Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 1. szám
Iskolafelújítás - kerületi összefogással Angyalföld vállalatai, üzemei nemes cél érdekében fogtak össze: komoly összeggel j árultak hozzá egy kerületi tanintézmény, a Rajlk László utcai Sallai Imre Általános Iskola felújításához. A felajánlott adomány összesen százmillióra rúgott. Kíváncsiak voltunk, mire költötték a sok pénztt, miilyen az élet ebben az újjávarázsolt épületben. A három utcára néző hatalmas ház frissen festve szívderítő látvány. Jóleső érzés a tiszta, gondozott lépcsőházba belépni, végigmenni a tágas, világos folyosókon. A falaik mindenütt hófehérek, az ajtók, ablakkeretek kellemes halványzöldek. A tantermek barátságosak, otthonosak — mindenütt sok a virág. önkéntelenül szalad ki a számon a kérdés, amikor beérek a tanáriba: ugye jó ilyen szép, tiszta iskolában tanítani? — Bizony, most már nagyon- jó — válaszol Janecskó Andrásáé, az iskola igazgatónője —, de két nehéz évet kellett ezért átélnünk. A felújítást már nem lehetett tovább halasztani. Az épület nyolcvan- éves, és fennállása óta ez az első nagy renoválás. Elképzelhető, milyen állapotban volt már. A legnehezebb időszák volt kivárni a munka megkezdését, mert meglehetősen soká húzódott. — Hogyan oldották meg a tanítást az építkezés alatt? — Az épület felét elkerítettük, lezártuk, csak a felső osztályosok maradtak nálunk, az alsósokat különböző kerületi iskolákba helyeztük el. Reggelente itt gyülekeztek a gyerekek, majd buszok szállították őket oda-vissza. A kicsik még élvezték is az utazást. A tanárok különleges munkahelyi pótlékot kaptak megnehezült munkájukért. Az első évben teljes körben, a másodikban fele összegben, hiszen az iskola fele addigra már elkészült. Én akkor kerültem az intézmény élére, amikor a munkálatok elkezdődtek. Szerencsémre a nyugdíjba vonult igazgatónő, Rábai Imréné fő- munkatársiként vállalta az építkezéssel járó vesződséget, így csak a pedagógiai munkával kellett foglalkoznom. Most látom igazán, milyen nagy terhet vett le a vállam- ról, amikor már egyedül kell mindent intéznem. Ugyanis talán mondanom sem kell, még most is sok probléma adódik. Amikor befejeződött a- felújítás, a beruházó 300 (!) tételes hibajegyzéket vett fel, s még ma Is folynak a garanciális javításók. Sókat küszködünk a IV. emelet fűtésével. Volt amikor 8-10 fokos termekben ülték a gyerekek. Ilyenkor jönnek, csinálnak valamit, aztán pár hét múlva újra kell hívni őket, megint nem működik a fűtés. A fővállalkozó alvállalkozóknak adta ki a részfeladatokat, aztán, ha gond van, kereshetjük a bűnöst. No de félre a panasszal, nézzük inkább, mit sikerült a rekonstrukció .során elérnünk, talán járjuk végig az épületet. A nagytanáriban egy jókora asztalon különböző erősítők, berendezések, kapcsolótáblák jelzik, itt rádióadások is szoktak lenni. — Minden nagyszünetben zenélnek a felsősök, meg különböző műsorokat is adnak — tájékoztat az igazgatónő. — A szükséges berendezésék már megvannak, a tévérendszer is kiépült, csak a televíziók hiányoznak még. Az asztal körül szeretnénk egy fülkét kialakítani. Vendéglátóm végigkalauzol az iskolán. Betekintünk a kicsikhez, ahol az osztályterem egy részét puha szőnyeg borítja (a szülők hozták), itt lehet egy kicsit lazítani, hemperegni, játszani a tanítási órák alatt. A falakon lévő nagy tablók arról tudósítanak, az e’ső és másodikosokat a Miskolci- módszer szerint oktatják. Azután megnézzük az iskola új kémiatermét. Minden padsorban vízcsap, öblítővel, lefolyóval, hogy ne csak a tanár mutassa a kísérleteket, hanem mindenki maga is meggyőződhessen a kémiai reakciókról. Jól fe’szerelt előkészítő is segíti a szemléletes oktatást. A kémiaterem, akárcsak a minden igényt kielégítő fizikai előadó, a felújításra kapott pénzből valósulhatott meg. A számítógépes oktatásnak már régi hagyományai vannak az intézményben. Jelenleg 17 számítógépen dolgozhatnak a tanulók. . A nyelvek minél hatékonyabb tanítására is igen nagy súlytt fektetnek. Eddig a harmadik osztálytól tanultak oroszul, ettől az évtől kezdve angolt tanulnak, egyelőre még csak a negyedikig, de fokozatosan tovább is átállnak, amint megfelelő pedagógusok állnak rendelkezésre. A TIT-nek is működik 12 csoportja az épületben, főleg angol és német tagozattal. Járjuk a termeket. Gondozott virágok díszlenek mindenfele. Nagyrészt az iskolai bútorok is újak, ezek megvételét a kerületi tanács finanszírozta. Két tágas étkezője is van az iskolának, gyakorlatilag minden gyermeket tudnak étkeztetni, nemcsak a napköziseket. Nagy segítség ez a szülőknek. Útközben hozzánk társul az intézmény gondnoka, aki bent lakik az épületben, és jobban a szívén viseli a ház gondjait, mint a sajátjáét. Egyik-másik teremben félre hívja az igazgatónőt: „Nézze, Marika, itt puposodik, repedezik a fal, valami nincs rendjén, le fog hullani a vakolat.” Másutt a beázást mutatja: „Ezért is szólni kell, csak javítsanak ki minden hibát rendesen.” A folyosón két falfestményre hívja fel a figyelmemet: „Ezeket is most restaurálták. Az iskola két volt tanára festette múlt századi neves festmények után. Eddig alig lehetett észre venni őket, olyan piszkosak voltak.” — Milyen hatalmas ez az iskola.' Hány gyerek tanul itt? — kérdezem. — A kerület egyik legnagyobb iskolája, mintegy 900-an járnak ide — tájékoztat az igazgatónő. — 36 osztályunk van, ebből 20 felső, 16 alsó. Szerencsére ma már kisebbek az osztálylétszámok, mint régen. Hozzá kell még tennem, 70 pedagógusunk törzstag. És ■most menjünk le a földszintre, nézzük meg a tornatermeket is. Utoljára maradt, pedig talán ezzel kellett volna kezdenem, iskolánk specialitása a testnevelés. A tanulók 70 százaléka sportol. Testnevelés-tagozat működik elsőtől a nyolcadikig. Nálunk gyakorolnak, vizsgáznak a Tanárképző Főiskola hallgatói. Az iskola keretei közt jött létre, de teljesen önálló a Sallai Diáksport Egyesület. Megalapításában segítettek a kerület üzemei, vállalatai, egyesületei. A Vasas is patronálta, de tavaly felmondta gazdasági nehézségei miatt. Így maradt a kicsi, de rendszeres állami támogatás, meg a 120 forintos tagsági díj. Nagyrészt az iskola testnevelő tanárai tartják a foglalkozásokat néhány külső edzővel. A felszerelésünk kitűnő. A gyerekek szívesen sportolnak, mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbb sportágat, hiszen már 18 szakosztályunk van. — Tervbe vettük még — folytatja az igazgatónő — egy kondicionáló terem kialakítását az alagsorban, egy erőgépet is szeretnénk beszerezni hozzá. Sétánk végén még az udvarra is kikukkantunk. A két különálló nagy, szabad terület még üresen áll. de azt hiszem Janecskó Andrásné lelki szemel előtt már látja, hol lesz a homok a távugróknak, hol a rúd a mászóknaik, merre áll a kapu a focizóknak, de addig még van mit tenni. — Reméljük, tavaszra már az udvar is a gyerekek, a sportolók birodalma lesz — búcsúzik szívélyes vendéglátóm. E látogatás után, úgy tűnik, jó helyre került a sok pénz. A kerület gyermekei javára használták fel. Aba Judit 4 ANGYALFÖLD Értesítjük kerületünk
