Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1990. május / 3. szám

A 19-es körzet országgyűlési képviselője: Darms Iván ,Nem vagyok «kijáró» képviselő" — Először is hadd gratu­láljak önnek abból az alka­lomból, hogy megelőzve ellen­felét, „győzött" a képviselő- választáson. Számított rá? —- Számomra is meglepetés volt, ekkora síikért magam sem reméltem — válaszolja a kérdésre Darvas Iván színmű­vész. — Én ezt úgy értékelem, hogy azok az elvek, amelyeket képviselek, feltehetően hatot­tak a választópolgárokra. 10- 12 olyan találkozón vettem részt, a választásokat megelő­zően, ahol megismerkedhet­tem a választópolgárokkal. Ezek a beszélgetések nyilván meggyőzték őket arról, hogy azok a liberális elvek, amelye­ket az SZDSZ képvisel, szol­gálják leginkább az érdekei­ket. Ennek köszönhető, hogy én, az SZDSZ színeiben indu­ló, pártonkívüli képviselő je­lentős győzelmet arathattam. Amilyen jelentős különbség alakult ki országos szinten a második forduló után az MDF javára, olyan jelentős — vagy körülbelül akkora — volt a különbség a XIII. kerület 19- es választókörzetében az SZDSZ javára. — Mit gondol, országgyűlé­si képviselőként mit tehet majd választói érdekében? — Nem vagyok „kijáró” képviselő, ezt soha nem is ígértem. A beszélgetések so­rán külön felhívtam a figyel­met arra, mandátumomat úgy fogom fel, hogy olyan tör­vényjavaslatokat fogok támo­gatni, amelyek a választópol­gárokat megszabadítják attól, hogy paternalista viszonyban legyenek a képviselővel. Olyan törvényeket támogatok majd, amelyek megszüntetik azt a képtelen helyzetet, hogy a képviselő szorgalmától — vagy éppenséggel annak hiányától — függjön, hogy elér-e vala­mit vagy sem. Olyan törvé­nyek mellett voksolok majd, amelyek a kisebb egységek önrendelkezését valósítják meg. Az, hogy a polgárok sző­kébb környezetében hogyan alakulnak a dolgok, ne a kép­viselőn múljon, hanem a sa­ját erejükön, nem utolsósor­ban az anyagi erejükön. Az önigazgatás, az önrendelkezés elve összehasonlíthatatlanul magasabb rendű, fejlettebb mint a „kijáró” képviselő „in­tézménye”. Amikor majd megszületik az önkormányza­tot biztosító törvény, a polgá­rok saját maguk, a saját anya­gi eszközeikkel fogják kiala­kítani a környezetüket úgy, ahogy nékik megfelel, függet­lenül attól, hogy a képviselő­jük kijárta-e vagy sem. Ezért tartom talán az országgyűlé­si választásoknál is fontosabb eseménynek a helyhatósági választásokat, amelyeket ta­lán még ebben az évben meg­tartunk. Valójában ott fog el­dőlni minden. A problémákat ott kell megoldani, ahól fel­merülnék, és ezeket a közös­ségeket olyan erőssé, gazda­ságilag is virulóvá kell tenni, hogy saját maguk oldhassák meg a problémáikat. — De fogadóórákat csak fog tartani? — Ez magától értetődik. A kerület másik megválasztott — szintén SZDSZ-es — kép­viselőjével, Rajk László ba­rátommal és „kollégámmal” együtt havonta rendszeresen tartunk fogadóórákat, ahol meghallgatjuk azokat a poli­tikai jellegű javaslatokat, amelyek a képviselőre tartoz­nak. Meg vagyok győződve arról, hogy mindnyájunknak meg kell tanulni a magunk dolgát. Eleinte biztos, hogy a választóink sem kifejezetten ránk tartozó dolgokkal fordul­nak majd hozzánk. De ahogy a képviselőnek is meg kell ta­nulnia, mi a dolga a Parla­mentben, úgy a választópolgá­rok is megtanulnak majd élni a törvényadta lehetőségekkel, a szabadságukkal. Egyelőre még mindig átmeneti időszak­ban élünk. — Hogyan értékeli az SZDSZ vereségét a választáso­kon? — A két választási forduló között akadtak olyan túlzott remények, amelyek azt su­gallták, hogy az SZDSZ meg­veri az MDF-et, és mint a legnagyobb párt átveszi a kor­mányalakítást. Ezek egyértel­műen túlzott, irreális várako­zások voltak. Ami itt létre­jött, az a magyar nép dönté­se. Ezzel pedig semmi mást nem tehetünk, mint hogy nagy felelősségtudattal és alázattal elfogadjuk. Az a tény, hogy az MDF győztesként, az SZDSZ pedig jellegzetesen a második, ellenzéki pártként került ki a választásokból, meghatározza azt a szerepet, amelyet a magyar nemzet szán az SZDSZ-nek. Ez a legkevés­bé sem lényegtelen szerep; egy demokrácia erős ellenzék nélkül nem is működhetne jól. Nekünk a magyar nemzet azt a feladatot szánta, hogy konstruktív módon ellenőriz­zük a hatalmat gyakorló MDF-et. Ez korántsem azt je­lenti, hogy csak passzívan provokatív, fitymáló megjegy­zésekkel kísérjük a tevékeny­ségét. Ez felelőtlen és kalan­dor magatartás lenne. Ellen­kezőleg: az a dolgunk, hogy a legszorosabban együttműköd­jünk az MDF-fel, mintegy el­lensúly gyanánt ellenőrizzük a politikai folyamatokat. Ez hihetetlenül felelősségteljes, rendkívül bonyolult és nagy körültekintést igénylő feladat. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenie az SZDSZ-nek, hogy bármikor készen kell állnia egy esetleges kormány- alakításra. Ez alól soha nem mentesülhet az ellenzék bár­mely frakciója, hát még a leg­nagyobb! Amennyiben elvi álláspontjaink összeegyeztet­hetők a kormány politikájá­val, az SZDSZ támogatni fog­ja a kormányt az előtte álló embertelen nagy feladatok megoldásában. A népszerűtlen intézkedéseknek olyan sorozata áll ugyanis a kormány előtt, amelynek felelősségét egyedül talán el sem tudná viselni. Ebben a tekintetben lojális, konstruktív partnerre lel majd az SZDSZ-ben. Amennyiben 1 azonban a kormánypolitika ■ nem egyeztethető össze az , SZDSZ elvi álláspontjával • vagy gyakorlati politikájával, í az SZDSZ nyíltan, építő mó- : dón, de erélyesen bírálni fog- : ja az MDF magatartását. Nem i hiszem, hogy az MDF mást i várna el az SZDSZ vezetősé­gétől. Az a feladat, amelyet a választások róttak az SZDSZ- re, azzal, hogy az ellenzék legnagyobb frakciójának sze­repét osztották rá, nem is hagy más lehetőséget. Nekünk ez a dolgunk és mi ennek ma- ! radéktalanul eleget óhajtunk tenni, nem figyelve arra, hogy ez most népszerűséget vagy . népszerűtlenséget hoz-e ma­gával; hogy egy ilyen politi­kai magatartás egy későbbi választáson előnyös vagy előnytelen lesz-e. Mi megen­gedhetjük magunknak az el­lenzékben azt a luxust, hogy elvi politikát folytassunk eb­ben az országban. Az SZDSZ akár koalíciós partner gya­nánt, akár ellenzéki partner gyanánt, mindenképpen szük­séges és kihagyhatatlan, ha a magyar nemzet meg akarja oldani azokat a belpolitikai, külpolitikai, gazdasági és kul­turális feladatokat, amelyek az elkövetkező három-négy évben rá várnak. Európába külön-külön egyikünk sem juthat el, csak együtt, csak közös erővel. — Végezetül hadd kérdez­zem meg, főhivatású képvise­lő lesz, azaz egy időre hátat fordít a színpadnak? — Semmilyen bizottságban nem kívánok részt venni, ilyen értelemben igyekszem időt biztosítani a színházi munkámhoz is. Azt hiszem, a jövőben jobban meg kell ta­nulnom beosztani az időmet, de remélem, ezt is megtanu­lom majd és marad időm mind a két hivatásra. Ezt a parlamenti szereplésemet át­meneti időszaknak tekintem, az én eredeti foglalkozásom nem változik. Az, hogy én az SZDSZ színeiben képviselő­ként politikai pályára is lép­tem, egy különleges, kivételes esemény eredménye. Annak a ténynek a következménye, hogy négy és fél évtized után akkora változás, olyan hihe­tetlen rendszerváltás előtt áll az ország, a nemzet, hogy úgy éreztem, nincs jogom kivonni magam az SZDSZ felkérése alól. Ezért a magam szerény eszközeivel azt a pártot igyek­szem támogatni a hathatósabb politizálásban, amelynek elvei, filozófiája és stílusa hozzám legközelebb áll. Tarján Vera \ Lapunk szeretett volna KJ. Rajk Lászlóval, a 20. sz. egyéni ország­gyűlési választókerületben meg­választott képviselővel is interjút készíteni. Sajnos, lapzártáig nem sikerült őt utolérnünk, ezért konk­rét képviselői elképzeléseiről — reméljük — a következő számunk­ban olvashatnak majd.

Next

/
Thumbnails
Contents