Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. december / 5. szám
BRECHT, FO, SCHWAJDA Új bemutatók kerületünk színházaiban Koldusopera Bertold Brecht (1898—1956) talán legismertebb darabját, a Koldusoperát mutatja be a Vígszínház január 12-én. A szerző számára világsikert hozó művet Brecht 1926-ban írta, Kurt Weill zeneszerzővel közösen, Háromga- rasos opera címen. Az ősbemutató 1928-ban volt, Berlinben. A színmű kölcsönzött ötleten alapul: a figurák és a cselekmény John Gay kétszáz évvel azelőtti Koldusoperájából származik, s a. szövegben villoni utalások is felfedezhetők. Ám mindez semmit sem von le Brecht alkotásának értékéből: a világirodalom remekművei többnyire nem témájukban jelentenek újdonságot, hanem formájukban, stílusukban. Weill zenéje az opera, a berlini kabaré- színpadok és tánctermek világát idézi: egyszerre egyszerű és rafinált, dallamos és groteszk. A Koldusoperát a bemutatót követő öt esztendőben tizennyolc nyelvre fordították le és több mint tízezerszer játszották. Nálunk 1930-ban mutatta be a Vígszínház, Heltai Jenő fordításában. Jávor Pállal és Gaál Franciskával a főszerepekben. A felszabadulást követően a Szabad Színház tűzte műsorára 1945-ben, majd hosszú csönd következett, egészen 1957- ig, a Vas István -fordította, Szine- tár Miklós rendezte főiskolai előadásig. Ezt követően szinte valamennyi vidéki színházunk műsorára tűzte, legutóbb 1987-ben egyszerre három helyen játszották: Győrben, a Józsefvárosi Színházban és a József Attila Színházban. Mi lehet a siker titka? A Koldusopera a pénz, a meggazdagodás, a pplgári Iképmutatás zseniális szatírája, amelyben nem a történet, a mese a fontos, hanem az, ami mögötte van. Maga a cselekmény nem túl érdekes: egy bandavezér akasztófára jut, mert apósa, aki nem kedveli őt, feljelenti a rendőrfőnöknél. Csakhogy Bicska Maxi mint útonálló egy jólmenő üzleti vállalkozás tulajdonosa, bankbetéttel és polgári szokásokkal, - százalékot fizet a rendőrfőnöknek, áki végül kénytelen elfogatni a barátját, mert a kolduskirály após a szegények fellázításával, a koronázási menet megzavarásával fenyegetőzik. Hogy Maxit nem akasztják fel, az csupán Brechtnek köszönhető, aki megmenti, hogy a végén elmondathassa vele a kapitalista „nagyhalak” kritikáját, miszerint: „mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben?” A Koldusoperát a Vígszínházban Gothár Péter állítja színpadra, aki az elmúlt évadban Brecht Peachum alakítója: Kern András másik művét, a • Kurázsi mamát vitte színre Kaposvárott, felkavaró, hatásos előadásban. A főszereplők: Kaszás Attila, Kern András, Hegedűs D. Géza, Kútvölgyi Erzsébet, Igó Éva, Eszenyi Enikő és Börcsök Enikő fh. Női sorsok, erogén zónák Az 1927-ben született Dario Fo az olasz színház egyik legérdekesebb alakja: író, színész, rendező, konferanszié. Sajátos, eredeti szín az itáliai színházi életben. Színháza — a szakértők szerint — „forradalomra serkentő nevetés”. 1952 óta saját társulatával járja az országot és a baloldali kulturális körökkel együttműködve adja elő köznapi, olykor tájnyelven a népszínház jegyében született komédiát, melyeknek mindig Fo személyes alakítása adja az igazi vonzerőt. Az elkötelezetten politizáló Fo a mai embert foglalkoztató, aktuális témákat kedveli, darabjai gyakran szokatlan színtereken — gyárudvarokon, műhelycsarnokokban —, a közvetlen agitáció hangján szólalnak meg. Színművei vígjátékok, amelyek a vérfagyasztó és a bohózati elemekkel, szatirikus és groteszk ötletekkel megtűzdelt társadalomkritikát vagy játékos mesében tálalják, vagy történelmi mezbe bújtatják. Fo szereti a végletesen kiélezett és abszurd helyzeteket, a népi komédiák naiv stílusát, a játékot a játékban, az álmok fura logikáját. Dario Fo Nem fizetünk, nem fizetünk című komédiáját két éve mutatta be a József Attila Színház, Gáli László rendezésében, Szabó Éva, Borbás Gabi, Horváth Sándor, Zsolnay András és Újréti László játékában. Az angyalföldi színház Stúdiója most ismét Fo- premierre készül: jövő év elején Beke Sándor vendégként állítja színpadra a Női sorsok, erogén zónákat, amelyet ugyanő rendezett 1985-ben a Dunaújvárosi Bemutatószínpad és a tatabányai Orfeusz Színház közös produkciójaként, Fehér Annával, Margitai Ágival és Pécsi Ildikóval a főszerepekben. A darab — amelyet Fo pályatársával és feleségével, Franca Rame-va 1 közösen írt — női sorsokat felvillantó monológokat sorakoztat fel: mai (olasz) nők világába vezeti el a nézőt. „Csöves” anyák, rosszdányok, háziasszonyok, magányos nők vallanak magukról, életükről, komplexusaikról, szexuális kiszolgáltatottságukról. Az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről, a civilizációs átkokról, egyéni tragédiákról szól Fo keserű darabja, s az író jól tudja, hogy ennyi fájdalmat csak bővérű komédiával lehet oldani. A Stúdióban Galambos Erzsit, Szabó Évát, Tordai Terit és Fehér Annát láthatja a közönség a főbb szerepekben. Csoda Egy tmk-lakatos porszívót vásárol ajándékba az államnak. (Mesebeli János) Egy istenhívő segédmunkáslány a vérével ragasztja össze az eltört Lenin-szobrot. A Csoda egyik főszereplője: Bánsági Ildikó (Mari) Egy részeges brigádtag családját úgy megsegítik a szomszédok, a brigád, a szakszervezet, hogy attól koldul. (Himnusz) Egy magányos öregasszony és gyerekei, akik időnként meglátogatják anyjukat, a szeretet-gyűlölet kölcsönös érzelmi komplexusával agyongyötrik egymást. (A szent család) Egy megvakult betűszedő, aki tízéves munkaviszony híján nem jogosult rokkantsági nyugdíjra, keresőképesnek nyilváníttatva „zavartalanul” folytatja munkáját és korábbi életét. (Csoda) Koltai Tamás színikritikust idézve: „Schwajda György kegyetlen darabotot ír, kegyetlenül humorosaikat és kegyetlenül szomorúakat. Komédiákat, melyek mélyén tragédiák rejlenek. Abszurdokat, amelyek a hétközna- pian sivár realitást rögzítik. Képtelen szociodrámákat. Eltorzított valóságdokumentumokat. Naturalista groteszkeket.” Schwajda hősei mindennapi emberek, éppen ezért alkalmasak arra, hogy értetlenül átéljék a hétköznapi abszurditásokat. Schwajda György 1943-ban született, s 14 éves korától dolgozik. Volt nyomdai segédmunkás, ólomöntő, díszletező, világosító. 17 éves korában kezdett írni, első darabjával a Bohóccal 1967-ben drámapályázatot nyert. 1970-től Gyárfás Miklós tanítványaként drámaírást tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően Szolnokon lett dramaturg, s ugyanott, 1978-ban színigazgató — mindössze három hónapig. Innen Szegedre, majd Miskolcra ment dramaturgnak, s 1985-ben ismét átvette a szolnoki színház vezetését. Schwajda több darabját határainkon túl is jól ismerik, a Himnuszt például 1985-ben 13 lengyel színház játszotta. Ezt a művét legutóbb a Játékszín mutatta be az elmúlt évadban, Taub János rendezésében, Hernádi Judittal és Eperjes Károllyal a főszerepekben. Egyébként Eperjes játszotta A legényanya című film címszerepét, amelyet Schwajda komédiájából rendezett Garas Dezső. A Csodát 1975-ben írta a szerző, 1979-ben Szolnokon és a Radnóti Színpadon is játszották. A darabot január 20-ától láthatjuk a József Attila Színházban Garas Dezső vendégrendezésében. A főszerepeket Törőcsik Mari m,v„ Bánsági Ildikó, Gáspár Sándor mv., Józsa Imre, Trokán Péter és Borbély László alakítja. Tarján Vera 6 ANGYALFÖLD
