Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 1. szám
ANGYALFÖLD A XIII. KERÜLETI TANÁC.S LAPJA AMID a i állam és az egyház szövetségében Nem hiszem, hogy valaha is megfordult ez idáig az angyalföldi Jakab József utcában annyi bíboros, püspök, tartományfőnök, pap és miniszter, államtitkár és lelkész, pszichiáter és pszichológus, mint Vízkereszt előestéjén, 1990. január 5-én. Taláír nem véletlen, hogy ezt a délutánt választották az alapítók, hogy ünnepélyes megnyitón köszönjék meg a helybéliek az állam és az egyház magas rangú képviselőinek, hogy létrejöhetett az országban és a fővárosban először a két „hatalom” szövetségében a HÍD Családsegítő Központ, a tanácsiegyházi családsegítő szolgálat. Igen szép ünnepségen mondott áldást az alapítványra és az épületre dr. Hans Hermann Groer őeminenciája, bécsi bíboros érsek. Aki járatos a katolikus egyház liturgiájában — és aiki nem, oméssin- _^kább — a gregoriánus dallamok igézetét érezhette meg az áldás gyönyörűen mondott latin „felelgetősében”, amikor a bíborosnak kórusban válaszolgattak a jelenlévő egyházi férfiak. Aki nem tud latinul, az is megértette, hogy a bíboros: „Et ne nos inducas in tentatiónem’’-je után a többiek csak azt mondhatták: „Séd libera nos a malo”. (És ne vigy minket a kísértésbe / De szabadíts meg a gonosztól.) Nem véletlenül emeltem ki az áldás szövegéből ezeket a mindennapi imádságból ifimért sorokat. Mert a HlD cselekvési területén igen fontos, hogy akik segíteni akarnak másokon, azoknak bizony tiszta szívvel kell közelíteni az emberekhez, előítéletmentesen, elfogultság nélkül, s nem szabad nézniük, hogy a bajban levő szegény-e avagy gazdag, katolikus-e vagy zsidó, református vagy éppen hitetlen. Egy a fontos! Aki ide jön, hogy segítsék őt testi-lelki bajában, a hit segítségével, szakemberek közreműködésével próbálhat kiutat találni. Talán illendőbb lett volna először dr. Csehák Judit miniszterasszonyról szólni, aki szintén megtisztelte jelenlétével az ünnepséget, s Kiss Zoltán kerületi tanácselnök úr üdvözlő szavai után ő mondta a bevezetőt, s ő kérte fel dr. Paskai László bíboros urat, hogy köszöntse a jelenlévő külföldi egyházi személyiségeket. De mert olyan megrendítően szép volt az egyházi férfiak áldást mondó ritusa, talán megbocsátja, hogy beszámolónkban nem tartottuk be a kötelező „protokollt”. Igen jellemző .volt az ünnepségen megjelent Bánfalvi István államtitkár rokonszenves beszédének nyütó mondata: „Tisztelt ünneplő közösség”. Mert végül is, akik itt megjelentek — ahogyan ő is mondta — felekezeti; hovatartozástól függetlenül közeledtek egymáshoz. Fontosnak tártja, hogy a hívők ismerjék el a nem hívők igazságát, s fordítva. Kötelességünk előítéletmentesen végezni a szociális munkát — mondta az államtitkár. — Mit tehet az állam a családért? — tette fel a kérdést. — Mi a feladat? — Azt elősegíteni, hogy betölthesse az érzelmi, nevelői feladatát. A család stabilitását kell szolgálnia az állami családpolitikának. S fontos, hogy ne idealizáljuk a dolgokat, képmutatás nélkül kell segíteni. Elmondta, hogy nagyigényű szakmai felkészülés előzte meg a HlD létrejöttét, s tudató- - san mozgósították a hitből fakadó emberi erőket. Idézte Bertolt Brechtet: „Nagy a csábítás az emberben a jóra!x S ahogyan mondta, igaz, ez az első ilyen közösség az országban, s államilag nem rendelik el a terjesztését, de remélhetőleg ez a módszer, amivel itt találkozhatnak a családban élők és családból kiszakadtak, egyre több követőre talál az országban... Csáky-Pallavicini Roger, aki a HlD vezetője, elmondta, hogy őt, mint hajdani piarista diákot a történelmileg nehéz esztendőkben nem csupán szőkébb családja segítette át a lelki szenvedéseken, de a nagyobb, piarista család is. Igen nagy tisztelettel szólt a piarista tartományi főnök úrról, Jeleníts Istvánról, aki ugyancsak szólt az ünnepségen. A rendfőnök úr Mózes I. könyvére hívta fel a megjelentek figyelmét, amely tudottan narratív teológiával magyarázza, mutatja be a családot. Szólt a férfi és nő kapcsolatáról, arról, hogy nem csupán a folytatás, a család megépítése, de egymás megértése, közös hallgatásuk, egymás segítése is fontos feladata a kél embernemnek. Jó szívvel szólt arról, hogy a katolikus családsegítő abban a hitben végezheti munkáját, hogy bizonyos értelemben Krisztus munkatársa lehet. Csáky Roger úr beszámolt arról is az egybegyűlteknek, hogy már 1987-ben kezdeményezte az Egészségügyi Minisztérium a családsegítő központ létreho(Folytatás a 2. oldalon) XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1990. FEBRUÁR Rangos vendégek a HÍD megnyitóján, dr. Csehák Judit miniszterisszony, dr. Hans Hermann Gnoer bíboros érsek, mellette Johann Weber grazi érsek püspök és dr. Paskai László bíboros úr Fotó: Hégráth Gyula
