásra várók száma megítélésünk szerint 1000-2000 között lehet mi- nimálisan a kerületben. Gondot okoz a lakbérek kérdése, amellyel ugyancsak zsákutcába jutottunk. Ez a tétel Budapesten szinte „szent tehénné” vált, praktikusan 1988 óta nem nyúlt hozzá senki. Az biztos, hogy emelése óvadanul, és megfelelő kompenzációk nyújtása nélkül emberi tragédiákhoz, vagy olyan polgári engedetlenségi mozgalmakhoz vezethet, amelyek nem hatnák jó irányba. Éhhez kapcsolódik, hogy a kerületi önkormányzat meglehetősen toleráns a közüzemi díjakkal, illetve a lakbérhátralékkal tartozók irányában. Úgy gondolom, énnek is vannak határai, de a tényleges rászorultságot helyi szinten kell felmérni, figyelembe venni, és lehetőleg orvosolni.- Végezetül ejtsünk néhány szót az épületek koráról, műszaki állapotáról. Hogyan, milyen eszközökkel igyekszik megelőzni az önkormányzat a Frangepán utcai omláshoz hasonló esetek előfordulását?- A kerület lakásállományát a tanácsrendszerben is, és most is erre megfelelő szakemberek folyamatosan figyelték, figyelik. Ennek eredményeként tervek készülnek arról, hogy a lakóházak felújítása milyen sorrendben történjen, melyik a legsürgetőbb. A házak végromlását a kerületi önkormányzat főleg saját eszközeiből próbálta és próbálja megakadályozni. Az olyan lakossági félelmeket, bejelentéseket, hogy az épületük például építkezés következtében életveszélyessé válik, kivétel nélkül, mindig komolyan vesszük. Ennek kivizsgálására megvan az apparátusunk. Vakolathullás többször is előfordult, de az utóbbi négy évben szerencsére nem okozott komoly sérülést. Épületállományunk életkorából következően ilyen típusú problémák sajnos minden nap előadódhatnak, de attól, hogy házak összedőlnének, egyáltalán nem kell tartani. Vannak épületek, amelyek felújítása nem gazdaságos. Nem várható el például a kerületi önkormányzattól, hogy közel olyan költségért újítson fel egy 100 éves lakóházat, mint amennyibe egy új ház felépítése kerülne. Főleg magas lakásszámú, eleve elavult házakról van szó. Ilyen volt a Frangepán u. 36 is. A bontással kapcsolatban van intézkedési tervünk, de meg kell mondanom, hogy a lakóházak bontása csak olyan módon történhet, hogy a bentlakók elhelyezését megfelelő módon biztosítjuk. Minél elavul- tabb és nagyobb lakásszámú egy ház, a probléma annál súlyosabb. Szűkös lakásállományunk azonban sajnos a bontásokat is akadályozza. Van rendezési terünk, amelyek megvalósulásához olyan beruházókat várunk, alak nem csak a területek tulajdonjogára spekulálnak. A kerületi önkormányzat ma már arra sajnos nincs felkészülve, hogy megfelelő mennyiségben lakóházakat építsen. Az a pénz, amit mi fejlesztésre szánunk, jelentős mértékben az oktatási, egészségügyi, szociális intézményhálózatunk fejlesztésére megy el, és szerintem ez így helyes.- Köszönjük a beszélgetést. ÖNKORMÁNYZATI LAP. in-hű Félúton az új lakásrendszer feli
