Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. augusztus / 2. szám
Gyilkolt a magány Az idős asszony szegényes otthona a tűz martaléka lett. Szinte felismer- hetetlenségig megégett. Holttestére az ágy romjai között találtak rá a helyszínre érkező tűzoltók. Barátságtalan, esős idő volt aznap. T. A., a beteg, mozgáskorlátozott asz- szony szociális gondozója negyed egy körül ért a lakáshoz. Amint kinyitotta a bejárati ajtót, sűrű füst és tűz csapott ki a nyíláson. Az első gondolata az volt: oltani! Vízért szaladt az udvari csaphoz. A füst osztani kezdett, de a szobában az ágy lángolt tovább. Segítségért rohant. A tűzoltók rendkívül gyorsan eloltották a lángokat, de az idős asszonyon már nem tudtak segíteni. A helyszínre érkező rendőrökkel együtt csak a szörnyű tragédia nyomait konstatálhatták. Az eset kivizsgálása során a szándékos gyújtogatás gyanúja egyértelműen kizárható volt. Mi történt hát? N. Ella évek óta egyedül élt. Az egyik szomszédján és a szociális gondozónőn kivül alig-alig látogatta valaki. Beteg volt, nehéz mozgású, az utóbbi időben gyakran elszédült, elesett. A délelőttöket, főleg ha rossz idő volt, az ágyban olvasással töltötte. A toll* párna és tollpaplan melegében talán kevésbé érezte nyomasztónak a magányt. Feje fölött a falvédőre akasztva, olcsó kis olvasólámpa lógott, ami hosszú és szabálytalanul megtoldott vezetéken át a szoba túloldalán lévő egyetlen konnektorból táplálkozott. Utólag már senki nem fogja megtudni, mi is történt a végzetes pillanatokban. A vizsgálatot végzők feltételezése szerint az asszony elaludt, esetleg rosszul lett, és lerántotta a falról a lámpát. Az izzó sugárzó hőjétől meggyulladt a toll, aminek az a tulajdonsága, hogy nem nagy lánggal, hanem fojtottan ég, akár órákon át, s közben erős füst képződik. N. Ella valószínűleg füstmérgezésben halt meg, s az iszonyatos égést csak ezt követően szenvedte el... Lehet, hogy menekülni akart, de nem volt hozzá ereje. Erre enged következtetni, hogy holtteste keresztben feküdt az ágyon, mintha végső erőtartalékait összeszedve leszállni próbált volna. Talán, ha nem lett volna annyira egyedül, ha akadt volna valaki, aki észreveszi az olvasólámpa (hány, de hány helyen látható!) elhelyezésében rejlő veszélyt, ha reggel, amikor az újságok nem tűntek el a szokott időben az ajtókilincsről, bekopog hozzá a szomszéd, ha nem annyira kiszolgáltatottja önmaga fizikai tehetetlenségének, akkor nem következik be a tragédia. A magány ismét gyilkolt... Körül kellene nézni szűkebb környezetünkben, mielőtt még magával ragadja újabb áldozatát. (s) Hurrá nyaralunk! Nem mindenki engedheti meg magának, hogy gyermekeivel drága nyaralásra fizessen be. Szerencsére a tizenharmadik kerületi ön- kormányzat mindent megtesz, hogy a kerület gyermekei közül sokan önfeledt napokat tölthessenek a három táboruk valamelyikében. Baksa Gábor, a művelődési osztály vezetője elmondta, hogy a velencei gyermek- és ifjúsági táboruk már az iskolaév utolsó tanítási napjaiban fogadta az első turnust: csaknem százhetven tanuló fejezte be az iskolát a tó mellett.Figyelemre méltó, hogy a nyár folyamán három csoportban negyven-negyven erdélyi gyermek is üdülhet Velencén. A tizenharmadik kerület abban a szerencsés helyzetben van, hogy Velence mellett a gyerekek megtalálhatják szórakozásukat a Margit-szigeten, valamint a Népszigeten. Az előbbi helyen két termálvizes medencében fürödhetnek a kisebbek, s a nyolcvan centis „nagy vízben” a nagyobbak. Az érdeklődők pedig még számítógépes tudományt is szerezhetnek. Az utóbbi táborban a szabadtéri sportok mellett a sütés, főzés alapjaival is megismerkedhetnek. Mindkét napközis táborba buszok viszik a gyerekeket az iskolájuk elől. Az utazásuk költségeit teljes egészében az önkormányzat állja, s az étkezésért is csak nyersanyag-díjat számítanak föl. A pedagógusok munkabérét is az önkormányzat fizeti. M-i. A tizenharmas nyertesei Kulcsos felnőttek Sokan balszerencses számnak tartják a tizenhár- mast, mások viszont szerencsét remélnek tőle. Az idén százhetvenegy család érezheti úgy, hogy megütötte a főnyereményt azzal, hogy a tizenharmadik kerületben adta be lakásigénylését. Ugyanis - a budapesti kerületek között egyetlenként - a tizenharmadikban az idén is kifüggesztik a névjegyzéket. Mint Németh Sándortól, az önkormányzati képviselő testület lakásügyi bizottságának elnökétől megtudtuk, azoknak a három- vagy többgyermekes családoknak a legnagyobb az esélyük, akik 1991. december harmincegyedikéig adták be igénylésüket. Lakáshoz juthatnak a kétgyermekes családok is, akik 1988. július elsejéig beadták a szükséges papírokat. Bár a lehetőségek nagyon beszűkültek, azok is reménykedhetnek a lakáshoz jutásban, akik az idén nem kerü'nek fel a névjegyzékre. Mint a bizottság vezetője elmondta, szükséglakást kaphatnak a szociális helyzetük alapján rászorultak, bár - tegyük hozzá - ezek a harminc négyzetméter alatti, alacsony komfortfokozatú lakások valóban csak ideiglenesen oldják meg a problémát. Nagyobb az esélyük azoknak, akik „önerővel” is rendelkeznek, tehát van megtakarított pénzük. Szeptemberben pályázhatnak a megüresedett lakásokra. Angyalföldön az idén már nem épül bérlakás, és a nagyvállalatok sem engedhetik meg már maguknak, hogy munkáslakás-építési akcióba kezdjenek. Mégsem teljesen kilátástalan a fiatal házasokba lakás nélküli családok helyzete. A háromgyermekeseket az önkormáhyzat hatszázezer forintnyi kamatmentes kölcsönnel segíti, míg a kétgyermekesek, vagy azok, akik vállalják a két gyermeket, négyszázötvenezer forintot kaphatnak, figyelembe véve a kétszázezer forintnyi szociálpolitikai kedvezményt, valamint az esetleges munkáltatói kölcsönt, és a felvehető OTP-t, no meg a saját részt. Ennyi pénzzel már lehet valamit kezdeni, bár később a részletek törlesztése jókora terhet jelenthet. 'A lakásínség ellenére sem hozhat megoldást az önkényes beköltözés. De Angyalföldön is úgy döntöttek néhányan, hogy nem várják ki a sort, esetleg nincs is lakásigénylésük, és egyszerűen fölnyitottak néhány, ideiglenesen üresen álló lakást. Németh Sándor szerint tisztességtelen vol4 _____________________ ÖNKORMÁNYZATI HÍRLAP na , ha az önkényes beköltözők megkaphatnák az elfoglalt lakást, hiszen azzal a lakásra türelmesen várakozók kerülnének hátrányba. Ezért - néhány nagyon kivételes esettől eltekintve -, az „önkényeseket” karhatalommal lakoltatják ki. Mindent összevetve, a tizenharmadik kerületben az idén körülbelül négyszáz lakást adnak át a családoknak. Impozánsnak tűnik ez az adat, de persze korántsem az, ha a lakásra várók magas számával hasonlítjuk össze. Jóval több lakás jutna a kerületi igénylőknek, ha a megüresedett lakásokat megkaphatnák. A jelenlegi módi szerint ugyanis ezek a lakások a fővárost illetik. Bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb megváltoztatják majd a régi jogszabályt. M. HÍR 13
