Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. szeptember / 4. szám
Maga az épület 1943 óta „tartja a formáját”. Am a belső tereket igencsak kozmetikázni kellett. Nem csupán festeni és mázolni, de komoly villanyszerelési, fűtő- berendezési munkák is voltak. Pénz viszont nem túl sok. Ám a Raktárból kultúrotthon Az 1943-as Tolnai Világlapja, december 1-jei számában képriportot közölt a „külsőmagdolna- városi római katolikus kápolna és kultúrház” hercegprímási megál- dásáról. 1942-ben született a döntés, hogy azon a bizonyos helyen — a XIII. kerület Rokolya utca 28. — felépítsék a katolikus színházat és kultúrotthont. A következő évben már meg is történt az ünnepélyes felavatás. Ám nem működhetett hosszú ideig eredeti funkciójában az elegánsan szép épület, mert például a kultúrotthon hosszú esztendőkig raktár volt. Igaz, a Széchényi Könyvtár raktára, de az EMBER kirekesztődött a teremből. Ez év áprilisában azonban — a kerület összefogásával — ismét kinyitotta kapuit a hívők és nem hívők számára a Szent László Kultúrotthon. A Szent László Kultúrotthon Egyesület lelkes titkára, Bokor István — „civilben”, eredeti foglalkozása szerint történész — elmondta, hogy most ősztől, szeptembertől végre beindul az élet az épület alsó szintjén is. A felső, a puritán eleganciájú templomi rész eddig is egyházi szertartások otthona volt. A kultúrotthonban szeptembertől a tervek szerint a hét minden napján lesz program. Hétfőnként az irodalmi színpad próbál — decemberben mutatják majd be a VII. Gergely-t —, s tánciskolát is terveznek, délután 4 és 6 között. Kedden zene, beszélgetés, klubhangulat várja a kerületieket és patronáltjaikat, a csökkentlátókat. Szerdánként olasz nyelviskola, csütörtökönként pedig a „vendég- fogadás” tanfolyam hallgatói használják a termet. Serédi Jusztinián dr. bíboros úr, Magyarország korabeli herceg- prímása az avatásra érkezik — 1943-ban Ez égy érdekes iskola, ugyanis a jövőre gondolva, majdani panziósokat képeznek érettségizett fiatalokból. Egyébként a következő tanévre terveznek egy magán- gimnáziumot, egyetlen első osztályt indítanának, körülbelül 16 fővel. Ezek a diákok a kötelező gimnáziumi tananyag mellett fakultatív tárgyként a vendégfogadást tanulnák, s négy év múlva érettségizett, szakképzett vendég- fogadósok vennék itt át a diplomájukat. Terveznek filmvetítéseket, péntek délután és szombat délelőttre. Ahogyan Bokori István elmondta, nem csupán vallási témájú filmek kapnak szabad utat, de minden világi film, egyedül a horror és a szexfilmek a „persona non grata”-k az épületben. A szombat délelőtti vetítéseket főleg a kisgyermekek számára tartanák, lehetőleg mese-, rajz- és ifjúsági kalandfilmekkel. kerület összefogott, ki kétkezi munkáját, ki pedig „kapcsolatait” hozta, így a kerületi Ör-Zászlóalj katonái, az ipari tanulók, vállalatok — Tungsram, Húsipari Vállalat stb. — jóvoltából megújult, frissen festett, otthonos terem várja a kerületieket. A Szent László Kultúrotthon belső tere éppen olyan, mint bármely más művelődési házé. Csak éppen a színpad fölött, középen a címer helyett feszület van, kétoldalt pedig a hely egyházi jellegére figyelmeztet a szelíd gipsz Mária- szobor és a Szalézi Szent Ferencet ábrázoló festmény. Azonban senkit se tévesszen meg ez a puritán belső környezet. Itt ugyanúgy harsoghat a rockzene, táncolhatnak, beszélgethetnek — otthont találhatnak — a fiatalok, mint egy diszkóban. Mert ahogyan a Szent László Kultúrotthon titkára mondta, a fekete trikós felnyírt hajú, rágógu- mizó fiatalok tudnak olyan kulturáltan együtt lenni, ha megérzik a hely szellemét,- mint a nyak- kendős-öltönyösök. Csak meg kell adni azt a vonzást, ami az utcáról, aluljárókból becsalogatja őket. Nyerges Mária Az 1990-es ünnepélyes átadás után, a banketten Paskai László bíboros úr, a patronálok társaságában AZ ÁLLATBŐRTŐL A RAGASZTOTT ÖLTÖNYIG Konfekciótörténeti kiállítás A test elfedése, az öltözködés szinte egyidős az emberiséggel. Kialakulásában szerepet játszottak az időjárás viszontagságai, valamint 'különféle totemisztikus indíttatások is. így azután az utóbbi 9000 évben különböző célzattal és módon öltözködtek az emberek. A tű és a szövés-fonás feltalálásával a ruhakészítés módozatai állandóan fejlődtek. A Gogol utcai Textil- és Ruhaipari Múzeum konfekcionálástörténeti kiállítása ezeket a változásokat mutatja be, a kezdetektől egészen napjainkig. A hangsúly természetesen az utóbbi százötven esztendő forradalmi változásaira, a varrás gépesítésére esik, hisz a XIX. század elején a fonás, a szövés már fejlettebb módon történt, mint a kiszabott darabok összevarrása. Ezt a hiányosságot a kézzel öl- tögető szabók érzékelték a legjobban, így nem csoda, hogy az első ősvarrógépek konstruktőrei közülük kerültek ki. Mint minden technikai újdonság megoldásánál, itt is többféle próbálkozásnak lehetünk tanúi. 1755-ben a német Ch. F. Weisenthal két- hegyű tűre nyújtott be szabadalmat, majd 1790-ben Th. Saint Angliában láncöltésű gépet szerkesztett. Az első nagyobb varrógépes vállalkozás B. Thimmonier francia szabó nevéhez fűződik, aki 1830-iban láncöltésű varrógépet készített, amely olyan hatásfokkal működött, hogy 1841- ben, nyolcvan géppel felvállalta a francia hadsereg ruházatának az elkészítését. A vállalkozás miatt Thimmonier-vel is megtörtént az a balszerencse, mint a szövőgép feltalálóival, hogy kollégái kenyérféltésből összetörték a gépeit. A varrástörténet egyik maradandó szerkezetét, a (huroköltésű gépet 1832-ben W. Hunt konstruálta New Yorkban. Említésre méltó Howe, Wilson, Willcox és Singer neve, akik nemcsak mint feltalálók, hanem mint üzletemberek is felismerték az általuk készített gépek piaci lehetőségeit. A múlt század közepétől Amerikából indult a varrógép világhó-
