Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. december / 6. szám
Nemeskéri János alpolgármester és Baksa Gábor osztályvezető (Folytatás az 1. oldalról) dolgozóknak olyan elképzelése, ötlete, kidolgozott javaslata van, ami a kerületben élő gyerekek hasznára válik, az pályázhat. Az anyagi alapot erre is biztosították, annak a 32 millió forintnak az elkülönítésével minden évben, amelyet a pályázatok alapján az önkormányzat oktatási-, kulturális és sportbizottsága ítél oda. Ráadásul nem „kalap alatt", hanem' nyilvánosan. Ahogy a köz, azaz az itt élők javát szolgálja - ha nem is érzékeli mindenki közvetlenül - a pedagógusok kabinetszerű képzési költségének fedezése. De az Ijfúsági Alap pénzéből támogatott nyárivagy vándortáborokra, az úgynevezett erdei iskolákra - ahol a „kihelyezett" földrajzvagy biológiaórán közvetlenül ismerkedtek a gyerekek a tudnivalókkal - sem árt emlékezni. Hiszen az utazási költség felét az alap állta. A beszélgetésből az is kiderült, hogy még az idén a kisdiákok utaztatására az ön Kormányzat buszt_vásárol. Hogy az utazási idő, vagy a költségek miatt az úszásoktatásról ne maradjon le senki. De műjégpálya, a piaccal való ismerkedés - nevelési program keretében a gyümölcsszedés ugyancsak úticél lehet. Kimaradt valaki valamiért a gimnáziumból? Elhelyezkedésének, továbbképzésének feltétele az érettségi? Semmi baj, a kerület nem mondott le az esti oktatásról, a dolgozók gimnáziumáról. Olyannyira nem, hogy ha az ott tanulók közül valakiről kiderül, hogy valamelyik tantárgy elsajátítása során lemaradt, a szakoktatók segítik behozni hátrányát. Ingyen és bérmentve, ahogy az oktatásért sem kell fizetni. Viszont az intézmények fenntartásán túl a felújítások, a beruházások az idén például az önkormányzat költség- vetéséből 130 millió forintot emésztettek fel. A Szabó Ervin Gimnázium három évre tervezett felújítása jövőre 80 ' millió körül lesz. De a minőségi munkára, az ahhoz szükséges feltételek megte- 'emtésére az önkormányzat, s bizottsága; a hivatal áldoz. Szerkesztői szemmel Kicsit hangosak vagyunk M etróban, buszokon, villamosokon, a boltokban manapság kicsit hangosabbak vagyunk a kelleténél. Ha meg a hivatallal kerülünk szembe, akkor sztentori hangon adjuk elő kéréseinket, kérelmeinket. Idegesítve, egyúttal felizgatva azt a közeget, ahová éppen betettük lábunkat. Miért? Kézenfekvő válasz sokféle adódhat, s adódik is. De nem mindig a kifizetetlen számlák, a családi háttér megnyugtató hiánya az, amire hivatkozhatunk. Sokkal inkább abban keresendő a baj gyökere, netán két ballábbal keltünk fel. S ha ez sem igaz? Pszichológusok állítják - s ha valakinek, hát nekik hihetünk kötekedő, összeférhetetlen kedvünk mögött saját ballépéseink húzódnak meg. Amikor valamit egészen másként képzeltünk el, másként akartunk, de saját hibánkból a jó is rosszra fordult. Ilyenkor nem szívesen nézünk a tükörbe, még véletlenül sem „hívjuk le" szószátyárságunkat, szavahihe- tetlenségünket - a könnyebb megoldást választjuk, s a világra haragszunk. N emcsak rossz pillanatokat szerezve a közértesnek, az önkormányzat valamelyik osztályán dolgozó ügyintézőnek, hanem elrontjuk az utánunk jövők napját is. Talán abból a korántsem üdvözítő felfogásból: neik miért legyen könnyebb a Föld, ha nekünk nehéz? S hogy mi marad meg hangulatunkból? Egy kora reggel felhergelt ember rossz szájíze, sündisznóállása, amivel „sikeresen” másik harminc, vagy száz hétköznapját rontjuk meg. Vajh oly nehéz lenne „két- ballábas", vagy mindig szélhámosságra hajló, mások értelmét lebecsülő, az individumot bosz- szantó, semmibe vevő szeretet nélküli hétköznapjainkon kicsit csendesebbnek lennünk? Kevesebbet megértést követelni akkor, amikor nem nézünk a tükörbe, önmagunkkal szembe? LASZ GYÖRGY VÁMMENTES GONDOLATOK A reformáció nagy egyénisége, Luther Márton „A világ felsőbbségéről, hogy miként tartozunk annak engedelmességgel" című művében találjuk a mondatot: a gondolatok vámmentesek. De sTXX. század egyik nagy tudósa F. Joliot-Curie, ha más formában is, de ugyanezt fogalmazta meg: „Az igazság vízum nélkül utazik." A humanizmus esz- *-méje is a maga idejében vámmentesnek bizonyult, hiszen a szellem, a tudás, a jellem óriásait szülte, elég Leonardo de Vincire, vagy Michelan2 gelo Buonnarottira gondolnunk... Évszázadok múltán a felvilágosodás, mint eszmeáramlat hasonlóképpen nem tisztelte a határokat. Nagy gondolkodói'- Johne Locke, Montesquieu, Voltaire, Diderot, Rousseau - a tekintéllyel szemben az észt ültették a trónra. Az észt, amit a saját igazságát bizonyító szerzőnk szemében legutóbb megfosztottunk trónjától. Amikor mondandóját megszelídítettük. Számára úgy tűnhet, tiszteljük a határokat, tagadjuk a gondolatok vámmentességét, elvetjük azt a szállóigévé vált elvet, az igazság vízum nélkül utazik. Kívülről nézvést ez az igazság. De a szándék a nagy gondokodókhoz képest uram bocsá’ igencsak földhöz tapadt. Az, hogy az újság a képviselők, s az általuk választott tisztségviselők között nem szíthat békétlenséget! Eme földhöztapadt gondolat jegyében követem meg Tahi Péter képviselő urat a megkurtított, „megvámolt’’ gondolatokért. (Lasz) in-kAi------------------------------------------------------------------------------------------------ -------,-----HUNGARY w
