Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)

1989. október / 4. szám

— Térjünk át az egyes szakigazgatá­si szervek tevékenységére, kérem, ezek­ből emeljen ki néhányat! — Az igazgatási osztály öt darab helyiséget utalt ki a július 10-i helyi­ségpályázati tárgyalást követően. A nyári időszakban, hetente egyszer-két- szer a rendőrséggel közös akcióban vet­tek részt a Lehel piacon, ahol a sza­bálysértési ügyet a helyszínen tárgyal­ták, és azonnal határozatot hoztak. Az ipari-kereskedelmi osztály az el­múlt időszakban 64 kisipari, 34 magán- kereskedői és 45 kereskedelmi műkö­dési engedélyt adott ki. öt kisszövetke­zet székhelyének áthelyezését hagyták jóvá, és kiadták 63 fizetővendéglátó-en­gedélyt. Több alkalommal tárgyaltak — különböző fórumokon — az Élmun­kás téri piac helyzetéről, fejlesztéséről. A művelődési, ifjúsági és sportosz­tály' az 1989/90-es tanév megkezdése előtt előkészítette például a szeptember 1-jétől érvényes pedagógus-bérfejlesz­tést. Részt vettek a kerületi nyári tá­borok előkészítésében, ellenőrzésében. A közművelődési csoport júniusban fórumot rendezett a kerületi közmű­velődési intézmények, közösségek ve­zetői, és az alternatív szervezetek irá­nyítói számára. A szociális, egészségügyi és gyám­ügyi osztály az intézményi dolgozók részére, július elsejével, központi ke­retből biztosított béremelést. A szociá­lis csoportnál döntés született, egy, az egész kerület kisnyugdíjasait érintő, emelt szintű segély kiutalására, össze­sen 950 ember részesült a tízezer forin­tos juttatásban. Megtörtént a Mór utcai Gondozóház berendezése és megkezdő­dött a Családsegítő Központ kialakí­tása. A lakásügyi osztály folyamatosan vizsgálja a beérkező nyugdíjasházi ké­relmeket. Szintén folyamatosan bírál­ják el a lakásépítéssel kapcsolatos he­lyi támogatási kérelmeket. Megkezdték a jóváhagyott névjegyzéken szereplő igénylők elhelyezését. A műszaki osztály az Orvostovább­képző Intézet részére 2000 adagos élel­mezési központ építésére adott ki en­gedélyt. Ugyancsak engedélyt adtak ki a Vizafogó lakótelep bővítésére és a Mohács u. 20. alatti, 110 lakásos lakó­ház elvi építési engedélyét is kiadták. Megkezdték az Újpalotai út átépítési munkálatainak műszaki átadását, átvé­telét. Az egyes szakigazgatási szervek az említett egy-két esetnél természetesen jóval több feladatot végeztek el az el­múlt időszakban, most csupán azokat emeltük ki közülük, amelyekről úgy gondoltuk, érdekelhetik Angyalföld honpolgárait. Hiszen a tanácsi munka őértük, az ő érdekükben történik! T. V. BALOLDALI MOZGALMI PÁRTOT ANGYALFÖLDÖN! Ismét pártértekezlet! Röppent fel a hír augusztusban, mikor több PB-ülé- sen, hosszas vita után sem volt tisz­tázható a kongresszusi küldöttek legi­timitása. Igen, mert mai politikai vi­táinkban két „varázsszót” használunk: demokrácia és legitimitás. A hallgató­ságnak úgy tűnik, a vitázók ettől re­mélik gondjaink megoldását. A DEMOKRÁCIÁT TANULNI KELL! Ráadásul időigényes és sokba is ke­rül. Régről ismerjük ezt az egyszerű igazságot, mégsem tudunk gyorsabban haladni, pedig erre igazán szükség lenne. Ugyanis a „csapda” most is jól működött: addig, amíg a pártbizott­ság nem hívta össze a pártértekezletet, úgy tűnt, minden vitázó ezt követelte. Már-már bizalmi válság alakult ki a tagság és a pártbizottság között. Köze­ledett azonban szeptember 9., a pártér- tekezlet időpontja, és a vitázók most azt hangsúlyozták: a küldöttek legiti­mek, mi meg is erősítettük őket, ra­gaszkodunk eredeti véleményünkhöz, nincs is szükség pártértekezletre. Jó volt az alapozás ahhoz, hogy mű­ködjön a második csapda: vita az ügy­rendről. Lehetőleg több órán keresztül, egymásnak homlokegyenest ellentmon­dó véleményekkel, tolerancia és komp­romisszumkészség nélkül. Mert ez így az „igazi”, akkor van igazi demokrá­cia, ha hallhatom a saját hangomat, egy pártértekezlet több órás ügyrendi vita nélkül semmit sem ér. Végül a pártértekezlet „demokratikusan” úgy döntött, nem hallgatja meg a kong­resszusi küldött-jelölteket, hanem kül­döttcsoportokban kívánnak választani. Rövid szünet és választás után felszállt a fehér füst, megválasztatott Angyal­föld huszonnégy — immáron mindenki által legitimnek tekintett — küldötte. A hír már nem is volt hír, nem tör­tént skandalum, küldött lett Angyal Ádám és Barabás János is. VITA A DOKUMENTUMOKRÓL — MILYEN PÁRTOT AKARUNK? A kedélyek csillapodtával végre el­kezdődhetett az érdemi vita, persze sok ismétléssel, és szerencsére sok, hasznos, okos gondolattal. Mire jutottak a küldöttek ezen a szombaton? Állást foglaltak történelmi utunk tanulságairól, és vázolták egy új, bal­oldali mozgalmi párt programját is. El­mondták, hogy az elmúlt harminchá­rom év felfogását, minősítését vita­anyagként elfogadják, de a történelmi tények további megismerését szüksé­gesnek tartják az árnyalt, pontos ér­tékeléshez. Nem tudták elfogadni azt, hogy az 1947—1956. közötti időszak csak a hibák és útvesztések sorozata volt, 1956 megítélésében feltétlen szük­séges a történtek ellentmondásosságát tükröző, a nemzeti tragédia tényét is megfogalmazó elemzés. A párt programnyilatkozatában hosz- szú távú társadalmi célként — a szo­ciáldemokrata és kommunista moz­galom hagyományainak megfelelően — jogegyenlőséget és szociális jólétet biz­tosító, emberközpontú társadalom el­érését kell kitűzni, amely teret ad a vállalkozásoknak, a társadalmi feszült­ségeket állami szociálpolitikával oldja meg. Kifejtették, hogy a korszerű, dema­gógiától mentes munkáspolitika kimun­kálása nem odázható tovább, ennek kulcsa a tulajdonviszonyokban rej­lik. A párt legyen a munkájukból élők pártja, visszautasították azt a felfo­gást, mely szerint munkásnak csak a fizikai munkások minősülnek. Élénk vita folyt az „angyalföldi mo­dellről” is. Sommázatként elhangzott: a köz­vetlenül1 választott küldöttekre, azok csoportjaira épülő rendszer demokrati­kus, működőképes lehet, megismerését és alkalmazását a szélesebb párttag­ságnak is ajánlották. MI LEGYEN A VAGYONNAL? A tulajdonviszonyok mai tisztázat­lanságát az MSZMP vagyona mint „állatorvosi lovat” képes bemutatni. A küldöttek elfogadták, hogy tisztessé­ges elszámolásra van szükség. Az ál­lamot megillető rész kerüljön is oda, az új politikai szervezetek reális mű­ködési feltételeit tartósítani kell. A tag­ság által befizetett vagyon azonban csak a tagságra tartozik, senki más nem dönthet róla. A pártértekezlet ja­vasolja a vagyon kezelőjének, hogy az MSZP XIII. Kerületi Bizottsága szék­háza a kialakítandó kerületközpont szerves részeként, a jövőben kulturális, művészeti, kereskedelmi, emberbaráti célokat szolgáljon. SZOLIDÁRIS PÁRTOT! A küldöttek kifejtették, a szolidari­tást, a kollektivizmust nemesük erköl­csi követelménynek tekintik, hanem olyan értéknek, amelynek érvényesülé­se a szociális létbiztonság egyik eleme is. Kis létszámú, profi apparátus nélkül egyetlen párt sem életképes, napjaink­ban mégis e csapatot éri a legtöbb tá­madás. Pedig napjainkban — számos jogos kritika elismerése mellett — nemcsak hitvallás a párt alkalmazott­jának lenni, hanem egzisztenciát, jövőt is mérlegre tevő lépés. Ha a párt saját, értékes munkásaival nem szolidáris, nem számíthat és nem törekedhet a párton belüli és társadalmi szolidari­tásra sem. MI LESZ A KONGRESSZUS UTÁN? Egy héttel a kongresszus előtt — e sorok írásakor — mindenki ezt a kér­dést teszi fel. Sorsdöntő tanácskozás lesz, amely nemcsak a párt, hanem az egész nép jövőjét döntően befolyásol­hatja. Az angyalföldi küldöttek ma minden szabad idejüket azzal töltik, hogy a tagság képviseletében, felelős­séggel döntsenek. Az ítéletet mondja ki a tisztelt olvasó, hiszen a lapot a kong­resszus után fogja kezébe venni. (sm) ANGYALFÖLD 11

Next

/
Thumbnails
Contents