Hír 13, 1994 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8-9. szám

- Talán ez volt a munkánk :gyik legsikeresebb területe az :lmúlt négy évben. Ez pedig an- tak köszönhető, hogy nagyon ó a szakembergárda, nagyon jó ntézményvezetőket örököl­ünk, és aránylag jó szellemű tktatási, kulturális, sportbizott- ág jött össze a képviselőkből, területünkben jelenleg 17óvo- la, 17 általános, illetve egy ki- egítő iskola, valamint 5 gimná- :ium működik. Iskolaszerkezet zempontjából sokféle igényt ki udunk elégíteni, hiszen a ha- ;yományos nyolcosztályos ál­alános iskola mellett van 6+6 isztályos, 4+8 osztályos általá- ios iskola, azután van négy-, iát-, illetve nyolcosztályos jmnázium. Maga az ágazat ta­in azért olyan sikeres, mert a sstülertfétében az oktatási bi- ottság volt az első és egyetlen izottság, amely koncepciót gyártott” és fogadott el. Ez a oncepció cselekvési progra­mot adott úgy a testületnek, lint a pedagógusoknak vagy a zülőknek, és kiszámíthatóvá ;tte a rendszert, ez pedig na- yon fontos dolog.- Melyek voltak a leglényege­sebb változások ezen a szak­területen?- Megpróbáltuk fölszámolni z úgynevezett maradékelvet. kZt mondtuk: igaz, hogy nin­csen sok pénzünk, de megnéz­zük, mik azok a legfontosabb feladatok, amelyek nélkül nem tud működni a rendszer. Vagyis bevezettük a feladatfinanszíro­zást. Próbáltuk azt a szemléletet erősíteni, hogy minden intéz­ménynek legyen önálló arcula­ta, és ezeket a törekvéseket anyagilag is támogattuk. A pe­dagógusok képzésére, átképzé­sére pályázatokat hirdettünk, és pedagógiai kabinetünk közre­működésével helyükbe hoztuk a különféle pedagógiai progra­mokat. Létrehoztunk egy orszá­gosan is egyedülálló óvodai és általános iskolai pszichológus- rendszert, vagyis egész oktatási hálózatunkat lefedtük pszicho­lógusokkal. Manapság, amikor a gyerekekben is egyre több fe­szültség halmozódik fel, szük­ség van valakire, aki az iskolai és a családi gondokat segít meg­oldani. Ezenkívül nagyságren­dekkel növeltük a felújításokra fordítható kereteket. Többek között megkezdtük a kerületi Gyermekház bővítését, részt veszünk a Láng Gépgyár egy­kori sportlétesítményének fel­újításában és kerületi hasznosí­tásában, Újlipótvárosban pedig októberben adtunk át egy új közművelődési intézményt. Ugyancsak egyedülálló módon a mi kerületünkben kibővítve működik tovább a hajdani Ifjú­sági és Információs Iroda, amely speciális szolgáltatások­kal, például munkanélküli- és drogtanácsadással segíti a fiata­lokat.-Mi volt a legrosszabb és mi a legjobb élménye műkö­désének elmúlt három évé­ben?- Legrosszabb élmányeim a költségvetésekhez kapcsolód­nak. És nem amiatt, mert kevés a pénz. Sokkal inkább azért, mert legtöbben felkészületlenül jöttek a bizottsági ülésekre, im­provizáltak, másról beszéltek, és az egész a süketek párbeszé­déhez hasonlított a legjobban. Beindultak a lobbyzások, és sokszor az volt az érzésem, hogy nem tisztességesen történ­nek a dolgok. Elvártam volna, hogy mások is legalább annyira felkészüljenek, mint én, és vitá­ban győzzük meg egymást saját igazunkról. Annak viszont szí­vemből örülök, hogy munkám során itt a házban nagyon sok jó szakemberrel találkoztam és dolgoztam. Annyival, hogy né­ha azt mondom: nélkülünk, vagyis a képviselő-testület nél­kül sokkal jobban mennének a dolgok. Ha volna egy jó költ­ségvetés, magam is nyugodtan elmehetnék egy év szabad­ságra. B. Gyászoljuk A halál a legkérlelhetetlenebb, legigazságtalanabb ellenfél. Lám, most sem adott esélyt ennek a két derék önkormányzati képviselőnek, hogy igazságos harcban dőljön el, ki az erő­sebb. Elvitte, elragadta őket az élők sorából, nem kérdezve: van-e még dolguk. Pedig ők ketten olyanok voltak, akik szívesen tettek volna még a közösségért, ezért a kerületért. Mint ahogyan tettek eddig is. Sokat köszönhetünk nekik mi, választók, mert nem kis részük volt abban, hogy az elmúlt négy év alatt a XIII. kerület annyit változott, fejlődött. Kár, hogy a következő választási ciklust már nem élhették meg.... Emléküket kegyelettel megőrizzük. Szerkesztői szemmel Bérbe adott szorongás „Az otthonunkban lakni szeretnénk! Aludni, pihenni, szórakózni, és nem retteg­ni, a szörnyű pusztulástól félni.” Angyalföld egyik öreg bérházának középkorú lakója fakadt ki ekképpen azokban a vészterhes napokban, amikor a fővárosban mindenki az összedőlt Ó utcai házról beszélt. Biztosan sokan emlékeznek még a szörnyű esemény­re, amely szinte egyik pillanatról a másikra tette hajléktalanná a százéves bérház több lakóját, szerencsétlenné a családokat, föl­dönfutókká az addig békességben, bizton­ságban élő embereket. Azaz a biztonság ab­ban a bizonyos Ó utcai házban már régen hiányzott.» Tudta ezt a lakók nagy része, és állítólag tudta az önkormányzat is. De az ilyesmit valahogy nehezen hisszük eL Olyan elkép­zelhetetlen, hogy megremegjen, összedőljön egy olyan tekintélyes, hatalmas épület, amely mindaddig maga volt a rendíthetetlen állandóság. Hiába jöttek-mentek mellette az évek, hi­ába változtak az államformák és a politikai rendszerek, az Ó utcai ház tartotta magát szilárdan. Egészen addig, amíg alapjai körül el nem kezdték kitermelni a földet... A lakók, akik a furcsa eseményre felfi­gyeltek, nem hagyták szó nélkül a dolgot. Ám az elfoglalt hivatal nem vette komolyan a jelzéseket. Az élet és a pince földjének kitermelése ment tovább. Egészen addig, amíg egy szép napon minden előzetes értesí­tés nélkül össze nem dőlt a ház... Hasonló korú, hasonló állapotú házak tu- cátjával találhatók szinte minden kerület­ben. Ez alól Angyalföld sem kivétel. Az a maga is öreg kerület, ahol egyszer már majdnem történt egy ehhez hasonló eset. Szerencse, hogy a gondviselés akkor a ház, a lakók mellett volt, így a Frangepán utcá­ban akkor szerencsére nem történt nagyobb tragédia. De ki tudja, a szerencse meddig marad az öreg bérházak oldalán? Ki tudja, meddig bírják a repedezett falak, a málló vakolatok, a dohos pincefödémek, a rogya­dozó körfolyosók? Ezért kell vigyáznunk! Éberen figyelni minden apró jelre, minden parányi rezdü­lésre, és az önkormányzat illetékeseinek ug­rani, intézkedni minden egyes jelzésre. Még akkor is, ha a bejelentés esetleg csak vaklár- ma volt. Ha a szörnyű példa óta joggal ret­tegő lakók csak rémeket láttak, és valójában nem is olyan vészes a helyzet... Jobb félni, mint megijedni! Ezt a bölcs közmondást most egy darabig jobb, ha nem feledjük el! Lasz György IHiHI!------------------------------------------------ ÖNKORMÁNYZATI LAP ------------------------------------------------------3 Dr. Rózsavölgyi János önkor­mányzati képviselő', a fejleszté­si, környezetvédelmi bizottság elnöke súlyos betegség követ­keztében elhunyt. 1994. július 15-én Szegeden helyezték örök nyugalomra. Füzesi Sándor önkormányzati képviselő', a kerületi ipari bi­zottság elnöke hirtelen elhunyt. 1994. augusztus 24-én a megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Next

/
Thumbnails
Contents