Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1990. december / 5. szám

Művészetpártoló műkereskedés Az utóbbi években a gazdasági élet átrendeződése folytán több képző- és iparművészeti tárgyakat árusító galéria nyílt a városban, megtörve a Képcsar­nok Vállalat egyeduralmát. Ezek azon­ban zömében gazdasági társulások, több személy tőkeerős vállalkozása. A Hege­dűs Gyula utca 24. számú ház egyik kis utcai üzlethelyiségében már ötödik esztendeje működik egy magángaléria, amely Luttár Galéria néven ismert a művészetkedvelők és a környék lakói körében. A viszonylag kis alapterületű üzletben dr. Luttár Magdolnával, a tu­lajdonossal arról beszélgetünk, hogy a jövedelmező butikok világában hogyan és miért vállalkozott a XX. századi kortárs képzőművészet forgalmazására? — Ahhoz, hogy valaki egy ilyen üz­letbe belefogjon, a művészetet ismerni, érteni és szeretni kell, továbbá némi in­duló tőkére is szükség van, de nem árt, ha gazdasági ismeretekkel is bír a vál­lalkozó. Nekem szerencsém volt a te­kintetben, hogy ezt a kis üzlethelyisé­get valaha mérlegkészítő édesapám bé­relte a tanácstól. Miután ő már nem folytathatta az ipart, átvettem a helyi­ség bérleti jogát. Én közgazdász va­gyok, a férjem pedig Káka Ferenc fes­tőművész, akivel az elmúlt évtizedek­ben bejártam Európa képtárait, kiállí­tásait és az ő révén tanultam meg lát­ni, érteni a XX. századi képzőművé­szeti alkotásokat is. Ez adott bátorságot ahhoz, hogy ,a kortárs festészet forgal­mazásával foglalkozzam. — Létezik hazai piaca a kortárs kép­zőművészetnek? — Létezik, de nem olyan mérték­ben, mint a régi alkotásoknak. A régi­ségkereskedők már eleve nem vásárol­nak mai képeket, a Bizományi Áruház sem vevő ezekre a művekre. Évtizede­ken keresztül a Képcsarnok Vállalat üzletei árusítottak egyfajta tömegigényt kielégítő „kortárs művészetet”, .amely javarészt tájképekből, csendéletekből állt. Amit én kínálok, az már Európá­ban elfogadott, ismert művészet. Ha lassan is, de már nálunk is kezd ki­alakulni az a felvevőréteg, amely igényli és megérti ezt a sokszor elvont, nem könnyen értelmezhető festészetet. Akinek ilyen irányú az érdeklődése, az megkeresi a galériámat, hisz a legfris­sebb műveket is átveszem forgalma­zásra, igaz, leginkább bizományba. — ön szerint mi az oka annak„ hogy a kortárs művészetet nem látják érték­állónak c tehetősebb emberek? — A régi művészeknek és műveknek az idő már megadta az elismerést, tehát a pénzüket a biztosba szívesebben fek­tetik a vásárlók. Azért nem kell azt hinni, hogy a XX. századi művészet nem értékőrző, hisz van olyan Urbán György képem, amely valaha kétezer forint volt a Képcsarnokban, ma már harmincezret ér, és ez csak növekedni fog az évek során. — Kikből tevődik össze a vásárlókö­zönsége? — A gyűjtőktől kezdve a kispénzű értelmiségiig, fiatal házasokig, sokféle ember megfordul nálam. Saját kocká­zatomra néha még részletfizetési ked­vezményt is adok. — Nem fizetett még rá erre az üzleti fogásra? — Eddig még nem, remélem a jövő­ben sem fogok. — Külföldiek is vásárolnak önnél? — Igen, bár a kötöttségek miatt sok­szor meghiúsul az üzlet. Minden műhöz a Magyar Nemzeti Galéria kiviteli en­gedélye szükséges, ami napokat vesz igénybe, továbbá valutát sem fogadha­tok el, az átváltás pedig sokszor idő­igényes és körülményes. Akinek csak egy-két órája van a vásárlásra, az üres kézzel távozik, mivel nincs ideje ki­várni a hosszadalmas procedúrát. Talán így kívánják megakadályozni, hogy ér­tékes művek a határon túlra kerülje­nek. — Én megértem, ha a régi alkotáso­kat, vagy ismert század eleji művészek képeit be kell mutatni. Azonban egy ma elkészült friss festmény értékét úgy­is az idő dönti el. Hogy mennyire for­mális ez a szemle, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy eddig még mindenre kaptam engedélyt. A művészek egyébként nagyon is tisz­tában vannak alkotásaik értékével, mert amit igazán úgy ítélnek meg, hogy jó lenne itthon tartani, attól nem válnak meg, vagy figyelmeztetnek, hogy külföldre ne adjam el. Az ilyen kérés­nek egy művészetszerető, jó hírére va­lamit is adó műkereskedő eleget tesz. Kólca Ferenc: Jelenet — A napról napra nehezedő gazda­sági körülmények között hogyan látja a galéria jövőjét? — Sajnos, sok a kétség bennem, mi­vel a pénztelenség kihat a forgalomra is. Kétségeim vannak afelől is, hogy to­vábbra is megtarthatom-e az üzlethe­lyiséget. Félek, hogy az kapja meg, aki többet ígér érte. Kissé elbizonytala­nodtam. Kár lenne, ha a fentiek miatt meg­szűnne a kis magángaléria, szegényebb lenne a kerület egy színfolttal, hiányoz­na művésznek, vásárlónak egyaránt. Kőhidi Erika ★ 1990. december 7-én, du. 5-kor, a Budatétényi Galériában (Nagytétényi u. 30.) kortárs képzőművészeti aukciót rendeznek, amelyen a Luttár Galéria is részt vesz XX. századi művekkel. Üimepigéző A karácsonyt váró családi programokra a belépés díjtalan, csak a felhasznált anyagokhoz kér a mű­velődési központ hozzájárulást. November 31-én, december 1-jén, 2-án, de. 10-19 óráig: ajándék- és játékvásár népi iparművészek, mézeskalács- és játékkészítők közreműködésével. December 2-án, vasárnap, de. 10-14 óráig: ajándékkészités (Mikulásra, karácsonyra) Diós Márta, Meszes Éva, Petrás Anna és Székely Éva népi iparművészek segítségével. December 5-én, szerdán, 10 órakor: óvodás Télapó a Kristály duóval. Belépő: 25 Ft. December 9-én: ünnepvárás-vendégvárás. Karácsonyi asztali­díszek készítése, terítési bemutató, receptajánlat. Vendégünk: Pelle Józsefné. December 7-8—9-én, de. 10-19 óráig: gyertya-, könyv- és edényvásór. December 14-15-16-án, de. 10-19 óráig: ajándékvásár (könyv, kerámia). December 14-én, pénteken, 15 órakor: bábszínház - Foltos és Fülenagy, mesejáték gyerekeknek. Belépő: 35 Ft. December 16-án: karácsonyfadíszek készítése, ajándékcso­magolás Fenyves Mária és Puskás László szakmai útmu­tatása alapján. December 22-én: karácsonyi koncert a XIII. kerületi Rokolya utcai templomban. Közreműködik a William Byrd Kórus és a Gaudium Fúvós Társaság. December 3-ától 23-áig, de. 10-18 óráig: Európa katedráli- sai — Gulyás László építész-festőművész kiállítása. Minden vasárnap délután fél 4-kor: gyermek-mozielőadás.

Next

/
Thumbnails
Contents