Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1989. december / 5. szám

H a arról kellene számot ad­nia Sima Gyulának, hogy pontosan miből is áll tanács­tagi tevékenysége, oldalakon keresztül sorolhatná. Mert csak látszólag „behatárolható” ez a funkció. Ugyanis, amikor ki­megy a körzetébe, akkor rá­zúdul a panaszáradat. S ha nem is orvosolhat mindent, a lakók azzal is beérik, hogy meghallgatta őket. Sokszor csak békebírónak kellek, hiszen ha valaki böm- bölteti a rádiót, vagy becsap­ták a közértben, vagy netán az IKV „süketnek tetteti magát”, akkor az én posztom, hogy megnyugtassam a sérelmezet­teket. — Csinált már valamiféle mérleget, hogy mennyi időt fordít erre a társadalmi mun­kára? — A dolog rapszodikus. Van úgy, hogy napokig nem adódik semmi, azután meg hetekig nem győzök rohangálni, intéz­kedni, telefonálni, értekezni vagy éppen csak órákig hall­gatni történeteket, panászokat. Nem számoltam még össze, de végül is erről szód ima már az életem. Igaz, majd’ negyedszá­zada vagyok tanácstag, de ko­rábban, amikor még aktív vol­tam a hajógyárban, egy állami gondozott osztályt is patronál­tunk a munkatársaimmal. Ak­koriban, tíz évig eljártunk a gyerekekhez — éppen ennyi ideig én voltam minden évben a Mikulás —, s mondhatom, „Sokszor vagyok békebíró.. PORTRÉ EGY TANÁCSTAGRÓL sikerült nekik igazi, bensősé­ges családi meghittségű kará­csonyokat rendezni... De nem csak ez, évek óta vagyok az el­látási és szolgáltatási bizottság elnöke is. . — Van olyan problémakör a területen, ami a legtöbb fel­adatot, gondot okozza? — Egyértelműen mondha­tom, hogy az IKV, ami krimi­be illő helyzeteket okoz. Ez a 11-es körzet, amiről beszélek, a Jász utca környéke. Elörege­dett kerületrész, lelökött kis házaikkal... Mindennaposak a beázások, csatornadugulások, uram bocsá’ a WC-lefolyók el- tömődése stb. Namármost! Az a szerencsétlen idős ember — mert nemcsak a házak elöre­gedettek, a lakosság is ősidők óta ezekben a lepusztult há­zacskákban él, s itt is szeretné­nek meghalni — hiába megy panaszra, hetekig tart a baj, mert az IKV néha lassan mozdul. A másik, az ellátás! A kis, egyszemélyes bcltok sor­ra bezárnak, mert nem nyere­séges az ügy. S hiába hirdeti meg a tanács, akár magán- használatra is, nemigen akar­nak jönni a vállalkozók. Az itt lakók pedig nem szívesen moz­dulnak már a mikrokömyeze- tükből. Talán nem éppen a kérdéshez tartozik, de elmon­dok egy esetet. Van majd’ egy utcányi öreg épület, szoba­konyhák, vagy éppen egy he­lyiséges „lakások”, valamikori istállók. A tanács segítő szán­dékkal egy kicsit tágasabba te­lepített át egy házaspárt, hiába tiltakoztak kézzel-lábbal. Ki­tépték — merő jószándékból — a gyökereiket. A néni kevés időre rá meghalt. Nem bírta az új helyet, nem akart élni. A bácsi röviddel utána ment. Mondhatná az idegen, hogy ez csak képzelődés, öregek voltak és kész. Nem. Mekszoktá'k a régit, ahol az egész életüket le­élték. — Már jó ideje beszélgetünk, s magáról még szó sem esett. Holott szándékom szerint port­rét akartam. Hogyan él magán­emberként, mivel tölti a sza­bad idejét, van-e hobbija? — Nemigen jut időm a ma­gánéletre, igaz, nem is nagyon akarom. Tíz éve magamra ma­radtam, harmincöt évi házas­ság után! A feleségem — ő is tanácstag volt — munka köz­ben hirtelen rosszul lett, s itthagyott... Ez mélyen meg­rendített, ennek az iszonyatát most nem ecsetelem. Az ő kör­zetét vettem át, hogy megis­merjem azokat a bajokat, em­bereket, ami az ő életét kitöl­tötte ... Most, hatvanhét éve­sen is úgy érzem, mennem kell, intéznem, segítenem ... Hobbim az nincs, régen, ami­kor még az asszonnyal utaz­gattunk, akkor sokat fényké­peztem. Épületeket, fákat, tá­jakat, az élményeinket. Akko­riban nemigen volt időm az ol­vasásra, csak vásároltuk a könyveket. Mostanában néha már le-lepihenek és régi na­gyok életét olvasgatom. Első Péter cárról, Napóleonról, Né­róról ... Mindennap elolvasom a Népszavát. Még a feleségem fizetett elő a Nők Lapjára, azt sem mondtam le ... Sétálni is szeretek, a Margitszigeten, a Városligetben ... Hébe-hóba elmegyek egy színházba, mo­ziba. De jobb’ szeretem, ha azt érzem, nincs időm ... Nyerges Budapesten van olyan kerület, amelyben az MDF- ndk 600 tagja van, s olyan is, ahol csak 120 tagot tar­tanak nyilván. Kerületünk MDF-szervezete a maga 240 tagjával közepes nagy­ságúnak számít, de a heti taggyűléseken általában osupán 70-80 fő vesz részt. Az MDF független szel­lemi -mozgalomként indult el 1987-ben Lakiiteliken, s a következő évben szerve­ződött. Később az a ihír, hogy párttá álakul, vissza­fogta a csatlak oz ásókat, so­kan ki ás lépitek. A ’89 loik- tiőbeinében tartott országos gyűlés laatán megerősítette az MDF „szellemi mozga­lom” jellegét, azaall, hogy a választásokon jelöltet is kíván állítani. Ez a kettős arcéi most már végleges­nek tekinthető. A kerületi összejövetelek kezdetben csak az ország sOTskérdéseivél foglalkoz­tak, újiafofoian Viszont túl­ságosan előtérbe kerültek a politikai feladatok. Most szeretnénk a kettő közt a megfelelő egyensúlyt ki­alakítani. Az angyalföldi szervezet fiatal, ez év januárjában alakult. Ehhez képest moz­galmi naptárunk mégás elég gazdag; februárban tartot­tunk egy 400 fős nagygyű­lést a Láng Művelődési Központban; áprilisban a sajtóban is közzétettük ál­lásfoglalásunkat egyes rendőrök -túlkapásaival kapcsolatban; májusban „A jogállamért” címmel Vita­fórum zajlott szintén a Lángban. Júniusban kirán­dulást szerveztünk a nagy­marosi gáthoz, bérelt fcü- lönlhajóval, szeptemberiben széles körű szociológiai vizsgálatot kezdeményez­tünk a véradómoagail'am akadozásának okairól. Az MDF elnöksége a XIII. ke­rületet bízta meg a társa­dalmi mozgatom koordi­nálásával November, a hétfő 6 órai összejövetelek új színhelye: Dráva u. 2 B, a kék metró Dózsa György úti megállójánál. Ugyanitt hétfőn és szerdán 4-tői 9-ig választási ügye­let és telefon: 149-5555 vagy 149-6600/6196 mellék. Az új helyiség lehetőséget ad a plenáris ülések mel­lett a létrejött 6—14 fős munkacsoportok megbeszé­léseire is. Mindem találko­zó nyitott, mindenkit vár­nak. Állásfoglalásaink közül kettő különösen fontos: — A kerületi tanács megvi­tatta a főváros lakáspoli­tikai elgondolásait, és eh­hez a politikái szervek vé­leményét is kikérte. Az MDF tlöbbolldallas hozzá­szólásában úgy ítélte, hogy a lakásépítés egészének vállalkozói formába valló tolásával átesnénk a ló túl­só oldalára. A „piacosítási láznak” határt, kéül szabni: hiába beszélünk lakáspiac­ról, ha nincs tókásfcínállat. A vállalkozások mellett tár­sadalmi vállalással egysze­rű, olcsó lakásokat kell építeni, nem lehet a nem­zetközi adósságra hivatkoz­ni. Munkáskéz van, az épí­tőanyagok hazaiak. Ha nem tudunk az életbe induló fiataloknak lakást biztosí­tani, akkor a nyitott ha­tárok melfliett a fiatalok tragikus méretű kivándor­lási hullámával kell szem­benéznünk, s ezzel együtt a demográfiai gondokkal. — Az időlközi tanácstagi vá­lasztásokon az MDF nem kívánt jogával élni, s ezt írásban indokolta. Elvileg ellenzi, hogy egy-egy ke­rületen belül politikai ver­sengés döntse el, ki lesz a lákosság képviselője. A ta­nácstagot a kerület sor­sáért felelősséget vállalók közül, .pártállásra tekintet nélkül, lakos mivoltában kell majd 1990-iben meg­választani, amikor a job­bára kijárási funkciókat el­látó mái tanácsi rendszer helyére várákozásunk sze­rint a felnőttnek tekintett lakosok önkormányzata lép. Az ilyen állásfoglalások kemény viták füzében ala­kulnak ki. Az MDF nem törekszik monolitikus egy­ségre, következetesen nyi­tott FÓRUM kíván marad­ni. 4 ANGYALFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents