Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. október / 4. szám
„A színház szolgálat" TALÁLKOZÁS HEGEDŰS D. GÉZÁVAL rális-színházi hagyományai vannak. Az a szellemi biztatás, elvárás, ami a környezetből ered, a színház műsorában is jelentkezik. Persze a színház hatóköre sokkal nagyobb, hiszen egy évad nézőközönségének a száma — a Pesti Színházéval együtt — közel félmillió embert jelent. — Az elmúlt évad előtt a Vígszínház jelentős anyagi támogatást kapott a kerület vállalataitól, gyáraitól. Hogyan értékelték ezt a gesztust? ' — A gazdasági nehézségeknek kiszolgáltatottan létezünk mi is. A tavalyelőtti szezon végén vészhelyzetben voltunk, nem állt rendelkezésünkre az a nyolcmillió forint, ami a színház részleges felújításához, illetve karbantartásához szükséges lett volna. Ebben a helyzetben adódott lehetőség, hogy a kerület vezetőinek elmondhattuk a gondjainkat és az ő inspirációjukra jó néhány in tézmény fölajánlotta, hogy összi adja a hiányzó összeg egy része — A mostani évadkezdés elő nem voltak hasonló gondjaik? — Erről nincs pontos inform! cióm. De néha eljátszadozom eg gondolattal: bennem az alakul világ, a jövő arculata úgy é mint lehetőség, hogy valóban föl értékelődik a polgárok szerepe mindennapi élet döntéseiben. Le hét, hogy eljön az a pillanat, ami kor a kerület vagy a főváros la kői azt mondják majd, hogy szá mukra fontos ez vagy az a szín ház és adójuk egy részét anna a közösségnek a támogatásár kívánják fordítani. Követeli! hogy az általuk demokratikusan megválasztott irányító testüle nagyobb támogatást nyújtson a ő adójukból a színházaknak Meglehet, hogy ennek hatására a igényük is sokkal természetesebi lesz a színházak műsorát tekint ve. — A Vígszínház a legutóbbi, < VIII. országos színházi találko zón elnyerte az évad társulatánál járó díjat, amiben önnek is szerepe volt, mégpedig az Ahog\ tesszük című Spiró-Másik dalműben nyújtott formátumos alakításával. s— Jó formában lévő társulato jellemez ez a díj és a többi is amelyeket a színház művésze kaptak. Szívós, következetes, te hetséges munka eredménye az amikor a mennyiség átcsap a mi nőségbe. A színháznak élőnek nyitottnak kell lennie, együt lélegezni a világgal. A színhá. szolgálat. Nem nélkülözheti a; egymásban való hitet, az oda adást, s az alázatot sem. Úgy tű nik, mi most jó úton járunk. Tarján Vera 1920-tól él a fővárosban a Berettyóújfaluból elszármazott Dat- ner Imre. Ahogyan elmondta, 1923-ban szabadult fel, mint vízvezetékszerelő segéd, s azóta folyamatosan dolgozik. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lett „hivatalosan” nyugdíjas, csak éppen nem az a fajta, aki képes a- tétlenkedésre. — Igaz, megkaptam a segédlevelemet, de azért még különböző nagyvállalatoknál próbáltam ellesni a szakma csínját-bínját. 1970^ig, amikor is elméletileg nyugdíjas lettem, igen sok mindent láttam — a szakmából is, a történelemből is. Megéltem Ferenc Jóskát és két világháborút, köztük a Tanácsköztársaságot és az ellenforradalmat, átéltem a Horthy-korszakot, később az ötvenhatos felkelést. A munka persze mindig velem volt. Nyugdíjasként lettem a HKI-nál műszaki előadó, 1980-ig. Ha jól számolom, hatvannégy évet dolgoztam összesen, ennek háromnegyed része fizikai munka volt. De közben mindig is érdekelt a színház! Tizenöt éves koromban ízleltem meg először a színház örömét. A negyvenéves asszony volt a darab címe, ha jól emlékszem, Márkus Emília volt a főszereplő, aki valósággal lenyűgözött. Ez Megéltem én Ferenc Jóskát is Gyorsportré Datner Imréről olyan élményt jelentett számomra, hogy az első adandó alkalommal amatőr színházhoz mentem. A mai Thália Színház területén működött egy kultúrterem, ott lettem valami vezetőféle. Dajka Margitka — aki szegény elment azóta — tanítgatta a munkásgyerekeket ... — Ügy tudom, most, majd’ 84 esztendősen is ugyancsak aktív „színházbarát”. — A kerületi hazafias népfront nyugdíjas bizottságban, 1987-ben elvállaltam, hogy nyugdíjasok, öregek részére szerzek kedvezményes jegyeket, hogy főpróbára járhassanak. Persze, amikor ezt elvállaltam, fogalmam sem volt, hogyan is kezdjek hozzá. Kiválasztottam a területileg legközelebbi színházat, a Játékszínt, s legnagyobb meglepetésemre igen szívélyesen fogadtak, sőt az akkori vezető azonnal adott 41 jegyet. Pénz nélkül! Azóta is tart ez a jó kapcsolat velük ... Azután a Thália Színház, az Operett, de a Vígszínház, a Pesti Színház, a József Attila Színház is igen készséges' volt... Jaj, csak ki ne felejtsek valakit, mert ahová eddig mentem, mindenhol megértőén fogadták ezt az igényt. Megpróbálok lehetőleg mindig olyan főpróbára belépést szerezni, ahol jegy kell. így nem olyan iszonyú a tolongás, mint az ingyenesen. Meg persze délelőttre, mert ezek a kis öregek — főleg a Jász utcai szociális otthon lakóinak próbálunk ezzel örömet szerezni — este már nehezebben mozognak... „Ezek a kis öregek...” - mondja Datner Imre. Eléggé pa radox az ő szájából hallani, hiszel a személyi igazolványa szerin 1906. február 8-án született. A sem lenne elítélendő, ha csa' ücsörögne egy hintaszékben, ji meleg pléddel a térdén és méláz na a múlton. De nem! ö napon ti nyakába veszi a várost, intéz szervez, időre megy, igen ponto san érkezik, s fontosnak érzi hogy minden vállalást maradék talanul elvégezzen. Persze, nemcsak a munka, ; színházszervezéssel a társadalm munka jelent neki igazi örömöl Nagy szeretettel beszél feleségé ről, akivel életét éli, szívesen szó lányáról, Jutkáról, akiről az mondja, bárcsak minden ember nek megadná a sors, hogy ilyei jó gyereke legyen. Igen büszke a unokákra, Mariannra és Zoltán ra, no meg a két picikére, Ta másra és Ágnesre, a dédunokák ra. — Remélem, még jó ideig jö vök-megyek ebben a városban Néha arra gondolok, ha ilyen jó elment az a 84, majd csak legyű röm a hátralévő tizenhatot is ami még a százig hátravan - mondja huncutkás mosollyal. Meg is állapodtunk egy rande vúban, tizenhat év múlva. NyergesNyílt tekintetű, kedves ember. Egyike azon keveseknek, akik szabatos, csiszolt mondatokban fogalmazzák meg mondanivalójukat: a beszéd választékossága a gondolat tisztaságát tükrözi. Hegedűs D. Gézát, a Vígszínház művészét az angyalföldiek többsége bizonyára nemcsak a színpadról, a televízióból vagy rádióból ismeri: ő látja el a Hazafias Népfront által a középiskolásoknak rendezett kerületi szavalóverseny zsűrielnöki tisztjét is. — Vajon miért vállalkozik erre a „szerepre”? — A középiskolások korosztálya rendkívül érzékenyen reagál mindenre, és ki tudja, hogy mi felé mozdíthat el egy serdülő fiatalt az ember egy-egy jó tanácsosai vagy kritikával. Először meglepett, hogy mennyi szereplési vágy van ezekben a gyerekekben. Én azokat a verset mondó embereket szeretem, akik kilépnek az iskolai kötelező tananyagok világából és személyes mondandójuk van a választott művel. Éppen ezért nehéz úgy dönteni, hogy ne sértsem meg az érzékenységüket. Már önmagában az nagy dolog, hogy van bátorságuk kilépni a közönség elé, hiszen az elmúlt évtizedekben az emberekből kikopott az a képesség, hogy gátlás nélkül megnyilvánuljanak mások előtt, akár költők gondolatait tolmácsolva. Ha semmi mást, csak azt szolgálja ez a szavalóverseny, hogy a résztvevők fölszabadul- tan szerepeljenek, már megéri. Jó lépcsőfok ez ahhoz, hogy a fiatalok valóban szabadon megnyilvánuló, önmagukat kifejezni képes polgárokká váljanak. Emellett a verseny — nem utolsósorban — elkötelezettje a szép magyar beszéd szolgálatának. — Az ön életében is akadt valaki vagy valami, akitől-amitől tizenéves korában biztatást kapott? — Az a vékony erecske, amely ehhez a választáshoz vezetett, hasonló lehetőségek között született meg. Műszaki középiskolásként, egyéni ambícióktól vezetve, érzékeny irodalomtanári irányítással magam is részt vettem egy-két szava’óversenyen, Kazinczy szép kiejtési versenyen, s alkalmam nyílt a megmérettetésre. Olyan élmények értek, amelyek fölbátorítottak arra, hogy választhatom ezt a pályát, önbizalmat, önbecsülést szerezhettem. — A szavalóversenyen kívül akad más is, ami a kerülethez köti? — A színházam! Mi, színészek is érezzük, hogy az itt lakóknak fontos a színház. Egy-egy főpróbán a legtöbb néző a környék lakosai közül kerül ki. Én hiszem, hogy nincs olyan színház, amelyik ne vallhatná magát nemzeti színháznak, hiszen kivétel nélkül mindegyiknek ki nem mondott programja, hogy mindenkihez szóljon. Mindemellett valameny- nyi színház kínálata tekintettel van arra a miliőre, amelyikben létezik, amire épül. A Vígszínház nagy hagyományú színház, mert az Üj-Lipótvárosnak óriási kultu-